Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-14 / 2. szám
Montreal nagy hírű nemzetközi balettgálájára évről évre a világ legjelesebb táncművészéi kapnak meghívást. Vidor Melnikoff, a rendezvény elnöke s menedzsere minden alkalommal sokcsillagos sztárparádét kínál a kanadai közönségnek. Nagyszínházi balettegyüttesek neves szólistáit láthatják a nézők, olyan táncosokat, akik külön-külön is maradandó élménnyel szolgálnak, nem még együtt, harmincfős csapatot alkotva. Ennek a „szigorúan válogatott társulatnak” a tagja Kováts Tibor Liszt-díjas balett-táncos. • Hol kell egy budapesti balettművésznek brillíroznia ahhoz, hogy egy nemzetközi gála sasszemű rendezője felfigyeljen rá, s ami még ennél is jelentősebb elismerés: negyedszerre is visszahívja? reál Jubilation Gospel Choir egyik lemezét, s találtam rajta egy gyönyörű dalt, amely nagyon-na- gyon megfogott. Amúgy is vonzódom a néger spirituálékhoz; van bennük valami, ami iszonyatosan felkavar. Vagy azt érzem belőlük, hogy tisztán, szépen és szomorúan mutatják meg minden nyomorukat, vagy azt, hogy nevetve mennek a halálba. A szám, amelyet kimondottan erre a gálára komponáltam, a gospel és a közép-európai kultúra találkozását mutatja meg színes bőrű kanadai gyerekek közreműködésével. • „Díjazták" az ötletét?- Melnikoff azt hitte, a Montreal Jubilation Gospel Choir nem adja majd a beleegyezését a szám színpadra viteléhez, de ha mégis, zenéjükért csillagászati összeget kérnek. Szerencsére nem ez történt. Megnézték a munkámat és a vége az lett, hogy felkértek egy közös koncertturnéra. Elküldték a dupla CD-jüket, hogy a következő darabokhoz arról válasszak megfelelő daFENN A LISTÁN- Seregi László koreográfiá- ----------------—----já val, a Szentivánéji álommal SZABÓ G vendégszerepeltünk Kanadá- bán, azt látta Melnikoff. Én Puckot táncolom a darabban, operaházi szerepeim közül az egyik legkedvesebbet. Csak hogy büszke lehessek magamra... megkérdeztem egyszer Melnikoffot, hogy kerülök én az ő rangos csapatába, annyi sztár közé. Hiszen van még néhány nagyszerű táncos a világon, akit ugyanígy meghívhatna. Te művész is vagy, nemcsak táncos, felelte. Amiből nem nehéz arra következtetni: nála nem elég ilyet-olyat ugrani. A technikai bravúrok mellett ő a művészi pluszt is elvárja a táncostól. A kivételes tehetségű fiataloktól a nagy öregekig meg is hajol mindenki előtt. A táncosok pedig úgy izgulnak, mintha versenyezniük kellene. A legenda azért, mert legenda. A csúcson lévő azért, mert a csúcson van. A fiatal tehetség oda akar jutni. Hihetetlenül nagy a stressz, hiszen mindenki jó akar lenni. Ott ül háromezer ember azzal a meggyőződéssel, hogy ő most a szakma krémjét látja. Aki ott hibázik, azt bizony még egyszer nem hívják vissza. Egy ilyen párját ritkító rendezvényen nagyon sok tolerancia nincsen. Ott, ahol a csodát várják, meg is kell azt adni. Szerintem sokan még fizetni is képesek lennének, hogy Melnikoff meghívja őket. Az én pályámon is ez a csúcs. A montreali gála. Első alkalommal Béjart Wien, Wien, nur du alléin című koreográfiájából az Und so weiíer-variációt vittem, amelyet nagyon szeretett a közönség. A következő évben farmernadrágban és bőrdzsekiben a Someone-1 adtam elő, rá egy esztendőre pedig Barbai Ferenc japán dobzenére készült kompozícióját. A jubileumi tizedik gálára már saját produkciót vittem. Nem mintha feltétlenül koreografálni szeretnék! Egyszerűen nem volt jobb ötletem. Legelső montreali utam során megvettem az ottani Mont—------------------ lókat. Ekkora csoda ritkán éri LÁ SZLÓ az embert. Először te gondo- lód óriásinak a másikat, aztán ő mondja rólad ugyanezt. • A balettvilág óriásai, Pliszeckaja, Julio Boc- ca és a többiek között mekkorának érezte magát?- Nagyon jó lenne óriásinak látszani. Százhatvannyolc centimmel azonban nem leszek az soha. Ez volt a poén, most pedig fordítsuk komolyra a szót: ilyesmi ott nem jut eszébe senkinek. Aki felkerül Melnikoff listájára, azt Montrealban tisztelet, szeretet és elismerés övezi, nekem pedig ennyi is elég. Örülök, hogy helyem van a csapatban. Ennél se többet, se kevesebbet nem gondolok magamról. • Azok táncából, akik ön előtt lépnek színpadra, mennyit lát általában ?- Keveset. Amíg el nem táncolom a magamét, addig nem igazán tudok mással foglalkozni. Be- le-belenézek olykor a produkcióba, de vigyáznom kell, nehogy közben szétessek. 1992-ben közvetlenül Pliszeckaja után léptem színpadra. Nem volt könnyű. Hosszú, fergeteges taps után kezdeni csak óriási adag erővel lehet. Most, a tizedik gálán szerencsésebb helyzetben voltam. Én nyitottam a műsort, így mindenkit láthattam, aki utánam következett. Maja Pliszeckaja A haldokló hattyút táncolta. Emlékszem, két évvel ezelőtt begörcsölt a lába. Rögtön a szám elején, a legelső percben. De még csak az arca sem rezzent. Senki semmit észre nem vett rajta. Akkor árulta el, mi történt, amikor lejött a színpadról. Teljes értékű előadást nyújtott most is, hetvenévesen. Legendás kartechnikájával mindenkit ámulatba ejtett. Személyisége, kifejezésmódja egyszerűen káprázatos. Nagyon jó formában van még mindig. Kedves, szerény és végtelenül nyitott ember. Nem egy hisztérikus, pipifaxos nő, akit úgy kell lerugdosni a színpadról. Keve□ set táncol, de azt a lehető legmagasabb fokon nyújtja. Becsülnivaló és tiszteletre méltó a tudása. Melnikoff gálájának ő a koronája. • És Julio Bocca?- Régi kedvencem ő is. A nyolcvanas évek második felében, egy moszkvai szupergálán találkoztunk először. Az American Ballet Theatre sztárja volt már akkor is. Öt perccel a színpadra lépése előtt megjelent egy argentin fickó kíséretében, aki bizonyára a testőre volt, eltáncolta a számot és azonnal eltűnt. Érinthetetlen volt és megközelíthetetlen. Soha senkit meg nem nézett, egyedül csak magára figyelt. Leningrádban már váltottunk pár szót, Vilniusban pedig kaptam tőle egy Vasziljev, Makszimova, Bocca feliratú pólót, amely már szétszakadt ugyan, de még ma is őrzöm. Elképesztő, micsoda táncos. Nagyon nagy formátumú művész. Ha rosszul ébredt, a saját lábában is megbotlik, de ha formában van, ^ . olyan dolgokat produkál, hogy eláll a lélegzetem. • Vlagyimir Ma- lahovval, a gála harmadik világ- klasszisával táncolt már egy színpadon ?- Egy színpadon még nem, de egy iskolában már igen. Tizennégy éves koromban, amikor ösztöndíjas voltam Moszkvában, sokat volt a mi szobánkban. Aztán hazajöttem, ő meg elindult a világkarrier felé. Tudtuk, hogy ez lesz belőle. Hogy nagyon sokra viszi. Fantasztikus szépen forog, gyönyörű a lábfeje, tág, szinte nem is lendületből táncol, hanem izomból. Ezek ritka adottságok egy táncosnál. Ráadásul nem egy robosztus alkat, hanem olyan „nyugatias”. Vékony, nagyon közel áll a mostani ízlésvilághoz. Szép orosz technikájával a csúcsok csúcsán jár. Három potenciális együttes, az Amerikai Balettszínház, a Kanadai Nemzeti Balett és a bécsi Staatsoper szólótáncosa. •Van egy híres-neves spanyol is a csapatban: Antonio Canales.- A jó értelemben vett őrült. Sziporkázó táncos. Hallatlan r agy egyéniség. Ilyet valóban ritkán lát az embe \ Mindent kiad magából, ami ott van a karakterében. Három zenésszel, egy énekessel és egy fiatal táncossal lépett színpadra, a saját együttesével. Hihetetlen, mire képesek. Hatvan percig táncoltak, de úgy, hogy a végén már tomboltak, forrt a vérük, teljesen begerjedtek. Nem lehetett tudni, mikor fogják abbahagyni. Ekkora transszal én még soha senkit nem láttam táncolni. Zseniálisak. Láttam őket egyszer az utcán, beszélgettek. Egyszer csak eszükbe jutott egy motívum, ledobták a táskáikat, elkezdtek csörögni, tapsolni, már járt is a lábuk. Ők folyamatosan a táncban élnek. Szállodai szobájukat két hét alatt tönkretették. Ettek, ittak, dobogtak, dübörögtek, csattogtak, a legváratlanabb pillanatokban kezdtek el „próbálni”. Lenyűgöző fickó ez a Canales! Félelmetes őstehetség. %Ott lesz velük a tizenegyedik gálán is?- Melnikoff visszavár. Azt mondta: biankóm van nála. De még Montreal előtt júliusban Jeruzsálembe megyünk. Monstre programot rendeznek a kétezeréves város tiszteletére. Ott lesz Barbra Streisand, Domigo, Pavarotti, Carreras, Zejfirelli, s lesz egy balettgála is, amelyet Melnikoff rendez. És ott vagyok újra a lajstromán. Ez óriási elismerés számomra. Pillán/ lolitók Javában csikorog január Pozsony utcáin. Dideregnek önök is, ugye? Akkor melegedjenek meg egy kicsit! A belváros utcáit róva betérhetnek mondjuk a Mihályudvarba. A század eleji, hangulatos bérházudvaron áthaladva vegyék az irányt egy szerényen megbúvó pince- helyiség felé. A meredek lépcsőn lemerészkedve azonban, tévedés ne essék, nem lélekmelegítő borkóstoló várja a látogatókat. A jelszó ezúttal: Mindent a szemnek! S hogy összefagyott tagjaink felengednek, arra Jan Saudek legújabb fotói nyújtanak garanciát. A cseh, illetve nemzetközi fotóművészet mára legendává vált állócsillaga, úgy tűnik, jól érzi magát a szlovák fővárosban. Az utóbbi években időről időre, lelkiismeretesen visszatér itteni közönségéhez. S bizonyára azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy kitartó hívei mellé újakat szerezzen. Különleges, múlt századi formát e századvégi tartalommal megtöltött fényképeit szemlélve egyben biztosak lehetünk. A hatodik ikszét taposó mester úgyszólván semmit sem változott. Lencsevégre kapott pillanataiból ma is ugyanaz az érzékiségre rácsodálkozó és sóvár- gó kamasz kacsint ránk, aki évekkel ezelőtt. Jan Saudek meztelen igazsága. Az élet örök rejtélye: a nő. És mellette a férfi. Az álszentség mindig távol állt tőle. Az emberi, a természetes soha. A nyers, közönségestől a szinte elérhetetlen ideálig. A szépség relatív. Saudek szeme viszont mélyre hatol. Ott és abban is meglátja a szépet, a nem mindennapit, az egyedit, a soha vissza nem térőt, ami fölött a mi pillantásunk talán közönyösen elsiklik. Saudek szerencsére megszállott gyűjtő. Az örökkévalóságnak gyűjt fáradhatatlanul. Emlékeket, élményeket, kalandokat, reményeket, ábrándokat. Sorsokat. Mozaikdarabkák. Ebből áll össze a teljes életrajz. Az erotika életrajza. Zsenge és pikáns Lolitái a halkan, öntudatlanul nyiladozó vágyról mesélnek. Elhozta Saudek a tavasz és a nyár lányait, asszonyait is. S a halványuló, fáradó testű nőket. Az érzékiség kifogyhatatlan színeit és formáit. Arcok, testek és gesztusok mögött a mindent megsemmisítő vágyat, a beteljesült mámort, az ellentmondásos gyötrődést, a sajgó csalódást, a szelídülő szenvedélyt. A hónap végéig várja az érzékek birodalmává hevült pincehelyiség a látogatókat. S ha egy- egy alkotás láttán valaki ellenállhatatlan vágyat érezne - hogy hazavigye, ezt is megteheti. A kiállított fotók ugyanis megvásárolhatók. Persze, pénztárcája válogatja, ki engedhet meg magának egy eredeti, hamisítatlan Saudek-alko- tást. Áruk ugyanis 15-37 ezer korona között mozog. S ha még hiányzik pár ezer koronánk, akkor sincs veszve semmi. Lépjünk a mester nyomába, és a kiállítást járva fényképezzünk mi is. Persze, csak úgy saját örömünkre. Titkosan és láthatatlanul. A szemünkkel. (mislay) MŰVÉSZVILÁG 1996. január 14. IfcSámap Ko váts Tibor montreali útjai Saudek-kiállítás egy pozsor yi pincében
