Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-07 / 1. szám
llasärnap 1996. január 7. SZEMBESÍTŐ TÜ SKE Falra a borsó... Sok újságcikk, TV-adás bőszíti föl a nyugalom után vágyó magyar polgárt mostanában. Aztán igyekszik lecsillapodni, tudatosítván, hogy vérnyomásának és cukorszintjének magasba szökése mit sem változtat a dolgokon. Arra ott vannak a képviselőink, akik - kalapot le - derekasan küzdenek azért, ami egyébként legtermészetesebb tulajdonunk kellene legyen: emberi, kisebbségi jogainkért. Sajnos, nagyon szerény eredménnyel. Ennek ellenére az ember úgy érzi, néhány égbekiáltó otrombaságra válaszolnia kell. Ilyesmi Vífazoslav Móric úr keresetlen megjegyzése, mely szerint a délszlovákiai magyar falvak temetőinek sírfeliratai arról tanúskodnak, hogy ott elmagyarosított nevű szlovákok nyugszanak. Móric úr! Az ön nevéről igazán nem lehet eldönteni, hogy milyen eredetű. De mondok valamit: a NÉV NEM FONTOS! A lényeg az, hogy ki hová tartozónak vallja magát. Ön szlováknak, Móricz Zsigmond magyarnak. A Duna medence népei az évszázadok folyamán amúgy istenigazában összevissza keveredtek egymással. Nevekből nemzetiségre következtetni nem lehet, legfeljebb az állapítható meg belőlük, hogy az apai felmenők között kellett lenni egy horvátnak, németnek, szlováknak, vagy netán magyarnak. Én Calfa, Deák, Serdahely, Nádasi vagy Országh szlovákságát nem vonom kétségbe, s éppen úgy tiszteletben tartom, mint ahogy önnek illene tiszteletben tartania Petrovics, Jeszenszky, Lipták vagy Prohászka magyarságát. Petrovics volt az, aki Petőfi néven egyik versében valahogy úgy írta, hogy ha nem is született volna e nemzet fiának, akkor is magyarnak vallaná magát. Hát pontosan ez az, ami számít, Móric úr! A témával kapcsolatban jut eszembe az a képviselőnő is, aki egy nemrégiben lezajlott parlamenti ülésen nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy a magyarok létszáma legföljebb háromszázezer, mert a másik háromszázezer, aki magyarnak vallotta magát - roma. Nem tudom, mire alapozza ezt az állítását, mert a hivatalos statisztika mást mond. De ha ő tud róla, hogy háromszázezer roma magyarnak írta be magát, akkor ez a háromszázezer nem roma, hanem immár magyar. így akár ki- lencszázezren is lennénk. Ugyanakkor, amikor a moricok és elvbarátaik minden módon azon mesterkednek, hogy életfeltételeinket megnehezítsék, létszámunkat csökkentsék, csodálatos módon féltő gonddal kísérik gyermekeink jövőjét, hogy egyenlő e- séllyel indulhassanak az életbe, érvényesülésüknek ne szabja útját esetleges hiányos szlovák nyelvtudásuk. Erre még komoly összegeket is hajlandók áldozni alternatív iskolák létrehozásával. Megható ez a gondoskodás, bár több mint gyanúsan ellentmondásos. Hagyják csak ránk gyermekeink nevelését! Okosabb lenne, ha végre leráznák magukról ezt a tizenkilencedik századból átmentett fölösleges hevületet, és végre tudatosítanák, hogy már 1996-ot írunk, és állítólag az Európai Közösségbe törekednénk, becsületesen vállalva annak minden konzekvenciáját. Ordódy Katalin NÉGYSZEMKÖZT A KÉSZÜLŐ KÖZTÁRSASÁGVÉDELMÍ TÖRVÉNYRŐL A demokrácia végét is jelentheti A szlovák kormánykoalíció legkisebb, ám annál harciasabb pártja, az SZNP az utóbbi időben mind erőteljesebben szorgalmazza az államvédelmi törvény elfogadását. A nemzetiek már kidolgozták a törvény tervezetét, szövegét azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra, s így a szórványos információk alapján csak sejthető, hogy mit is tartalmaz. Szlovák lapokban megjelent kommentárok sem tartják kizártnak: a törvényt úgy „szabták”, hogy az ellenzéki politikusi és lapvélemények elhallgattatásának kiváló eszköze legyen. Két jogászt, Iván Simkót, a KDM és Rózsa Ernőt, az Együttélés parlamenti képviselőjét kérdeztük arról, hogy mit tudni a készülő törvényről, s elfogadása esetén mi lehet a várható hatása. IVÁN SlMKO: Lehet propagandafegyver, de az ellenzék elhallgattatásának az eszköze is • Feltétlenül szükség van-e egy ilyen törvényre?- Én úgy látom, hogy csak propagandaízű buborékról van szó. Ennek hatása lehet teljesen ártalmatlan, de valódi politikai fegyverré is válhat az ellenzékkel szemben. Ott, ahol a kormányzó politikai pártot és vezetőit az állammal kezdték azonosítani, az államvédelmi törvényt e politikai Prikler László felvétele garnitúra érdekeit védő törvényként alkalmazták. A szóbanforgó törvénynek is megvan ez a burkolt veszélye... • A büntetőtörvény paragrafusai nem elegendőek az állami érdekek megfelelő védelméhez?