Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-26 / 26. szám

2 1996 .június 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Tizenötmillió... Kövesdi Károly __________ Va lószínűleg mindannyiunk emlékezetében élénken él Antall József kijelentése, mely szerint, ha jelképesen is, 15 millió magyar minisz­terelnökének tekintette ma­gát. Lelket melengető volt ezt hallani, több évtizedes magunkrahagyatottság után. A kommunista internaciona­lizmust nacionalista kazajká- ra váltó had fel is hördült azonnal. Előbújtak a suba alól a Trianon és Jalta óta melengetett, a moszkvai hentesek árnyékában ideig- óráig jégre tett, de igazából sosem feledett vádak: a ma­gyar nép bűnös, ha fájdal­mára gondol, s irredenta, so­viniszta, ha jogorvoslatot szeretne. Pedig a béke- szerződésnek nevezett osz­tozkodások dokumentumai kikötötték: az utódországok­ba kerülő kisebbséggel a mega-jándékozottak kötele­sek törődni. S megértük, alig féltucat évvel a rendszervál­tás után, hogy a magyar kor­mány minisztere kijelenti, a magyar miniszterelnök pe­dig rábólint: vélt érdekeink kevesebbet nyomnak a lat­ban, mint az otthoni valósak. Tudjuk, persze, mi a valós érdek: kormányon maradni. De tudja-e vajon a két úriem­ber, mi a valós érdeke Ma­gyarországnak? Vagy elfe­ledték, amire oly sok felelős magyar gondolkodó figyel­meztetett? Hogy tudniillik: Magyarország jövője elkép­zelhetetlen és elválaszthatat­lan a határon túli magyarság sorsától. A hangsúly termé­szetesen a jövő szón van, aminek vajmi kevés a köze pillanatnyi kormányokhoz, székeket és meggyőződése­ket váltó politikusok érdeke­ihez. De nem kevesebb hangsúly esik a jelképesen szócskára, amely ugyan nem gyógyít valós sebeket, de legalább reményt ad, hogy egyszer talán gyermekeink, unokáink megérik, nem le­szünk bűnös nemzet, és sza­bad lesz együtt álmodni (nem valakik ellen) egy sza­badabb jövőről. Évfordulóktól függetlenül. Vendégkommentár Kinek kellünk? Szigeti László ____________ Má rmint mi, szlovákiai ma­gyarok? Kinek kell egy hat­százezres massza, amelynek sem parlamentje, minisztériu­mai, sem egy nyamvadt haza­védő egyesülete. Szlovákiai magyarsággal: domobranája. De hát mit, és kitől kellene megvédenie egy szlovákiai magyar domobranának? Ah­hoz, hogy védeni tudjon, ha­zája kellene, hogy legyen. Az meg legfeljebb ukázban léte­zik. Csakhogy a haza kénye­sebb jószág. Egyrészt kénysze­rítő, aminek a csehszlovákiai kisebbségek mindig megfelel­tek, s szlovákiai kisebbségként is eleget tesznek. Magyarán: lojálisak. A jó haza tudja, mit várunk el tőle. Ha nem így te­szi, a kötelező penzumon túl nem ébreszt semmit. Sem sze­reteted sem büszkeséget. Ha a haza nem adja meg az egyén­nek, amit az elvár tőle, ha nem ad életvíziót, amely iden­titása kiteljesedésének remé­nyét nyújtja, az a haza legfel­jebb: ország, állam, s mint ilyen, közügy. Mondhatnám, a nemlétező demokrácia ügye. S épp ez az, amitől fő a fejük. A hazatudat és a nem­zettudat viszont magánügy. Az éntudat kincse. Es a politi­kusok, bármennyire is szeret­nék, e kincset nem nyúlhatják le. Kultúrtörténeti mintákon igazolható, hogy a magánügy szféráját tömeges népirtással sem lehet bevenni. Deportá­lás, kitelepítés, megvont nyugdíj, hontalanság, Mach, Tiso, Karmasin, Meciar, Slota, Prokes, akik nem meghódíta­ni, hanem megfélemlíteni akartak és szeremének, a ma­gánügy szférájában legfeljebb Küklopszként jelenhetnek meg, akiktől nem is kell ret­tegni. Mert a hatalomé a pilla­nat, a léleké a halhatadanság. Mindebből természetszerűleg adódik: Budapesten és Po­zsonyban serényebben is dol­gozhatnának azon, hogy hoz­zánk való hatalmas ragaszko­dásukban e kincs, az éntudat a gyakorlatban is a semmivel sem korlátozott szubjektivitás terének dísze maradhasson. Háborítadanul. Ha már egyi­küknek sem kellünk, legalább ennek jogi garantálásával hagyjanak magunkra. Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény, Szabadidő: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport, Nagyvilág: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Kovács László vitatott kijelentéséről Mit mondott a külügyminiszter? P. Vonyik - Gagyor _________ Na gy vitát váltott ki az utóbbi napokban Kovács László magyar külügyminiszter kijelentése, miszerint „Magyar- országnak nem áll szándékában felál­dozni a szomszé­dos országokban élő mintegy 2 milli­ós magyart, mint ahogy Budapest nem kívánja felál­dozni a 10,5 millió magyarországi la­kost a környező magyarság vélt ér­dekeiért”. Kovács László így ma­gyarázta a „bizonyítványát”: „Előadásomban, amely a ma­gyar integrációs törekvésekről szólt, kitértem Magyarország és szomszédai csatlakozásának le­hetséges időrendjére, az ezzel kapcsolatos nézetekre. Ennek során utaltam Tőkés László ko­rábbi nyilatkozatára, amely szerint tragikus lenne, ha Magyaror­szág előbb csatlakoz­na az euroatlanti szer­vezetekhez, mint Ro­mánia. Ebben az összefüggésben hasz­náltam a 2 milliós szá­mot, a romániai ma­gyarságra utalva. Nem javítana a helyzetü­kön, ha Magyarország lefékezné saját csatlakozását, vi­szont 10,5 millió magyar állam­polgár elesne a csatlakozás előnyeitől.” Q Csak szerencsétlen elszólás volt... Q Le akarnak mondani rólunk... Mondja, szomszéd, biztos, hogy a régi nótához kell visszatérnünk? Sütő András romániai író Én csak közvetett módon ér­tesültem arról, hogy a kül­ügyminisztériumnak olyanszerű nyilatkozata hangzott el, misze­rint az anyaországi magyarság európai integrációs érdekei előbbvalóak a határon túli ma­gyarok mostani aktuális segítsé­get kérő igényeinél. Nyilvánva­ló, hogy ez nyugtalanságot kel­tett Erdélyben, az ott élő ma­gyarság körében. Remélem, hogy az aggodalom lecsillapítá­sára, a fölmerült kérdés tisztázására a magyar kormány megtalálja a megfelelő alkalmat. a A kérdés nem úgy áll, ^ hogy valakit fel kellene ál­dozni valakiért. A magyar kor­mánynak egyaránt képviselnie kell a saját és a külföldön élő magyarság érdekeit. Az lenne a legszerencsésebb, ha Magyar- ország és Szlovákia egyszerre tudna integrálódni az EU-ba és a NATO-ba. A mi érdekünk, hogy Szlovákia is mielőbb in­tegrálódjon a nyugat-európai A A Tőkés-Kovács vita a jég- w hegy csúcsa. A probléma gyökere, hogy Magyarország­nak, Szlovákiával és Romániá­val ellentétben, reális az esélye, hogy az első körben bekerüljön az EU-ba és a NATO-ba. En­nek számunk­ra kellemetlen következmé­nyei lehetnek. Magyarország előbb-utóbb csadakozik a schengeni egyezmény­hez, aminek következtében az EU határai a magyar -szlovák, illet­ve a ma­gyar-román határok lesznek. Emiatt főleg Romániában van­nak komoly aggodalmak. A Ro­mániában és a Szlovákiában élő magyarságnak jó, ha Magyaror­szág bekerül ezekbe a szerveze­tekbe, mert megnő a súlya. De társulásba, ugyanakkor kie­gyensúlyozott politikát várunk el a magyar kormánytól, amely többé-kevésbé jelen is van. Né­hány esetben azonban hangsú­lyosabban kellene képviselni az érdekeket. A magyar kormány az európai integrációt és a ki­sebbségek érdekvédelmét meg­próbálja összehangolni, s ez sok esetben kompromisszu­mokra készteti. vajon a magyar politika a beju­tás után felvállalja-e a mi érde­keinket? A mi érdekeink azono­sak a magyarországi polgárok érdekeivel, hogy a térség de­mokratizálódjon és a minden­kori magyar kor­mány teljesítse az alkotmányból fakadó kötele­zettségeit, tehát a határon túli magyarok érde­keinek a képvi­seletét is. A ma­gyar parlament olyan kormány- programot foga­dott el, melyben az euro-atlanti tagság, a szom­szédokkal való jó viszony és a határon túli magyarok érdekei­nek a képviselete egy szinten van. A külügyminisztérium né­hány megnyilatkozása arra en­ged következtetni, hogy az eu- ro-atianti integrációt minden fölé óhajtják helyezni. Gyurovszky László, MPP Bauer Győző, a Csemadok elnöke A Szerencsétlennek tartok *** minden olyan kijelentést, amely a magyarokat, akár a határokon belül, akár a hatá­rokon kívül éljenek, egymás­sal szembe állítja. Természe­tes, hogy-a magyarok érdekei - éljenek bármerre a világon - nagymértékben meg vannak határozva azokkal a körülmé­nyekkel, amelyekben élnek. Ezért tartom szerencsétlennek az egyik és a másik kijelentést is, amely szembeállítja az érde­keket. A világszövetségi kong­resszuson is elmondtam, ke­resni kell azokat a tényezőket, amelyek összehangolják a Kár­pát-medencében és a szórvány­ban élő magyarok érdekeit. Az önazonosság-tudatra, a nyelv­re, az anyanyelvi oktatás fon­tosságára gondolok elsősorban. Viszont tudatosítani kell, hogy a körülmények mindenütt el­térőek, tehát bizonyos mérté­kig az érdekek is eltérhetnek. Csáky Pál, az MKDM alelnöke Olvasói levél Kik élnek jól? A Vasárnap 24. számában ol­vastam egy fiatalasszony elke­seredett levelét. Kérem szépen, ebben nagyon is igazat adok. Megértem a felháborodását. Négytagú családommal hónap­ról hónapra borotvaélen egyen­súlyozunk, a megélhetés hatá­rán. Szintén szociális segélyből tengődünk. Bizony, a módo­sabb emberek szinte gúnyos arckifejezéssel néznek a sze­membe. Ha hason csúsznánk és könyörögnénk, a jól szituált családok nemhogy segítenének, még a fejüket is elfordítanák. Kedves hölgyem, azt kérdi, „de ki az, aki jól él”? Én megírom, én szerintem azok élnek jól, akik minden vsárnap és ün­nepnapokon különbnél különb ruhakölteményekben parádéz­nak a templomokban és az új­gazdagoknak szóló partykon. Nekünk sem nyújt segítő kezet senki. A minap autóbusszal utaztam. Azt gondoltam, hogy elfog a pulykaméreg, amikor ezeket a mondatokat hallot­tam. Egy jó karban lévő nyug­díjas asszonyka sorolta az is­merősének, hogy „én 3300 ko­rona nyugdíjat kapok, a férjem 4 ezren felül - kettecskén elél­degélünk belőle”. Hát, hogy a fenébe ne élnének meg! Ez már több a soknál, kettőjükre van majdnem 8 ezer korona, nekünk ettől kevesebb összegből négyünknek kell megélni. Ilyenek dicsérhetik is ezt a „pénzesek” demokráciáját. Nem sajnálom a nyugdíjasok­tól, de a családosokra is gon­dolhatna Keltosová és a többi szószóló. Tisztelt hölgyem, a szívemből beszélt, vagyis írta a panaszos levelét. Apropó, én is a jókívánságomat akarom kifejezni a Vasárnap új köntöséhez. Láthatják a „hej- szlovákok”, hogy a magyarok által közkedvelt Új Szó vasár­napi kiadásának a kinézete első osztályú. Vajda András, Szete Segítséget kérek Szokatlan kéréssel fordulok önökhöz. Segítséget akarok önöktől kérni. Ötvenegy éves vagyok. Sajnos, a sors és anyagi körülményeim úgy hozták, hogy önökhöz, az Új Szó mun­katársaihoz forduljak. 1970-1991-ig mint könyvtáros dolgoztam az ipolysági városi könyvtár ifjúsági osztályán. 1991-től munkanélküli vagyok. Most azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy valamilyen bentlakásos állást szeretnék Szlovákia magyarlakta terüle­tén, bárhol. (A Lévai járásban nem találtam.) Gondolok egy gyermekotthonra, ifjúsági vagy idősek otthonára. Bármilyen ál­lást elvállalok. (A könyvtárat csinálhatnám a beosztott mun­kán kívül, ha van rá igény.) A lényeg, hogy naponta ne kell­jen utaznom. Röviden ennyi. Remélem, segítségemre lesz­nek, és akad olyan intézmény, amely munkaerőhiánnyal küzd. Maradok üdvözlettel az alábbi címen: Gyekiczky Eszter, Ipolyság, Ruzová 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom