Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-28 / 4. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor 1996. január 28. XXIX. évfolyam Ára 10 korona F urcsa egy viszony! De annyi szent: nem volt szerelem az első látásra. Érdekházasságot, netán kényszerházasságot kívánnak kötni majdan az egymást méregető partnerek? Közben az is kiderült, hogy a kezdeményező fél sűrűn másra is kacsingat, de biztos ami biztos alapon a másikat sem ejti. Legalábbis egyelőre - nehogy csúfosan hoppon maradjon. Sohasem lesz ebből tartós, őszinte kapcsolat, ha az egyik fél már most mással szemezget és több vasat is tart a tűzben. Nem árulok tovább zsákbamacskát: Szlovákia és a NATO viszonyába bőven belefér minden vázolt lehetőség. S korántsem vennék mérget arra, hogy házasság lesz egykor a vége. Még akkor sem, ha tudjuk: fé- lig-meddig már szerződéses ez a viszony, hiszen tavaly óta a békepartnerségi program szorosabbra fűzi az együttműködés szálait. Azonban papí^ ide, papír oda, a készülő frigy külső szemlélőjének - esetünkben Szlovákia nem elfogult honpolgárának - gyakran az az érzése, hogy a magát legbölcsebbnek kikiáltó pozsonyi kormány feje saját megtépázott imidzsét javítandó fanyalodott rá a partnerség aláírására. Akkor, amikor látványos sikert kellett a kirakatba tennie, hogy megcáfolja azokat az állításokat, amelyeket az egyik tekintélyes amerikai lap így sommázott Meőiarról: különc kis diktátor. Ám mialatt a harmadvirágzását élő kormányfő Brüsszellel kacérkodott, Moszkvát sem hanyagolta el: ha utólag statisztikát készítenénk, több lenne a keleti kiruccanások száma, mint a NATO-központban tett viziteké. S az előbbiek nem pusztán időpazarló eszem-iszomok voltak, amelyeken a DSZM-vezér Moszkvában szerzett orosz tudását csiszolhatta, hanem kemény munkával eltöltött légyottok. Eredményük pedig tucatnyi államközi, túlsúlyban gazdasági szerződés, s lassan már annyi lesz Szlovákia vállalt kötelezettsége, mint a Brezs- nyev-korszakban volt. De mint pár napja újra megéltük, ezek sem gátolják az oroszokat abban, hogy immár rendszeres „újévi figyelmességként” néhány napra elzárják a számunkra egyetlen folyékony energiaforrást jeEgy lépést nyugatra, kettőt keletre... lentő olajcsapokat. Elvégre nem árt olykor tudatosítani, hogy két héten belül összeomolna a hazai termelés, ha nem érkezne a keleti olaj. Kölcsönösen kellünk egymásnak, így fest a jelenlegi ábra. Nekünk létkérdés az orosz olaj és az orosz piac - ebbe a kelepcébe csalta Szlovákiát egyre nyíltabban oroszbarát miniszterelnöke. A Kremlnek pedig az kell, hogy Szlovákia legfeljebb csak mímelje a NATO-val való partnerséget, kiváltképp, ha Meéiarnak ebből személyes politikai haszna származik. Egyébként pedig maradjon csak a Tátra és környéke NATO-támasz- pontoktól és az atlanti tömb atomfegyvereitől mentes szürke biztonsági zóna, amelyre Oroszország, akárcsak a Varsói Szerződés fennállása idején, számíthatott. És Moszkva tesz is annak érdekében, hogy ez így legyen és ne másként. Időről-időre elhangzik az agresszív dörgedelem: ha egyetlen volt kommunista ország P.VONYIK ERZSÉBET tásnak az a térkép, amelyen Csehországot a NATO-országokhoz sorolta, Szlovákiát pedig egy nagy kérdőjellel jelölte meg. Egy kérdésre pedig az válaszolta: ha megválasztják, az adott politikai helyzet dönti majd el, hogy diktátor-elnökként fog-e viselkedni. A moszkvai viszonyba belemelegedett szlovák politikusok mintha nem is számolnának az eshetőséggel: mi történik, ha a nacionalista vezérek lesznek röpke fél év múlva a partnerek? Azok, akiknek területszerzési ambícióik vannak és az Indiai-óceánban akarják áztatni a csizmájukat? Vagy a nagy szláv együttműködési hajlam annyira erős, hogy ilyen „csekélység” sem zavarhatja? Netán csak erre várnak Zsirinovszkij itteni elvbarátai, Slotával az élen? Nos, ha Szlovákia sorsáért és biztonságáért ténylegesen felelősséget érezne a kormány, akkor már most fel kellene tennie ezeket a kérdése100 km is bekerül a NATO-ba, emiatt egyhamar kitörthet a harmadik világháború. De olyan tempóban zajlanak az oroszországi események, hogy az ember immár nem is Borisz Jelcin tavaly tavasszal tett idézett kijelentése miatt kap hideglelést, hanem Zsirinovszkij korábban csak kézlegyintéssel elintézett megnyilatkozásaira kénytelen odafigyelni. A botrányok, verekedések, szexuális zaklatás árán a figyelem középpontjába kerülő szélsőségesen nacionalista orosz honatya a félév múlva esedékes elnökválasztáson könnyen elsöpörheti Jelcint. Ez esetben pedig nem tekinthető puszta firkálgaket, sőt, tudnia kellene a lehetséges válaszokat is. Nagy azonban a hallgatás e tekintetben, akárcsak arról is, mit vár Pozsony az új orosz külügyminisztertől. Majd meglátjuk - mondta nagy bölcsen Juraj Schenk. Várunk és kész. Türelemmel. Elvégre szuverén jogunk a hallgatás és kivárás: szókimondók csak akkor legyünk, ha nyugati demarsról van szó. Igen, azt el kell utasítani, ahogy egy önálló államhoz illik, amely nem hagy beleszólni az ügyeibe. De ugyan miért kellene szuverén vélemény Jevgenyij Primakov kinevezéséről? Ha Schenk hallgat, akkor nem kell kimondania, hogy mit várhatunk az egypártrendszerben nevelkedett titkosszolgálati múltú politikustól, akinek kinevezése Jelcin helyzetének gyengülését és a kommunisták előretörését jelzi. Azt kaptuk, amit vártunk: Primakov bemutatkozó sajtóértekezletén nem hagyott kétséget afelől, hogy esküdt ellensége a NATO keleti bővítésének. Az orrunknál tovább kellene látnunk, amikor a NATO-tagságról elmélkedünk. Ezernyi kiadással járna ugyan a belépés, de az ecsetelt helyzetben megérné és az egyetlen kiutat jelentené: azt, hogy Európa fejlett nyugati feléhez akarunk felzárkózni, nem pedig a bűnszövetkezetek és maffiák által uralt, szétzilált gazdaságú Oroszhonhoz. Ez azonban stílus- váltást, politikai kultúrát, demokratikus kormányzási módszereket követelne a szlovák kabinettől. Egyre inkább úgy tűnik, a kormány feje nem képes ilyen újjászületésre. Sőt, az ő génjeibe ugyanaz ivódott be, ami az orosz parlamenti válaszásokon győztes kommunisták zsigereibe, s így valójában nincs is oka a változásra és az aggodalomra. f akhogy Szlovákia pol- gárai a hónap derekán \' íj nyilvánosságra hozott felmérések szerint egyre inkább a NATO-ban látják biztonságuk garanciáját, s ha Vladimír Meciar valóban ad a polgárok véleményére, a tagság igenlői hónapról hónapra gyarapodó táborának véleményét nem szabadna mellőznie. Így azt sem, hogy a lakosság legnagyobb hányada ellenzi a felmelegített szlovák-orosz kebelbarátságot.
