Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
Budai irodájában, Chaplin és Fellini plakátarcai előtt a hajógyári szigeten: Sándor Pál, a Novofilm igazgatója. Az üzletember. A vállalkozó. Annak, aki a moziból ismeri: a magyar bohócok, a festett képű ripacsok atyja. Régi idők focija, Herkulesfürdői emlék, Szabadíts meg a gonosztól, Szerencsés Dániel, Miss Arizona - öt film a kisebb szünetekkel egymás után forgatott tíz közül. Nyolc és fél éves kihagyás után a tizenegyedik: Ég a város, ég a ház is. • Gondolom, oka volt rá, hogy ennyi ideig hallgatott.- Hosszú történet. Egészen rövidre fogva: én csak akkor tudok filmet csinálni, ha úgy érzem, hogy kell. Ha magától jön. Kollégáim többsége e tekintetben is máshogy vélekedik. Diplomát kaptak, és onnantól kezdve azt hiszik: ha kell, ha nem, nekik az a dolguk, hogy filmet csináljanak. Bennem meg csak ákkor indul el a történet, ha gyűlölök vagy imádok valamit. Tehát amikor az érzelmeim rendben vannak. Amikor nincs bennem zűr. • Ezek szerint majd’ kilenc évig nem is érzett mást, csak káoszt, összevisszaságot.- Éreztem, csak közben minden zavaros volt körülöttem. Főként az elmúlt öt-hat évben. Nem voltam tisztában sem a világgal, sem önmagámmal. Történtek ám itt furcsa dolgok! Belekerültünk egy egészen furcsa világba, amely a maga módján mindenkit megváltoztatott. Engem is. És amíg nem igazán tudtam elhelyezkedni benne, amíg nem pontosultak, nem álltak valamiféle renddé az érzelmeim, addig csak úgy néztem, mint Rozi a moziban. Hogy most mi történik, mi van? Én eljöttem több mint hat éve a filmgyárból, még a rendszerváltás előtt, de hogy mit éreztem meg, miért hagytam ott a többieket, ma sem tudom. Egyszerűen nem akartam már ott lenni. Pedig tizennyolc éves koromtól a filmgyár volt az életem. Ott kezdtem a laborban, aztán kávéhordó voltam, világosító és a franc tudja, mi minden, egyszer csak azt mondtam, el akarok menni. Pedig akkoriban még működgetett a rendszer, szocializmus volt és munkakönyv. De mondom, azóta sem tudom, mi lehetett az a ka- tapultációs pillanat, ami engem kilőtt onnan. Csak azt éreztem, hogy már sem érteni, sem szeretni nem vagyok képes az ottani embereket. És akkor ötvenévesen megalapítottam a cégemet, a Novofilmet, miközben azt sem tudtam, mi az, végre. Mert filmet csinálni továbbra is a világ hogy főkönyvelő. Fogalmam sem volt erről az legnagyobb élvezete számomra. egészről, de beletanultam. Mára _________________________ • Nincs akkor ebben egyfajta ha tározott profilunk van, ahogy SZABÓ G. LÁSZLÓ mazochizmus is? Hiszen megfoszt- azt mondani szokás. Két és fél ja magát a legteljesebb örömtől... évig mi csináltuk a Reggelt a Magyar Televízió- _ p)e amíg nem áll fel a filmcsinálásom. addig bán, s különböző reklámfilmeket is letettünk az nem tudok belekezdeni. Nekem belülről kell Cg ci varos, ég a rendező is asztalra. Most például napi tizenkét órán át lehet, hogy mi is televíziózni fogunk, és saját produkcióban játékfilmeket és sorozatokat készítünk. Ami rengeteg munka, és el is szívta egy kicsit a levegőt az elől, hogy én magam is rendezzek SÁNDOR PÁL tizenegyedik filmje megéreznem, hogy eljött az ideje. Én soha egyetlen snittet sem vettem fel anélkül, hogy ne éreztem volna: most a világ legfontosabb pillanatát rögzítem celluloidra. • Két fám között ekkora szünetet tartani általában azok szoktak, akiknek nincs lehetőségük gyakrabban forgatni.- Korábban én is kétévenként forgattam. Ez az első nagyobb kihagyás. Nem jutott eszembe semmi, maradjunk ennyiben. Még írni sem volt kedvem. Csak bámultam, hogy mi zajlik körülöttünk, milyen világba keveredtünk. Azon álmélkodtam, hogyan lesz ember embernek farkasa, kiből lesz álnok és kiből köpönyegforgató. Én örök életemben kóbor lélek voltam. Jó néhány feleségem volt, állandóan mászkáltam, rohangáltam, családra soha nem gondoltam. Inkább csak hallottam, olvastam róla. Másoktól tudtam, hogy ilyen is létezik. És most ezt is megadta az élet. Hat-hét éve egyszer csak családom lett. Tehát vesztettem is, nyertem is az elmúlt nyolc és fél év alatt. • Az Ég a város, ég a ház is a Szeressük egymást gyerekek egyik epizódfilmje. A másik két alkotást, A nagy agyhalált és a Magyar pizzát Jan- csó Miklós és Makk Károly rendezte.- Nekem már megvan a következő tervem is. És nem biztos, hogy két év múlva fogom csak megvalósítani. Hamarabb szeretném. Pedig a paradicsomi állapotnak, amikor minden cechet a magyar állam fizetett, nekünk csak le kellett adni a forgatókönyvet, már réges-rég vége. Volt egy biztosított létünk, amit elveszítettünk. A pénzt ezentúl össze kell rántani. De meglesz, mert nagyon akarom. Akármennyit változtam is az évek során, az általam képviselt morált, érzelmeket, vagy a filmcsinálási vágyat nem veszítettem el. Remélem, ez a legújabb munkámból is kiderül. Mint minden film, tükör ez is. Tükör, amely sokat mutat. Az iróniám, a lírám, az emberszeretetem sem maradt ki belőle. Pedig vannak nekem is nagy csalódásaim. Nagyon sok árulásnak voltam részese. Sok a „kapcsolathalottam”. Az Ég a város, ég a ház is figyelmeztetés. Arra int, hogy ha így megyünk tovább, akkor nem marad belőlünk semmi. Hőseim a lét szélén csámborognak, ahol egyetlen szelet kenyér mindennél fontosabb tud lenni. Itt már milliókban mérhető azok száma, akik lent vannak. Ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, csak hát olyan egzisztenciális állapotban, amelyben a fennmaradás már csak biológiai túlélésre ad lehetőséget. És mégis érzelmesek, szeretik egymást, ugyanúgy működik köztük minden, mint egy jobb, emberibb világban. • Hajléktalanok?- A Lánynak (Eszenyi Enikő) van valami vacka, az Apának (Garas Dezső) és a Fiúnak (Kern András) is egy vagonbelsőben, de az asszony (Temessy Hédi) még nem tudja, hol fog meghúzódni. Kiebrudalta a fia, és most megpróbál életben maradni. • Mindig az ilyen szélsőséges helyzeteket szerette.- Mert csak a szélsőséges helyzetek adnak lehetőséget arra, hogy markáns módon fogalmazzam meg azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket el szeretnék mondani. Egy alkony, egy éjszaka és egy hajnal története a film, harmincöt percbe sűrítve. Életemben nem csináltam még ilyen rövid filmet. És nem esett nehezemre, mert ez ugye, sűrítmény, ami színészi játékban, vágásban, ritmusban még kevesebb hibát enged meg, mint egy másfél-kétórás játékfilm. Itt minden pillantásnak, gesztusnak, világítási effektusnak a helyén kell lennie. Fegyelmezettebb, pontosabb, feszesebb filmet kellett létrehozni. Regény helyett verset. De ha még nem mondtam volna, nagyon szerettem csinálni. S ami ugyancsak fantasztikus érzés volt: amikor a filmgyárban meghallották, hogy ismét forgatni fogok, egymás után jelezték a régi csapattársaim, hogy jönnek, segítenek, a szolgálatomra lesznek és végig, az utolsó percig rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Tizenkét éjszaka forgattuk a filmet mínusz soksok fokban egyetlen hangos szó nélkül. Az utolsó snitt után pedig az egész stáb azzal állt elém, hogy azonnal kezdjük el a következő filmet, és ez csodálatos érzés. Valami sikerült, úgy hiszem. • A nagy visszatérés?