Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-21 / 16. szám
A. NAGY LÁSZLÓ (MPP): Polgári államban a polgár lojalitása akkor természetes jelenség, ha kölcsönhatás van a polgár és az állam között. Vagyis: a polgár lojális az államhoz, az állam pedig a polgárhoz. Elképzelésem szerint ez annyit jelent, hogy a polgár ismeri és tiszteli az ország törvényeit, intézményrendszerét. Ez minden demokratikus országban normális helyzet, ugyanakkor az állam is biztosítja lojális polgára számára a normális élethez szükséges feltételeket: a létbiztonságot, közbiztonságot, az alapvető emberi jogok betartását és betartatását, a gazdasági rendszer működtetését. Ha az országban több vallás, egyház létezik, akkor szavatolja a vallásszabadságot, ha több nemzetiség él, akkor garantálja az kisebbségek emberi jogait. Ebben a helyzetben normális dolog lojalitásról beszélni, s az így működő országban nincsenek is gondok a polgárok lojalitásával. A lojalitás olyan országokban kérdője- leződik meg, amelyekben a kormányzat és a hatalom nem működik megfelelőképpen és nem biztosítja kötelezettségeit a polgárok irányába. Rendszerint ilyenkor veti az állam a polgárok szemére, hogy nem lojálisak. Jól működő országban ez a kérdés föl sem merül. Szlovákiában ez a kérdés most fölvetődött, és elsősorban a magyaroknak, valamint az ellenzékkel szimpatizálóknak vetik a szemükre a lojalitás hiányát. Ez arról árulkodik, hogy az állam, illetve az azt képviselő hatalom nem látja el feladatait megfelelőképpen. Összegezve: a lojalitás olyan fogalom, amely a polgári rend egyik összetevője. A szlovákiai magyarok 1919 óta, mióta ebben az államban élnek, tulajdonképpen példamutatóan lojálisak voltak az ország és a hatalom iránt. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarok ma is átlagon felül lojálisak, még olyankor is, amikor az állam meg sem érdemelné, mert nem biztosítja számukra az előbb már említett feltételeket. A polgároknak végsősoron joguk van annyira lojálisnak lenniük, amennyire az állam lojális hozzájuk. Következésképpen joguk van illojalitásra, ha az állam velük szemben illojális. De hangsúlyozottan nem arra gondolok, hogy a törvényeket nem kell betartani, mert demokratikus társadalomban ez egy természetes követelmény. GYIMESI GYÖRGY (Magyar Népi Mo/gt lóm a Megbékélésért és Jólétért): A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért programja leszögezi, hogy a mozgalom elismeri a Szlovák Köztársaság szuverenitását, területi sérthetetlenségét és alkotmányát, ami eleve determinálja mozgalmunk tagjainak és szimpatizánsainak viszonyát államunkhoz. Előző számunkban ankétot indítottunk: szlovákiai pártok vezető képviselőit kérdeztük arról, mit értenek a lojalitás fogalmán. Most további véleményeket adunk közre. FRANTISEK mikloSko (Kereszténydemokrata Mozgalom): A lojalitás a maga legtisztább formájában a mindennapok gyakorlatában alighanem a második világháború után a nyugati társadalmakban valósult meg, tehát ott. ahol meghonosodott a polgári társadalom. E társadalom tagjai olyan adófizető polgárok, akiknek megvoltak a jogai, de egyúttal a kötelességei is, az államnak viszont respektálnia kellett polgárát. A lojalitás valamiféle kiegyensúlyozott állapotot jelent a polgár kötelességei és a társadalomban általánosan elfogadott magatartási szabályok között. Ennek alapján közelíthetjük meg az állam és a kisebbség viszonyát, melynek lényege az, hogy a kisebbségek jól érezzék itt magukat, otthonuknak tekintsék ezt az országot és közösen törekedjenek a jólét elérésére. A lojalitás kétpólusú viszony a polgár és az állam között. A kettő között húzódó valamiféle képzeletbeli határvonalat az illető társadalomban általánosan érvényes értékrend határozza meg. Nevezhetjük ezt akár közép-európai értékrendnek is, hiszen ez a térség mindig is fejlett kultúrával rendelkezett, amelyben nagy értékek születtek. A lojalitás dinamikus fogalom. Olyan jelenség, amely türelmet feltételez és azt, hogy a már említett két pólus hajlandó legyen egymás véleményének a meghallgatására. A fogalom tartalma tehát idővel némileg változik. JÁN LANGOS (Demokrata Párt): A lojalitás többé-kevésbé elvont fogalom, amely többféleképpen értelmezhető. A mi felfogásunk szerint ez a fogalom elsősorban azzal függ össze, hogy a polgár otthon érezze magát. Az emberek többsége számára az egyik legértékesebb kincs a haza. S ezt lebontva: a vidék, ahol az ember született, amelyhez kötődik, szűkebb hazája, a szülőfaluja, a családja. Tágabb értelemben pedig az ország, amelyben él. Szándékosan nem az állam, vagy a köztársaság szót használom, mert a lojalitás nézetem szerint közvetlenül ahhoz a helyhez kötődik, ahol az ember él, amelyet szívesen tekintene hazájának. A nemzetiségi ellentéteket olyan jelenségnek tartom, amit csak egyes olyan személyek szítanak, akik kapcsolatban állnak az államhatalommal. Az ő gondolkodásmódjukra jellemző, hogy hatalmi pozícióból közelítenek a kérdésekhez, nem pedig emberközpontú- an. Nem úgy tekintenek az országra, mint ötmillió polgár hazájára, hanem csatatérnek tekintik. Én Szlovákiában például otthon vagyok. Ha az ország, amelyben élek, biztonságérzetet teremt és azt elmélyíti, akkor ehhez az államhoz lojális vagyok. Ha nem, akkor viszont semmiféle lojalitás nem jöhet számításba. A lojalitás nem a körülményektől függ, Prikler László (2) és Somogyi Tibor (2) felvételei hanem azoktól a dolgoktól, amelyek az életet méltóságteljessé teszik. Egyszóval: amelyek bizonyos létbiztonságot nyújtanak. Az ilyen dolgok iránt természetes vonzalom alakul ki és magától értetődő lesz a lojalitás. A lojalitás semmiképpen nem kényszeríthető senkire sem. A ki- kényszerített lojalitás nem más, mint szol- galelkűség. (Az ankétot következő számunkban folytatjuk.) P. VONYIK ERZSÉBET Az évtizedeken át szajkózott szovjet dicshimnuszok és hivatalos titkolózás ellenére Jurij Gagarin világűrbeli útja távolról sem volt olyan probléma- mentes, mint ahogy azt a moszkvai hatóságok megpróbálták elhitetni a világgal, sőt, az akkor úttörőnek számító küldetés majdnem katasztrófával végződött. A Sotheby’s amerikai aukciós cég több száz, a szovjet űrhajózás hőskorából származó relikviával egyetemben árverésre bocsátotta a kozmoszt elsőként megjárt szovjet űrhajós útját irányító földi parancsnok jegyzeteit, amelyekből kiderül, hogy voltak olyan pillanatok, amikor már lemondtak a Vosztok-1 épségben történő visszatéréséről. A Jurij Gagarint szállító űrhajót 1961. április 12-én indították útnak, hogy csaknem öt órán át a Föld körül keringjen, fedélzetén a világűrbe elsőként kijutott emberrel. A siker valósággal letaglózta a nyugati világot, elsősorban a ve- télytárs Egyesült Államokat. Ám a földi iránytóközpont- ban tartózkodó parancsnok jegyzeteiből egyértelműen kiviláglik, hogy a földi légkörhöz közeledve a Vosztok-1 veszélyesen pörögni kezdett, mert a fékezőrakéta nem vált le róla időben. - Vészhelyzet van...! Valami hiba történt...! - hámozható ki Jevgenyij Karpov ezredes kutyafuttában, remegő kézírással odavetett szavaiból. (A jegyzeteket az egykori parancsnok özvegye bocsátotta a Sotheby’s rendelkezésére.) A naplóból kiderül, hogy a fékezőrakéta csak jelentős késéssel, tíz perc után vált ie a vészesen pörgő es rázkódó űrkabinról. A földi központ tehetetlen volt: némán, döbbenten figyelték, amint a még mindig hánykolódó űrkabin behatol az atmoszférába és szinte a csodával határos módon, épségben leereszkedik. Az esetről a közelmútban beszámoló The New York Times szerint amerikai szakértők orosz forrásokból azóta olyan információhoz jutottak, amelyek megerősítik az odafirkan- tott szavakkal lefestett vészhelyzetet. Véleményük szerint a hiba könnyen Gagarin halálát okozhatta volna. Azt is biztosra veszik, hogy egészen másként alakult volna az űrhajózás története, ha a szovjet hatóságok nem titkolják el az esetet: valószínűleg J. F. Kennedy elnök sokkal óvatosabban állt volna hozzá ahhoz a programhoz, hogy a szovjeteket megelőzve amerikai jusson fel mielőbb a Holdra. MT1-PANORÁMA VITA 1996. április 21. 1/flSárrap
