Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-21 / 16. szám
UasÉrnap 1996. április 21. ______ _______________________________________________ ___________________________________________________________PUBLICISZTIKA „F olyjanak bár az „önkormányzat” és „autonómia” fogalmak azonossága és különbözősége körül bármilyen politológai viták, az állam- igazgatás szempontjából még tény marad az önkormányzat és az autonómia közti alapvető különbség, hogy az ön- kormányzat egy általános jogi rendszeren alapszik, amely az egész ország területén érvényesül, míg a politikai autonómia különleges jogrendszert és különleges jogállású irányítási rendszert feltételez egy bizonyos, leginkább etnikailag behatárolt területen. Egyszerűen és konkrétan Szlovákia esetére vonatkoztatva: az etnikai elvű területi autonómia ott kezdődik Szlovákiában, ahol a területi ön- kormányzat végződik. ” Peter Zajac: A komáromi felhívás, Domino-efekt, 96/10. Peter Zajac ugyan makacsul hajtja a magáét, de attól még alapvető tény marad, hogy az önkormányzat és az autonómia közti különbség ugyanaz, mint az „önkényuralom” és az „egyeduralom”, vagy az „autópálya” és az „autósztráda” közti különbség. Itt nem „politológiai vitáról” van szó, hanem egy pontos politológiai fogalom és valamiféle intuitív magyarázatának az ellentétéről. És valóban nem csak szavakról van szó (P. Zajac: Önkormányzat vagy autonómia - valóban csak szavakról van szó?; Fó- rum/Sme, 96. 2. 15.), hanem a dolgok lényegéről: hogy az etnikai autonómia az önkormányzat bizonyos fajtája-e, vagy a kettő kizárja egymást, vagy ahol az egyik végződik, ott kezdődik a másik. Az önkormányzat Zajac-féle értelmezése a totalitárius kommunista rendszer felfogásának felel meg. Az „erős állam” körülményei közt, a hatalom központi kézben való összpontosu- lása és az ún. „demokratikus centralizmus” elvének kemény érvényesítése idején, csak „az egész állam területén érvényes általános jogrendszer” pszeu- do-önkormányzatáról lehetett szó. Hol itt a helye a döntéshozatal bármilyen, a valódi ön- kormányzatra jellemző szuverenitásának? A valódi önkormányzat a szuverén polgárral és a szuverén községgel kezdődik, melyet az ún. demokratikus centralizmus elve helyett a szubszidiaritás elve vezérel. Vagyis: amit egy községben el lehet dönteni, az a község szuverén döntési jogkörébe tartozik, amiről egy régióban lehet dönteni (a területi önkormányzat második fokozata), az a régióéMIROSLAV KUSY Ennek dacára ebben az esetben szó sincs a Zajac értelmezésében vett területi autonómiáról (vagyis az ott kezdődőnek, ahol a területi önkormányzat végződik). De lényegében ugyanez vonatkozik minden városra is: mi Autokormányzat es ononomia ba. Csak ami ezen felül fennmarad, az tartozik az állam kompetenciájába. Az önkormányzati rendszer decentralizált rendszer. Semmilyen önkormányzati szerv nem lehet alárendelve valamilyen magasabb szervnek (egyébként nem lenne önkormányzat!). Ezzel szemben az államigazgatás egy központi kormány által irányított, centralizált szerv marad, melynek azonban nincs joga beavatkozni az önkormányzati szervek kompetenciájába. Az állami jogrend csak a közös, egész államot érintő kérdésekben jelölheti ki a játékszabályokat, viszont nem jogosítja fel az államot az önkormányzatok „regulázására”. Az államnak, szerveinek, az államigazgatásnak csak azt szabad tennie, amit a jog kifejezetten megenged neki. Az önkormányzat számára minden megengedett, amit a törvény kefejezetten nem tilt. Ez azt jelenti, hogy minden önkormányzat „különleges jogrendszert” feltételez, amelyek azok specifikumait hivatottak kifejezni. Minden eurorégió- nak megvan a maga, más euro- régióban megismételhetetlen különlegessége, és ezért külön statútummal, területrendezési rendszerrel, prioritásokkal, a partnerek közti kapcsolatrendszerrel kell rendelkeznie. Ez a példa különösen szemléletes, mivel az eurorégió átlépi az egyes államok határait és jogrendjét és azok a feltételek, amelyek benne kialakulnak, nem érvényesülhetnek „az állam egész területén egyaránt”. több, egyikük-másikuk számára különleges parlamenti törvények fogadtattak el, amelyek méltányolják a specifikumaikat és önálló, független területi egységként határozzák meg őket - nálunk például a Pozsonytól, Kassáról, vagy a Ma- gas-Tátráról elfogadott törvények. Ami tehát a Magas-Tát- rára érvényes, nem érvényes „az állam egész területére egyaránt”. Vagy ezzel talán létrejött a Magas-Tátra területi autonómiája? Nincs olyan principiális ok, amely ugyanezt nem tenné lehetővé minden község számára. Az élet az önkormányzat, az ön- kormányzati rend kifejezésére készteti őket, és a plurális, demokratikus társadalomban senki sem kívánhatja el tőlük, hogy egy kaptafa szerint éljenek. Nem igaz tehát, hogy az ön- kormányzatok - az autonómiától eltérően - uniformizáltak, felülről meghatározott valamik. A „különleges jogállás” tehát nem „differentia specifi- ca”, még Szlovákiában sem. Ezért az autonómia nem ott kezdődik, ahol az önkormányzat végződik, hanem maga is önkormányzat. így a területi autonómia területi önkormányzat. Az etnikai elvű területi autonómia tehát a területi önkormányzatok egyik legitim fajtája, s amelynek, mint minden más területi önkormányzatnak, szuverén képviselő testületé és szuverén végrehajtó szerve van. Ez a szuverenitás lehet gyenge (pl. a mi falvaink), erősebb (pl. az olaszországi területi önkormányzat), vagy nagyon erős (pl. a svájci kantonok). Ha maximális mértékben érvényesül, politikai autonómiának nevezzük (ám ez még mindig a területi önkormányzat fajtája és nem az ellentéte). Amennyiben az etnikai elv érvényesül benne, akkor etnikai autonómiáról vagy etnikai területi önkormányzatról van szó. Ez a polgáritól annyiban különbözik, amennyiben a polgári állam különbözik a nemzetállamtól, melynek logikai folyománya az etnikai autonómia, és partnere az önkormányzat síkján. A nemzetállam domináns nemzetének felel meg az etnikai autonómia domináns etnikuma. Ez is lehet gyönge, erős, sőt maximális, ám még mindig a területi önkormányzatról van szó. És éppen ez képezi a vita alapját, hogy ugyanis a szójátékokkal a területi önkormányzattal szembe helyezzük-e az etnikai autonómiát, miáltal illegitimmé tesszük, vagy elismerjük a területi önkormányzat egyik fajtájának a legitimitását. Ettől függ ugyanis, hogy milyen hozzáállást tanúsít a magyar kérdéshez a szlovákiai politikai spektrum demokratikus része. Az antidemokratikus rész hozzáállása ugyanis már rég közismert. (Kövesdi Károly fordítása) Érdekes, sőt mulatságos hírt olvastam minap a Népszabdság- ban. A lap római tudósítója arról tudósítja az olvasókat, hogy egy olasz pap egy sztriptízbárban csak úgy ukmukfuk odalépett a színpadon vetkőző hölgyhöz, „előzékenyen segédkezett a cipőzárak le- és felhúzásában”, s „eközben meg-megsimogatta a királynői idomokkal rendelkező színésznő mellét, megpaskolta fenekét”. (Pornósztárral csóko- lózó pap, Népszabadság, 1996. február 27.) Az irigy és fantáziadús olvasó megnyalja a száját és csettint a nyelvével: Ez igen! A reformáció Luther Márton 95 pontjának a kiszögelésével kezdődött; elképzelhető, hogy ez a paskolás egy újabb reformáció kezdetét jelenti. A forradalmak mindenesetre ilyen paskolások- kal vagy egyéb kalapácsütésekkel szoktak kezdődni. Szóval a legszívesebben cset- tintenénk a nyelvünkkel, ha már a hír első bekezdéseinek olvasása közben nem támadna bennünk valami furcsa szkepszis. A tudósító ugyanis ezekben a bekezdésekben arról ír, hogy „A falconarai parókián tegnap már nem dón Valerio tartotta a misét” (értsd: az egyházi illetékesek menesztették az atyát). Ho- hó, nem oda Buda, intjük le hát magunkban a csettintgető kedvet. Ez a vicces római tudósító tulajdonképpen be akar húzni bennünket a csőbe: pap helyett „egyházfit” (azaz sekrestyést) mond, templom helyett pedig „parókiát”. Akkor hátha nem is a hír a „híres”, hanem valami kroki, amelyben a „pornócsillag” kifejezés alatt is - mondjuk - valami üdvhadseregbeli amazont kell értenünk, s akkor ugye már a „paskolás” is más megítélés alá esik. De most már komolyan! A sejtelmesség csak a versnek használ. Mikor Eschenbach lovag a 13. században németre fordította a francia Percevait, a „Conduir amour”-ból „Konwir- tamurt”-ot, egy sejtelmes női nevet csinált. De az olvasó egy korrekt hír szövegében azért elvárná, hogy a pap helyett ne „egyházfi” álljon, s hogy a hír szerzője tisztában legyen vele: misézni nem a „parókián”, hanem a templomban szoktak. Főleg akkor, ha az a hír „Magyarország legkedveltebb napilapjában” jelenik meg. (ATMA)
