Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-05 / 23. szám

Politika 1996 .június 5. Interjú Vladimír Stefkóval, a Szlovák Köztársaság elnökének szóvivőjével A dráma a második felvonásnál tart A szóvivő gondterheltnek sokszor látta az államfőt, de megtörtnek sosem. Miklósi Péter_________________ A ‘89 utáni Csehszlovákia libe­rális elvű, cseh nemzetiségű ál­lamfőjét, Václav Havelt és cseh nemzetiségű szóvivőjét, Micha- el Zantovskyt 1991. március 14-én durván bántalmazták Szlovákia fővárosában... A ‘93 januárjában létrejött Szlovák Köztársaság demokratikusan gondolkodó, szlovák nemzeti­ségű államfőjét, Michal Ko- vácot és szlovák nemzetiségű szóvivőjét, Vladimír Stefkót bár­mikor inzultus érheti - Szlová­kiában!- A szlovák államfő elleni táma­dások egyelőre „csak” verbálisak, noha velem személyesen már előfordult, hogy a gépkocsimon fölhasították a gumiabroncsokat; vagy egy éltes apóka megvetése jeléül felém köpött. A vádaskodá­sok tömkelegével nemhogy a szó­vivő, de sok esetben maga az ál­lamfő sem tud szembeszállni, mert például a Szlovák Televízió egyszerűen megtagadja vele az együttműködést. Erre a helyzetre tulajdonképpen nem is az irónia, hanem inkább a dolgok tragikus volta a jellemző. Azért ez utóbbi, mert a független és önálló Szlo­vákia hivatalos kormánypolitiká­ja az államfővel szembeni nyílt kihívás. Ezekben a körökben az oszd meg és uralkodj elve érvé­nyesül: a miniszterelnök úrnak megvannak már a saját kereszté­nyei, zöldjei, magyarjai, újság­írói; aki viszont az államfőt tiszte­li, az hazaárulónak számít. Ez a szembenállás alapjaiban ve­szélyezteti Szlovákia demokrati­kus fejlődését. Önből eléggé sajátos előzmé­nyek után lett elnöki szóvivő! 1994. december 3-án este még a Szlovák Rádió központi igazga­tója volt, másnapra virradólag vi­szont a pozsonyi parlament meg­fosztotta e tisztségtől. Béke­időkben ez szokatlan eljárás. Vagy a csendes ellenforradalom nem nevezhető békeidőnek?- Abékességtől eléggé messze já­runk mostanában. Igaz, nincs lö­völdözés, nincs statárium; de zaj­lik a tisztogatás az államigazga­tásban, a kulturális intézmények­ben, az egészségügyben és egye­bütt. A társadalom feszültségben él, botrányt botrány követ, a köz- szolgálatinak csúfolt televízió­ban masszív agymosás folyik, és a Szlovák rádióban is tapasztalni hasonló törekvéseket. A kor­mányzat nyilvánvaló szándéka, hogy elterelje az emberek figyel­mét a lényeges dolgokról; hogy eltompítsa a közélet iránti ér­deklődésüket; hogy cselszövés­sel vádolja az ellenzéket. Stefko úr, szakmailag most me­lyik parton áll? Ön évtizedeken át volt újságíró, színházi esztéta, mostanában viszont önt faggat­ják a hírlapírók. Előfordul, hogy ilyasmit kell titkolnia, amit ko­rábban inkább felderíteni igye­kezett?- Sohasem füllentek vagy titok- zatoskodom, bár néha előfordul, hogy az okos kompromisszumok érdekében meg kell szűrnöm az információkat. Ez nem jelenti a dolgok elhallgatását, pusztán ar­ról van szó, hogy nem lehet bár­mikor bármit világgá kürtölni. Munkámban a rugalmas és kor­rekt tájékoztatást tartom a leglé­nyegesebbnek, elvégre az ország valamennyi polgárának joga, hogy az arra érdemes dolgokról időben, precízen értesüljön. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy Michal Kovác nem önfejű politikus, nincsenek vezéri vagy diktátori hajlamai, hanem sokkal inkább a párbeszéd híve. így szó­vivőként sem válik nála kegy- vesztetté az ember, ha története­sen nem egyezik a véleményünk. A világpolitikában általános gya­korlat, hogy az államfő vélemé­nyének tekintélye, szavának sú­lya van. Szlovákiában a kormány­zat ezt az úzust is a visszájára for­dította. Sőt! A miniszterelnök, egy-egy célzással, olykor nevet­ség tárgyává teszi a köztár­sasági elnököt...- Nem titok, hogy a kormánykoa­líció nyílt ellenségeskedést foly­tat Michal Kováccsal szemben, s ezt a szándékát nem is rejti véka alá. Ez a magatartás egyszerűen méltatlan a huszadik század vé­géhez, aligha méltó a Közép-Eu- rópába illő Szlovákiához, feleke­zeti és nemzetiségi hovatartozás nélkül az ebben a térségben élő emberek gondolkodásmódjának hagyományaihoz. Manapság már a világ vadabb tájain, a ke­vésbé civilizált országokban is rit­kán történik ilyesmi. Úgy vélem, az államfő szóvivője bőven rendelkezik a legkülön­bözőbb információkkal. Előfor­dul, hogy épp ezek tudatában olykor balesejtelmei támad­nak? Tény, hogy egyes dolgokról több, sokrétűbb információm van, mint az újságíróknak. Ugyanak­kor a törekvőbb riporterek gyakran tájékozottabbak, mint az elnöki iroda dolgozói. Ez szin­tén annak köszönhető, hogy a je­lenlegi korányzat az információs csatornák eltömésével igyekszik elszigetelni az államfőt. Például a minisztériumok, azok tárcave­zetői rendre ignorálják a köztár­sasági elnököt; s mert a minisz­terelnöki hivatal is hasonló ma­gatartást tanúsít, megkésve ju­tunk hozzá például a törvényja­vaslatokhoz, vagy a parlametben jóváhagyott törvényekhez. Ki­lencvenötjanuárja óta ez annyira gyakorlattá vált, hogy a kor­mányzat lépései sok tekintetben előre borítékolhatóak. Elsősor­ban az államfő személye elleni ki­rohanásokat, a polgárok demok­ratikus jogainak megnyirbálását illetően. Ami mégis gondolkodó­ba ejti az embert, az az, hogy az ország lakosságának jó harmada kritikátlanul, már-már vakon hisz az egy vezérben, egy gondol­kodásmódban! Ön lát hasonlatosságot a színház világa és az ország belpolitikai po­rondján zajló események között?- Igen. A klasszikusokat idézve: színház az egész világ, és mi csu­pán statisztái vagyunk ennek a végtelen színjátéknak. Persze, aligha mellékes kérdés, ki a szerzője és ki a rendezője az éle­tünket meghatározó előadásnak. Milyen műfajba sorolandó a mi produkciónk a világ színpadán?- Ez dráma, méghozzá annak dür- renmatti értelmében. Őszerinte a korszerű világot már lehetetlen­ség szint steril műfajokban ábrá­zolni, ezért egyfelől a tragédia, másfelől a groteszk eszközeivel láttatta a világot, amely nálunk is hol nevetséges, hol elszomorító. A drámák nem szükségszerűen torkollnak tragédiákba. Ön mi­ként tippel, milyen végkifejlete lesz a szlovák politika színpadán lejátszódó cirkusznak?-A hagyományos tagolás szerint a drámák ötfelvonásosak. Úgy vélem, mi most a második felvo­násban, tehát a bonyodalmak és az összetűzések időszakában já­runk. Ez azt sejteti, hogy a katar­zissal, megtisztulással járó ötö­dik felvonás még odább van... Vajon az elnöki iroda, netán az el­nök szóvivője utánanéz-e annak, ha az államfő ellátogat valahová, ott lesznek-e a kormánykoalíció miniszterei is?- Michal Kovác sohasem az egyé­ni szimpátiák, egy-egy személyes találkozás vagy kézfogás „veszé­lyei” szerint alakítja munkarend­jének programpontjait. Ellen­kezőleg, nemcsak elvben, hanem gyakorlatilag is keresi a párbe­szédet; a kormányzatra viszont nemigen jellemző ugyanez. Miként éli meg Michal Kovác ezt az örökös torzsalkodást?