Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-28 / 17. szám
1996. április 28. GYERMEKVILÁG I € ly úk mondja:- Ősi szokás már minálunk, hogy naphosszat kapirgálunk... Mondja a kakas:- Így igaz, nem nő égig a gizgaz. Szól az udvar:- Csak azt mondom, amit látok, tyúk és kakas jó barátok - begybe való jó falat megosztatlan nem marad. Levél rezdül, lomb susog:- Eső mosta fű tiszta, sok a hernyó, giliszta... Kakastaréj, tyúkbóbita, őközöttük sosincs vita!- Egy a tiéd, egy az enyém, pajtások közt így van rendjén - kotykotyolják koty- koty nyelven, egyetértvén a szép elven. rr Ám: napraforgó, útilapu, nicsak! Nyitva a kiskapu! Mind a ketten kisétálnak, s az erdőig meg sem állnak. Erdő-berdő fával tele, lenn szamóca, fenn berkenye. Piroslik a berkenye: kakasunknak kellene, de nem éri fel a fát, megkéri a szelet hát, rázza meg a koronát! Piros eső hull a fáról, ágas-bogas koronáról. Piros eső pirosán hull, pirosló már minden alul, kakastaréj sem piroslóbb. Nincs lakoma ennél olcsóbb! Fáról eső piros eső: kakasétvágy ettől megjő! Gondolkodom, tehát... Tedd félre! Tedd félre azt a tárgyat, amelyik szerinted nem illik a többi közé, vagyis kakukktojás. Nos, hogy döntöttél, mit teszel félre? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS Az április 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a B-vel jelölt tárgy, vagyis a csavarhúzó. Nyertesek: Tóth Anita. Lelesz; Sarlósi Noémi, Szomotor; Suba Erzsébet, Kisölved; ifj. Tóth Lajos, Zalaba; Illés Gréti. Tornaija. Falánk lett a kis kakas: nem gondol már osztozásra, felezésre, semmi másra, egyedül csak a begyére. De vesztére! Borzasztó, borzasztó: torkán akadt egy bogyó! Hanyatt esett, hanyatt fekszik, s az ijedt tyúk hanyatt-homlok hazaszaladt...- S. O. S.! S. O. S.ü! Fáról piros eső es’... - rontott be a tehénkéhez. - Kérve kérlek, adj tejet, életet menthet tejed: fáról hullott piros falat kakasunknak torkán akadt, de kis tejjel, segítséggel a begyébe leszalad! Tejet ígért a tehénke, ha zöld füvet kap cserébe. A tyúkocska ahogy tudott, a közeli rétre futott. De mert eső rég esett, nem kaphatott zöld füvet. Szólott a rét:- Szaladj vízért a patakra, locsolgasd jól a hátamra, vízért adok füvecskét, fűért kaphatsz tejecskét... Futott, futott a tyúkocska, de nem ismert a patakra! Jaj a patak elpadt, s ha nincs vize, nem adhat. Szólt a patak:- Túl a fűzfán két gyerek tóba fogta vizemet: ágból-kőből épült gát nem engedi vizem át... Repül a tyúk a fűzfához, s hozzálát a nagy munkához: nem sajnálja csőrét, karmát: repül a kő, törik az ág, kerek tónál szakad a gát: zubog a víz, rétre árad, kizöldülnek a fűszálak... Így történt, így esett, hogy szerencsésen végződött a majdnem végzetes piros esős baleset: a tyúkocska füvet kapott, fűért tehén tejet adott, teli csupor, zöld köcsög, fut a tyúk, a tej csöpög... Kisebb fele kicsöpög, nagyobb fele megmaradt; ezt megitta a kakas, s egykettőre talpra állt, mert a lenyelt berkenye, a kakasbegybe betalált. Örömében a tyúkocska nagyot kotko- dácsolt. Örömében a kakaska nagyot kukorékolt, és sietve világgá kukorékolta, hogy falánkságából a piros eső örökre kigyógyította. Tanú rá a kerek világ, s a kerek égig hallható mindennapi kakasszó. Marié Majerová meséje nyomán írta: Tordon Ákos Krúdy Gyula a régi magyar költőkről Egykor, fiatalkoromban a képzeletem tele volt gyönyörű, szent homlokú, áhí- tatos arcú, csigás hajzatú, bánatos ajkú, magyar ruhás férfiak képeivel, amint az hókat, költőket, drágalátos, szegény magyar írókat elgondoltam magamban, vagy régi arcképeken láttam, a szív alakú rámák közé zártan őket. Talán még manapság is a szívük kellős közepén viselik a magyar fiatal emberek a költők fotográfiáját, ámde nem hinném, hogy egy eleven, modem magyar íróért úgy lehetne rajongani, mint a hányt-vetett életű, szenvedő, gyakran dúlüelkű férfiakért, akik boldogan viselték szegénységüket, elhagya- tottságukat a Múzsa szolgálatában - a XIX. század szentté válott magyar hói! Örültök a tavasznak. Bizonyítják ezt azok a versek, amelyeket az Alistáli és a Bélyi Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulóitól kaptunk, íme, így köszöntitek a tavaszt ti: Mint a hold- és a napsugár, úgy fénylik az ég ma már... napközben is fénylik, mint napsugár, és éjjel is fénylik, mint holdvilág. Ó tarts ki hát, ne menj el maradj már! Radvánszky Katalin, Bély, nyolcadik osztályos Elolvadt ajég, kizöldült a rét. A sok virág pompázik, a medve már nem fázik. A mókusok előjönnek, a nyuszikák örvendeznek. Madarak és bogarak, örülnek a tavasznak. Écsi Ágnes, Alistól, harmadik osztályos ¥ Vícjcifi űzői Vígan szól a kakukk áfán. Ide, ide minden madár! Örüljünk és vigadjunk, örömünkben táncoljunk. László Andrea, Alistól, harmadik osztály Az oldalt Rácz Noémi (3) és Miroslav Motycík (3) állatkáival illusztráltuk Mit tudnak magukról „mondani99 az állatok? Az állatok néha megbetegedéssel „válaszolnak” a nem megfelelő környezeti feltételekre vagy a nem megfelelő takarmányra. Ezek a betegségek időnként még pusztulásukat is okozhatják. Sőt nem ritka az sem - de ezt csak a gondolkodó tenyésztők és gondozók veszik észre -, hogy mielőtt még szervezetük megbetegedne - az állatok külseje megváltozik (pl. a szőrzet veszít nyéből), közérzetük romlik és sajátos viselkedésükkel igyekeznek a helyzeten változtatni (sóhiány esetén az állatok a falat vagy a földet nyalják!). Ezekre a jelenségekre az állatok tenyésztőinek és ápolóinak fel kell figyelniük és az állatok viselkedését helyesen kell magyarázniuk. Ha pl. egy rövid láncra kötött falusi kutya naponta kiás a kutyaház mellett egy hatalmas gödröt, nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gödröt naponta betemetjük, a szerencsétlen állatot pedig megszidjuk, sőt megverjük. Gondolkodjunk csak el az állat ilyetén való viselkedésének okain! Ha például azokon a forró nyári napokon, amikor a kutya gödröt ásott magának, megmérnénk a hőmérsékletet a kutyaház belsejében, és összehasonlítanánk a külső hőmérséklettel, megállapíthatnánk, hogy a hőmérséklet az ólban gyakran 15 (!) C- fokkal ma- /ff. gasabb. Ez a**——í 15 fokos különbség /«j», nem semmiség sem a kutya, sem a többi háziállat számára. Ha ehhez még hozzávesszük a kutyaház belsejében nyüzsgő bolha- lárvákat és bolhákat, amelyektől a frissen ásott gödör mentes, mindjárt nem csodálkoznánk rajta, hogy a kutya mély gödör ásásával keres menekvést. Mindössze annyi történt hogy igyekezett megváltoztatni pillanatnyi viszonyainak feltételeit, igyekezett pótolni azt, amiről nem gondoskodott gondozója, az ember. Számos más esetet is ismerünk. Így pl. egy szoptatós nőstény kutya mindennap gödröt kapart magának és fáradhatatlanul cipelte bele kölykeit. Az állat gondozója szintén fáradhatatlanul tömködte be a gödröket, és vitte vissza a kölyköket a kutyaólba. Eszébe sem jutott elgon- “W dolkodni az állat sajátos viselkedésén. Pedig elegendő lett volna a kutyaólat néhány méterrel odébb, az árnyékba tolni, és belsejét valamilyen rovarirtó porral behinteni, vagy jól kisúrolni. Szerkeszti: Tallósi Béla
