Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-21 / 16. szám

Beszélgetés MAKAI FERENC professzorral, a pozsonyi Ortopéd Klinika igazgató-főorvosával El Ahol a kés gyógyít Európa minden országában tartott már előadást Más földrészekre is hívják Többször találkozott a műizii letek feltalálójával A világ számos orvostudományi társaságának tagja Hét nyelven beszél A világ sok szép fővárosa közül számára Pozsony a legszebb, ahol született és az életét megálmodta mincéves hölgytől meg, hogy van, öreganyám? Nem kezdhetjük búsko- moran a napot. Vannak dolgok, ame­lyek felvidítják idősebb betegeimet, akik vállizületi műtéten estek át. Amikor például azt mondom: - Hát kérem, miért nem igyekeznek jobban felemelni a karjukat? Hogyan fognak gárdistásan köszönni (na stráz), ha el­engedjük önöket a kórházból? - jót nyi nyelvet (szlovák, magyar, német), aztán következett az angol, a francia, a spanyol és az orosz nyelv. Valame­lyest tudok olaszul is , de alaposabb megtanulására nem volt időm. A nyelvek ismerete nagy segítségemre van abban, hogy külföldi meghíváso­kat fogadhassak el, és hogy külföldön tolmács nélkül előadhassak. Nincs ál­lam Európában, ahol nem jártam vol­Professzor úr, göröngyös volt az élet­útja ?- 1960-ban kerültem a klinikára, azóta egy rövidebb időszakot leszá­mítva itt dolgozom. Kezdetben jól ment minden (ambuláns orvos, sze­kunder, asszisztens a főiskolán, do­cens az egyetemen), aztán vége sza­kadt a karrieremnek. Tagja lehettem volna az Ortopéd Társaság vezetősé­gének, de azt mondták, hogy a Geron­tológiai Társaságnak már tagja va­gyok, érjem be ennyivel. Őszintén szólva, felháborított a dolog. Akkor­tájt épült fel Olomoucban az új klini­ka, és felkeresett két ottani kolléga, menjek hozzájuk, de én nemet mond­tam. Mikor azonban megbizonyosod­tam róla, hogy engem itt hátráltatnak, a nyitrai ortopéd kongresszuson igent mondtam. Ez 1987 decemberében tör­tént. Olomoucban nem kérdezték tőlem, párttag vagyok-e, a rektor csu­pán az előadásaim és tudományos munkáim számára volt kíváncsi, majd azonnal felvett tanszékvezetőnek. A kórház azonban fél évig csak megbí­zott igazgatóként alkalmazott, míg a miniszteri kinevezést nem kapta kéz­hez. A helyváltoztatás előnyömre volt. Újraírhattam és újra beterjeszthettem azt a munkám, amelyet évekre elfek­tetett az egészségügyi miniszter, s 1989 novemberében kezembe vehet­tem a nagydoktori kinevezésemet. Ma sem tudom biztosan korábbi mellőzé­sem okát. Azért, mert templomba jár­tam, vagy azért, mert édesapám orvos volt? Ha már az édesapját említette, be­széljen róla, s arról is, melyik pozso­nyi városkerülethez kötődnek leg­szebb gyermekkori emlékei, iskolái?- Az óvárosban éltem gyermekko­romat. Ott jártam iskolába is. Eleinte a főtéren laktunk, később a Palacky utcában, egy régi, háromszáz éves házban, amelyet, azóta sajnos, lebon­tottak. 1960-ban költöztünk mostani helyünkre, kétszintes családi házunk­ba, a Zrínyi utcába. Édesapám beszélt rá, hogy az orvosi pályát válasszam, bár magam is vonzódtam e nemes hi­vatáshoz. Érdekelt az orvostan, ugya­núgy, mint a pszichológia és a művé­szettörténet. Az ortopéd sebészetre édesapám hívta fel a figyelmemet, mert hogy az még nem annyira elter­jedt nálunk, itt még lehet érvényesül­ni, eredményt felmutatni! Mikor kezdődött figyelmet keltő or­topéd sebészeti munkája?- 1968-ban, amikor egy kicsit job­bak lettek a körülmények. Akkor vál­tak rendszeressé külföldi útjaim. Többször megfordultam Ausztriában, s tagja lettem az osztrák Traumatoló­giai Társaságnak, több előadást tartot­tam Salzburgban, később felvettek tagnak az Ortopéd Társaságukba, né­hány barátot is szereztem. Martin Sal- zer professzorral például Londonban ismerkedtem meg, neki is előadása volt ott, meg nekem is, s a recepció­ban egymás mellett álltunk, amikor megkérdezte tőlem: - Hová valósi a kolléga úr? - Pozsonyi vagyok. - Ennyire közeli ortopéd kollégáknak Londonban kell találkozniuk? Azóta tart a barátságunk, többször járt ná­lam, műtétet is végzett, én ugyanúgy nála. 1966-ban már eltöltöttem Angli­ában egy féléves tanulmányutat, s az is nagy hasznomra volt, alkalmam nyílt megismerni az angol ortopédiát, és Sir John Chernley-t, a műizületek feltalálóját. Az első műizületeket, amelyekkel pozsonyi klinikánkon 1972-ben kezdtünk dolgozni, az ő cé­ge gyártotta, és nem akarták másnak eladni, csak annak, aki Sir John Charnley-vel kapcsolatban állt. Így nekünk szerencsénk volt. Lát-e professzor úr gyógyítóbb le­hetőségeket az ortopéd sebészetben ?- Hatvanhárom éves koromban lá­tom igazán, hogy az ortopédia milyen széles szakterület. Az összes moz­gásszervi megbetegedést felismeri, diagnosztizálja és kezeli. A statiszti­kákból tudjuk, hogy a mozgásszervi megbetegedések sorrendben a harma­dik helyen állnak, de ha hozzávesszük a reumatizmust, a balesetet és a mun­kaképtelenséget, akkor a második­harmadik helyen, ami pedig a kerületi orvosi rendelőket illeti, ott a betegek 60-70 százaléka hátgerinccel és vég­tagokkal laborál. Ezeket a betegsége­ket már gyógyítani tudjuk, s most nemcsak a műizületre gondolok, amely a legnépszerűbb ortopéd műtét, s bennünket is felvitt a népszerűség csúcsára, hanem arra, hogy a műizü- leten kívül annyi mindenféle más is van, például a csontritkulás, amely mondhatni népbetegség. Ezen is sokat lehet segíteni, s a reumát ma már műtétileg is lehet kezelni. A hátgerinc­sebészetet nemrégen kezdtük, jó öt éve csináljuk, és már sokkal nagyobb mértékben, mint az elején. Tehát bőven van mit tennünk, csak az a baj, hogy ez nagyon költséges, a szívsebé­szet után a legköltségesebb. Ma már „csak” ez az akadálya annak, hogy ne csináljunk még több műtétet! Milyen a viszonya a betegekhez?- Kijelenthetem, hogy jó. Az édes­apámtól tanultam azt az orvosi pszi­chológiát, amely az idős nénikétől azt kérdezi, hogy van, fiacskám, a har­nevetnek, és két-három nap múlva már jobban mozgatják a karjukat! A viszonyom, ismétlem, jó a betegeim­mel. Vidékre is járok, otthonokba, rokkant összejövetelekre, amellyel persze megszaporítom a munkám. Többen járnak hozzám kezelésre. Saj­nos, hátráltat a munkámban a sok funkció. Szlovákiában az Ortopéd és a Traumatológiai Társaság elnöke va­gyok. Az Európai és Világortopédiai Társaságnak meg funkcionáriusa. Na­ponta két-három levelet és ugyan­annyi faxot kapok, s ezekre válaszol­nom kell. Hány nyelvet ismer a professzor úr, és hány országban tartott előadást?- Hét nyelven beszélek. Már kisko­romban elsajátítottam a három pozso­na, kivéve Albániát, ahová nem en­gedtek be. De tartottam előadást Ar­gentínában, Brazíliában, Mexikóban, Törökországban, Izraelben és Egyip­tomban is. Külföldi és belföldi helye­ken 550 előadásomat olvastam fel, ezekből százhúszat külföldön. Tiszte­letbeli tagja vagyok a magyarországi Ortopéd és Reumatológiai Társaság­nak, a szlovák Reumatológiai Társas­ágnak, s nemrégen alakult meg az Eu­rópai Csípőoperációs Társaság, amelynek szintén tagjává választot­tak. Mindig érdekelt a reumasebészet, nagyon jó a kapcsolatom a Pőstyéni Reumatológiai Intézettel. Én megta­nultam tőlük a gerontológiát, ők meg­tanulták tőlem a gerontológiai ortopé­diát. Melyek voltak külföldi és hazai előadásainak a leggyakoribb témái?- Az izületi betegségek és a csont- daganatok műtéti kezelése és diag­nosztikája, valamint a combnyaktöré- si műtétek és kezelésük. Feleségem a Radionukleáris Klinika igazgató do­cense. Közösen végeztünk radioizo- tóp vizsgálatokat a csontrendszerben, ezek eredményét is széleskörben me­gismertettem. Mit jelent professzor úrnak a csa­ládja? Mi az ön pihenése és kikapcso­lódása?- Nagyon szeretem a családomat, szívesen töltenék velük annyi időt, amennyit csak lehet, de az elfoglalt­ságom nem engedi. Itt kezdem a munkám, a klinikán, és folytatom otthon, a nyugalmasabb helyen, ahol klasszikus zene hallgatása közben tu­dok igazán elmélyülni. Sajnos, ritkán találkozom a családommal. Nyáron pótolom a mulasztást, amikor együtt megyünk szabadságra. Vasárnapi ebédnél vagyok legtöbbször a felesé­gemmel, mérnök-menedzser lányom­mal és közgazdász mérnök fiammal. Meg közös külföldi utazásainkon. Ez a múltban nem volt egyszerű, együtt nem utazhattunk nyugatra. Csak úgy mehettünk, hogy én a lányommal, a feleségem a fiammal, vagy fordítva! Most Spanyolországba készülünk a húsvéti ünnepekre, van ott egy érde­kes hely, Caranda, ahol a helybeliek nagypénteken 24 órát dobolnak egy­folytában, különös ritmusban, mély benyomást keltve az idegenekben. Az ilyen utak szerzik számomra a családi együttlét örömét. Ez az én legteljesebb pihenésem és kikapcso­lódásom! Es a klinika?- Kilencven ágyunk, két műtőnk és az alagsorban egy gipszelőtermünk van. A teljes személyzet, orvosok, nővérek száma meghaladja a hetve­net. Az ötödik emeleten gyermekorto­pédiai osztályunk van. Az urológiai klinika és az orvostovábbképző orto­péd tanszéke is az épületben van. Há­rom széken ülünk, s erről mindig a ré­gi Hacsek-Sajó vicc jut eszembe. Ho­vá mégy nyaralni? Háromszékre. Az hol van? A parton, amikor kiteszem a három széket. A betegek az ország minden részéből jönnek hozzánk. Né- hányan Ausztriából és Magyarország­ról is megkeresik a klinikánkat. Mor­vaországból is jelentkeznek elle­nőrzésre azok, akiket Olomoucban megműtöttem. Majdnem három esz­tendőt töltöttem el a szép városban, a bársonyos forradalom győzelme után hívtak vissza igazgatónak Pozsonyba. Küldöttség jött értem. A professzori címért Olomoucból elindított mun­kám 1990-ben hozta meg gyümölcsét, amikpr a Károly Egyetem a cím vise­lésére méltónak tartott. Azóta nyugat­ról több kolléga jött hozzám műizüle- tet operálni. Érdekes volt az Aldin- ger-féle műizület, amelynek az alkal­mazásában elsők voltunk térségünk­ben. Ez a műizület félig-meddig mér­tékre készül, s nagyon fiatal betegek­nél használjuk, akiknek teljesen tönk­rement a csípőizületük. Milyen betegségektől szabadítja meg az embereket az ortopédsebész kése ?- A csípőficam gyakorlatilag már nem okoz gondot. Csecsemőkorban felismerjük, és műtéti beavatkozással gyógyítani tudjuk. Ez a betegség ná­lunk gyakoribb, mint Európa más or­szágaiban, ezért ők „fogyasztják” a legtöbb műizületet, csak azután a re­umások. Az izületi kopás is elég gya­kori betegség. Ezt is biztosan kezel­jük. A hátgerincműtétnél szintén nagy az előrelépés. Azelőtt csak porckorongot műtöttünk, most már a hátgerinccsúszást és kinövést is. A nyakcsigolyaműtétre azonban még várnunk kell. Nagyon bonyolult és veszélyes. Ez a jövő műtété klinikán­kon. MÁCS JÓZSEF INTERJÚ 1996. április 21. I/0S0map

Next

/
Oldalképek
Tartalom