Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-05 / 23. szám

8 1996. június 5. Számos ausztriai cégnél napjainkban már kimondottan előny a magyar nyelv ismerete Őrvidéken, öt perccel a teljes asszimiláció előtt SZILVÁSSY JÓZSEF- Itt az Isten mindig magyarul szól a hívekhez, még akkor is, ha németül prédikál - ezekkel a szavakkal fogad Felsőőrött, azaz Oberwartban Guthy Lajos hely­beli református lelkész. Évszázadokat kell visszalapoz­nunk a történelemben, napokon keresztül beszélgetni a magukat magyarnak, osztrák­nak, horvátnak, leg­főképpen azonban burgerlandinak valló emberekkel, hogy teljes egészében meg­értsük ezt a furcsá­nak tűnő mondatot. Itt, az osztrák-ma­gyar határtól néhány kilométerre, Burger- landban, vagyis az Őrvidéken. Gyepűvédők éltek itt egykor, akik hűség­gel és hősiességgel őrizték évszázado­kon át a magyar ki­rályság nyugati vége­it. Századunkban aztán velük is nagyot fordult a világ. Trianon itt is döbbenetét okozott, bár ta­lán nem akkora sokkot, mint Er­délyben, vagy nálunk. A burger- landi magyarok ugyanis tovább­ra is akadálytalanul járhattak szellemi központjaikba, a Ma­gyarországhoz népszavazással rövid idő múltán visszakerült Sopronba, Szombathelyre és máshova. Az igazi traumát 1945 okozta, miután évtizedekre le­húzták a vasfüggönyt. Sok oszt­rák furcsán nézett az itteni ma­gyarokra: szinte mindannyiuk- ban sztálinistát gyanított.- Azokban az időkben bizony jobb volt, ha az ember nem be­szélt magyarul, sőt azt is eltitkol­ta, hogy magyar - sóhajt nagyot a pinkafői Luif Sándor, aki maga az élő történelem, hiszen nem­rég ünnepelte teljes szellemi frisseségben a századik születés­napját. Nem is akárhogyan: csár­dást táncolt ezen a jeles napon. Aztán jött ötvenhat, a sok mene­külő, a rákosista diktatúrától és a véres szovjet megtorlástól megri­adt, új hazát kereső magyar, aki­nek az első vigasztaló emberi szót, némi enyhet adó ételt, szál­lást legtöbbször itt nyújtották. Miután béke lett, a nagy társa­dalmi átalakulás ellentmondásos korszaka zúdult e vidékre is. A néhai falvak közül Felsőőr és Felsőpulya is várossá avanzsált, ennek összes előnyei­vel és hátrányaival. Röpke néhány esz­tendő alatt évszáza­dos etnikai és falusi közösségek bomlot­tak föl. Sok helybeli parasztból munkás lett Bécsben, Graz­ban, Bécsújhelyen, ahol bizony sokan megosztrákosodtak, ahogy az egyik Linzbe költözött alsóőri ma­gyar jellemezte be­szélgetésünk során. Ide pedig osztrák tisztségviselők, szak­emberek költöztek, s a két kisvárosban fokozatosan a német lett a domináns nyelv.- A Burgerlandi Magyar Kultúr- egyesület 1976-bán jött létre. Öt perccel az itteni magyarság tel­jes asszimilációja előtt - idézi föl a félmúltat Tölly Julianna el­nökasszony. Fő célunk az volt és ma is az, hogy megőrizzük anya­nyelvűnket, magyarságunkat. A megalakulást segítő társadal­mi légkörről beszél. Az osztrák kormány éppen abban az esz­tendőben ismerte el hivatalosan az ausztriai népcsoportokat, köztük a magyarokat, később pedig a kilencvenes évek elején az ide menekült erdélyi és délvi­déki magyarok gyülekezési és egyesülési jogát is. Anyagi tá­mogatásban részesítette e nép­csoportok szervezeteit, anya­nyelvi oktatásukat. Nem is olyan régen csak Alsóőrött működött magyar tanítási nyelvű népisko­la, ami nálunk az alapiskola alsó tagozatának felel meg. Ma már Felsőőrött és Felsőpulyán is van magyar, részben kétnyelvű alap­iskola. Két esztendeje pedig Felsőőrött Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumot is nyitottak, ahol magyar és horvát párhuzamos osztályokat hoztak létre. Mivel a diákok itt nemcsak a szaktantár­gyakat, hanem valójában az anyanyelvűket, különösen pedig a szakkifejezéseket is tanulják, ezért ma még magyar és német, illetve horvát és német a tanítási nyelv. Ám a történelmet és a földrajzt kezdettől fogva magya­rul, illetve horvátul tanítják, s a tervek szerint évről évre bővül az anyanyelven oktatott tantár­gyak száma. 1880-ban a jelenlegi Burgerland területén 11 ezer lakos vallotta magát magyarnak, ma 4174-en. Évtizedeken át az asszimiláció, a fokozatos etnikai lemorzsoló­dás jellemezte az őrvidéki ma­gyarságot.- Én erősen hiszem azt, hogy az itteni magyaroknak nemcsak múltja és jelene van, hanem jövője is - mondja Galambos Iré- neusz alsóőri katolikus plébá­nos, aki lelkészi hiva­tásán kívül, pontosab­ban azzal együtt, az évszázados hagyomá­nyok szellemében nép­művelő is. Az alig nyolcszáz lelket szám­láló, színtiszta ma­gyar falunak citeraze- nekara, néptáncegy­üttese, énekkara és tí­zezer kötetes magyar könyvtára van. Bárkivel beszélek itt, min­denki a katolikus pap szer­vezőmunkáját dicséri.- Ausztria alapvető érdeke, hogy az itteni népcsoportok, köztük a magyarok is megőriz­zék identitásukat, kultúrájukat, s ezekkel az értékekkel együtt legyenek lojális állampolgára­ink - nyilatkozta Kar Stix, Bur­gerland tartományi főnöke. Eh­hez mi minden tőlünk telhető anyagi és erkölcsi támogatást megadunk. Őszintén szólva kis­sé magam is féltem attól, lesz-e érdeklődés a kétnyelvű szövet­ségi gimnázium iránt, s nagyon kellemes meglepetés ért. Külö­nösen a magyarok részéről. Ugyanis több magyar diák je­lentkezett, mint horvát, holott az utóbbiak közül legalább har­mincezren élnek e vidéken. Mély sóhaj után folytatja:- A legfőbb ideje már, hogy annyi ellenségeskedés után vég­re béke, megbékélés köszöntsön Európa e tájaira is. Hogy min­denki szabadon vallhassa magát olyan nemzetiségűnek, olyan vallásúnak, amilyennek saját lelkiismerete, meggyőződése su­gallja. Mi is ezt a folyamatot sze­retnénk erősíteni. Nálunk, Bur- gerlandban, senkinek sem szár­mazik hátránya abból, ha ma­gyarnak, horvátnak, vagy más anyanyelvűnek tartja magát. Hiba lenne idilli képet festeni, hiszen a burgerlandi magyarság teljes beolvadásának a veszélye azért ma sem múlt el teljesen. Ezt tapasztalja az ide látogató, amikor beszélgetőpartnere egy- egy bonyolultabb mondat köze­pén hirtelen németre vált, s ami­kor a református is­tentiszteleten Guthy Lajos lelkész néhai magyaroknak néme­tül hirdeti az igét. Ám helytelen lenne az is, ha sötét tónusú helyzetképet vázol­nánk föl, hiszen las­sanként szaporodik azoknak a fiatalok­nak a száma, akik cselekvő ma­gyarként akarnak élni, megma­radni szülőföldjükön. Tavaly november óta az Őrség című, kéthavonta megjelenő tá­jékoztató lap is ezt a nemes el­határozásukat erősíti. A márciu­si számban olvasható Dr. Rácz Imre megható verse az Őrvidéki magyarokról, amelynek utolsó négy sora minden riportzáró mondatnál kifejezőbb: Istenem, add, hogy soha ne felejtsék, / hogy nekik közben új szerep ju­tott: / Gyepűvédőkből hídépítők lettek / s így szolgálják a nagy humánumot. Néhány esztendő alatt évszázados etnikai és falusi közösségek bomlottak föl. Több magyar diák jelentkezett. Ez a felvétel csak látszólag le­hangoló. A patinás épületet, amely nem is olyan régen még az Őrvidék egyetlen magyar tanítá­si nyelvű népiskolája volt, ezek­ben a hónapokban tatarozzák. Állami és önkormányzati pénzen korszerűen felszerelt tantermek fogadják majd az új tanév kezde­tén az alsóőri magyar nebulókat. Alsóőrön több nemzedék táncol a Virgonc Néptáncegyüttesben, így is elismerésre méltó, hogy ezen a viszonylag kis településen évről évre sikerül jó ritmusér­zékű fiatalokkal pótolni azokat, akik abbahagyták a rendszeres próbákat. A helybeliek szerint ki­mondottan előnynek számít, s< megkönnyíti Galambos Iréneu: és a magyarországi vendégszal ember munkáját, hogy a töt esztendeje táncoló párok valóji bán betanítók is: több figurát, 1< pésvariációt ők mutatnak be kezdőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom