Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-12 / 19. szám

OLIMPIAI SZTÁROK OQO OLIMPIAI SZTÁROK 1956, MELBOURNE, STOCKHOLM PAPP LÁSZLÓ A közelmúltban ünnepelte het­venedik szüle­tésnapját PAPP LÁSZLÓ, min­den idők leg­jobb magyar ökölvívója, aki három olimpiai aranyérem­mel is dicsekedhet. Közel ne­gyed évszázadon át irányította a válogatottat, mellyel több fi­gyelemre méltó eredményt ért el. Három évvel ezelőtt távo­zott a nagy bokszból, ám nem fordított hátat a sportágnak; jelenleg is a legkisebbekkel foglalkozik. Budapesti laká­sán beszélgettem vele. • Hetven évből mennyit töltött a kötelek világában, az edzőter­mekben?- Te jó isten, ha én ezt ki tud­nám számolni! Huszonnégy éve­sen kezdtem, hatvannégyben akasztottam szögre a kesztyűket, s még mindig vagyok, mert mu­száj... • Két olimpiai diadalt kö­vetően bízott a triplázásban ?- Természetesen, annál is in­kább, mivel az 1956-os bonyo­lult helyzetre való tekintettel, edzőtáborba vittek, nehogy vé­letlenül is politizáljunk. Az ak­kori cirkuszról mindenkinek megvolt a véleménye. • Melbourne-ből szintén aranyéremmel tért haza, s egyik napról a másikra sokkolta a sportvezetőket...- Azon morfondíroztam, jó lenne profinak elmenni, s egy kis pénzt keresni. Az illetékesek annyira meglepődtek, hogy bele­egyeztek. Sikerlista OLIMPIAI GYŐZELMEK: 1948 London (középsúly), 1952 Helsinki 1956 Melbourne (nagyváltósúly). EURÓPA-BAJNOKI ARANYAK. Amatőrként: 1949 1951 (középsúly). Profi cim: 1962. Hétszeres magyar bajnok. HIVATÁSOS MÉRKŐZÉSEK: 27 győzelem, 2 döntetlen. EDZŐ: mindvégig Adler Zsigmond. • Mi lett volna, ha nemet monda­nak?- Erre nem is mertem gondolni, egy biztos, odamondtám volna nekik valami cifrát! • Azért mégsem volt zökkenőmen­tes profi pályafutása...- A ringben minden az elképzelé­seim szerint ment, hiszen két döntet­lent kivéve valamennyi összecsapáso­mat megnyertem. Egy dolog azonban nem sikerült: nem bunyózhattam a hi­vatásos világbajnoki címért. És az még mindig nagyon fáj, hogy nem juthattam fel a csúcsra. • Amikor kiderült, nem engedik a profi vb-döntőre, nem szegte kedvét ez a felettébb sportszerűtlen admi­nisztratív döntés?- Hát, ez valóban egy igazi övön aluli ütés volt. Az egyik hivatalnok azzal fogadott: „Papp elvtárs, hogyan kereshet maga fél óra alatt 70 000 fo­rintot, amikor a melósnak csak 3000 a fizetése!" És ezután azt válaszoltam: „Majd. ha a magáé is ennyi lesz, ak­kor én is háromezerért fogok bunyóz­ni.” • Gyakran eszébe jut ez a meg nem valósult finálé?- Az utcán még mindig megkérde­zik: „Hogyan is volt az, Lacikám?” Nekem az fáj a legjobban, hogy nem rajtam múlott az egész. • A minap a tévé kamerái előtt megismerkedhetett azzal, akivel akko­riban farkasszemet kellett volna néz­nie a profi ringben. Milyen érzés volt?- Hát, nem felemelő. Mindeneset­re. kíváncsi voltam rá, hogy néz ki, mekkora. Úgy gondolom, sikerült volna megvernem; ugyanis olyan stí­lusú pali volt, aki „ült” nekem. Pláne akkor, amikor remek formában vol­tam! • Nehéz szívvel mondott búcsút az aktív sportpályafutásnak?- A sok huzavona ellenére nagyon kellemetlen volt, de egészségi okok­ból nem hagytam abba hirtelenül. Amikor a válogatott trénere lettem, rendszeresen végeztem fizikai mun­kát. • Szinte legendák keringtek arról, hogy tanítványaival gyakran látogat­ta az erdészetet...- Igen, de nem sétálni, meg le­vegőzni jártunk, hanem fát vágni. Ez azonban csak addig ment, amíg ott voltam. Amint nem néztem oda, már­is lazítottak a fiúk. • Megbüntette őket? Fénykorában (Fotó: Prikler László és archívum)- Azokat nem, akik csak egy-egy edzést engedtek ki. Mert én is voltam fiatal, s ha előző nap többet melóz­tam, akkor nekem sem „ízlett” a tré­ning. Adler Zsiga bácsi itt-ott elnézte a lazsálásaimat. Főleg azért, mert mindent megcsináltam, amit mondott. Sokszor háromszor annyit. Sajnos, er­re most nem képesek a mai fiatalok... • Kik voltak azok, akik szemrebbe­nés nélkül végigcsinálták Papp Lász­ló úgynevezett kegyetlen edzéseit?- Kajdi Jancsi, szegény, már meg­halt; Gedó Gyurival sem voltak prob­lémáim, ezenkívül még 3-4 gyerek bírta az „ipart”. tott a válogatottnak. Ha most hívnák, visszamenne?- Először is nagyon jól megfontol­nám, körülnéznék, kivel kellene együttműködnöm. Ha visszagondo­lok a sok problémára, zűrre, nem szí­vesen vállalnám el ismét... • Mi különbség van az ötvenes évek, valamint a kilencvenes évek ökölvívása között?- Hol van az akkori erőtől duzzadó boksz?! Ma, ha a srácok elvégeznek egy kis fizikai munkát, mindegyiknek kicsavarodik a keze, lába. Abban az időben valahogy masszívabbak vol­tak a gyerekek, becsületesebben dol­goztak. • Kovács István Európa-bajnoki aranyérme előbbre viszi a magyar ökölvívást?- Figyelemre méltó, hogy öt év után tudott újítani. Azt viszont nem tudom, miért beszélnek egyesek ún. nagycsapatról, amikor „Kokó” csak egyedül van... • Sokan azzal magyarázzák a ma­gyar sport visszaesését, hogy a kelle­ténél jóval több pénzt kapnak a fiata­lok. Ön is ilyen bőkezű lenne?- Nagyon elkényeztetik őket, rosszul csinálják, hogy annak is fizet­nek, aki nem ér el eredményeket. A mai élsportolók igen rafináltak, ki­csalják a vezetőktől a „dohányt”! • Mióta működik a Papp László Boksziskola?- Két éve foglalkozom 10-12 éves kezdőkkel, élvezet velük dolgozni, mert a srácokat érdekli a bunyó. Szin­te percenként megkérdezik: „Laci bá­csi, ezt így kell csinálni?...” • Mi az, ami elszomorítja?- Az, hogy a feleségek, barátnők nem haza viszik az öklözőket, hanem a csárdába... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ 4 (K • Három évvel ezelőtt hátat fordí­Hetvenévesen mm ifflfehi'M a vbsímirt Hat órán át tombolt a dobhártyaszaggató, egy­hangúan ütemes zene. A pozsonyi PKO nagyter­mének faburkolatán közel kétszázan követték ritmusát, miközben pontosan azokat a gyakorla­tokat kellett végezniük, amelyeket a színpadon látható bemutató tornász tornázott. Egy-egy kör ötven percig tartott. Megállás, lazítás nélkül. Aztán tíz perc pihenő után, következett az újabb viaskodás a fáradó testtel. A 7. AEROBIK MA- RATONON mindenki elindulhatott, de kevesen álltak ki önként a gyakorlatozok sorából. Dél­után kettőkor kezdtek, ám fél hét tájban mind­össze két tucatnyian morzsolódtak le a mezőnyből. A többiek bírták az iramot, a me­gerőltető mozgásokat. Mígnem a gyakorlatok adagolója le nem ültette a társaságot. A láb­emelő figurákkal és fekvőtámaszokkal tarkított mozdulatkombinációk aztán alaposan megritkí­tották a sorokat. Egymás után szólították fel a lemerevedett, testüket csak vonszoló hölgyeket a verseny feladására. Akit cserben hagytak a vég­tagjai, kénytelen volt kiszállni. A döntőre tizen­heten maradtak. Egy ideig még figyelték őket a bírók, aztán úgy döntöttek: mindenkit végigen­gednek, feltéve, ha bírja szusszal. Mindannyian bírták. Tizenöt hölgy és két férfiú. A végén a legkecsesebben és legtisztábban gyakorlatozó- kat külön díjazták: az egyik győztesnek egy he­gyi kerékpár, a másiknak egy spanyolországi ki­rándulás jutott. Ám vesztese aligha akadt ennek a szokatlan és, úgy látszik, megkedvelt edzettsé­gi erőpróbának. Annál több aerobikra éhes fia­tal vágyott rá.. Mindvégig bírta a leterhelést a komáromi SLÁ VIK ÉVA is. Városában a Callan Stúdióban tornáztatja a mozgásra vágyókat. Szombat kivé­telével, a hét valamennyi napján. „Főiskolára, tornaszakra készültem, ám súlyos baleset ért: eltörött a hátgerincem. Az orvosok egyáltalán nem ajánlották a tornát. Én azonban nem tud­tam lemondani róla, már beállítottságomnál fogva is. Három év alatt értem el mostani erőnlétemet. Remélem, ezután egyre több siker részese lehetek. Aerobikversenyeken is szeret­nék indulni. Huszonkét éves vagyok, és a Nyit- rai Pedagógiai Főiskola szlovák-olasz szakán tanulok. ” Megosztotta velünk a maratonon szerzett tapasztalatait is: „Először indultam ezen a versenyen, önbizalommal teli hátizsák­kal, és azzal a szándékkal, hogy bekerüljek a döntőbe. Ez sikerült, nagyon elégedett vagyok. Előre tudtam: az első két kört simán teljesítem. Nehézségekre a negyedik-ötödik ötven perc alatt számíthattam. Ez be is következett, de át­vészeltem. Teljesen normális, hogy elérkezett. Egykor hosszútávfutó lévén, tudtam, mit kell ilyenkor tenni. Fogalmam sincs, milyen jövőt szánnak ennek az aerobik maratonnak, de a ha­tórás leterhelést egyáltalán nem tartom egész­ségesnek. Ez nagyon hosszú idő! Öt hónapig csakis erre készültem, naponta négy-öt órán át. Főleg erősítéssel, futással. Mindvégig nem a hat órára igyekeztem gondolni, hanem az éppen soron lévő ötven percre. És ami fontos: lelkileg jól felkészültem, idefelé jövet csak erre összpon­Slávik Éva (51-es rajtszámmal) mindvégig ver­senyben maradt tosítottam. Ez sokszor ugyanannyit jelent, mint a fizikai felkészülés. Áruljam el az étlapomat? Végigcsokoládéztam a maratoni megelőző na­pot, öt tábla csokit faltam fel. Rengeteg gyümöl­csöt, főleg banánt ettem. Az utolsó héten és vé­gig a torna alatt energiaitalokat fogyasztottam. Mást egyáltalán nem. A verseny utánra aligha­nem négy-öt kilóval lettem könnyebb. ” Két esztendeje ugyanitt tűnt fel ZORA CZO- BOROVÁ, akiből azóta sportaerobik világbajnok lett, de újabban csak a fitnessnek hódol. Aida ku­tyájával mégis feltűnt a versenyen, ő volt a döntő bemutató tornásza. Sok-sok rajongója nagy örö­mére. A megüresedett és lecsendesült teremben faggatom közvetlen benyomásairól: „A döntőben már nem lehetett fokozni az iramot. Inkább olyan koreográfiát találtam ki, hogy a mozgáskoordinálás szem­pontjából legyen igényes. Ki­válóan felkészült fiatalokat láttam magam körül, szuper légkör uralkodott a teremben. Nekem azért tetszenek az ilyen rendezvények, mert bizonyít­ják: biztosan többen járnak nálunk zenére tornázni, mint hobbiból kosarazni, hokizni, focizni, holott Szlovákiában ezek a menő sportágak. Az ae­robik igazán mindenkihez szól: a tiniktől a hetvenéves hölgyekig. Minden csak a tor­náztató és a megfelelő aero- bikfajta kiválasztásán múlik. ” J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom