Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
MI VÁR RÁNK A MAKROPARADICSOMRAN? mindenki pénzhiányra panaszkodik, kivéve a kormánykoalíció lelkes zászlóvivőit. Nekik jut is, marad is. Nem úgy az ellenzéki nemzetiségieknek, így a magyaroknak is. Persze mi, magyarok sem vagyunk egyformák: aki hasonul a hatalomhoz, annak megnyílnak a pénzcsatornák. Nagy és váratlan fordulatnak kellene bekövetkeznie, hogy kilencvenhatban változzon az iménti ábra. Mi vár(hat) ránk a következő tizenkét hónapban? Számok, rajzok, vélemények sora ad némi eligazítást a gazdasági színtér kiszámítható és kiszámíthatatlan történéseiről. valaki még nem tudná, nézzen utána a hivatalos statisztikában, hogy valóságos makroparadicsomban élünk. Szlovákia gazdasága már hónapok óta a kisember számára érthetetlenül kiváló mutatókat tár a nyilvánosság elé. A kormányzat kordában tartja az inflációt, lefelé szorítgatja a munkanélküliséget, folytatódik a gazdasági növekedés. Eközben romlanak a megélhetési körülmények, s egyre több ember sodródik jövedelmével a létminimum közelébe. Szinte Maximalista és pazarló költségvetés ÁSVÁNYI LÁSZLÓ (MK-MKDM) az állami költségvetés illetékes szakbizottságának tagja, így mindvégig nyomon követhette az idei büdzsé megszületését. • Ha két-három jelzővel kellene minősítenie, melyek lennének azok?- Eggyel is kifejezem: maximalista. Tudniillik maximálisan számol a bevételi lehetőségekkel, ráépítve az adótételekre, melyek az összbevételek 90 százalékát teszik ki. Maximalista a kiadások oldala is, mert a tervezett bevételekhez hozzászámították a maximálisan lehetséges költségvetési hiányt, ami a bruttó hazai termék 3 százaléka, esetünkben 27 milliárd korona. Ráadásul a múlt évi költségvetéshez képest 22 milliárddal növekszik a kiadások oldala. Ez lehetne az egész büdzsé legnagyobb erénye, ha nem az államapparátus ellenőrző szerveinek kiépítésére, hanem a műszaki haladást szolgáló beruházások fellendítésére szolgálna. Ugyanis a beruházásokra a kiadásoknak mindössze a tíz százalékát fordítják. De az is túlméretezett, hogy központilag 11 milli- áidot, a kiadások 6 százalékát tartalékolják. Kérdem én: mi lesz akkor, ha a bevételeknél hat százalékkal téved a miniszterelnök-helyettes pénzügyminiszter? Egyáltalán lehet ilyen nagy tévedési aránnyal dolgozni? • Ráadásul a törvénybe iktatták, hogy év közben is változtatható a költségvetés...- Eddig a kormányra tartozott az ilyen döntés. Az idén már - hatáskörén belül - a miniszter is rászánhatja magát erre a lépésre. Egyébként a kabinet tíz százalékos változtatásokat eszközölhet, egyetlen kikötéssel: a deficit nem haladhatja meg a 27 milliárdot. Ezen belül szinte határtalan módosítások lehetségesek. Csak a felét kapja meg a kultúra? Vagy az iskolák teljesen tönkremennek? Emellett a parlament lemondott legelemibb jogáról, az ellenőrzésről is. Tehát a kormány csinálhat, amit akar. • Ellenzéki honatyaként a vitában mi szúrt a leginkább szemet önnek? — Amit a kormány papírra vetett, azon mi egyszerűen nem változtathattunk, sorra leszavazták módosító javaslatainkat. Pedig a bizottságunkban négy exminisz- ter és egy főiskolai tanár ül. Nem hinném, hogy észrevételeik egy fabatkát sem érnek. • Aki végignézte a jóváhagyott számtengert, észrevette a hangsúlyeltolódásokat. Melyik megszavazott fontosabb tétellel nem értett egyet és miért?- Hazudnék, ha elhallgatnám, hogy az idén az oktatásügy és a kultúra többet kapott, mint tavaly. Egészében és arányaiban egyaránt. Ígéret hangzott el a nyugdíj- emelésre, a nagykeresetűeknél a maximális táppénz napi összegének kiszámítására szolgáló alap növelésére. Hogy mi nem tetszik a leginkább? A hatalom önkényes kiépítése, mondhatnám bebetonozása. Nem elég az ellenőrzésre a számvevőszék, létrehoztak a kormányhivatal mellett egy hatalmas apparátusú intézményt, melynek joga van a minisztériumok ellenőrzésén kívül az önkormányzatok tevékenységét is bonckés alá venni, ami az önállóságukba történő beavatkozás. Ennek kialakítása rengeteg pénzt emészt fel. Több mint ezer személlyel növekszik a központi hivatalok létszáma. A Nemzeti Vagyonalap ellenőrző bizottságának tizenhárom tagja kilencvenhatra négymilliós bérkerettel számol, félmilliós emeléssel. Történik ez akkor, amikor kimondtuk: az állami alkalmazottak és a képviselők keresete marad a kilenc- vennégyes szinten. Hát mi ez, ha nem pazarlás! Az is nemtetszésemet váltotta ki, ahogyan a költségvetés ellátja pénzzel az önkormányzatokat. • 1996-ban sem jut több nekik, mint tavaly. Vagyis milyen esztendő vár a községek kasszájára?- Nem sok jóval biztathatom a polgár- mestereket, nehéz esztendő elé néznek. Szlovákiában a háromezer község és város kétszázhúszmillió koronát kapott az önkormányzati tevékenységre. Maradt tehát a tavalyi szint. Eddig kisközségnek számított az ötezer lakosig terjedő település, most a felső határt háromezerre csökkentették, ám a három- és ötezer közöttiek ebből kiestek, ami a többi elosztási módban sincs ellensúlyozva. Ezek a falvak egyszersmind olyan helyzetbe kerülnek, hogy az év első napjától kezdve számolniuk kell azzal: nem kapják meg az eddig folyósított kétszázhúsz- vagy háromszázharmincezer koronát. A központi adókból a kért minimális összeg hat és fél milliárd volt, erre kaptak féllel kevesebbet. A költségvetésből 9,2 milliárd korona származhat a falvaknak és városoknak, társulásuk azonban kiszámította, hogy a mindennapi életükre - és ebben a fejlesztés nincs benne - 11 milliárdra lenne szükség. Rögtön hiánnyal indul tehát az esztendő. • A költségvetésből ötvennyolcmillió jut a kisebbségi kultúrára. Tud-e többet erről a tételről? Felhasználásáról? Mennyi lehet belőle a magyaroké?- Csak tavaly decemberben tudódott ki, hogyan is van elosztva a nemzetiségi kultúrára előirányzott költségvetési összeg. Kaptunk egy hivatalos kimutatást a kultuszminisztériumtól az 1995-re szánt keret fel- használásáról. Ebből kitűnik, hogy az ötvennyolcmillió felét a kétnyelvű kiadványokra költötték. Ide tartoznak: a Slovenská Republika Nemzetiségi Újságja, a Hlas Tudu dokumentumanyagai és a Megértés Alapítvány közreműködésével készült, rettenetesen rossz magyar nyelvezetű kiadványok. A magyar kultúrára maradt 10,9 millió, a kárpátnémetekére kétmillió. Hatszázezer magyarnak és tizenkétezer németnek. Hol vannak az arányok? Ebben nincs benne a járulékos és a költségvetési szervezetek támogatása, így a Cse- madoké és a magyar színházaké sem. Minden összeghez csupán pályázat útján lehet hozzájutni. A fenti keretből támogatták például a nemzetiségi gyermeklapokat. A német kultúra fejlesztésére valószínűleg elég jutott, ám a magyaréra biztosan nem. És hogyan lesz az idén? Hudec miniszter kijelentette: minden koronáról ő fog dönteni. Bárdos képviselőtársam már tavaly háromszor interpellálta a tárca vezetőjét az elosztás mikéntjéről. Erre kaptuk a fent említett kimutatást. Az év vége felé. A kormányfőnek kevés Már szeptemberben kimerítette tavalyi 150 millió koronás pénzkeretét a Szlovák Kormányhivatal. Ahhoz más országban kellene' élnünk, hogy ezután az elbocsátások, a látványos takarékoskodás időszaka következzen be. Nálunk az ilyesmi nem divat. Egyszerűen hozzányúlnak a tartalékokhoz Meciar miniszterelnök előrelátóbb volt az idei költségvetés kidolgoztatásakor: alaposan megduplázta a kormányhivatal pénzforrásait. És még ez sem elég neki: nyilvánosság előtt panaszkodott, milyen nehéz lesz úgy elosztani, hogy jusson belőle az állami szféra ellenőrzésére (mintha arra nem lenne külön állami hivatal), a nemzetközi porondra lépésre, az újabb palotákra, a számítástechnikára, az egységes információs rendszerre... és még ki tudja mi mindenre. Oda kell tehát most a pénz és nem az elnöki hivatalba, ahol amúgy sem kormánybarát ember székel. Legalább megint tudtára adhatták: ki az úr a háznál. „Gazdaságunk jó paramétereket mutat. Ez örömteli, ugyanakkor igaz az is, hogy tovább erősödik a nehézipar súlya és gazdaságunk szerkezeti átalakítása nélkül lehetetlen kiépíteni jó teljesítőképességű, korszerű termelői szektort. Vagy a környező országokat nyersanyaggal, félkészáruval és olcsó munkaerővel ellátó sziget akarunk maradni? A változtatáshoz koncepcióra és külföldi tőkére van szükség.” (Részlet egy tanulmányból) A MAKROMUTATÓK DIADALÜTJA 1993 1994 1995 1996 A bruttó hazai termék növekedése (%)-4,1 4,8 5,0 5,0 Infláció (%) 23,2 13,4 10.0 8,0 Munkanélküliség (%) 14,4 14,8 14,0 13,0 x x Év közben a minimálbér legfeljebb tíz százalékkal emelkedett Forrás: Állami költségvetés 1996 Két kirakatból Lapzártakor még nem készült el az óév véglegesített makroökonómiai mutatóinak jegyzéke, és 1996-ra is csak az első negyedév adatai álltak rendelkezésre. Két kirakatból (Szlovák Statisztikai Hivatal, In- fostat) válogattam. Statisztikai hivatal. Bruttó hazai termék (%): 106,6 (1995/94); 106,0 (1996/95). Az alkalmazottak száma a gazdaságban (ezrekben): 2018 (1995); 2030 (1996). Átlagbér a gazdaságban (koronában): 7170 (1995); 7150 (1996). Ipari termelés (%): 108,3 (1995/94); 109,5 (1996/95). A nyilvántartott munkanélküliség (%): 13,7 (1995); 13,0 (1996). A munkanélküliek száma (ezrekben): 351,6 (1995); 330,0 (1996). Inflációs ráta (fogyasztási árakból számítva): 10,0 (1995/94); 8,4 (1996/95). Infostat. Bruttó hazai termék (%): 106,6 (1995/94); 106,0 (1996/95). Az alkalmazottak száma a gazdaságban (ezrekben): 2015 (1995) ; 2007 (1996). Átlagbér a gazdaságban (koronában): 7180 (1995); 7250 (1996) . Ipari termelés(%): 108,5 (1995/94); 106,0 (1996/95). A nyilvántartott munkanélküliség (%): 13,7 (1995); 13,4 (1996). A munkanélküliek száma (ezrekben): 349,5 (1995); 341,0 (1996). Inflációs ráta (fogyasztási árakból számítva): 10,1 (1995/94); 7,1 (1996/95). Községi kasszákról Faluhelyen is van bőven teendő', ám az utóbbi évek pénzforrásainak szűkössége sokszor megálljt parancsol. Hogyan tekint az előttünk álló esztendőre három különböző nagyságú település polgár- mestere Dél-Szlovákia három különböző pontján. BODROGSZERDAHELY. Gecse Ferenc: - Kétezerötszáz lakosunkból háromszáz a munkanélküli. Tavalyi költségvetésünk 4,5 millió koronás volt. Ebből csak a mindennapi életre futotta, fejlesztésre nem. Közmunkára 24 falubelit alkalmaztunk. Várjuk a gázt. Tizennégy község fogott össze, Királyhelmecről érkezik majd hozzánk, de már előre évente biztosítékot kell fizetnünk a gáziparnak. Tavaly egyik napról a másikra az egészségügyi központ is a nyakunkon maradt. Kihulló ablakokkal, rossz kazánnal... Idén is folytatódik majd a helybentopogás, költségvetésünket nem tudjuk emelni, még ez) is nehéz lesz megtartani. Nagyon sajnálom, de a tákolgatás- nál többre nem jut pénzünk. FÜGE. Komora András: - Háromszázhetvenegyen laknak falunkban. Az utóbbi két évben semmilyen dotációt nem kaptunk, ezért nem is iparkodom újabb felhajtásával. Saját erőnkből próbálunk boldogulni. Hogy mennyi a költségvetésünk, azt nem muszáj nagydobra verni. Községükben folyik a patak medrének tisztítása és a régi iskola átépítése. Az idén tíz-tizenöt munka- nélkülit alkalmazunk közmunkára. Messze vagyunk a víztől, a gáztól, így bevezetésük nehezen valósulhat meg. Ebben az évben legalább annyi pénzzel gazdálkodunk, mint az előzőben. NEGYED. Szabó József: - Községünk 3227 lakosa közül 460 a munkanélküli és 808 a nyugdíjas. Tavaly 8,040 millió koronás költségvetéssel dolgoztunk, ebben az esztendőben 6,910 milliós lehet. Falunkban folyik a regionális szeméttelep kialakítása, a halastó tisztítása és a gázosítás. Ez utóbbit az idén szeretnénk befejezni. Napirendre kerül a faluközpont rendezése is. Persze mást is el kellene végeznünk, csak arra már nem marad pénzünk. így az utak felújítására, a sportközpont kibővítésére, kevesebbet adhatunk az iskolára, óvodára és a kultúrára is. Nagyon meg kell néznünk, mire fordítjuk a pénzt, mert a szükségleteink jócskán meghaladják a lehetőségeinket. Az oldalt írta: .1. Mészáros Károly KÖZ - GAZDASÁG ____________________________ _ _______________________________________________________________________________________ 1996. január 7. l/BSÚMBp Mo st csak a miénkbe folydogálhat
