Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
Igényes és hálás gyümölcs A körte a termőhely iránt igényes gyümölcs, nem termeszthető eredményesen az ország bármely vidékén. Sajnos nálunk nagyon kevés az a terület, ahol kedvezőek számára a környezeti feltételek. Fajtáinak zöme nyugatról származik, ahol közismerten a miénknél csapadékosabb, kiegyenlítettebb klíma uralkodik. Olyan fajtákat válasszunk ezért, amelyek ismereteink szerint kevésbé igényesek. Védett fekvésbe Kedveli a kiegyenlített, mérsékelt égövi klímát, nem szereti a nagy hőmérsékleti ingadozásokat. Kedvező számára a 10 C-fokos évi középhőmérséklet, a tenyészidőszak alatt pedig a 16 C-fok. A fagyra a fajtától és a fa kondíciójától függően érzékeny. Általában -20 C-fok alatt károsodnak a rügyek, vesszők, majd a fagy erősödésével az idősebb fás részek is. Nem a téli, hanem a tavaszi, virágzáskori fagy jelent nagy gondot: a fehér bimbó mínusz 4 C-fokig, a kinyílt virág mínusz 1-2 C- fokig általában nem károsodik. Fényigénye kissé alacsonyabb, mint az almáé. A nyári erős napsütés és a forróság egyes fajtáknál (Bőse kobakja) levélperzselést okozhat. Az év folyamán a hőmérséklet függvényében folyamatos, jó vízellátást igényel. Nyári félévi 15 C-fokos középhőmérsékleten 570-600 mm évi csapadék szükséges, 16 C-fok mellett 670 mm az évi csapadékigény. Nálunk nincs ennyi csapadék, ezért öntözéssel pótoljuk a hiányt. A körte szélre érzékeny, ezért védett fekvést kíván; a délkeleti lejtők kedvezőbbek számára. Szereti a középkötött, mély termőrétegű, meleg, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajokat. Ne telepítsük nehéz agyagtalajokra vagy durva homokra. Igényes a talaj kémhatására, a 4,5 pH alatti, valamint a 8,7 pH fölötti kémhatású talajokon nem termeszthető. A kissé savanyú, illetve semleges talajon fejlődik a legjobban. A humusztartalom legyen legalább 1,8 %, a humuszos réteg vastagsága pedig haladja meg a 80 cm-t. Ha a termőréteg vastagsága nem éri el a 100-120 cm-t, a terület nem alkalmas körte telepítésére. Mészigénye kicsi-közepes, kedvező számára a 6%-ig terjedő mésztarta- lom, 20% körüli értéknél a levelek sárgulnak, a gyümölcshús erősen kö- vesedik. A sok mész gátolja más fontos elem (bór, vas, cink) felvételét. Vadkörte alanyú oltvány számára a talajvíz optimális mélysége 2,5 m körüli, amíg a birsalanyúé 1,5-1,8 m. Aki árutermelést folytat, rendszeresen vizsgáltassa meg a talajt, valamint végeztessen levélvizsgálatot is. A bór például igen kis mennyiségben szükséges a talajban, de ha hiányzik, jó virágzás után is gyenge a gyümölcskötődés, kevés a termés. K.Sz. TENYÉRNYI OÁZIS Ausztriában járva bizonyára sokan megcsodálták a virágoktól szinte roskadozó erkélyeket. Örvendetes, hogy az utóbbi években nálunk is egyre népszerűbbé válik az erkély növényekkel való díszítése. A virágokkal megrakott erkély kellemes színfolt az utca felé, arról nem is beszélve, hogy mennyivel kellemesebb ebben a tenyérnyi oázisban üldögélni, mint a melegtől fülledt szobában. A balkonon történő „kertészkedésnek” megvannak a maga szabályai. Ha a növényeket cserépben kívánezért a ládák aljára néhány lyukat. Az sem árt, ha az Ultetőföld betöltése előtt ezekbe az edényekbe 2-3 cm vastagságban mogyorónyi nagyságú folyami kavicsot teszünk. Az erkélyládákat a képen látható, laposvasból könnyen elkészíthető konzollal erősíthetjük a falra. Az ilyen típusú konzol azért is előnyös, mert egyes elemei elcsúsztathatok, s így különböző nagyságú edények elhelyezésére is alkalmas. Korábban a panelházak, lakások szokványos tartozéka volt a nem éppen elegáns, beépített szekrény. Ennek volt egy létraszerű belső eleme. Ha mpú rjipcrNövények az erkélyen juk kihelyezni, akkor azokat feltétlenül nagyobbá ültessük. Az erkélyen, tetőkertben ugyanis több napfény éri a növényeket, nagyobb ott a légmozgás, így a talajuk hamarább kiszárad, mint bent a lakásban. A cserepek helyett sokkal jobban megteszik a különféle - fa, műanyag, vagy eternit - ládák. Ezekben tovább nedvesen marad a föld. Ha fából készítünk ládákat, akkor azokat ne feledjük el valamilyen gombaölő anyaggal (pl. Xylamon, Xylade- kor) kívül, belül