Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-12 / 19. szám

HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Szürkepenész, keleti gyümölcsmoly, csávázás ! - A csapadékos, nedves időjárás igen i nagy kárt tehet a szamócában és a : málnában, ugyanis az ilyenkor fel­lépő bogyórothadás gyakran a termés ; több mint felét tönkre teheti. Az eper ! esetében a kórokozó terjedését úgy is \ megelőzhetjük, ha a sorok között a ! talajt fekete fóliával vagy más ; anyaggal beborítjuk. így ugyanis ! megakadályozhatjuk, hogy a tavaszi j záporok vagy az öntözés felverje a j gyümölcsre a földet, amellyel a kóro- | kozók terjednek. A vegyszerek közül a szürkepené- | szes rothadás ellen mindkét gyü- i mölcsnél alkalmazhatjuk a Sumilex ! 50 WP-t (0,1%-ban), a Fundazolt I (0.1%-ban), valamint a Ronilant : (0,1%-ban) és a Topsin 70 WP-t ■ (0,1%-ban). Hogy a védekezés sike­res legyen, a virágzási időben folya­matosan permetezzünk.- Az őszibarack egyik veszélyes ellensége a keleti gyümölcsmoly. 1 Ennek a rovarnak évente 4, sőt akár 5 nemzedéke is kifejlődhet. Hernyó- j ik míg bebábozódnak több hajtáscsú- j csőt is elpusztíthatnak. Már az első | rágásnyomok észlelésekor érdemes j ellenük védekezni. Erre alkalmas | szerek az Unifosz, Hostaquick, Bi í 58, a Sinoratox, mivel ezek felszí- j vódnak és a hajtáscsúcson belül, az I aknákban is elpusztítják a kártevőt. | A két utóbbi szer alkalmazásánál le- | gyünk elővigyázatosak, mert ha túl­adagoljuk őket, vagy ha melegben permetezünk, akkor leperzselhetjük velük fáinkat.- Május folyamán készüljünk fel a zöldoltársa, melyet a hónap végétől június közepéig végezhetünk el. A műveletet mindig reggel vagy késő délután végezzük, hogy a növényi szövetek kiszáradása ne veszélyez­tesse munkánk sikerét.- A régi szőlősgazdák azt tartot­ták, hogy a bor a pincében megérzi mikor virágzik a szőlő, s pezsegni I kezd. Amennyiben ez a jelenség a hőmérséklet hatására következik be, akkor látszólagos erjedésről van szó. (A valóságos erjedést mikrobák í okozzák.) Ilyenkor nő a bor térfoga- j ta. Mielőtt még a pince légtere fel- i melegedne, tehát már most végezzük í el az újabb fejtést, s közben 100 lite- j renkénl 1 dkg borkénnel kénezzünk. ; Rendszeresen ellenőrizzük, megnőtt- j e a hordóban a bor térfogata, s a fö- I lös mennyiséget szívjuk le. Ilyenkor j ne zárjuk le erősen az akonanyílást, ; csak lazán helyezzük belé a dugót, j vagy fordítva tegyük rá.- Ebben a hónapban kell elültetni a télire szánt, hosszú tenyészidejű - sa- ; vanyításra, tárolásra szánt - kel- és j fejeskáposztát, karalábét. Sokan meg- i feledkeznek róla, hogy ezek a fajták, \ ellentétben a koraiakkal, sok humuszt i tartalmazó, tápanyagban gazdag, kö- | zépkötött talajt igényelnek. Ez tárol- ! hatóságukat is befolyásolja. Telepíté- j sük előtt 15-20 cm mélyen forgassuk ; meg a talajt, s közben dolgozzunk be , műtrágyát. Az ültetésre a talajforga- : tás után 1-2 héttel kerüljön sor. A kelkáposztát 40-50x50, a karalábét j 30-40x40, a karfiolt 60x60-80, a fejes ! káposztát pedig 50x50-60 sor- és ; tőtávolságra ültessük. A vegetációs idő alatt rendszere- i sen öntözzünk, gyomtalanítsunk. ; Fej trágyázásra kétszer lesz szükség; ; négyzetméterenként juttassunk ki 2-2 j dkg mészsalétromot és kálisót.- Május elején kerülhetnek ki az ! erkélyládákba a muskátlik. Közönsé­ges kerti földben is jól érzik magú- f kát, azt viszont jóval több virággal hálálják meg, ha az öntözővizükbe 0,02 százalékos Wuxalt teszünk. A kiültetéskor a töveket egymástól 25- i 30 cm-re telepítsük.- A kardvirághagymákat ne feled- j jük el a kiültetés előtt csávázni; 20 j percig áztassuk őket gombaölő szer- ; be, pl. Fundazol 50 WP 0,5%-os vi- : zes oldatába.-r­A hajtatott uborkánál sajátosak a Ca-hiány tünetei: a felső levelek a fonák irányába kanalasodnak, pödrődnek, súlyos esetben a hajtásvégek elpusztul­nak, elnyálkásodnak, az uborka „kivakul”. Hason­ló tapasztalható a mészhiányos dinnye és a spárgá­tok növényen is. Az utóbbi években a hajtatásban és a szabadföldi zöld­ségtermesztésben is megfeledkeztünk a kalciumról. Bi­zonyos talajtulajdonságok miatt kevés meszet, vagy me- szet egyáltalán nem tartalmazó műtrágyákat használ­tunk, amelyek kedvezőtlen következményeivel egyre gyakrabban találkozhatunk. Sok kertésznek kell a közel­jövőben a mészhiány okozta növényélettani és talajtani zavarokat felismernie és szakszerűen orvosolnia. A kalciumhiány fajtól, néha még a fajtától és a körülmé­nyektől függően is igen eltérő. Eltérő tünetek A növény már a palántanevelés idején is igényel meszet. Ala­csony kalciumtartalmú közegben rosszabb a csírázás, lassul a nö­vekedés, a szikleveles palánta a magban lévő tartalék szénhidrá­tot és nitrogént sem hasznosítja. Ez is az is egyik oka a savanyú tőzegeken tapasztalható erős palántapusztulásnak. A kalcium (Ca) kulcsszerepet játszik a szénhidrát- és a nitrogénanyagcseré­ben. Rendkívül lasssan mozog a növényen belül. Nincs ún. visszaáramlás sem, mert az egyes szervekbe már beépült kalcium akkor sem mozdul el onnan, ha a növény más szerveiben (gyö­kér, termés, hajtás) átmeneti vagy tartós hiány keletkezik belőle. A Ca-mal rosszul ellátott gyökérzet növekedése és tápanyagfel­vétele egy idő után lassul, megáll. Ezért a mészben szegény tala­jon viszonylag gyorsan kialakulnak más hiánytünetek is. Ha a haj­tatott uborkát télen nem szellőztetjük kellőképpen, akkor a levegő 90-95 százalékos páratartalma miatt a növény transpirációja leáll. A legnehezebben szállítható tápelem, a Ca felvétele szűnik meg először, ez pedig idővel visszahat a gyökértevékenységre és ha­marosan a többi tápanyag felvételével is zavarok támadnak. Jel­legzetesen csíkos levélzet mutatja a Ca- és a magnéziumhiányt. Befolyásoló tényezők A Ca makroelem, amelyből a növény szöveteiben jelentős mennyiség halmozódik fel. Az idősebb levelek többet, száraz­anyagra számítva 10-15%-ot, a fiatalok kevesebbet, 1,5-3%-ot tartalmaznak. Jelentős az eltérés az egyes növényi szervek mész- tartalma között is. A növények sok meszet vonnak ki a talajból. Különösen a haj­tatásban kell ezzel számolni, mert a lombozat által kivont mennyiség nem kerül vissza a talajba, nem úgy, mint a szabadföl­di termesztésben. Ez egy tavaszi idényben elérheti a hektáron­kénti 200-300 kg-ot. A mérések szerint ter­mesztési mód, a ho­zam, a faj és a fajta is befolyásolja a növény szerveiben felhalmo­zódott egyes tápele­mek arányát, de meg­határozó a talaj táp­anyagellátottsága is. Elsavanyodnak A talaj mésztartal- ma a típusától függően változik. A „nem meszes” talajok (ide tartoznak a hajtatóházak is), 0,1-0,2%, a meszesek 20-25%-nál is több kalciumkarbonátot tartalmaznak. A növények növekedéséhez, fejlődéséhez 1-2% mész ele­gendő; a hajtatásban 1-5% közötti mennyiség a kívánatos. A Ca- tartalom szabályozza a talaj kémhatását és kihat a szerkezetére is. Mész hiányában elsavanyodik a talaj és lassul vagy teljesen le­áll a legfontosabb tápelemek felvétele. Az oldási viszonyok meg­változása következtében pedig fémes elemek mérgező mennyi­ségben fordulnak elő a talajoldatban, s kerülnek a növénybe. Magas, 5 százalék feletti mésztartalom esetén a létfontosságú mikroelemek nem jutnak kellő mennyiségben a növénybe. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet A mészhiány a paradicsombogyókon úgynevezett csúcsrothadás formájában jelentkezik. Sokan té­vesen napégésnek vagy baktériumos foltosság­MÉSZ NÉLKÜU I. AZ ÜVEGHÁZI RÓZSA TERMESZTÉSE III. Ültetés, visszacsípés Szerkesztői üzenet Egyik kedves olvasónk arra kér bennünket, hogy közöljük vele a Sulka „gyártási receptjét”. Ez sajnos nem áll módunkban, mi­vel mi sem ismerjük. De még ha birtokunkban lenne is, akkor sem közölhetnénk, mivel mint minden vegyipari és más ter­mék törvényesen védett. „Ház­táji” előállítását már csak azért sem közölhetjük vagy ajánlhat­juk, mivel más szerekhez ha­sonlóan mérgező, s akár családi tragédiát is okozhat. Kérjük ezért olvasóinkat, hogy a jövőben ilyen kéréssel ne keressék meg szerkesztősé­günket, mert legjobb akaratunk ellenére sem tudunk ennek ele­get tenni. *** Elnézését kérjük azon olva­sóinknak, akik a téli „levél- dömping” után kérdéseikre még nem kaptak választ. Leve­leiket minden esetben továbbí­tottuk rovatunk szakíróinak, akik azokat - abban az ütem­ben, ahogy egyéb munkájuk megengedi - folyamatosan megválaszolják. Sajnos, szak­íróinkat nem áll módunkban si­ettetni. Megértésüket köszönjük! Tisztelettel a szerk. Az üvegházban az ágyásokat mindig a helyiség hosszában alakítjuk ki. Szé­lességük 1-1,40 m, az ágyások közötti távolság 0,7-0,8 méter legyen. A ró­zsatövek sűrűsége a fajta (kultivar) tu­lajdonságaitól és a termesztési feltéte­lektől függ. Elfogadott a 30 cm-es sor­távolság, de ha duplasorokat ültetünk - ahol a tövek 20 cm-re vannak egy­mástól -, akkor a közöttük hagyandó távolság 40 cm, vagy akár több is le­het. Így 1 m2-re 10-16 tő kerülhet. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a tövek sűrűsége nagyban befolyásolja a virág minőségét. A gyengén növekedő fajok viszont jól bírják, ha az egyedsűrűség 1 négyzetméteren mghaladja a 16 darabot. Az ültetés jól előkészített, laza talaj­ba történjen; használhatunk hozzá kis kapát, vagy ültetőásót. Csak egészsé­ges töveket telepítsünk. A gyenge és vékony hajtásokat a tövekről vágjuk le, az erőseket pedig 3-4 szemre vág­juk vissza. Az ültetésnél vigyázzunk a gyökerek szabályos, egyenletes elosz­tására és arra, hogy a takarás a gyökér­nyakig érjen. A földet nyomjuk kissé a gyökerekhez és öntözzük meg. Mély ültetésnél a gyökerekből sok hajtás tör fel, amelyeket el kell távolítani. Ha se­kélyre ültettük a töveket, akkor pedig kiszáradhatnak. A tél kivételével az egész évben ül­tethetünk. Szerintem azonban erre a június felel meg legjobban. Az ekkor kiültetett tövek télire szépen me­gerősödnek és már ősszel virágoznak is. Ügyelni kell azonban az ültetés utá­ni hőmérsékletre, mely jó szellőztetés mellett fokozatosan 20-22 C-fokra emelkedhet. Magasabb, vagy alacso­nyabb hőmérsékleten a levelek hervad­ni kezdenek. A jól meggyökerezett és hajtást ne­velő töveknél visszacsípéssel alakítjuk ki a bokrokat. A visszacsípést akkor végezzük, mikor a virágbimbó borsó nagyságú. Ilyenkor alulról számítva a 4.-5., öt levéllemezt viselő levélnél csípjük el a hajtást. Ne sajnáljuk a vi­rágrügyeket, mert eltávolításuk a későbbi minőségi termésnek az előfel­tétele. Ha vakhajtások nőnek, akkor a visszacsípést mélyebben végezzük el, mégpedig a 2. ötlemezes levélnél. (A három lemezes leveleket ne számol­juk!) A vegetációs időben fontos, hogy a terminális (csúcsi) virágrügy egyedül maradjon, ezért a mellette és az alatta lévő bimbókat csípjük ki. Ezt időben kell elvégezni, mert csak akkor lesz a terminális virágrügy nagy és szépen fejlett. A virágszedés szintén érzékenyen érinti a növény életfolyamatait. Na­gyon mély metszés erősen csökkenti az asszimilációs felületet, ezért 3-4 erős rügyet és levelet hagyjunk meg. Ősszel viszont, az utolsó virágszedés­nél, ezt már ne vegyük figyelembe. Minden virágszedésnél tisztítsuk meg a bokrot, távolítsuk el a vak- és a gyenge hajtásokat. így egy vegetációs idő alatt 4-5 virágszedést érhetünk el; ezek után pedig pihentessük a töveket. OLGYAYEDE agrármérnök R. Gy. kassai olvasónk arra volt kíváncsi, hogy mi okozza leszedés után a birs belének, húsnak megbamulását. Levelében azt írja, hogy a gyümölcs kí­vülről szép sárga, de ha kettévágják, a magházban és a körülötte lévő húsban bámulás tapasztalható... Magházi rothadás Először a gyümölcsfélék rothadásá­ról kell szót ejtenünk. Minden gyü- mölcsrothadást penészgombák okoz­nak. Igen nagy azoknak a penészfa­joknak a száma, amelyek romló gyü­mölcsön fordulnak elő. A gyakoribb fajok a romlás jellegéből felismer­hetők. A fertőzés kapui apró sebek, amelyek részben rovarrágás, időjárá­si tényezők (jégverés) és más me­chanikai sérülések (a gyümölcs ág­hoz ütődése) következtében kelet­keznek, részben pedig egész finom, a gyümölcshéj fejlődése közben kia­lakult repedések, amelyek szintén kaput nyitnak a fertőzésnek. A rak­tározás során a gyümölcsön szintén történhet sérülés. Némelyik gomba pedig a kehelyöblön keresztül hatol be a magházba, s annak pusztulását, majd az egész gyümölcs rothadását okozza. A rothadást segíti a nedvesség és a magasabb hőmérséklet. Bizonyos fokú nedvesség szükséges a le­vegőben és a gyümölcs felületén is, hogy a gombák kicsírázzanak és be­hatolhassanak a gyümölcsbe. A kellő hő pedig a fejlődést és a gyü­mölcs érését is sietteti. Minél éret­tebb a gyümölcs, annál kevésbé el lenálló a penészekkel szemben. Az érés menetét a fény is támogatja, s így közvetve kedvez a rothadásnak. Bátran állíthatjuk, hogy a mindenütt megtalálható penészgombák ked­vező körülmények között biztosan károsítóként lépnek fel. Ebben az esetben magházi rotha­dásról van szó, melyet a Fusarium avenaceum okoz. Ezek a gombák a magházban fejlődnek ki, s kifelé ha­ladva rothasztják a gyümölcsöt. A magházban barna, zöldessárga, vagy akár skarlátpiros színű fonálzat fejlődik ki. A gombák még a szüret előtt a bi­becsatornán keresztül hatolnak a magházba és megindítják a rotha­dást, ami gyakran csak a tárolás so­rán tűnik fel, s csak akkor lesz nyil­vánvaló, ha már a felszínt is eléri, il­letve, ha felvágjuk a gyümölcsöt. A kórokozó fellépte az időjárástól függ, ezért bizonyos évjáratokban, amikor a szüret előtt tartósan párás, csapadékos az idő, kártétele súlyos lehet. Védekezés; a birs esetében nyu­galmi időben szintén célszerű lemo­só permetezést alkalmazni; a vegetá­ciós időszak második felében pedig Dithane M-45 (0,2%-os) vagy Ort- hocid 50 WP (0,2%-os) oldatával permetezzünk. MIKLÓS DÉNES agrármérnök Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1996. május 12. l/BSŰmap

Next

/
Oldalképek
Tartalom