- Igaza van, ha azt várja, hogy igennel felelek. Mert valóban, a meglévő jogszabályok teljesen elegendőek, hiszen vonatkoznak olyan büntetendő cselekedetekre, mint a hazaárulás, a köztársaság gyalázása vagy az államrend felforgatására irányuló tevékenység. Röviden a véleményem az, hogy megfelelő a jelenlegi jogi szabályozás, s ha összehasonlítjuk más demokratikus országokéval, akkor megállja a helyét. • Tehát szükségtelen a büntetőtörvény két paragrafusának a módosítása is, amit az SZNP szorgalmaz....- Azt hiszem, végképp szükségtelen. A szóban forgó büntetendő tevékenységek esetében erőszakos akciókról van szó, amelyek a területi integritás vagy a szuverenitás ellen irányulnak, nem pedig szóbeli kihágásokról. Az emberek ellen nem folytatható bűnvádi eljárás csak azért, mert ilyen vagy olyan nézetet vallanak. Végső soron az alkotmány is rögzíti, hogy véleménynyilvánítás miatt senki sem vonható bírósági felelősségre. Ha sor kerülne a 98-as és a 105-ös paragrafusok módosítására, vagy csak a hírből ismert törvény elfogadására, mindkét esetben arról lenne szó, hogy bárki ellen bűnvádi eljárást indíthatnak kijelentései miatt. Ez egyúttal a Szlovák Köztársaság alkotmányának a megszegését is jelentené. • A törvényjavaslat még nem került nyilvánosságra, de mint minden ilyen jogszabály, valaki ellen irányul. Ne- vesíthető, hogy ki vagy mi ellen?- Szerintem a törvény kidolgozói egyelőre propagandafegyverként puffogtat- nak vele, ám ha megszületik, bárminemű ellenzéki vélemények han- goztatói ellen felhasználhatják. • A törvény lesújthat a pártokra vagy a sajtóra is?- Igen. • Elfogadása esetén sajátos szlovák törvényről lenne szó?- Ha csak propagandafegyver lenne és nem tenné lehetővé a véleménynyilvánítás és a meggyőződés miatti büntetést, akkor ezt a törvényt akár a politikai harc részeként is értelmezhetnénk, amely a demokratikus országokban is megszokott jelenség. Ha viszont lehetővé tenné az emberek bíróság elé állítását, pusztán szabad véleménynyilvánításuk miatt, nos, ebben az esetben összeütközésbe kerülnénk az alkotmánnyal, másfelől pedig szokatlan gyakorlatot jelentene egy demokratikusnak mondott államban. • Közvetlenül azután beszélgetünk, hogy a parlament megszakította a szlovák-magyar alapszerződés ratifikációs vitáját. Elképzelhető, hogy az államvédelmi törvény vitája megelőzi a ratifikáció lezárását?- Csak találgatni tudnék, korai erről beszélni. A törvényt egyelőre csupán hallomásból ismerem, de ha már a kormányfő és a parlament alelnöke is úgy nyilatkozott, hogy rövidesen a törvényhozás elé kerül, akkor ezt nem lehet félvállról venni. • Milyen jelzést küldene Szlovákia a nagyvilágba a törvény elfogadásával?- Ez kimondottan a törvény tartalmától függ. Ha lehetővé tenné, hogy a polgárokat meggyőződésük vagy kijelentéseik miatt elítéljék, akkor nagyon rossz jelzés lenne, és a demokrácia végét jelentené nálunk. • S okot adhatna egy újabb demarsra?- Úgy gondolom, már demar- sot sem küldenének... RÓZSA ERNŐ: Az ellenségkeresés légköre szül ilyen törvényt • Mikor merül fel általában ilyen törvény elfogadásának a szükségessége?- Az autoritativ rendszerű vagy a diktatúra felé hajló, illetve egypártrendszer alapján működő államnak lehet az érdeke ilyen törvény elfogadása. Ilyen értelemben tehát nem is az országot védi, hanem az uralkodó párt vezető szerepét. Mivel általában nem lehet kimutatni, hogy nem államérdekről, hanem szűkebb értelemben vett pártérdekek védelméről van szó, ezért ezt a nemzetközi jog elfogadja. • Európában mi a _____________ gy akorlat?- Az európai országokban nincsenek ilyen törvények. Legtöbb helyen maga a büntető törvénykönyv intézkedik az államellenes bűncselekmények szankcionálásáról. A mi megítélésünk szerint elegendő védelmet nyújtanak a büntetőtörvény paragrafusai. Pontosan meghatározzák, hogy mi büntetendő, továbbá azt, hogy ki hallgathatja ki azt a személyt, aki ellen eljárást indítottak,és esetleg mikor vehető őrizetbe. De egy ilyen államvédelmi törvény esetében, amely általában a gyanúsítgatások, az ellenségkeresés légkörében születik, s a saját polgáraitól való félelem hozza létre, lehetővé teheti, hogy esetleg csak utólag, ex post határozzák meg, mely tevékenység államellenes. Ez nagyon veszélyes, mert megfosztja a polgárt a jogbiztonságtól, másrészt pedig félelemkeltésre használható. Ha ezt a törvényt beleágyazzuk a kormány eddigi lépéseibe, s figyelembe vesszük, hogy az alapszerződés elfogadása előtt keresztülvitték a nyelvtörvényt, előkészületben van a szóban forgó államvédelmi törvény, a büntetőtörvény módosítása, továbbá elkészült a Matica-tör- vény, akkor kirajzolódóban van egy összkép. Sorozatban hozzák az olyan törvényeket, amelyek semmissé teszik az általánosan biztosított jogokat, s ezek csak deklaratívakká válnak. Mindez oda vezet, hogy végső soron felhígítják az alapszerződés egyes cikkelyeit is, mert ezekben többnyire olyan kitételek vannak, hogy a szerződő felek belső jogrendje szerint kell alkalmazni őket. Ez pedig a szlovák parlament döntései nyomán áll össze, így megvan az a kiskapu, hogy megkerüljék azt, amit a szerződésben vállaltak a másik féllel szemben. Mivel még a parlamenti bizottságokba sem jutott el az SZNP által beharangozott törvény szövege, ezért érdemben nem tudok hozzászólni. Remélem azonban, hogy megpuhulnak azok a cikkelyek, amelyek tartalmát egyelőre csak kiszivárogtatásokból ismeijük. Az állam felfogható erőszakszervezetként, amelynek alattvalói vannak és ő fölöttük uralkodik, vagy pedig szerződésként az állam és a polgár között. Az utóbbi esetben viszont a polgárok védelmét kell, hogy szolgálja. Itt van az alapvető tévedés, mert a törvény az előbbi elképzelésből indul ki, s ugyanerre a filozófiára épül a nyelvtörvény is. Ha az államot Az interjúkat készítette: P. Vonyik Erzsébet erőszakszervezetnek tekintik, akkor az államnyelv is az erőszakszervezet egyik eszköze... • Az elmondottakból azt szűröm ki, hogy lényegében törvények egész láncolatáról van szó, amelyek egy totalitárius rendszer kiépítését célozzák...- Igen, s ennek egyik jele, amikor az „államérdek” szempontjából ezt minden lehetséges eszközzel biztosítják. Ide tartozik valójában még az adórendszer is, mert sok függ attól, hogy kiket és mennyire adóztatnak meg, milyen a közigazgatási törvény, a kihágások büntetési lehetősége. Törvények egész rendszere épül ki annak érdekében, hogy a kormányaidnál álló hatalmi garnitúra biztosítsa saját érdekeinek a védelmét. • Elképzelhetőnek tartja, hogy az államvédelmi törvény vitája megelőzi az alap- szerződés ratifikálási vitájának felújítását?- A miniszterelnök szavaiból arra lehet kö- viadoGlossfelvétele vetkeztetni, hogy ez a törvény feltehetően a januári plenáris ülés elé kerül, tehát megelőzheti a ratifikációs vita folytatását. Elsősorban politikai akarat kérdése, hogy mikor tűzik napirendre, s ha nagyon akarják, akkor a véleményezés a parlamenti bizottságokban felgyorsítható. Nincsenek kétségeim viszont, hogy a köz- igazgatási beosztásról már januárban döntés születik a parlamentben, hiszen az a kormány szempontjából létkérdés. Ezzel függ össze az Európa Tanács 1201-es ajánlása, amely az adminisztratív körzetekkel, önigazgatási szervekkel, önkormányzatok bizonyos fokú önállóságával függ össze. Ha szándékosan úgy alakítják ki az egyes közigazgatási területeket, hogy a magyarság részaránya elenyésző lesz, akkor lehetetlenné teszik ilyen szervek létrehozását. Attól tartok, ez a törvény lesz a következő, amit ezután beterjesztenek, s e célból napolták el többek között most a ratifikálást. • Visszatérve az államvédelmi törvényhez, a gyér információk alapján körvonalazható, hogy ki ellen irányul, amellett, hogy hangoztatott célja a fiatal állam védelme annak ellenségeivel szemben...- Nézze, ha kijelentem azt, hogy ennek a köztársaságnak nincs külső ellensége, s a szomszédokkal sincs ellenséges viszonyban, akkor logikus, hogy a törvény csakis a belső ellenséggel szemben kell hogy védje a köztársaságot. Belső ellenségen pedig főleg bennünket, magyarokat értenek, minket támadtak a mostani ratifikációs vita során is. Ha nem is lesz benne kimondva, nyilvánvaló, hogy a belső ellenség ellen készül. • Elfogadása esetén milyen nemzetközi fogadtatás várható?- Ha törvénybe iktatják, akkor Szlovákia megítélésén és tekintélyén újabb csorba esik, mert ilyen jogszabály nem jellemző a demokratikus berendezkedésű jogállamokra.