- Az is. Állandó forgatókönyvíró-társam, Tóth Zsuzsa hívott fel egy éjszaka, miután látta a kész filmet, hogy elmondja: most már folytatnom kell, még egyszer nem hagyhatom abba. Ezek után nem is fogom. Annyi minden történt már ebben a zűrzavaros világban... ezt nem lehet elhallgatni. Olyan változó, mint egy kaméleon. Ahány film, annyi arc. Új lemez, új külső. Új Cher. A változáshoz persze a plasztikai sebészek is hozzájárulnak. Sosem titkolta, hogy nemcsak az idő múlásának nyomait tüntette el az arcáról - a vonásait is átrajzoltatta. Elsősorban görbén ívelő sasorrát. Pályafutása a hetvenes években kezdődött, amikor főijével, Sonny- val duót alkotva énekesként jelent meg a nyilvánosság előtt. A nyolcvanas években már a hollywoodi stúdiók színésznője. Nem is akármilyen. A Holdkór című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Az elmúlt években ismét visszatért a zenéhez. Legújabb lemezéhez, a Férfias világhoz újabb image-t talált ki. Igaz ugyan, hogy a tőle megszokott dögös bőrszerkó megmaradt, ám annál nagyobb meglepetést szerzett platinaszőke frizu rájával. Nemrég Rómában élő lemezbemutatót, s ezzel egy időben sajtó tájékoztatót tartott. A Gioiában megjelent válaszaiból válogattunk.- Ezt is, azt is. Mindkettőt. • Milyen elképzelés alapján válogatta össze új lemeze anyagát?- Ahogy öregszem, mindig többet tudok a világról, a dalokról. Sokáig válogat• Ilyen vonzó és szexis nő számára, mint ön, mit jelent a szerelem és a szex?- A szerelem nélküli szex üres élvezet. Olyan férfival bújni ágyba, akárcsak egyetlen éjszakára is, akit nem szeretek... nem a gyönyörök csúcsa. • Milyen típus? Uralkodó, vagy jobban szereti, ha a férfi uralkodik ön felett?- Az egyik sincs az ínyemre. Nem akarok áldozat lenni, de bakó vagy hajcsár sem. Az egyenrangúság híve vagyok. • Miért nem áll kamerák elé az utóbbi időben ?- Elfáradtam, és szükségem volt pihenésre, egy kis szünetre. Három filmet csináltam egymás után. Az Eastwicki boszorkányokat, a Suspect-et és a Holdkórt. Az Oscar-díj után a sajtó nem hagyott levegőhöz jutni. Az újságírók folyton a nyomomban voltak, nem akartak leszállni rólam. Dolgoztam azért filmben is. Paul Mazurskyval forgattam a Fa- ithfult, és úgy érzem, ez pályafutásom legjobb teljesítménye. Sajnos a nézők aligha fogják látni. Mert Róbert De Nirónak, a producernek nem tetszik a film. Pedig igencsak pikáns a sztori. Házaséletével elégedett asszonyka vagyok a filmben, aki mit sem sejt arról, hogy félje egybekelésük huszadik évfordulójára különleges meglepetést tartogat számára. Bérgyilkost fogad, hogy végezzen vele. De a fizetett gyilkos nem képes betartani a megállapodást. Beleszeret az asszonyba. • Ha egy újabb Oscart vagy az örök ifjúságot kínálnák önnek, mit választana? tam, mert csak olyan dalokat akartam a lemezre, amelyek mélyen megérintenek. Angliában énekórákra jártam, mert változni akartam, és sikerült. Azt hiszem a han gomon ez érezhető. Úgy vélem, ez az összeállítás minden eddigi lemezemet felülmúlja. Nem állítom, hogy az albummal teljesen új énekest kap a közönség, de úgy érzem énekesi pályámra ezzel a lemezzel tettem fel a koronát. • Ma is ugyanazt jelenti önnek az éneklés, mint a hatvanas-hetvenes években?- A hatvanas években egyáltalán nem azt néztük, milyen hasznot hozhat egy-egy lemez. Nem is működött olyan olajozottan a lemezpiac, mint manapság. Kevesebbet dolgoztunk, szórakoztatóbb és játékosabb volt a munka. Egyáltalán nem tudatosítottam a szakma üzleti részét. Egyszerűen csak imádtam énekelni. • Úgy beszélik, az utóbbi időben teljesen hátat fordított a politikának.- Igen. A hatvanas években ugyanúgy, mint mindenki, hittem, hogy a világ megváltozhat. Ma nem vagyok tagja egyetlen pártnak sem, és nem hiszek egyetlen politikusban sem. A hetvenes években Sonnyval mi aktívan támogattuk Jimmy Cartert, aki ma Georgia állam kormányzója. Még ma is emlékszem arra a pompás összejövetelre és vacsorára, amelyen elnöki programját ecsetelte, s arról beszélt, miként akarja megoldani a szegénység problémáit. Aztán amikor megválasztották, semmit sem teljesített az ígéreteiből. Akkor nagyon kiábrándultam a politikából és a politikusokból. Felismertem, a humanitás eszméi és a po- tikai gyakorlat nehezen egyeztethető össze. Feldolgozta: (tallósi) MŰVÉSZVILÁG 1996. január 21. ilBSÉmap
