Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
GYÜMÖLCSÚJDONSÁGOK II, ÁFONYA Az ismert és a hegyvidékeken gyűjtött áfonyának ma már nemesített, kertben termeszthető változatai is vannak. Ezek is, mint a természetben előforduló fajok, savanyú talajt (4,5-5,8 pH), hűvösebb és nedvesebb klímát igényelnek. Ahol ezek a feltételek nincsenek meg, ne is kísérletezzünk termesztésével. Ott viszont, ahol ezeket a követelményeket biztosítani tudjuk, megérdemli, hogy kertünkbe telepítsük! A fajtól függően bogyója hamvaskék vagy piros, nagyon ízletes, magas a vitamintartalma és savanyagai is harmonikusak. Feldolgozva és frissen is fogyasztható. Vadhúsok ízesítésére kiváló. KIVI Kínából származik, ahol a folyópartokon, rendkívül nedves, árnyékos környezetben él. Futónövény, így erős támaszra van szüksége. A kivi gyökérzete a talaj felszínéhez közel helyezkedik el. Kétféle hajtása van: vegetatív és termőhajtás. A tavaszi hajtások sok vegetatív rügyet képeznek. A növény váltivarú, tehát telepítésekor női és hímvirágú egye- deket is ültetnünk kell. A hímvirágú példányok sok pollent termelnek. A méhek jelenléte előnyös a beporzásnál. A jó vízgazdálkodású, laza talajokat szereti, de köves földben is megterem. A mészre kissé érzékeny, ezért inkább a némileg savas, vagy a neutrális talajokon próbálkozzunk termesztésével. Gondoskodnunk kell a gyakori, legalább heti két öntözésről is. Egy-egy alkalommal 25-30 mm-nyi vizet juttassunk neki. Meghálálja a magas páratartalmú élőhelyeket is. Fagyzugos, szeles helyeken nem termeszthető. Széles, kiterülő levelei könnyen beszakadnak, s a szél szárító hatásának következtében fiatal hajtásai elhalnak. Mélynyugalmi állapotban elviseli a -25 C-fokos hideget, de a rügypattanáskor már a -1 C-fokos lehűlés is károsítja. Vegetációs időszaka még a szőlő fakadása előtt - tehát a tavaszi fagyok miatt kritikus időszakban - megindul, ezért kockázat nélkül csak a megfelelő mikroklímával rendelkező területeken telepíthetjük. Gyümölcse csak késő ősszel érik be, s az érés akár az első őszi fagyokig is elhúzódhat. J. A. A fekete- és a vörösáfonya a hegyi tőzegmohalápok jellegzetes növénye (P. R. felvételei) Lassan elérkezik a magok vetésének ideje. Sőt, vannak olyan zöldségtermesztők is, akik a korai vetésre szánt zöldségmagokat már rég a földbe tették, mások viszont csak most tervezgetik, milyen magokat vásároljanak. Az első, s talán a legfontosabb tanács, hogy csak államilag minősített magokat szerezzünk be, melyeknek a csomagolásán többek között a jótállási idő és a fajta neve is fel van tüntetve. Ne vásároljunk bizonytalan eredetű anyagot, mert az csak felesleges pénzkidobás lenne, az ebből adódó időveszteségről nem is beszélve. Ha magunk állítottuk elő a szaporítóanyagot, akkor alaposan figyeljük meg annak tisztaságát. A sérült, beteg magvakat selejtezzük ki. A csírázóképességről próbacsírázta- tással győződhetünk meg. Az apró magokat itatóspapíron, a nagyobbakat nedves homokban csíráztathatjuk. A csírázóképességi arány azt fejezi ki, hogy 100 magból hány darab csírázott ki. Fontos tudni, hogy az egyes magvak meddig csírázóképesek és hány nap múlva kelnek. A vetőmag nagysága és a vetés sűrűsége is értékmérő tulajdonság. A nagyobb vetőmagok több tartaléktápanyagot tartalmaznak, mint az aprók, így erőteljesebb növényke kifejlesztésére képesek. Minél egyöntetűbb a magok mérete, annál egyenletesebb a kelés. A mag érettségére, egészségi állapotára - egyszóval minőségére - utal a fajtára jellemző szín és a szag is. Sok vesződést okoz az apró magok egyenletes vetése, ritkítása. Rengeteg időt és munkát takarítunk meg, ha az újabban forgalmazott drazsírozott vetőmagot használjuk. Igaz, hogy ezek drágábbak, de megéri! Nagy előnyük, hogy egyenletesen vethetők és egyelés nélkül beállítható a megfelelő tőszám. Így vetőmagot is megtakaríthatunk; további előnye, hogy a poharas, tápkockás palántanevelésben egyből tűzdelt minőségű növénykéket állíthatunk elő. Az állandó helyre történő vetéssel a magon található burok védi azt, s a kezdeti időben ellátja a magot tápanyagokkal is. A drazsírozott vetőmag egyetlen „hátránya”, hogy több vízre van szüksége. Az egyéb szaporítóanyagok közül, pl. a burgonyánál az 5 dkg-os gumók a legalkalmasabbak; a tormánál a 20-25 cm hosszú és 5-6 mm átmérőjű talpgyökerek a legjobbak; a vöröshagymánál az 1,5-2 cm átmérőjű dughagymák az ideálisak. Jakab András Drágább, de megéri! AMIT A MAGOKRÓL TUDNI KELL HOGYAN VEGYÜNK TALAJMINTÁT? Talajmintát legjobb ősszel, közvetlenül a termékek betakarítása után, vagy tavasszal, a talaj előkészítése előtt venni. A virágtermesztőknek ajánlatos minden tápanyag-utánpótlás előtt vagy rendszeresen háromhavonként megvizsgáltatni a termőföld összetételét. Nem ajánlatos mintát venni a frissen trágyázott talajból, mert ez torzítaná az eredményeket. Az elemzésekhez úgynevezett átlagmintára van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy 80 m^-es terület esetében, szimmetrikusan elosztva legalább 15-20 helyről kell - lehetőleg azonos mennyiségű - földet venni, majd a mintákat alaposan össze kell keverni. Természetesen az átlagmintát olyan területre vonatkoztatjuk, ahol nagyjából azonos összetételű a talaj, egyformán van kezelve, s esetleg ott egyazon növényt termesztettünk. (Nagyobb területnél arányosan növeljük a minták számát!) Nagyon fontos betartani a következő feltételeket is: ha az adott területen virágot kívánunk termeszteni, akkor 30, gyümölcsfák esetében 40, a szőlőkben pedig 60 cm mélyről vegyük a mintákat. Mintavételre vannak speciális eszközök is, de általában ásót használunk. Az utóbbival először megfelelő mélységű gödröt készítünk, s a szükséges szintből téglalap alakú metszetet vágunk. A műveletet (a terület nagyságától függően) 15-20 helyen megismételjük. Az egyes mintákat jól összekeverjük, eltávolítjuk a köveket, gyökereket, s végül ebből vesszük ki a laboratóriumi elemzésekhez szükséges kb. 1 kg-nyi földet. Talajmintaszedőt akkor használunk, ha beültetett ágyásokból kell mintákat vennünk. Ez a módszer főleg a virágtermesztőknek ajánlott. Ezzel az eszközzel - melyet az agrolaboratóriumokban kérhetünk kölcsön - egy-egy átlagmintához legalább 50 helyről kell földet vennünk. Józan mérlegeléssel bizonyára minden termelő rájön arra, hogy a mintavételre fordított energia, az elemzés díja, bőven megtérül a gazdaságos tápanyag-utánpótlásnál, s abban, hogy kisebb lesz a különféle betegségek kialakulásának veszélye. Nagy László, Komárom GAZDÁLKODJON OKOSAN! Téli takarmányozás Az istállók, ólak hőmérséklete nagymértékben befolyásolja az állatokkal feletetett takarmányok hasznosulását. Hideg, zord időben bizony az eleség jó része nem az állatot gyarapítja, hanem az istálló „fűtését” szolgálja. Minél nagyobb a testhőmérséklet és a levegő közötti különbség, annál több hőt ad le az állat; így több eledelt kíván, illetve ugyanabból a takarmánymennyiségből kevesebb hús, tej, tojás lesz. Háziállataink számára általában a 8-15 C-fokos hőmérséklet az optimális. Azt is udni kell, hogy amennyire káros a hideg, ilyannyira óvni kell állatainkat a kelleténél nagyobb melegtől is, kivált a fülledt, párás óltól, istállótól. A szarvasmarhák szükségletét a gondosan kezelt silótakarmányok szinte teljes egészében biztosítják. A gondos gazda megbecsüli a leveles kukoricaszárat, ezért mind a betakarításnál, mind a tárolásnál különleges figyelmet szentel neki. Az állatok ilyenkor szívesen fogyasztják. Természetesen szükség van 1-2 kg szénára és legalább 1 kg gabonadarára is. Az ásványi anyagok pótlásáról (3-5 dkg mészpor + 3 dkg foszfor, néhány dkg konyhasó) és 14-16 C-fokos ivóvízről mindig gondoskodjunk. Nem ritka februárban az olyan koca, amely malacozás előtt áll. Ezeknek fehérjében és vitaminokban gazdag takarmányt (jó lucemaliszt + sörélesztő stb.) adunk. Most se feledkezzünk meg az ásványi anyagokról. A darakeveréket, korpát és egyéb abrakot mindig meleg vízzel készítsük. Etetés után pedig tisztítsuk ki a vályút, hogy az esetleges maradék bele ne fagyjon! Ne feledjük, az ilyen és más hasonló hanyagság sokféle betegség oka lehet! A friss téli tojás igen nagy érték, márpedig február közepén csak a tyúkok fele-egyharmada tojik. A tyúkok téli takarmányozása során nem szabad takarékoskodnunk. A téli időszakban a baromfiak nem jutnak kukacokhoz, különféle rovarokhoz, így gondoskodnunk kell állati eredetű eleségről is; ilyen a fölözött tej, az író, a húsliszt és a halliszt. Fehérjeigényüket olajos magdarával, borsóliszttel, hereliszttel elégíthetjük ki. Befejezésül hadd figyelmeztessünk rá, hogy- sohase etessünk rothadt, penészes, avas és piszkos takarmányt;- óvakodjunk az üzemi konyhák mosléká- tól, az iskolákból származó ételmaradékoktól, mert ezekben nemritkán üveg- vagy porceláncserép, törött evőeszköz is található;- ne itassunk meleg vagy éppen jeges vizet;- a vályúkat s más etető- vagy itatóedényeket a tél folyamán is fertőtlenítsük! Molnár Ferenc Fitoftóra, hajtatás, flamingóvirág- Január folyamán a kertekben nem sok dolgunk akad. Szabad időnkben ezért inkább a műhelyben foglalatoskodjunk. Javítsuk meg, élesítsük a kerti szerszámokat. Lássunk hozzá a szükséges műtrágyák, gyom- és rovarirtó szerek, s természetesen a vetőmagok beszerzéséhez.- Nagyon fontos munka akad a gyümölcs- és a gyökértáro- z ó k b a n . Alaposan nézzük át az elraktározott terményeket. Ne feledkezzünk meg róla, hogy ahol almát tárolunk, ott a légtérben felhalmozódik az etilén, amely az utóérés fel- gyorsulásához vezet.- A burgonya az elmúlt évek során árban vetekedik az egzotikus gyümölcsökkel. Érdemes ezért tárolására fokozottan ügyelni. A betakarítás során ugyanis (mivel olyankor a fertőzés a héjon még nem látszik) nem egy fitoftórás gumó kerülhet be a pincébe. A beteg gumók általában megpuhulnak, héjuk megbámul, s ez az elszíneződés belül is megmutatkozik. A tél folyamán ezért többször válogassuk át készleteinket, s a beteg példányokat semmisítsük meg. Ügyeljünk a tárolótér hőmérsékletére (az optimális a plusz 3-7 C-fok közötti tartomány) és a relatív pára- tartalomra (90-95 %) is.- Megszedhetjük a tavaszi fás oltás szaporítóanyagát is, ha a hőmérséklet nem süly- lyedt -5 C-fok alá. Fagyos időben ehhez a munkához mindig húzzunk kesztyűt, nehogy a vesszőkön meleg kezünk hatására fagyfoltok keletkezzenek.- Januárban van itt a virágzó ágak hajtásának az ideje. Erre a célra elsősorban a forzítia, a rózsamandula, az orgona a legalkalmasabb. Vágjunk legalább fél méter hosszú vesszőket, s állítsuk őket vízzel telt vödörbe. A vizet hetente cseréljük. Az orgona hajtatása akár egy hónapig is elhúzódhat, más cserjéknél erre egy-két hét is elegendő. A hajtatás optimális hőmérséklete január vége felé 16-18 C-fok.- Január második felében több szobanövényünk nyugalmi időszaka a vége felé közeledik, ilyenkor fel kell újítani öntözésüket, s melegebb, világosabb helyiségbe kell őket át- helyezni. Ilyen gondoskodást igényel januárban a flamingóvirág is: hetente kétszer- háromszor kell öntöznünk, miközben 20-22 C-fokot igényel. Még egy „apróság”, amit erről a növényről tudni kell: a „flamingó” virága tulajdonképpen jellegtelen, ún. torzsavirágzat, s amit általában virágnak néznek, az piros színű fellevél. Érdemes azért a virágzatra is odafigyelni, főleg arra, mikor virágoznak ki a torzsa alján levő termős (női) virágok! Ugyanis, ha ezek nyílása idején vágjuk le, akkor vázába téve a fellevéllel együtt 3-4 hétig is megmaradnak.- A fóliázóknak persze már január folyamán is számos tennivalójuk akad. A fűtött fólia alá kiültethetik a fejessaláta-palántákat, vethetnek retket, csípős zöldpaprikát, paradicsomot, sárgadinnyét. Kiültethetik a novemberben vetett karalábét (25 cm-es sor- és 20 cm-es tőtávolságba). Fűtetlen fóliasátorban megkezdődhet a karfiolpalánták tápkockákba történő tűzdelése. A paprika és a paradicsom palántáinak neveléséhez 6-14 hétre van szükség. Ne feledjük, a palántanevelés időtartamát a fényviszonyok erősen befolyásolják (kevés fény = lassúbb fejlődés); az azonban, hogy mennyi fényt kapnak növényeink, nemcsak a meteorológiai viszonyoktól függ! Az öreg, szennyezett fólia, a piszkos üvegtáblák is sok fényt nyelnek el. -rA HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1996. január 21. 1/BSámBp