-Tömören és őszintén szólva: ne­hezen. Az ez^el járó vívódásokat pedig embert próbatételnek te­kinti. Az államfő fia körül kipattant af­fér csak bonyolítja a HZDS-szel szembeni szolgalelkűséget meg­tagadó köztársasági elnök hely­zetét...- Ez tény. Egyúttal viszont azt is tudatosítja magában, hogy a fiát érintő hercehurca is a tekintélyé­nek lejáratását szolgálja. Ezért gondterheltnek már láttam őt, de megtörtnek még sohasem, hi­szen az igazság felülkerekedésé- ben bízva állja a sorozatos táma­dásokat. Ráadásul mélyen vallá­sos ember, s talán innen szárma­zik az ereje ahhoz, hogy néha még bennünk, közveden munka­társaiban is ő tartsa a lelket! Nem szélmalomharc ez? Az ápri­lisi közvélemény-kutatás szerint Vladimír Meciar népszerűsége emelkedett, Michal Kovácé megcsappant.- Az elnök úr mind a parlamenti választások, mind a közvéle­mény-kutatások eredményeit tiszteletben tartja. Senkinek sem lehet előírni, kire voksoljon, ki le­gyen számára rokonszenves. A választási kampányban, vagy a lakossági fórumokon tett ígére­tek viszont számonkérhetők. Mi­chal Kovác ez utóbbit tartja lé­nyegesebbnek; közben ügyel ar­ra is, hogy minden tekintetben betartsa az alkotmányosságot. Az államfő és a szóvivője ma már elválaszthatatlan kettőst alkot?- Nem hinném. Mindössze kor­rektek, jók a kapcsolataink. Tegeződnek?- Nem. Szívélyes, de tisztán mun- kajellegű kapcsolatban állunk egymással. Elvégre egy államfő szóvivője vagyok, aki idősebb is nálam. Clintonék gyereket adoptálnak? Bili Clinton amerikai elnök és fe­lesége, Hillary szeretne még egy gyereket. Erről a First Lady nyilat­kozott a Time magazinban, s nem zárta ki az örökbefogadás le­hetőségét sem. Romániából nyomban javasolta egy újság, hogy az amerikai elnöki pár vá­lasszon magának román gyere­ket. Hillary Rodham Clinton az interjúban elmondta: már több­ször beszéltek férjével az örökbe­fogadásról, de csakis a november elején esedékes elnökválasztás után lehet szó a dologról. A sajtó már többször megírta, hogy Clintonék még egy gyereket szeremének 16 éves Chelsea lá­nyuk mellé. Újdonság azonban, hogy a Libertatea című, szenzáci­ókra éhes romániai napilap nyomban felajánlotta segítségét az amerikai elnöki párnak. A lap arról tájékoztatott, hogy miután olvasták a First Lady interjúját, le­vélben javasolták Clintonéknak, hogy román gyereket fogadjanak örökbe. Romániában mintegy százezer, zömmel szülei által el­hagyott gyerek él árvaházakban és intézetekben. Legfrissebb hí­rek szerint Hillary Clinton július­ban Bukarestbe látogat és több árvaházat is felkeres. Csernobil szelleme Csernobil szelleme kísért a kár­pátaljai Munkács villanegyedé­nek házaiban. Az utóbbi évek­ben épített és most áruba bocsá­tott több „kacsalábon forgó kas­télyról” is kiderítették a minden­re felkészült potenciális vásár­lók, hogy gyakorlatilag lakhatat­lanok a bennük lévő magas radi- aktív sugárszint miatt. Időközben sikerült megállapíta­ni, hogy a sugárzás forrása nagy valószínűséggel az a betonkeve­réshez használt homok lehet, amelyet az építkezési csúcs ide­jén szállítottak Kelet-Ukrajnából a város vasúti teherpályaudvará­ra és potom áron sóztak el az építkezőknek. Az örömtől nem éppen sugárzó újgazdag munká­csi villatulajdonosok most láza­san vizsgálják sebtiben beszer­zett Geiger-számlálóikkal a kitűnő tőkebefeektetésnek vélt méregdrága házaikat. Az ügy fejleményeit az érintetteken kí­vül - állítják rossz nyelvek - leg­szorosabb figyelemmel a még mindig társbérletben szorongó lakosok követik Munkácson. Vonal alatt A brutális „jóakaratról” Szűcs Béla___________________ Miniszterelnökünk valamivel mindig meglepi a világot és a lakosságot. Legutóbb kijelen­tette, akinek nem tetszik a szlo­vákiai helyzet, annak fel is út, le is út, senki sem tartja őket vissza, mehetnek, ahová akar­nak. Elvégre demokrácia van. Igaz, nem mondta ki nyíltan, hogy a magyarokra gondol, de tudjuk, hogy az utóbbi időben épp a magyarok azok, akik pa­naszkodnak helyzetük romlá­sára, akik nyíltan kimondják, hogy a kommunista rendszer­ben kiharcolt jogaikat nyirbál­ják a nemzetállami atyafiak. Az ENSZ több mint másfélszáz tagállama közül egyiknek a kormánya sem szólítja fel ál­lampolgárait, hogy ha elége­detlenek a jelenlegi rendszer­rel, menjenek, amerre a sze­mük lát.Brutális .jóindulat” ez. Senki sem marasztalja az elé­gedetlenkedőket. A miniszter- elnök „nagylelkű” nyilatkozata nem tart vissza senkit. Se az el­lenzéket, se az elégedetlen­kedő kisebbséget. A második világháború után már rákény- szerítettek, hogy „önként” menjek Magyarországra tanul­ni, mivel Csehszlovákiában nem voltak magyar iskolák és állampolgárság nélkül a szlo­vákba sem vettek fel. Én azon­ban, sokezer felvidéki diáktár­sammal együtt, hazajöttem. Átéltük a proletárdiktatúrát és most semmi kedvünk újra ki­vándorolni, mert egyeseknek ez a megoldási módszer tetszik. Itthon maradunk a szülőföldünkön, ahol apáink sírjai domborulnak és nem ide­gen tájakon, hanem az anya­földben akarunk mi is megpi­henni. Nem tetszik a kormány politikája, de itt maradunk. A világon évente körülbelül 3 millió ember hagyja el a szülőföldjét és jelenleg hozzá­vetőleg 50 milliónyian élnek más országban. Többségük menekült. Köszönjük a szabad kivándorlás „demokratikus le­hetőségét", azonban a félmillió magyar itt marad és tovább küzd jogaiért, fennmaradásá­ért. Sztálin kihasználta Wallenberget? Sztálin a zsidó szervezetek lejá­ratására akarta felhasználni Raoul Wallenberg svéd diplo­matát, aki zsidók ezreit men­tette meg a koncentrációs tá­bortól - erre a következtetésre jut Dávid Bartal amerikai új­ságíró A birodalom című köny­vében, amely a napokban je­lent meg Stockholmban. Az AFP szerint Bartal könyvét Rune Nyström nagykövet egy 1986-ban keletkezett titkos je­lentése alapján írta. A dokumentum azt állítja, hogy a budapesti svéd nagykövetsé­gen dolgozó Wallenberg 1944. december 16-i letartóztatása ré­sze volt a szovjet és kelet-euró­pai magas rangú zsidók elleni sztálini hadjáratnak. A szovjet diktátor csorbítani akarta a svéd diplomata budapesti tevékeny­ségét finanszírozó Joint zsidó szervezet tekintélyét. Nyström jelentésében úgy véli, hogy Wal­lenberg és a Joint kapcsolata na­gyon kompromittálónak tűnhe­tett Sztálin szemében, mivel a szervezetet az amerikai-angol burzsoáziakémszervezetének tartotta. A dokumentumban azt is leírták: szovjet források sze­rint elképzelhető lett volna, hogy Wallenberget más szemé­lyekre cseréljék ki, de svéd részről nem értették meg az erre vonatkozó szovjet célzásokat. Bartal könyvében egy másik tit­kosjelentést is közzétesz, ame­lyet 1957-ben írt Sven Allard bécsi svéd nagykövet. Ebből az derül ki, hogy 1952 decemberé­ben állítólag egy antiszemita koncepciós pert készítettek elő Magyarországon, s ennek egyik fontos momentuma az volt, hogy Wallenberget állítólag a magyar zsidóság vezetői ölték meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom