Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-14 / 2. szám
Iftsárnap 1996. január 14. GYERMEKVILÁG E3 D ALIBOR KÖZEL Jíogyan adta znssza a majom a Volt olyan idő, amikor az emberek együtt éltek az állatokkal. Az állatok értették az emberek beszédét, az emberek pedig értették az állatok hangját. Abban az időben élt Dawa földműves a kunyhójában, meg vele együtt egy majom. A földműves hiszékeny, becsületes, dolgos, csupaszív ember volt, ám a majom agyafúrt kópé lévén igencsak értett az alakoskodáshoz. A földműves kora reggeltől a földjét művelte, a majom viszont kora reggeltől a fán csücsült, és sóvá- ran várta, hogy beérjen a gabona. Amikor a kalász aranylóan duzzadozott, eljött az ő ideje. Naponta titokban kiosont a földekre, és mindannyiszor jókora kévével tért vissza. Ez így ment évről évre. Rejtekhelyén halomban állt a gabona. A földművesnek pedig egyre fogyott a termése, a végén szinte alig maradt annyi, amit elvessen. S az egészben az volt a legrosszabb, hogy Dawa gyanakodott ugyan a majomra, de mivel sosem érte tetten, nem bizonyíthatott rá semmit. Egyszer látva, hogy a majom megint búzaszemet csemegézik, szegény feje nem tudta magát türtőztetni, és kifakadt: - Honnan vetted a búzát? Biztosan az én földemről! Ha így van, nem szép tőled. Hiszen barátok vagyunk!- Éppen azért, mivel barátok vagyunk, sosem merészelnék tőled ellopni egyetlen búzaszemet sem. Nem tudod, hogy vannak más búzaföldek is, ahonnan annyi kévét összehordhatok, amennyit csak akarok? Hát nincsenek hatalmas dűlői Karma földbirtokosnak? Örülj, hogy a másét veszem el, legalább nem kell etetned! - felelte a majom olyan meggyőzően, olyan barátságos és nyájas hangon, hogy a hiszékeny Dawa megint felült neki, a végén még önmagára haragudott, amiért meggyanúsította a majmot. Dawa így lett évről évre szegényebb. Elérkezett az az év, amikor már vetnivalója sem maradt. Mit tegyek most? - morfondírozott. Az egyetlen út a majomhoz vezetett.- Drága és kedves testvérem, nem adnál kölcsön legalább egy marék búzát? - kérlelte a majmot. - Nincs, mit elvessek. Az így szólt: - Miért is ne! Hiszen barátok vagyunk. Rajtad mindig segítek, és szívesen teszem - mondta, és hozott egy kisebb zsák búzát. Dawa földműves köszöngette, és megígérte, hogy gazdagon meghálálja a jóságát. Hanem később látta ám, hogy csak felül volt búza, a zsák alját apró kővel tömték tele. — No lám, megint rászedett - hümmögte Dawa, de nem szólt a majomnak, jól tudta, hogy úgyis tisztára mosná magát valahogyan, mint mindig, s a végén úgyis neki lenne igaza. Ezért hallgatott a dologról, s legalább azt a kevés magot elvetette, ami a zsák alján maradt, miután kihajigálta a követ. A termés azonban édeskevés lett, de mert Dawa derék volt, és megígérte a majomnak, hogy kamatostul adja vissza a kölcsönt, aratás után púpozott zsákot vitt neki.- Ugyan, Dawa testvér, hiszen nem olyan sürgős - nyájaskodott a majom -, majd akkor add vissza, ha jobb termést takarítasz be. Az idén, mint látom, nem a legjobb a termés. Abból a zsáknyiból, amit kölcsönöztem, többnek kellett volna teremnie! Dawa erre egy szót sem szólt, örült, hogy abban az évben még nem kell visszaadnia a kölcsönt. Mielőtt távozott, így szólt hozzá a majom: - Ne fájjon a fejed, ne hozz semmit, ha szükségem lesz rá, magam megyek el a kölcsönért. Békében éltek egymás mellett, a földműves látástól vakulásig gürcölt, mint azelőtt, s a majom sosem hozta szóba az adósságot. Csak a harmadik aratás után jelent meg, kezében néhány üres, hatalmas zsákot hozott.- Nekem sincs már egyetlen szem gabonám sem, végre ki kell egyenlítened a számládat.- Szíves-örömest, testvérem - mondta Dawa földműves -, de minek ennyi és ilyen nagy zsák?- Csak nem képzeled, hogy olyan kis zsákot hozok, mint amilyet három évvel ezelőtt kölcsönadtam? - csodálkozott a majom. - Hiszen megígérted, hogy mindent gazdagon visszafizetsz! Hol van hát a kamat? A megrémült földműves így szólt: - ígértem kamatot, de hogy ilyen sok volna, ilyen nagy zsákokra való? A majom így válaszolt: - Bizonyára nem tudsz számolni. Abban a zsákban, amelyet kölcsönöztem, száz szem gabona volt. Egyetlen szemből vajon hány kalász terem ? S egy kalászban hány szem van? És hányszor vetettél azóta? Csak számolj össze szépen mindent, és rájössz, hogy nem tévedtem. Dawa leült és számolt, egyre csak számolt; mire a bonyolult összeadások és szorzások után eljutott a végösszegig, beleszédült a feje.- Nincs igazam? - kérdezte a majom.- Igazad van, de honnan vegyek annyit? - rebegte gondterhelten a földműves.- Ha nincs annyi, akkor valami mással fizesd meg az adósságot és a kamatot, itt a házad, a kerted, a juhaid - sorolta a majom. S mivelhogy Dawa nem tudott fizetni, a majom elvette a házát, a kertjét, meg a juhait, és ő lett a ház ura. Dawa ezek után hosszú éveken át türelmesen robotolt. Aztán egyszer, amikor úgy érezte, a rabszolgaélet meghaladja az erejét, elhatározta, hogy tanácsot kér a bölcs és mindenható Jesétől. Elindult hozzá. Egész nap és egész éjszaka ment, és tudta, hogy még két egész nap és két egész éjszaka van előtte - olyan hosszú út vezetett Jeséhez. Ám alighogy a második napon felkapaszkodott a dombra, és a zöld legelőn akart leereszkedni a völgybe, hirtelen előtte termett Jese. A bölcs és agg Jese így szólt hozzá: - Tudtam, hgy hozzám jössz. S mivel sajnállak, eléd jöttem. Mi járatban vagy, testvér? Dawa ekkor elmesélte boldogtalan sorsának igaz történetét. Miután befejezte, megszólalt Jese: - Szóval azért indultál ilyen hosszú útra, mert nem boldogultál egyedül? Ember vagy és okosabb az állatnál! Oly egyszerű az egész! Miért nem fogtál egy botot, és miért nem kergetted el a majmot? Csak nem félsz tőle?- Azt nem - felelte Dawa -, csak nem akartam megbántani.- A jóságnak és a hiszékenységnek is megvan a határa. Az ember legyen jó, de bölcs és határozott is. Dawa köszönetét mondott, visszatért és elzavarta a majmot. Oly egyszerű volt az egész. Ekkor derült ki, milyen gyáva is a majom. Ha látjátok, hogy a majom menekül az ember elől, jusson eszetekbe ez a régi történet. Akkor kezdtek el félni a majmok. Fordította: Kopasz Csilla ggŰi.'K' Rácz Noémi illusztrációjaa SZÓFACSARÁSOK Falra hányt Firkák Mongol fejedelem sírdogál = KÁNPICSOROG Isten szeret engem. A matekÜgyetlenül rajzolt mértani ábra = OTROMBUSZ tanárom miért nem? Törvényszéki betegség = TÖRVÉNYSZÉKREKEDÉS Kevés vagy, mint dobostortaÉtkező trójai állat = FALÓFALÓ Bízzál magadban, cs kend meg Buta, ügyefogyott, ügyetlen polgártárs = KORCSTÁRS a vajaskenyér mindkét felét! Egy edény hangoskodik = VÖDÖRÖG Probléma van a magatartáEladó víkendház = ELADLAK sommal. Túl nagyra tartom Konyhaszékek névsora = HOKEDLISTA magani. Rácz Noémi rajza E gész éjjel esett a hó. Puha, csodálatos, halkan zizzenő. És reggelre fehér lett az egész világ. Amikor a gyerekek felébredtek és kinéztek az ablakon, szinte egyszerre kiáltottak fel:- Esett a hó! Esett a hó! Építsünk hóembert! És már futottak volna is ki az udvarra. De hát előbb fel kellett öltözniük, méghozzá melegen. A hó tompán tapadt. Csakhamar nagy galacsinokat görgettek a gyerekek.- Az enyém a legnagyobb! - dicsekedett Palkó, hiszen ő volt a legidősebb és a legügyesebb.- Az enyém a legszebb és a legnagyobb! - látta a magáét a legnagyobbnak és a legszebbnek Jutka.- Az enyém, az ANTALFY ISTVÁN A mOJOlYGÓ HÓEMBER enyém! - sírta el magát Öcsi, a legkisebb. Édesanya ekkor lépett ki az udvarra. - Mi a baj, gyerekek? - kérdezte, amikor látta az elszontyolodó arcocskákat. Amikor megtudta, miért pityeredé tt el Öcsi, elnevette magát.- Szerintem mindannyian ügyesek vagytok és mindőtö- ké a legszebb és a legnagyobb! De én azt hiszem, sokkal szebb lenne az a hóember, ha közösen építenétek fel...- Igaz... - néztek össze a gyerekek, és ripsz- ropsz, a háromból egy nagy hóember született az udvar közepén. És akár hiszitek, akár nem, ez a hóember valósággal 0 mosolygott. Sőt, éppen csak hogy nem . •’ ’ nevetett örömében! Miroslav Motycík rajza Gondolkodom, tehát... A nagy utazó Ez a nagy utazó fiúcska úgy döntött, neki ez a tél nem tél. Ő bizony elutazik a nagy jég és hó országába, az Északi-sarkra. Össze is pakolta a holmiját, és indulásra készen várja a jó szerencsét. Szerinted nem visz magával felesleges holmit is? Ha jól megnézed a képet,rájössz, mire nem lesz szüksége. Te mit hagynál itthon? Készítette: (Miroslav Motycík) MEGFEJTÉS A december I7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: az elemlámpa, mert nem lánggal ég. Nyenesek: Sándor Attila, Nádszeg; Filkó Judit, Komárom; Haris Szilárd, Perbete: Dienes Kálmán, Bogya; DaitS Júlia, Párkány. Szerkeszti: Tallósi Béla ¿¡i , tí.'-'"U "■ Síi ’.ijlSri I fi^ • i m \ ; ■^•7 1 Qf. 1 Ijfr lépi® ■ ',..WmS^MjK\miT’^ ^fcj *.WsÉÉ\ 1 I ÎÆ1 '^Sä^y-^r </ggSBm>, V . i^PsI V-:^É| ™ - I .VQ, $-/ 1 mjmSS^Mr - \J5| lr ^Sny/a, W / - i*. * ;t': ^Hr à I- ¿T wk&ÉRv é » LT « j i m/iiKsrgjBkoá^ ^ V jHP^ jH V *
