Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-26 / 21. szám
l/BSÉmap 1996. május 26. GYERMEKVILÁG INDONÉZ NÉPMESE A legény a folyópart közelében elterülő dombon szeretett pihenni. Ezt a dombot minden oldalról mély árok vette körül. Egyszer a legény mélyen elaludt a domb tetején levő, árnyékot adó fák alatt. Amíg aludt, akkora eső zúdult a tájra, hogy a folyó kilépett a medréből, s a víz elárasztotta a dombot körülvevő árkot is. Sőt, mire felébredt, a víz már elérte a domb tetejét. Hamarosan észrevette, hogy a vízből krokodilfejek merednek rá. Nagyon megijedt. Az lett volna az egyetlen lehetőség a menekülésre, ha felmászik a fára. A szerencsétlen legénynek azonban éppen fájt az egyik karja, ezért aztán nehezen bírt volna felmászni a fára. Egy öreg krokodil, amely már régóta fente a fogát a legényre, gúnyosan kérdezte:- Na, most aztán hová menekülsz? A gyomromba? Ha most elkaplak, megosztoAz ötven krokodil hamarosan visszatért. Velük jött hetven krokodil, tehát összesen már százötvenen voltak. Csak úgy hemzsegtek a legény körül, csattogtatták hatalmas és éles fogaikat. Az öreg krokodil így szólt:- Most már százötvenen vagyunk. Akarsz még valamit?- Ha százötvenen vagytok, akkor már felfalhattok engem. Ám csak akkor, ha valóban százötvenen vagytok!- Sem többen, sem kevesebben, százötvenen vagyunk - mondta az öreg krokodil. - Én magam számoltam meg őket.- Hajói számoltál, akkor minden rendben van - bólintott a legény. - Ám ha tévedtél, abból mindannyiotoknak nagy baja lehet.- Legjobb lenne, ha te számolnál meg minket - jegyezte meg az öreg krokodil. - Akkor biztosan nem lesz semmi hiba.- Ó, én megbízom bennetek! Ha tényleg zunk rajtad a társaimmal. Biztosan jóízű, zsíros a húsod. Az is lehet, hogy gyógyító ereje is van. A legény nagyon megrémült. „Úgy látszik, ütött az utolsó órám” - gondolta. De nem veszítette el a fejét.- Ha fel akartok falni, hát jó, de ennyi krokodilnak nagyon kevés leszek ám. Nem igazán fogtok jóllakni velem. Ha viszont a húsomat mint orvosságot akarjátok elfogyasztani, ahhoz kevesen vagytok.- Nyolcvanan vagyunk - mondta az öreg krokodil.- Ha csak nyolcvanan esztek meg, mindnyájan rosszul lesztek, meg is haltok. Ám ha százötven krokodil fogyaszt el engem, akkor a húsom a hasznukra válik, ha betegek, meggyógyulnak, ha egészségesek, akkor sokáig fognak élni.- Igazat beszélsz-e, te legény? - kérdezte az öreg krokodil.- Hát persze. Nézzétek, az iszákos ember, aki sokat iszik, tönkreteszi az egészségét, végül meghal. Viszont mondják, ha valaki csak egy-egy pohár bort iszik naponta, az egészséges. Hát így van ez az én húsommal is, ha gyógyszerként használjátok.- Látom, hogy igazat beszélsz - mondta az öreg krokodil. - Akkor én most elküldök ötven krokodilt, hogy hívjanak ide még hetven krokodilt, harminc pedig itt marad, téged fog őrizni. százötvenen vagytok, sem többen, sem kevesebben, akkor hát faljatok fel engem! - kiáltotta a legény.- Nem, nem, mi félünk! - mondták a krokodilok. - Legjobb az lesz, ha te számolsz meg bennünket!- Rendben van. De akkor feküdjetek szépen szorosan egymás mellé innen egészen a túlsó partig. És a hátatok legyen ki a vízből. A krokodilok azt tették, amit a legény mondott nekik.- Számolj gyorsan és pontosan! - mondta az öreg krokodil.- De csak úgy tudlak megszámolni benneteket, ha egyik krokodil hátáról a másikra megyek. Vagyis ahhoz, hogy meg tudjalak számolni benneteket, minden krokodilnak a hátára kell lépnem. Kérlek benneteket, tűrjétek ezt el valahogy!. Az öreg krokodil így szólt:- Természetes, hogy eltűrjük. A cél érdekében megteszünk mindent. A legény egyik krokodilról a másikra ugrálva számolni kezdett:- Egy, kettő, három, négy, öt... tíz... ötven... száz... százötven... A túlsó parthoz legközelebb álló, tehát a százötvenedik krokodil hátáról kiugrott a partra, futásnak eredt és megmenekült. így járt túl egyetlen legény százötven krokodil eszén... Sági Tóth Tibor fordítása NEMES NAGY ÁGNES Jó megállni, nézz oda, ott egy ugróiskola, felrajzolva járdaszélre, zöld krétával nagyra, szépre, mindenütt van, nézz oda, itt-ott, kip-kop, egy-egy ugróiskola. egy. egy paros Rácz Noémi illusztrációi Járok az utcán, kip-kop, kip-kop, még meg is állok itt-ott, itt-ott. egy, páros, fordulj vissza, páros, egy, nem hibáztam, nagyszerűen megy, megy, megy, mi van hátra? Páros, nem leszel te sáros, itt a vége: egy, egy egyFöldünkön már a perm korszakban, tehát több mint 200 millió évvel ezelőtt éltek teknősbékák. Ezt azok a maradványok bizonyítják, amelyek Anglia, Skócia és Arizona homokkő rétegeiből kerültek elő. A teknősök hosszú életű - nem csak régi múltú - állatok. Számos fajtájuk 80-100 évig él, a Franciaországban honos hermann-teknős 120 évig, egyes tengeri óriás teknősök 250 évig is elélnek. A teknősfajok általában a mérsékelt és a meleg klímát kedvelik. Sajnos, a teknősbékáknak sok ellenségük van. Amikor a homokos fövenyben kibújnak a tojásból, a fiatal egyedeket ragadozó állatok veszélyeztetik. Amikor felnőnek, páncéluk sok mindentől megvédi őket, de mindig marad egy ellenségük: az ember. A második világháború után Mexikó partvidékén, különösen a Yucatán-félszigeten 40 ezer tengeri teknős szaporodott. A lakosság azonban jóízű húsa és páncélja miatt valósággal kiirtotta ezeket az óriás cserepes teknősöket, úgyhogy napjainkra néhány száz maradt már csak belőlük. A dobozpáncélú teknősöket előszeretettel pusztítják a halászok is, mert az a hiedelem él körükben, hogy ez a fajta viszont a halállományt ritkítja. Az amerikai kontinensen a cserepes teknős páncéljából díszdobozokat, fésűket, dísztárgyakat készítenek, de ezeken a tájakon - beleértve Közép-Amerikát és a dél-amerikai kontinenst - dívik a tojásvadászat is. A szerencsétlen teknősök húsa, tojása, páncélja mindmind kelendő cikk. Sírnak a teknősbékák, mert bántják őket a patkányok, a ragadozó madarak, egyes kígyók, például a vízisiklók, de sírnak valódi értelemben is. Az óriásteknős sok száz kilométert úszik a tengerben, míg végre megérkezik szaporodásának színhelyére, mondjuk Francia Guyana tengerpartjára. Itt, mielőtt lerakná tojásait, befúrja magát a homokba. Biológusok régi megfigyelése, hogy az óriásteknősök a beásás során könnyeket bocsátanak ki, így mossák ki a szemükbe kerülő homokszemcséket.
