Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-26 / 21. szám

OOP 1964, TOKIÓ Tornászkirálynobol sportdiplomata Amilyen nagy csillaga volt a hatvanas évek női tornasportjának, legalább annyira elfog­lalt ember napjainkban. Két hónapon át pró­báltam közelébe kerülni, látni, kérdezni. Mindhiába. Eleinte azt jelezték vissza a Cseh Olimpiai Bizottságról, hogy betegállomány­ban van. Aztán mikor vonalvégre került, nem vállalta az interjút, mert akkor már Amerikába készült. Atlantai útja utáni kísérletem ismét időhiánya miatt fulladt majdnem ku­darcba. Mindössze abban sikerült megegyeznünk, hogy kérdése­ket küldök neki s majd válaszol. Hiába vártam, magamnak kellett újra érdeklődnöm. Sokadik prágai hívásom során hallottam meg újra VÉRA CÁSLAVSKÁ hangját. Ekkor - néhány órával sportoldalunk zárása előtt - készült az alábbi telefoninterjú. • Egykori sportsikerei jócs­kán befolyásolták további életét, alapul szolgáltak az olimpiai mozgalomban való előretörésé­ben. Mindig bátor és kísérletező sportoló hírében állt. A Cseh Olimpiai Bizottság (CSOB) el­nöki székét is e tulajáonságai révén hódította el?- Az élsportoló javarészt megőrzi azokat a tulajdonságait, melyeket az edzések és ver­senyzői pályafutása során szer­zett. Úgy vélem, hogy egykori sportágam, a szertorna bátorság­NÉVKÁRTYA SZÜLETETT: 1942. május 3-án OLIMPIAI SIKEREI. Róma (1960): csapatezüst. Tokió (1964): aranyérem össze­tettben, lóugrásban és ge­rendán; csapatezüst. Mexi- kó-város (1968): aranyérem összetettben, lóugrásban, felemáskorláton és műsza­badgyakorlatban; ezüstérem csapatban és gerendán. VILÁGBAJNOKI DOBOGÓN. 1962 (Prága): aranyérem lóugrásban, ezüst össze­tettben; 1966 (Dortmund): három arany, abból egy csapatban. EURÓPA-BAJNOKI ÉRMEK: 1959 (Krakkó): arany ge­rendán: 1965 (Szófia): győzelem összetettben, fe­lemáskorláton, gerendán, lóugrásban és müszabad- gyakorlatban; 1967 (Amsz­terdam): elsőség összetett­ben, gerendán, lóugrásban, felemáskorláton és müsza- badgyakorlatban. ra, kísérletezésre, valamint a má­sok és önmagunkkal szembeni igényességre nevel. Ez mind biz­tosan közrejátszott abban, mikor a CSOB elnökének választottak. • Mivel jár ez a beosztás? Mi foglalkoztatja a legtöbbet?- Jelenleg már minden igyeke­zetünk az atlantai olimpián való minél jobb helytállásunk jegyé­ben történik. Szponzorokat haj­szolunk, és büszkék vagyunk arra, hogy eddig elsősorban cseheket találtunk. Emellett rengeteg társa­dalmi rendezvényen veszek részt, gyakran fordulok meg a sportese­ményeken. Voltaképpen a köz- szereplés rabolja el a legtöbb időmet. Sok levelet kapok a sport- rajongóktól, egy-két kivételtől el­tekintve valamennyire válaszolok, ami szintén jócskán leköt. • Interjúhajszolásom közben hallottam betegségéről. Már rendbejött? Egyáltalán hogyan szolgál az egészsége? Szenve- dett-e tartós egészségkároso­dást a szertorna íízésének követ­keztében ?- Köszönöm, már meggyó­gyultam. Időnkénti hátfájdalma­mat leszámítva rendben vagyok. Hiába, a test könyörtelen, amit versenyző koromban elhanyagol­tam, azt később már nem lehet pótolni. A mai élsportoló az el­használtak helyébe ásványi só­kat, sokféle vitamint és más szükséges anyagot juttathat a szervezetébe. Persze, tiltott ajzó­szereket is, én azonban elhatáro­lom magam a doppingtól. Ne­A tokiói felemáskorláton künk akkoriban nem állt rendel­kezésünkre a jelenlegi választék, viszont keményen dolgoztunk. A napi hatórás edzés alaposan kifa­csarta a szervezetet. Ennek a kö­vetkezményei ma jelentkeznek. • A cseh és szlovák sajtó az elmúlt években alaposan kitere­gette korábbi férje, Josef Odlozil halálesetét, sőt a gyanúsítottak körében közös fiukat is emleget­ték. Milyen nyomokat hagyott az ön életében ez az esemény?- Az ügyhöz nincs mit hoz­záfűznöm, hiszen bírósági dön­tés még nem született. Folyik a nyomozás, de már több lap arról cikkezett, hogy a fiunk is bele­keveredett. Úgy írtak róla. mint­ha ott lettek volna az ominózus diszkón, holott a teremben csu­pa fiatal tartózkodott. Igazán kellemetlen, mikor a sajtóban ilyen sokat megengednek ma­guknak. Én ettől nagyon szomo­rú vagyok, sportszerűtlen eljá­rásnak tartom. Hiszen az ártat­Telefoninterju Véra Cáslavskáva^ lanság vélelme is létezik a világon. • Martin fia ma huszonegy éves fejjel jogot tanul. Van még több gyerekük is? Milyen a vi­szonya velük?- Radka lányom huszonhat esztendős, egy utazási irodában kezdett dolgozni. Mit fűzhetnék viszonyunkhoz? Mint minden anya és gyermeke között, a mi kapcsolatunk ugyancsak a lehető legbensőségesebb és legjobb. Örülök, hogy a gyerekeim olya­nok, mint én. Mindig becsületes­ségre neveltem őket, és bízom abban, hogy ha a bíróság becsü­letes lesz, akkor Martin fiam szá­mára is minden jól végződik. • Sportolóként kiváló sikere­ket ért el, jelenleg a CSOB elnö­ke, ami szintén jelentős rangot jelent a sportmozgalomban. Sze­rencsés embernek tartja magát?- Erre inkább általánosabban válaszolnék. Küszöbön a cente­náriumi olimpia. Hogy milyen sikereket hoz a cseh sportnak, az csak Atlantában derül ki igazá­ból. Erről többet nem akarok mondani. • Tavaly júniusban Budapesten a Nemzet­közi Olimpiai bizott­ság tagjává választot­ták, így még gyakrab­ban bukkan fel a sportdiplomaták kö­zött. Mit tapasztal: az egykori kiváló sporto­lót vagy a jelenlegi tisztségviselőt tisztelik inkább önben?- Ezt nem egy­szerű eldönteni. Ka­pásból is-is lenne a válaszom, de talán gyakrabban mégis a sportmúltam készteti tiszteletadásra az embereket. • Közel harminc év múltán hétköznap­jaiban mit őriz ab­ból, hogy hétszeres olimpiai bajnok volt?- Sok-sok kedves emlékem maradt ver­senyzői éveimből. Országok, emberek, találkozások. Három olimpiám közül légkörével még­is Tokió fogott meg a legjobban. Japán akkor nagyhatalom volt a tornasportban, és ennek megfe­lelően tette le a névjegyét is. Ot­tani helytállásomra három arany- és egy ezüstérem emlékeztet. (Archív fel vételek) Több mint három évtizede hódol a gyaloglásnak, fittyet hányva a civilizáció megannyi csodájának. Mintha egy furcsa lény lenne, aki nem az emberiség kényelmét hozó szerkentyűk világával, hanem a természet szépségeivel keresi a kapcsolatot. És megtalálja benne életének értelmét. Időnként aztán olyan tettekre szánja rá magát, amelyek méltán keltik fel a közvélemény érdeklődését. A jelenleg Prágában élő JÜRAJ PUCI április végén szokatlan ajándékkal kedveskedett magának: Nagvtapolcsányból Pozsonyba gyalogolt. Huszonnégy órát volt úton, miközben százhúsz kilométert hagyott maga mögött. Szomjúságát Topvar sörrel oltotta, semmi mást nem fogyasztott. Teljesítménye a híres Rekordok könyvébe kívánkozik, sikeres kísérletének hitelezői már elküldték Londonba a jegyzőkönyvet. A neves távgyalogló közvetlenül a célba érés után mesélt élményeiről a VASÁRNAP olvasóinak. • Miért éppen most vállalko­zott erre a csúcskísérletre?- Tavaly is ilyentájt, a szüle­tés- és névnapomhoz közel eső időszakban gyalogoltam ezt a távot Csehország­ban. Prágából Pelhrimovba mentem, akkor három kilométerrel kevesebbet sikerült teljesítenem. Gondoltam, idén is így fogok ünnepelni, ráadásul névnapomon pontosan délben értem a célba. Per­sze a forma is kellett hozzá. Folyton hallom, sorra meghalnak, akik nem mozognak rendszeresen. Én is veszélybe sodródhatnék, ha naponta nem ten­ném meg a szükséges kilométeradagjaimat. • Hogyan esett a választás a Topvarra és Nagy- tapolcsány-Pozsony útvonalra?- Rájöttem: ez a sör megfelelő reklámhordozó, és gyártói képesek a csúcskísérletet úgy megszer­vezni, hogy minden a szükséges légkörben történ­jen. Legtöbbször az államhat­árok felé gyalogolok, a terep is testreszabottnak látszott: előbb dimbes-dombos volt, aztán az útvonal fokozatosan sík terüle­ten vezetett. • Huszonnégy órán át me­gállás nélkül ment?- Nem teljesen. Akár hama­rabb is itt lehettem volna a cél­ban. Mivel azonban gyaloglá­som - a csúcskísérleten túl - egyben showprodukciónak is számított, kénytelen voltam megállókat is beiktatni. Nekem egyikre sem volt nagyon szük­ségem, leszámítva a láb­masszázsra szánt időt. Én a fo­lyamatos gyaloglás híve va­gyok, ahhoz szoktattam a szer­vezetemet. Megállítottak példá­ul a rádió előtt. Interjút adtam egy hölgynek, de utána azt hit­tem, hogy ott maradok. Egy­szerűen kiestem a ritmusból, lemerevedtem. Sze­rencsére az útszéli nézők bíztatni kezdtek, s a lég­kör magával ragadott. • Ha annyira fontos a ritmustartás, miért nem lehetett gyaloglás közben beszélgetni?- Mert várakoznom kellett a riporterre. Mikor megérkeztem, ő még valahol az épületben volt. Ilyennel még soha nem találkoztam az életben. A lábam és a szívem mindig megbízható. De én ak­kor csuklani kezdtem, és ezzel nem tudtam mit kezdeni. KI JURAJ PUCI? SZÜLETETT: 1929. április 15-én Kozuchovban (Töke- terebesi járás) FOGLALKOZÁSA: gyalogló - riporter NÉHÁNY REKORDTELJE■ SÍTMÉNYE: As-Cierna nad Tisou (1 018 km) 15 nap alatt, Prága-Brünn-Breclav (282 km, nonstop) 49 óra 50 perc, Prága-Pelhfímov 24 óra alatt 117 km (közben csak Bernád sört ivott). To- pol'cany-Bratislava 24 óra alatt 120 km (Topvar sör enyhítette a szomját). Utóbbi teljesítménye újra bekerülhet a Guinness-féle Rekordok Könyvébe. Juraj Buci és kedvenc időtöltését népszerűsítő könyve, sokatmondó mmel: „Azért vagyunk a világon, gyalogoljunk", (VUte GbtttfiMuUt • Máshol is voltak megál­lói?- Húszkilométerenként cipőt és zoknit cseréltem. Két azo­nos minőségű, Marathon már­kájú lábbelimet váltogattam. Ha szárazon van a láb, vízhó­lyagok sem keletkezhetnek. A gyalogtúrázókat figyelő orvos­tól tudom, hogy az emberek többsége vízhólyaggal fejezi be a távot. Én ettől óvakodom. • Valóban csak Topvart ivott?- Igen. Meg akartam kóstol­ni a teljes kínálatot, de mikor a tizenkettesei próbálkoztam, ál­mosság fogott el. így maradt a tízes. Azt is erjesztett állapot­ban kaptam. Lehet, hogy attól csuklottam. Különben jobban éreztem magam tőle, mint ta­valy a humpoleci Bemádtól. • Vagyis ízlett?- Állandó sörivóként mon­dom, kiváló volt. Az erjesztett nedűhöz hol a kifőzöttből, hol a barnából önttettem. Aztán úgy tűnt, mintha egyszer le­vest, másszor főételt, harmad­szor meg süteményt fogyasz­tottam volna. Most mondták a célban: összesen nyolc liter sört ittam meg. • Holtpontok?- Éjjel kettőkor Kaplnában megmasszíroztattam a lábam. Azt mondtam, van időm, vára­kozom egy kicsit. Kissé leme­revedtem, de aztán újra bele­lendültem. Én tudom, hogy addig fogok gyalogolni, amíg a belső szerveim működnek majd. Az utolsó öt-hat órában már alig fogyaszthattam valamit, annyira kínzott a csuklás. Sohasem jó jel, ha keveset iszom s nincs vizeletem. A végefelé ez történt. • Út közben volt még másra is étvágya?- Semmire. Most örülök, hogy nemsokára gu­lyással kedveskednek a rendezők. Ha egyszer még csúcsjavításra adom a fejemet, akkor mar­hahús- vagy tyúklevest eszem majd. Állítólag nincs ennél jobb élelem az ilyen útra. Szeretném kipróbálni, mennyi erőt ad a gyalogláshoz. • Tegnap váratlanul felmelegedett a levegő, ugyanakkor erős szél is fújt. Mennyire hátráltat­ták az időjárás viszontagságai?- Engem a meleg nem zavart, a kellemes szellő meg élvezhetőbbé tette a napsugarak hatását. Ele­inte kicsit haragudtam magam­ra, hogy a vártnál nagyobb a fo­gyasztásom, később jócskán visszaesett. Orvosok mondták: addig jó, míg iszom, mert a fo­lyadék pótolja az energiát, ki­mossa a szervezetből a fáradt­ságot, a mozgás meg semlege­síti az alkohol hatását. • Éjszaka egyedül ment?- Volt kíséretem. Biztonsági okokból is. Én ugyan csak két viccet tudok, azokat elmondtam nekik, de aztán következett a kifogyhatatlan tárházuk. Szinte észrevétlenül elfutott az idő. • Mit akart a csúcsjavításá­val elérni?- Újra és újra a testemet tesz­telem. Szakemberek szerint csupán szélsőséges körülmé­nyek között állapítható meg, hogyan áll egészségileg valaki. Nekem a tíz-tizenkét kilométer nem igazi fokmérő, csak a huszonnégy órás leter­helés az. Mostani teljesítményem valós értéke ab­ban rejlik, hogy közben egy évvel idősebb lettem. Edzettségem viszont megmaradt. • Mivel hívja fel magára legközelebb a fi­gyelmet?- Kaptam már ajánlatot a hidegen sajtolt nap­raforgóolaj csehországi népszerűsítésére. Most is vártam a szervezőket, remélem, lesz belőle valami. Az oldalt írta : J. Mészáros Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom