Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-14 / 15. szám
*\ \ %- Képviselő úr, kissé komikus helyzetben van a riporter, ha önnel társalog! Most ugyanis elélcelődhetnénk azon, hogy Ladis- lav Pittner tábornokot - aki a ‘89-es rendszerváltás után Vladimír Meéiar első, később pedig a Carnogursky- és a Moravcík-kor- mány belügyminisztere is volt - a jelenlegi szlovák kormányzat 1996. március 12-én egy rendhagyó döntéssel lefokozta: ez a sorrendben harmadik Meéiar-kabinet, saját hatáskörében, megvonta öntől az ezredesi rangot; ám csak úgy „degradálta” alezredessé, hogy a generálisoknak kijáró vállpaszományhoz viszont nem nyúlhatott! Külön pikantériája e szatírába hajló afférnak, hogy Pittner alezredest - még 1991-ben, akkori miniszterelnökként - személyesen Meciar úr léptette elő ezredessé. Az efféle abszurditások láttán nekem a cseh irodalomból Hrabal, a magyarból Örkény jut eszembe...- Nekem viszont a fanyar valóság! Az, hogy mekkorát fordult nálunk a világ öt esztendő alatt. Kilencvenegyben valóban a kormányfői döntés nyomán kaptam meg az ezredesi rangot; tábornokká viszont, három évvel később, már Michal Kováé államfő léptetett elő, így ettől a rangtól megfosztani is csak a köztársasági elnöknek lenne joga. E helyzet kétértelműségében távolról sem az én privát sorsom forgandósága a tét, hanem hogy ami ennek kapcsán velem történt, az több tekintetben is hűen tükrözi a belbiztonsági szerveknél eluralkodott szituációt. Például a titkosszolgálatok helyzete, szakmailag, egyenesen riasztó. Itt nyilván eleve nem kis gondot jelent, hogy 1989 ősze óta - az országban lezajlott változásokkal párhuzamosan - több ízben teljes strukturális átépítésen estek át. Ennél azonban jóval súlyosabb probléma, hogy Vladimír Meéiar harmadik kormányának hivatalba lépése után, illetve az 1993/46- os számú törvénynek a parlamentben koalíciós többséggel kierőszakolt módosításával részint laikusok kerültek a Szlovák Információs Szolgálat élére, részint pedig olyan egyének, akik idevágó tapasztalataikat a korábban hírhedt és a rendszerváltás után feloszlatott StB kötelékeiben gyűjtötték. Sajnos, manapság elsősorban ez a tényállás jellemzi Szlovákiában a titkosszolgálati tevékenység szakmai nívóját és célkitűzéseit.- A szóba került törvénymódosítás lényege, hogy a SIS, azaz a Szlovák Információs Szolgálat igazgatóját már nem az államfő, hanem saját belátása szerint a miniszterelnök nevezi ki. E vezércsellel Meciar úr egyik védence, Iván Lexa került 1995 áprilisában a SIS igazgatói székébe. Úgy hírlik, azóta egyre gyászosabb, egyre feszültebb az ott uralkodó légkör.- Nézetem szerint a Szlovák Információs Szolgálat egyre inkább eltér a demokratikus államok titkosszolgálataira jellemző munkastílustól, és a pártatlanság pozícióiból engedve, hovatovább politikai titkosrendőrséggé alakul át. Ráadásul aligha bizalomgerjesztő tudat, hogy a hazai hírszerési szolgálatok új vezérkara mára elbocsátotta a kilencvenöt tavasza előtt itt dolgozók két harmadát; helyükre pedig jobbára felkészületlen emberek, vagy - mint már említettem - épp a hajdani StB-ből visszatoborzott személyek kerülnek. És ha még azt is számításba vesszük, hogy a honi titkosszolgálat belekeveredett ifj.Michal Kováé elhurcolásába, a besztercebányai püspökség elleni provokációba, továbbá mind az ellenzéki, mind az alkotmányos tisztségeket betöltő politikusok megfigyelésébe, akkor aligha csoda, hogy a szlovákiai lakosságnak a SIS iránti bizalma a kevésnél is csekélyebb; külföldi kapcsolatai pedig csak az oroszországi titkosszolgálatokkal vannak, a nyugati hírszerzőknél viszont teljesen elveszítette tekintélyét.- Ha lehet, legyünk konkrétabbak: 1995 telén a pozsonyi parlamentben ön hangot adott ama véleményének, hogy óriási különbség, vajon a SIS élére egy jó képességű, vagy egy mindenre képes személy kerül-e?!- Sőt! Én arra is figyelmeztettem: félő, hogy megszületett a szlovák Berija... Sajnos, egyetlen esztendő tapasztalatai alapján arra a lehangoló megállapításra jutottam, hogy az új igazgató valóban képtelen demokratikus eszközökkel ellátni hivatalát. Ez most már szinte az egész ellenzék véleménye; s az erre vonatkozó közvéleménykutatási adatok tanúsága szerint lassacskán a kormánykoalíció pártjainak támogatói is rádöbbentek erre.- Egykori belügyminiszterként mi a véleménye a hazai titkosszolgálatok és a Interjú Ladislav Pittnerrel rendőrség nyilvános hatóságai közötti feszültségekről; arról, hogy a rendőrség több részlegén nem éppen makulátlan múltú tisztek kerülnek parancsnoki tisztségekbe?- Ez a viszony valóban feszélyezett, s különösen az ifj .Michal Kováé elrablása óta mondható szinte kézzelfoghatónak. E „ha- ragszomrád” akkor ütötte föl a fejét, amikor a rendőrség pozsonyi vizsgálati főosztályán pár hét leforgása alatt mindenkit leváltottak, aki konkrét eredményt tudott felmutatni a köztársasági elnök fiát Ausztriába hurcolok kézre kerítésében. így először Simunié és Vaéok rendőr őrnagyokat, majd a feletteseik közül Sátek és Lamaéka urakat menesztették. Sőt! Iván Lexa - a SIS dolgozóit ért törvény- sértéseket emlegetve - még bűnvádi eljárást is kezdeményezett az üggyel akkoriban megbízott bűnügyi nyomozókkal szemben. E feljelentések ugyan alaptalanoknak bizonyultak, de Iván Lexának ez az aroganciája csak tovább növelte a kölcsönös viszony kiéleződését. Az ország rendőri szervei és a hazai titkosszolgálatok közötti kapcsolat távolról sem mondható az egyebütt is tapasztalható, természetes rivalizálásnak.- Ön miként látja: a Szlovák Információs Szolgálat manapság az országot, vagy csak a kormányzatot, netán elsősorban a kormányfőt szolgálja?- E kérdés lényege az állam szerepének megítélésében rejlik. Ugyanis a törvényjavaslatok szövegezésében, a kormánypárti sajtóban, a kormányzat képviselőinek megnyilatkozásaiban egyre inkább az cseng újra vissza, amit több mint negyven éven át papoltak itt, amikor az államot a politikai rezsimmel, azt pedig a kommunista párttal azonosították. Nálunk a Szlovák Köztársaság és a jelenlegi rezsim közé tesznek előszeretettel egyre sűrűbben egyenlőségjelet; s hovatovább olyan lépéseket tapasztalni, hogy a vezető erő itt csakis a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom lehet, noha a HZDS-t továbbra is a lakosságnak csupán egy harmada támogatja. A hangadói szerep iránti vágy adja a késztetést ahhoz, hogy sikerüljön befolyást nyerni a hatalmi szervekben. Főként a titkosszolgálatokban, de ilyen törekvéseket tapasztalni a rendőrség nyomozó szerveinél is. így például a nyugat-szlovákiai kerület jó vizsgálati eredményeket felmutató nyomozói közül többeket, Közép-Szlovákiából Pozsonyba vezényelt detektívekkel váltottak fel; noha legalább az egyikük ellen olyan komoly ügyben folyt belső belügyminisztériumi vizsgálat, hogy a területileg felelős bíró még az illető telefonbeszélgetéseinek lehallgatását is engedélyezte! Ez az ember mégis magas beosztásba került, a főnöke lett korábbi önmagának... Számomra ezek érthetetlen dolgok. Vagy éppenséggel nagyon is érthetőek, hiszen az ilyen esetekben akár a célirányos zsarolhatóság lehetősége is fel-fel- merülhet.- A Szlovák Információs Szolgálat bővülni látszó feladatait illetően arról szintén felröppentek már hírek, hogy az úgynevezett belső ellenzékre is ráirányítja figyelmét.- Ebben a kérdésben interpellációt intéztem a kormányfőhöz, hiszen éppen a SIS berkeiből érkeztek az olyan jelzések, hogy ott az egyházakkal foglalkozó, illetve speciális értesüléseket gyűjtő ügyosztályok létesülnek, amelyek küldetése és felépítése lényegében a korábbi StB ugyanilyen részlegeire hasonlítana. A múlt rendszer logikája és gyakorlata szerint szinte holtbiztos, hogy a szóban forgó titkosszolgálati szimatolgatás a belső ellenségként kezelt oppozíció ellen irányulna.- Noha a SIS-nek egyelőre még nincs nyomozati jogköre, 1996 februárjában id. Michal Kovác, tehát a szlovák államfő nevével mégis nyomozati dossziét nyitott!- Ez a sajtóhír alapos felháborodást keltett, mert valóban több jel is utalt arra, hogy a szlovák titkosszolgálat olyan nyomozati hatáskör megszerzésére törek- f szik, amely- lyel az úgyrí- V ilhat- %*,, nevezett kÖZ-\; társa- ságvédelmi törvény elleni „bűntettek” felderítését vállalhatná. Annak híre pedig, hogy már fel is fektettek egy ilyen dossziét, azt a gyanút keltette, hogy az erre irányuló törekvések máris megvalósulóban vannak. Ezért ebben a kérdésben is meginterpelláltam a kormányfőt, ám választ a törvényes határidő lejártával sem kaptam.- Értesülései szerint megerősítheti azokat a híreket, miszerint a SIS, lényegében az 1989 előtti korszak mintájára, újra be akar simulni az egyházakba? Vagy talán már meg is kezdődött ez a „téglabeépülés”?- Nézze, a besztercebányai püspökség körül lejátszódott hercehurca már önmagában is sokatmondó utalás. Az ellenzéki sajtó azt is megszellőztette, hogy a Besztercebányai Kerületi Bíróság egyik tórájára a SIS kémelhárítási csoportfőnöke, Jaroslav Svéchota államérdekre hivatkozva akart nyomást gyakorolni a besztercebányai megyés püspök telefon- vonalának lehallgatása érdekében. De arról is vannak értesüléseink, hogy a SIS ismét alkalmazta a hajdani StB azon embereit, akik a múltban az egyházak megfigyelésével foglalatoskodtak. Ránk tehát értelemszerűen az a feladat vár, hogy olyan ellenlépéseket tegyünk, amelyek egy demokráciában nem teszik lehetővé az ilyen törvényellenességeket. Annál inkább fontos ez, mert azt is tudjuk, hogy az StB ügynöki hálózatának aktivizálása érdekében is történtek már lépések. Sajnos, az imént mondottak tekintetében is hiába interpelláltam a kormányfőt, erre vonatkozóan sem kaptam tőle választ.- Pittner úr, ön nemcsak a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője, hanem az ifj.Michal Kovác külföldre hurcolásának körülményeit firtató független civil vizsgáló bizottság elnöke is. Ez a csoportosulás több ízben meghökkentő dolgokat tárt a nyilvánosság elé. Viszont Igor úrban, a SIS parlamenti felügyeletével megbízott bizottság elnöke a szlovák titkosszolgálat zül- lesztésével vádolta meg önöket.- A HZDS színeit képviselő Igor Urban egy pusztán kormánypárti felügyeleti bizottság elnöke, ami elve kuriózum, hiszen a parlamenti demokráciákban az ilyen szervek sajátja, hogy élükön ellenzéki képviselő áll. Kivéve Szlovákiát, amit nemcsak a hazai ellenzék, hanem az Európa Parlament is kifogásolt már. Az pedig fatális tévedés, hogy a mi független komissziónk a SIS bomlasztására törekedne. Kizárólag a tények, a valóság feltárása a célunk, hogy ezzel a lehető legközelebb férkőzzünk az igazsághoz, s közben felfedjük a vizsgált üggyel kapcsolatos törvényszegéseket is. Szinte jellemző a kialakult helyzetre, hogy a legtöbb értékes információt, a forrónak tűnő nyomok zömét közvetlenül a Szlovák Információs Szolgálat központjából kapom, azoktól a személyektől, akik a munkaviszonyukat tekintve anyagilag ugyan rá vannak utalva erre az intézményre, de mégsem akarják, hogy holmiféle törvény- sértésekbe is belerángassák őket. Főképpen ilyen úton kaptam az első információkat arról, hogy az ifjabb Kováé elrablásának hátterében bizonyíthatóan a SIS embereit és műszaki állományát kell keresni. Civil kezdeményezésként született bizottságunknak, természetesen, nincs joga előállítani vagy kihallgatni bárkit is; viszont semmi sem áll az útjában annak, hogy rendszerezzük a polgároktól kapott egyéni információkat, megvizsgáljuk azok hitelességét, vagy egyéb tekintetben értékeljük a hallottakat, végül pedig tényeket rögzítő jelentéssé formáljuk értesüléseinket. Ügy tűnik, mindez elegendő lesz ahhoz, hogy az általunk feltárt bizonyítékok hiteles támpontokat nyújtsanak a szóban forgó emberrablás valódi céljának felderítésére és elkövetőinek kilétére vonatkozóan.- Persze, ez még nem semlegesíti a Szlovák Információs Szolgálat belső bomlásának szimp- tómáit...- Lehetséges, de a valós tények feltárása nem a bomlasz- tás erjesztője, hanem az igazság velejárója. Ezzel pedig nézzen szembe az, aki a törvényszegések elkövetésével a belső struktúra szétzülleszté- sének folyamatát mozgásba hozta. Ellenkezőleg: aki őszinte, elkötelezett híve a demokrá- ciának, az inkább hálás lehet majd nekünk azért, hogy hozzájárultunk az igazság felderítéséhez, még annak árán is, hogy éppenséggel a SIS idevágó tevékenységét kellett ehhez reflektorfénybe állítani. f - Ön ennyire optimista a saját vizsgálódásaik kimenetelét illetően ?- Nem. Csak a kérdésére feleltem. Nincsenek illúzióim arra vonatkozóan, hogy az általunk gyűjtött bizonyítékokat az illetékes szervek valóban rendre felhasználják. Rengeteg múlhat azon, lesz-e politikai nyomásgyakorlás, netán ilyen-olyan manipuláció. De abban biztos vagyok, ha a dolgok egyszer helyes vágányra terélődnek, akkor a bűnüldözés hivatalos szervei szükségszerűen azt is megkérdezik majd az államfő fiának elrablását végrahajtott „kishalaktól”, hogy kitől, mikor, milyen parancsokat kaptak a Szentgyörgyben történt és Ausztriában végződött akció végrehajtásához. Azután már csak a nyomozati rutinmunka tartozéka lesz például felderíteni, hogy része volt-e a történtekben a kormányfőnek, avagy egyáltalában nem tudott semmiről, amit jómagam nehezen tartok elképzelhetőnek.- Megtörténthet, hogy Vladimír Meéiar egy szép napon leváltja Iván Lexát, akihez annyi szál fűzi?- Ez eléggé valószínűtlennek tűnik, bár kizártnak sem mondható, hiszen a SIS ormótlankodása nagyon rossz hírbe hozta a világsajtóban Szlovákiát. Gondolom, ez a helyzet Meciar úr számára sem tartható a végtelenségig. A kérdés inkább az, mekkora kockázatot jelentene számára ez a döntés, és minő árat kellene fizetnie azért, ha föláldozná Iván Lexát. Persze, az is meglehet, hogy a hazai kormányzati stílus és a külhoni demokráciák bevált gyakorlata között egyelőre még áthidalhatatlan ellentét van.- Akkor viszont a HZDS úgy lesz majd felelős a Szlovák Információs Szolgálatért, mint a CSKP volt nem is olyan régen az StB- ért. Persze ez már nem SIStéma, hanem a szó eredeti értelmében szisztéma kérdései MIKLÓSI PÉTER & INTERJÚ 1996. április 14.