Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-05 / 23. szám
Politika 1996 .június 5. Interjú Vladimír Stefkóval, a Szlovák Köztársaság elnökének szóvivőjével A dráma a második felvonásnál tart A szóvivő gondterheltnek sokszor látta az államfőt, de megtörtnek sosem. Miklósi Péter_________________ A ‘89 utáni Csehszlovákia liberális elvű, cseh nemzetiségű államfőjét, Václav Havelt és cseh nemzetiségű szóvivőjét, Micha- el Zantovskyt 1991. március 14-én durván bántalmazták Szlovákia fővárosában... A ‘93 januárjában létrejött Szlovák Köztársaság demokratikusan gondolkodó, szlovák nemzetiségű államfőjét, Michal Ko- vácot és szlovák nemzetiségű szóvivőjét, Vladimír Stefkót bármikor inzultus érheti - Szlovákiában!- A szlovák államfő elleni támadások egyelőre „csak” verbálisak, noha velem személyesen már előfordult, hogy a gépkocsimon fölhasították a gumiabroncsokat; vagy egy éltes apóka megvetése jeléül felém köpött. A vádaskodások tömkelegével nemhogy a szóvivő, de sok esetben maga az államfő sem tud szembeszállni, mert például a Szlovák Televízió egyszerűen megtagadja vele az együttműködést. Erre a helyzetre tulajdonképpen nem is az irónia, hanem inkább a dolgok tragikus volta a jellemző. Azért ez utóbbi, mert a független és önálló Szlovákia hivatalos kormánypolitikája az államfővel szembeni nyílt kihívás. Ezekben a körökben az oszd meg és uralkodj elve érvényesül: a miniszterelnök úrnak megvannak már a saját keresztényei, zöldjei, magyarjai, újságírói; aki viszont az államfőt tiszteli, az hazaárulónak számít. Ez a szembenállás alapjaiban veszélyezteti Szlovákia demokratikus fejlődését. Önből eléggé sajátos előzmények után lett elnöki szóvivő! 1994. december 3-án este még a Szlovák Rádió központi igazgatója volt, másnapra virradólag viszont a pozsonyi parlament megfosztotta e tisztségtől. Békeidőkben ez szokatlan eljárás. Vagy a csendes ellenforradalom nem nevezhető békeidőnek?- Abékességtől eléggé messze járunk mostanában. Igaz, nincs lövöldözés, nincs statárium; de zajlik a tisztogatás az államigazgatásban, a kulturális intézményekben, az egészségügyben és egyebütt. A társadalom feszültségben él, botrányt botrány követ, a köz- szolgálatinak csúfolt televízióban masszív agymosás folyik, és a Szlovák rádióban is tapasztalni hasonló törekvéseket. A kormányzat nyilvánvaló szándéka, hogy elterelje az emberek figyelmét a lényeges dolgokról; hogy eltompítsa a közélet iránti érdeklődésüket; hogy cselszövéssel vádolja az ellenzéket. Stefko úr, szakmailag most melyik parton áll? Ön évtizedeken át volt újságíró, színházi esztéta, mostanában viszont önt faggatják a hírlapírók. Előfordul, hogy ilyasmit kell titkolnia, amit korábban inkább felderíteni igyekezett?- Sohasem füllentek vagy titok- zatoskodom, bár néha előfordul, hogy az okos kompromisszumok érdekében meg kell szűrnöm az információkat. Ez nem jelenti a dolgok elhallgatását, pusztán arról van szó, hogy nem lehet bármikor bármit világgá kürtölni. Munkámban a rugalmas és korrekt tájékoztatást tartom a leglényegesebbnek, elvégre az ország valamennyi polgárának joga, hogy az arra érdemes dolgokról időben, precízen értesüljön. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy Michal Kovác nem önfejű politikus, nincsenek vezéri vagy diktátori hajlamai, hanem sokkal inkább a párbeszéd híve. így szóvivőként sem válik nála kegy- vesztetté az ember, ha történetesen nem egyezik a véleményünk. A világpolitikában általános gyakorlat, hogy az államfő véleményének tekintélye, szavának súlya van. Szlovákiában a kormányzat ezt az úzust is a visszájára fordította. Sőt! A miniszterelnök, egy-egy célzással, olykor nevetség tárgyává teszi a köztársasági elnököt...- Nem titok, hogy a kormánykoalíció nyílt ellenségeskedést folytat Michal Kováccsal szemben, s ezt a szándékát nem is rejti véka alá. Ez a magatartás egyszerűen méltatlan a huszadik század végéhez, aligha méltó a Közép-Eu- rópába illő Szlovákiához, felekezeti és nemzetiségi hovatartozás nélkül az ebben a térségben élő emberek gondolkodásmódjának hagyományaihoz. Manapság már a világ vadabb tájain, a kevésbé civilizált országokban is ritkán történik ilyesmi. Úgy vélem, az államfő szóvivője bőven rendelkezik a legkülönbözőbb információkkal. Előfordul, hogy épp ezek tudatában olykor balesejtelmei támadnak? Tény, hogy egyes dolgokról több, sokrétűbb információm van, mint az újságíróknak. Ugyanakkor a törekvőbb riporterek gyakran tájékozottabbak, mint az elnöki iroda dolgozói. Ez szintén annak köszönhető, hogy a jelenlegi korányzat az információs csatornák eltömésével igyekszik elszigetelni az államfőt. Például a minisztériumok, azok tárcavezetői rendre ignorálják a köztársasági elnököt; s mert a miniszterelnöki hivatal is hasonló magatartást tanúsít, megkésve jutunk hozzá például a törvényjavaslatokhoz, vagy a parlametben jóváhagyott törvényekhez. Kilencvenötjanuárja óta ez annyira gyakorlattá vált, hogy a kormányzat lépései sok tekintetben előre borítékolhatóak. Elsősorban az államfő személye elleni kirohanásokat, a polgárok demokratikus jogainak megnyirbálását illetően. Ami mégis gondolkodóba ejti az embert, az az, hogy az ország lakosságának jó harmada kritikátlanul, már-már vakon hisz az egy vezérben, egy gondolkodásmódban! Ön lát hasonlatosságot a színház világa és az ország belpolitikai porondján zajló események között?- Igen. A klasszikusokat idézve: színház az egész világ, és mi csupán statisztái vagyunk ennek a végtelen színjátéknak. Persze, aligha mellékes kérdés, ki a szerzője és ki a rendezője az életünket meghatározó előadásnak. Milyen műfajba sorolandó a mi produkciónk a világ színpadán?- Ez dráma, méghozzá annak dür- renmatti értelmében. Őszerinte a korszerű világot már lehetetlenség szint steril műfajokban ábrázolni, ezért egyfelől a tragédia, másfelől a groteszk eszközeivel láttatta a világot, amely nálunk is hol nevetséges, hol elszomorító. A drámák nem szükségszerűen torkollnak tragédiákba. Ön miként tippel, milyen végkifejlete lesz a szlovák politika színpadán lejátszódó cirkusznak?-A hagyományos tagolás szerint a drámák ötfelvonásosak. Úgy vélem, mi most a második felvonásban, tehát a bonyodalmak és az összetűzések időszakában járunk. Ez azt sejteti, hogy a katarzissal, megtisztulással járó ötödik felvonás még odább van... Vajon az elnöki iroda, netán az elnök szóvivője utánanéz-e annak, ha az államfő ellátogat valahová, ott lesznek-e a kormánykoalíció miniszterei is?- Michal Kovác sohasem az egyéni szimpátiák, egy-egy személyes találkozás vagy kézfogás „veszélyei” szerint alakítja munkarendjének programpontjait. Ellenkezőleg, nemcsak elvben, hanem gyakorlatilag is keresi a párbeszédet; a kormányzatra viszont nemigen jellemző ugyanez. Miként éli meg Michal Kovác ezt az örökös torzsalkodást?