átkenni; természetesen impregnálnunk is kell a fát. Ha műanyagból vagy eternitből készített edényt választunk, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a felesleges öntözővíz elfolyhasson belőlük. Fúrjunk van, akkor az erkélyládák elhelyezéséhez kiválóan hasznosítható. Ugyancsak jó támaszul szolgálhat a különféle egynyári kúszónövényeknek. Természetesen sokkal jobban mutat, ha előzőleg szépen lecsiszoljuk és belakkozzuk; a lakkozás előtt pácolhatjuk, vagy festhetjük is. A falra felerősítve hasonlóan alkalmazhatjuk a feleslegessé vált gyerekágy farácsát is. Végül szóljunk a balkon növényeiről. Napos helyre természetesen fényigényes, melegkedvelő növényeket ültessünk. Ilyenek a kerti begónia, a sárga színű záporvirág, a kék virágú boj- tocska, bársonyvirág, porcsinrózsa, paprikavirág, petúnia, kövirózsa és persze a muskátli. A falak befuttatásá- ra a hajnalka és a tűzbab alkalmas. Árnyékosabb, pl. nyugati vagy éppen keleti fekvésű erkélyekre inkább a különféle árnyalatokban árusított gumós és kerti begóniák, a kerti százszorszép és a nebáncsvirág ajánlható. Balkonunkon helyet kaphatnak a szobanövények is. Ezeket azonban fokozatosan hozzá kell szoktatnunk a némileg eltérő körülményekhez. Végül hadd hívjuk fel figyelmüket a hirtelen érkező nyári záporok, jégverések veszélyére. Ha az erkély az uralkodó széljárással szemben nyílik, akkor könnyen bekerülhet a jég is, s tönkre verheti féltett virágainkat. Nem árt ezért erre felkészülni, s a zápor, jégverés előtt fóliával védeni az erkély növényeit. p. r. Cseresznyefajták I. A cseresznye főleg a koraisága miatt közkedvelt. A meleg, napos, nem túl párás, de azért elegendő csapadékkal rendelkező területek gyümölcsfája. Rügyei és vesszői a mínusz 22-24 C-foknál hidegebb teleken károsodnak. Érzékeny a tavaszi, virágzás körüli fagyokra. Kedveli a jó minőségű, tápanyagban és humuszban gazdag, mély rétegű, jó szerkezetű, középkötött talajokat. Jó mészellátott- ságot kíván. A száraz, kötött talajokon nem érzi jól magát. A gyümölcs alakja és húsa szerint megkülönböztetünk puha, szívalakú és kemény, ropogós cseresznyét. A gyümölcs húsának leve lehet színes, vagy színtelen. Vannak átmeneti fajták is. A cseresznye legjobban bevált alanyai a vadcseresznye, a sajmeggy és a vadmeggy. Napóleoni ropogós Németországból származik, fajtajegyzékünkben 1954- től szerepel. Kezdetben erős, majd gyengébb növekedésű. Levelei nagyok, hosszúkásak, sötétzöldek. Virágai nagyok, fehérek, középkoraiak. Középkorán termőre fordul, majd rendszeresen és bőven terem. Gyümölcse nagy, majdnem szív alakú, egyik oldalán jobban, a másikon kevésbé lapított. Héja világospiros, teljesen megérve barnáspiros. Húsa világossárga. Ize kissé fűszeres, édes, kellemes. Július első felétől július közepéig érik. A legjobb ropogós fajták egyike. Közvetlen fogyasztásra, ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas; a szállítást jól bírja. Gyümölcse esős időjárásnál könnyen megreped, de a seb könnyen és gyorsab beszárad. Házikertbe, gyümölcsösbe egyaránt ajánlható. Hedelfingeni óriás Németországból származik, nálunk 1954 óta engedélyezett fajta. Kezdetben erős, később gyengébb növekedésű. Levelei nagyok, sötétzöldek. Virágai közepesek, fehérek. Viszonylag későn fordul termőre, de utána rendszeresen és bőven terem. Gyümölcse nagy, vagy igen nagy, tompa, szív alakú, néha megnyúltabb, tompán szűkülő végekkel. Héja erős, fényes, piros-sötétpiros. Húsa kemény, ropogós, pirosas, bőlevű, sok festékanyaggal. Július közepe körül érik. Gyümölcse sokáig megmarad a fán, s jól bírja a szállítást. Mind közvetlen fogyasztásra, mind ipari célokra felhasználható. Az esős időjárás a termését megviseli, megreped. Az utóbbi ellenére telepítését a háztájiba, gyümölcsösbe egyaránt ajánlhatjuk. MIKLÓS DÉNES kertészmérnök A Hedelfingeni óriás egyike a volt Csehszlovákia terüle- A Napóleoni ropogós nálunk Princeska és Lauerman-cse- tén termesztett legrégibb fajtáknak resznye néven is ismert A RÓZSA ÜVEGHÁZI TERMESZTÉSE IV: A VEGETÁCIÓS TT\/\0 n A T7" nr*17T7TWTT\/í\T IDŐSZAK IEENDOI A rózsa vegetációs időszaka az üvegházakban már január elsőmásodik hetében megkezdődhet, de késhet is több hetet. A vegetációs időszak kezdete több tényezőtől függ. Elsőnek a klimatikus feltételeket kell említeni. Ha olyan „sötét”, kevés napsütéssel bíró a január, mint az idén volt, akkor bizony hiába végezzük el korán a metszést, nem jelennek meg a virágrügyek, s csak vakhajtásokat kapunk. A továbbiakban pedig hiába kap elegendő nedvességet, megfelelő hőmérsékletet a növény, virágunk a tavasz folyamán sem lesz. Nem várhatunk azonban a vegetációs időszak ;,beindításával” február végéig, március elejéig, mert akkor későn kapunk csak virágot, s így az nem lesz piacképes. A nyugalmi időszakot kiadós öntözéssel fejezzük be, elvégezzük a metszést és a hőmérsékletet legalább 20 C-fokra emeljük; ha a levegő páratartalma alacsony, akkor azt permetszerű öntözéssel pótoljuk. Néhány nap múlva, amikor a rügyek 2-3 cm nagyok, a hőmérsékletet kissé csökkentjük (12-16 C-fokra), s a beteg és a vékony hajtásokat eltávolítjuk - csak az erőteljeseket hagyjuk meg. Sikeres indításnál az első virágmetszésre már március végén, április elején számíthatunk. Az év folyamán pedig még legalább öt tömeges virágzásra kerülhet sor. A nyár folyamán, különösen júliusban, a virág értéktelen, ezért ilyenkor nem szedjük. A rózsatövek éveken át hozhatnak virágot. Jobb azonban egy- egy tövet csak 6-8 évig tartani, gondozni, mert később a kiöregedett tövek virághozama alacsony. A legszebb rózsák a 4-6 éves bokrokon teremnek. (Az öreg rózsatöveket azért is selejtezzük ki, mert sok gondot okoznak: nagyon magasak, gyakoriak rajtuk a kártevők és a kórokozók, s többjük a vegetációs idő alatt elpusztul.) A rózsa termesztéséről azt is tudnunk kell, hogy nem irányítható úgy, mint a szegfű, mert erősebben reagál a klimatikus feltételekre. Visszacsípéssel azonban részben irányítható. Szép virágokat viszont csak akkor kapunk, ha rendszeresen, szinte naponta kicsípjük a rózsatövek oldalrügyeit. A terminális rügyre viszont vigyáznunk kell, nehogy megsérüljön. Ha későn távolítjuk el az oldalhajtásokat, akkor a terminális rügy kicsi marad, ha pedig túl korán, akkor a virág ferde és korcs lesz. A záptojásszagú bor A borok illat- és ízkárosodásai közül az utóbbi időben egyre gyakoribb a záptojásszag (bakszag, fokhagymaszag, kén-hidrogénszag, mer- kaptánszag). Ez a mindenki által könnyen felismerhető jellegzetes szaghiba nemcsak az első fejtést követően, hanem a bor palackozása után akár egy évvel is felléphet. A RENDELLENES VÁLTOZÁS OKAI 1. A kén-hidrogén, amely keletkezhet- kéntartalmú növényvédő szer (pl. lisztharmat elleni porozószerek. Ortho.Phaltan, Euparen, dithan- Ultra) maradványok bomlása révén;- erjedés közben borkénnel végrehajtott ké- nezésből;- szakszerűtlen hordókénezés alkalmával a hordóba lecsepegett, vagy szublimálódott kénből;- a borban lévő szerves kéntartalmú vegyü- letekből, baktériumok tevékenysége révén (a sokáig seprőjén hagyott bor esetében),- a must szerves kéntartalmú vegyületeiből (pl. fehérjékből); a borélesztők tevékenysége során. Tehát nem szükséges, hogy szabad kén kerüljön a mustba, mert az erjedés során az élesztők zöme - enzimatikus úton - képez bizonyos mennyiségű kénhidrogént. Megjegyzendő, hogy vannak olyan fajélesztők (pl. a Somló 2, a Cegléd 1), amelyek nem termelnek kénhidrogént. A kénhidrogén mennyiségét növeli a savszegénység (savszegény szőlőfajták, túlsajtolt mustállapot, túlcukrozott, savtompított must), a nagyon zavaros mustállapot (héj-, törkölymaradványok), a magas erjedési hőmérséklet. 2. Merkaptán-vegyületek, amelyek úgy keletkeznek, hogy a borban lévő kénhidrogén az alkohollal egyesülve etil-merkaptánt alkot. Ennek a vegyületnek a forráspontja alacsony, 35 C- fok. Ha azonban az etil-merkaptán dietil-szul- fiddal egyesül, akkor olyan állandó vegyületet kapunk, amelynek forráspontja már 153 C-fok. Kertészet és Szőlészet OLGYAY EDE agrármérnök Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA________________________________________________________________________________________________________________________________________________ 1996. május 26. l/HSŐmap
