Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-05 / 23. szám
1996. június 5. 9 )rt A nemzeti kultúra ápolásának egyik helyi fellegvárai az egyház- községek. A felsőőri Református Ifjúsági Olvasókörnek néptáncegyüttese és színjátszócsoportja is van. Különösen a népszínműveket kedveli a közönség. Próbákat csak hétvégeken tartanak, sok fiatal ugyanis csak ekkor jön haza munkahelyéről és átmeneti lakhelyéről. Többen közülük nemcsak a szerepüket tanulják, hanem anyanyelvűket is. Nem is egyszer fordult elő olyan eset, hogy próbák során, színpadi szituációk és elemzések révén értette meg egy-egy szereplő: mit is jelent valójában a bebiflázott szöveg, ősei nyelvén, magyarul. Ugyanígy tanulják táncanyanyel- vüket is a néptáncegyüttes tagjai, akik felvételünkön a templomkertben ropják a táncot. Ingére kitűzött névjegyén Gaál Günter olvasható, ő azonban Gaál Antalként mutatkozik be. - Ez így jellemző - mondja. Ugyanis tizenkilencéves koromig valóban Günter voltam, hiszen egy szót sem tudtam magyarul. Ekkor a szüleim, akik felsőőri magyarok, elküldték a debreceni nyári egyetemre. Itt az ugyancsak határon túli kisebbségiek között magyar népdalok éneklése, Petőfi, Ady és Weöres Sándor verseinek hallatán döbbentem rá, hogy én is magyar vagyok. Aztán vásároltam magyar nyelvkönyvet, odahaza szüleimmel magyarul kezdtünk beszélni. A bécsi agrártudományi egyetemen tanultam, s közben olyan jól elsajátítottam az anyanyelvem, hogy a diplomamunkámat a gödöllői egyetemen írtam - magyarul. Bécsújhelyen a Walter speditőr cégnél nagyon örültek, amikor megtudták, hogy magyarul is jól tudok. Kineveztek a magyarországi részleg osztályvezetőjének. Beléptem a Burgerlandi Magyar Kultúregye- sületbe, s büszke vagyok arra, hogy felnőtt koromban ugyan, de végül mégis magyar lettem. Burgerland egyetlen színtiszta magyar falujában két esztendeje alakult meg a citerazenekar. Magyarországon vásárolták önkormányzati pénzen a hangszereket, onnan hívtak szakembert is. A gyerkőcök próbájára eljárogat- tak a helyi nyugdíjasok is, akiknek a szeme felcsillant a citera láttán és a dallam hallatán. Gyermekkorukból, az emlékezet mélyrétegeiből törtek elő a jól ismert dallamok és a pengetés fortélyai. Számos népdalt ők maguk tanítottak be a fiatalokkal. Több olyan műsort is szerveztek, amikor a lélekben fiatal hetven- nyocvanévesek együtt szerepeltek az alsóőri ifjakkal. Együtt szólaltatták meg az ősi hangszert, együtt énekelték kedvenc népdalaikat. Kétnyelvű ökumenikus istentisztelet Felsőőrön az osztrák és a magyar államiság évfordulója alkalmából. A kézfogás nemcsak a szertartás része volt, hanem jelképes értékű is, ugyanis az itteni lelkészek nagy része németül és magyarul egyaránt jól beszél. Burgerlandban, sőt Bécsben és szinte minden osztrák nagyvárosban legalább vasárnaponként magyar nyelvű istentiszteleteket is tartanak. Ugyanakkor Felsőőröd: már nemcsak a katolikus és az evangélikus templomban, hanem a reformátusban is - havonta egyszer - német istentiszteletet is bemutatnak. Erre elsősorban azok az idősebb helybéliek járnak, akik mára annyira asszimilálódtak, hogy már csak németül értik az igehirdetést, anyanyelvükön már csak néhány szót, mondatfoszlányt tudnak eléggé akadozva kiejteni. Prikler László felvételei