-Tömören és őszintén szólva: nehezen. Az ez^el járó vívódásokat pedig embert próbatételnek tekinti. Az államfő fia körül kipattant affér csak bonyolítja a HZDS-szel szembeni szolgalelkűséget megtagadó köztársasági elnök helyzetét...- Ez tény. Egyúttal viszont azt is tudatosítja magában, hogy a fiát érintő hercehurca is a tekintélyének lejáratását szolgálja. Ezért gondterheltnek már láttam őt, de megtörtnek még sohasem, hiszen az igazság felülkerekedésé- ben bízva állja a sorozatos támadásokat. Ráadásul mélyen vallásos ember, s talán innen származik az ereje ahhoz, hogy néha még bennünk, közveden munkatársaiban is ő tartsa a lelket! Nem szélmalomharc ez? Az áprilisi közvélemény-kutatás szerint Vladimír Meciar népszerűsége emelkedett, Michal Kovácé megcsappant.- Az elnök úr mind a parlamenti választások, mind a közvélemény-kutatások eredményeit tiszteletben tartja. Senkinek sem lehet előírni, kire voksoljon, ki legyen számára rokonszenves. A választási kampányban, vagy a lakossági fórumokon tett ígéretek viszont számonkérhetők. Michal Kovác ez utóbbit tartja lényegesebbnek; közben ügyel arra is, hogy minden tekintetben betartsa az alkotmányosságot. Az államfő és a szóvivője ma már elválaszthatatlan kettőst alkot?- Nem hinném. Mindössze korrektek, jók a kapcsolataink. Tegeződnek?- Nem. Szívélyes, de tisztán mun- kajellegű kapcsolatban állunk egymással. Elvégre egy államfő szóvivője vagyok, aki idősebb is nálam. Clintonék gyereket adoptálnak? Bili Clinton amerikai elnök és felesége, Hillary szeretne még egy gyereket. Erről a First Lady nyilatkozott a Time magazinban, s nem zárta ki az örökbefogadás lehetőségét sem. Romániából nyomban javasolta egy újság, hogy az amerikai elnöki pár válasszon magának román gyereket. Hillary Rodham Clinton az interjúban elmondta: már többször beszéltek férjével az örökbefogadásról, de csakis a november elején esedékes elnökválasztás után lehet szó a dologról. A sajtó már többször megírta, hogy Clintonék még egy gyereket szeremének 16 éves Chelsea lányuk mellé. Újdonság azonban, hogy a Libertatea című, szenzációkra éhes romániai napilap nyomban felajánlotta segítségét az amerikai elnöki párnak. A lap arról tájékoztatott, hogy miután olvasták a First Lady interjúját, levélben javasolták Clintonéknak, hogy román gyereket fogadjanak örökbe. Romániában mintegy százezer, zömmel szülei által elhagyott gyerek él árvaházakban és intézetekben. Legfrissebb hírek szerint Hillary Clinton júliusban Bukarestbe látogat és több árvaházat is felkeres. Csernobil szelleme Csernobil szelleme kísért a kárpátaljai Munkács villanegyedének házaiban. Az utóbbi években épített és most áruba bocsátott több „kacsalábon forgó kastélyról” is kiderítették a mindenre felkészült potenciális vásárlók, hogy gyakorlatilag lakhatatlanok a bennük lévő magas radi- aktív sugárszint miatt. Időközben sikerült megállapítani, hogy a sugárzás forrása nagy valószínűséggel az a betonkeveréshez használt homok lehet, amelyet az építkezési csúcs idején szállítottak Kelet-Ukrajnából a város vasúti teherpályaudvarára és potom áron sóztak el az építkezőknek. Az örömtől nem éppen sugárzó újgazdag munkácsi villatulajdonosok most lázasan vizsgálják sebtiben beszerzett Geiger-számlálóikkal a kitűnő tőkebefeektetésnek vélt méregdrága házaikat. Az ügy fejleményeit az érintetteken kívül - állítják rossz nyelvek - legszorosabb figyelemmel a még mindig társbérletben szorongó lakosok követik Munkácson. Vonal alatt A brutális „jóakaratról” Szűcs Béla___________________ Miniszterelnökünk valamivel mindig meglepi a világot és a lakosságot. Legutóbb kijelentette, akinek nem tetszik a szlovákiai helyzet, annak fel is út, le is út, senki sem tartja őket vissza, mehetnek, ahová akarnak. Elvégre demokrácia van. Igaz, nem mondta ki nyíltan, hogy a magyarokra gondol, de tudjuk, hogy az utóbbi időben épp a magyarok azok, akik panaszkodnak helyzetük romlására, akik nyíltan kimondják, hogy a kommunista rendszerben kiharcolt jogaikat nyirbálják a nemzetállami atyafiak. Az ENSZ több mint másfélszáz tagállama közül egyiknek a kormánya sem szólítja fel állampolgárait, hogy ha elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, menjenek, amerre a szemük lát.Brutális .jóindulat” ez. Senki sem marasztalja az elégedetlenkedőket. A miniszter- elnök „nagylelkű” nyilatkozata nem tart vissza senkit. Se az ellenzéket, se az elégedetlenkedő kisebbséget. A második világháború után már rákény- szerítettek, hogy „önként” menjek Magyarországra tanulni, mivel Csehszlovákiában nem voltak magyar iskolák és állampolgárság nélkül a szlovákba sem vettek fel. Én azonban, sokezer felvidéki diáktársammal együtt, hazajöttem. Átéltük a proletárdiktatúrát és most semmi kedvünk újra kivándorolni, mert egyeseknek ez a megoldási módszer tetszik. Itthon maradunk a szülőföldünkön, ahol apáink sírjai domborulnak és nem idegen tájakon, hanem az anyaföldben akarunk mi is megpihenni. Nem tetszik a kormány politikája, de itt maradunk. A világon évente körülbelül 3 millió ember hagyja el a szülőföldjét és jelenleg hozzávetőleg 50 milliónyian élnek más országban. Többségük menekült. Köszönjük a szabad kivándorlás „demokratikus lehetőségét", azonban a félmillió magyar itt marad és tovább küzd jogaiért, fennmaradásáért. Sztálin kihasználta Wallenberget? Sztálin a zsidó szervezetek lejáratására akarta felhasználni Raoul Wallenberg svéd diplomatát, aki zsidók ezreit mentette meg a koncentrációs tábortól - erre a következtetésre jut Dávid Bartal amerikai újságíró A birodalom című könyvében, amely a napokban jelent meg Stockholmban. Az AFP szerint Bartal könyvét Rune Nyström nagykövet egy 1986-ban keletkezett titkos jelentése alapján írta. A dokumentum azt állítja, hogy a budapesti svéd nagykövetségen dolgozó Wallenberg 1944. december 16-i letartóztatása része volt a szovjet és kelet-európai magas rangú zsidók elleni sztálini hadjáratnak. A szovjet diktátor csorbítani akarta a svéd diplomata budapesti tevékenységét finanszírozó Joint zsidó szervezet tekintélyét. Nyström jelentésében úgy véli, hogy Wallenberg és a Joint kapcsolata nagyon kompromittálónak tűnhetett Sztálin szemében, mivel a szervezetet az amerikai-angol burzsoáziakémszervezetének tartotta. A dokumentumban azt is leírták: szovjet források szerint elképzelhető lett volna, hogy Wallenberget más személyekre cseréljék ki, de svéd részről nem értették meg az erre vonatkozó szovjet célzásokat. Bartal könyvében egy másik titkosjelentést is közzétesz, amelyet 1957-ben írt Sven Allard bécsi svéd nagykövet. Ebből az derül ki, hogy 1952 decemberében állítólag egy antiszemita koncepciós pert készítettek elő Magyarországon, s ennek egyik fontos momentuma az volt, hogy Wallenberget állítólag a magyar zsidóság vezetői ölték meg
