Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-31 / 13. szám
UmmMm A ff* „ ál jrmti A fréziát generatív úton magokkal, vegetatív úton gumókkal szaporíthatjuk. Nálunk az utóbbi a gyakoribb. A gumóknak azonban a nyugalmi időszakban bizonyos hőhatáson kell átesniük, amit, ha mesterségesen történik, preparálásnak nevezünk. Ez lehetővé teszi az egész éven át történő termesztést. A preparálás aránylag bonyolult művelet, amely kellő gyakorlatot, szakmai képzettséget követel. A többféle módszer közül véleményem szerint az alábbi a legelfogadhatóbb. A felszedés után a gumókat 60-70%-os relatív páratartalom mellett 28-30 C-fokon raktározzuk 11-12 hétig. Ügyeljünk rá, hogy a gumók ezt követően felhasználásra kerüljenek, ugyanis 17 hét után az említett hőmérsékleten kiszáradnak, s már nem hajtanak ki. A szükséges idő elteltével a gumókat 2-4 héten át 13, majd 2 héten át 17 C-fokon kell tartani. Az őszi ültetés előtt a kívánt hőmérsékletet megfelelő helyiségben viszonylag könnyen biztosíthatjuk, mert a preparálás ideje a nyári hónapokra esik. A preparálás után a gumókat azonnal ültessük ki. A frézia termesztésére szánt ágyások szélessége 1-1,4 m, talaja pedig laza legyen, olyannyira, hogy a gumókat kézzel tudjuk a kellő mélységbe (1 cm-re vagy mélyebbre) lenyomni. Az ültetés után ajánlatos 10-12 cm sor- és 5-8 cm-es tőtávolságot betartani. A téli termesztésnél a sűrűséget növelhetjük, mert a téli hónapokban a növény levélzete gyérebb. A gumók ültetését követően ajánlatos a talajt vékony tőzegréteggel borítani, hogy a nedvességtartalmát megóvjuk. Növekedése során a frézia támrendszert igényel, mert különben a növénykék megdőlnek és a virágok is görbén fejlődnek. Erre a célra jól megfelel a szegfűtermesztésnél használatos háló, melyből 2-3 emeletet kell kifeszíteni. A hálókat az ültetés után a talajra helyezzük és a növény növekedésének megfelelően emeljük, s a leveleket, virágokat a háló szemeibe irányítjuk. A gumókat lehetőleg október közepéig ültessük ki. Későbbi ültetésnél a virágzás késő tavaszig elhúzódik. Az említett tényezők betartása mellett viszont számíthatunk rá, hogy a növények 120-130 nap alatt kivirágoznak. OLGYAY EDE agrármérnök PARÁNYI ELLENSÉGEK Tripszek a kertben Kerti és szántóföldi növényeink veszedelmes kártevői a szabad szemmel alig látható tripszek. Ezek a nyúlánk, karcsú testű rovarok általában 1-1,5 mm hosszúak, szárnyaik rojtosak (innen a rend elnevezése: Rojtosszárny úak-Thysanoptera), számos sertét hordoznak, szájszerveik szúró-szívó típusúak. Száj szerveik típusa utal a táplálékszerzés módjára - általában növényi nedveket szívogatnak, ezzel károsítják a növényt, s közben különféle vírusokat is terjesztenek. (Megjegyzendő, hogy vannak olyan fajok is, amelyek korhadékfogyasztók, sőt akadnak köztük még ragadozók (atkákat pusztítók) is. Képesek szűznemzéssel - parthenogenézis - is szaporodni, azaz anélkül, hogy a petesejtek megtermékenyülnének. Több, veszélyes kártevőként számon tartott faj Európa-szerte elterjedt (a közönséges lentripsz, gladiólusztripsz, borsótripsz), vagy akár geopolita (dohányt- ripsz). Vannak közöttük polifá- gok (több növényen szívogató) és monofágok (egy gazdanövényen élősködők) is, mint például a borsótripsz. A száraz, meleg időjárás általában kedvező számukra, ilyenkor erősen elszaporodhatnak és komoly károkat okoznak. Nálunk a leggyakoribbak a do- hánytripsz (Thrips tabaci), a közönséges lentripsz (Thrips linari- us), a gladiólusztripsz (Taenioth- rips simplex), a nyugati virág- tripsz (Frankliniella occidentalis), a szegfűtripsz (Taeniothrips dianthi) és a borsótripsz (Ka- kothrips pisivorum). Természetesen az ilyen apró rovarfajok pontos meghatározása csak mikroszkóp segítségével és kellő szakismerettel végezhető el, de kárképük, életmódjuk alapján következtethetünk rá, hogy növényeinket melyikük támadta meg, s így sikerrel védekezhetünk ellenük. A rend fajai közül korábban a dohánytripszet tartották a legveszélyesebb kártevőnek. Ma is tartanunk kell tőle; száznál több növényfajon károsít. Üvegházakban és szabadföldön a növények leveleit, szárát, gumóit, virágait egyaránt megtámadja, s közben több veszélyes vírust terjeszt. Évente a szabadföldön nálunk 4-5, az üvegházakban, fóliasátrakban pedig akár 8-12 generációja is kialakulhat. Az imágók a szabadföldön növényi maradványok között, vagy a talaj felső rétegében telelnek át. Szívesen választják ebből a célból a hagymamaradványokat, a lucerna- és a vöröshere-táblákat. Mivel előszeretettel telelnek át a dughagymán, s vele együtt újra kikerülnek a kertbe, ezért az étkezési hagyma legveszélyesebb kártevői is. Az első kifejlett, szárnyas rovarok már április elején megjelennek. A peterakást követően egy hét múlva kelnek ki a lárvák. A dohánytripszek csak a friss hagymaleveleken képesek szívo- gatni, ezért a dughagymáról nevelt állományban számuk június közepén-június végén tetőzik, majd - mivel utána már új levelek nem nőnek - minimumra csökken. A magról nevelt hagymán később is képződnek új levelek, ezért itt nagyobb számban még július közepén is megtalálhatók lárvái. A kártétel először a fiatal levelek tövének belső oldalán, apró fehéres foltok formájában figyelhető meg. A magnak hagyott példányokon a károsítás a virágzat tengelyére is kiterjed. A későbbiekben a rovarok szívogatásának ezüstös nyomai az idősebb leveleken is megtalálhatók. A dohánytripsz a hagymán kívül a dohányt, uborkát, a paradicsomot (e két utóbbin gyengébb lesz a terméskötődés), a burgonyát, a lucernát, vörös herét, a szegfűt, cikláment stb. is megtámadja. Szél útján és palántázással is teljed. A tripszek ellen is nagyon fontos a megelőzés, ezért semmisítsük meg a növényi maradványokat, ahol áttelelhetnek. A vegetációs idő alatt helyezzünk ki sárga és kék edényeket, öntsünk beléjük vizet; ezeket ugyanis előszeretettel látogatják, így képet alkothatunk népességük nagyságáról, arról, kell-e ellenük vegyszerekkel is védekezni. A vegyszeres beavatkozásra az étkezési hagymánál 3-6 leveles korban, május végén-július elején, majd június végén-július elején, utoljára pedig július vé- gén-augusztus közepén kell sort keríteni. (folytatjuk) p.r Váltócsapos metszés A szőlő metszése II. A második évben a két rügyre visszametszett éves vessző egy kétéves fás részen helyezkedik el, ez a csercsap. Ha a csercsap is idősebb lesz egy évvel, akkor már termőrészeket is hagyhatunk rajta (hosszúcsapot, félszálvesszőt). A termőrészeket hordozó többéves fás részt termőalapnak nevezzük. Hosszúcsapos váltómetszés A termőcsapok itt nem kétrügyesek, hanem hosszabbak, 3-4 rügyesek. Az első évben két- rügyes csapot hagyunk, amelyekből később cser- és termőlap lesz. A második évben, ha az előző évi csap mindkét rügye kifakadt, s megfelelő vastagságú és hosszúságú vesszőket nevelt, akkor az alsó vesszőt kétrügyes rövidcsapra, a felsőt négyrügyes hosszúcsapra metsszük vissza. A harmadik évben a hosszúcsapot tőből eltávolítjuk, az előző évi rövidcsap felső vesszőjét hosszúcsapra, az alsót pedig rövidcsapra metsszük vissza. A negyedik évben hasonlóan metszünk, mint az előzőben. A hosszúcsapot ismét tőből eltávolítjuk, majd az előző évi rövidcsap két vesszőjét felhasználva hagyjuk meg az új rövid- és hosszúcsapokat. A hosszúcsapos metszést lehetőleg ne végezzük ugarcsap nélkül, mert a tőke gyorsan felkopaszodik. Ugarcsapnak nevezzük a hosszúcsap alatti 1-2 rügyes csapot, amin termés is képződhet, de legfőbb feladata, hogy a hosszúcsapot felváltsa és a gyors felkopaszodást megakadályozza. Ez a metszésmód termékeny talajra, jó tápanyagellátás esetén ajánlható. Szálvesszős váltómetszés A szálvesszős váltómetszés szabályai hasonlítanak az előbbiéhez. A termőlapot itt is kétrü- gyes rövidcsapból kezdjük kialakítani. A második év tavaszán a felső vesszőt szálvesszőre metsszük, az alsót pedig rövidcsapra; ez lesz az ugarcsap. A harmadik év tavaszán tőből eltávolítjuk a letermett szálvesszőt és az előző évi rövidcsap felső vesszőjéből új szálvesszőt alakítunk ki, az alsó vesszőből ismét rövidcsapot hagyunk. A negyedik év tavaszán és az utána következő években a harmadik évhez hasonlóan metszünk. Félszálvesszős váltómetszés A félszálvesszős váltómetszés szabályai ugyanazok. mint a szálvesszős váltómetszésé. A szálvesszőt mindig vízszintesen lehajlítva kell kikötni. Erre legkedvezőbb a rügyfakadás előtti időszak. Szálvesszős metszést alkalmazunk a kisebb fürtű fajtáknál (pl. a Szürkebarátnál, Piros tramininál stb.), vagy olyan esetekben, amikor az alsó rügyek kevésbé termékenyek. A szálvesszős metszésnél a tőkék gyorsan felkopaszodhatnak, ezért gondosan ügyeljünk az ugarcsap meghagyására és a szálvesszőt időben kötözzük le. (folytatjuk) JAKAB ANDRÁS A kettősfüggöny metszési módja félszálvesszős metszéssel (A szerzőfelvételei) Spárga a kertben és az asztalon A zok az ismerőseim, akiknek a spárgát megemlítettem, általában valami tökfélére gondoltak. Még akik ismerik is ezt a növényt, azok sem tudják, hogy zöldségféle. Dekoratív ágait ugyanis virágcsokrokba rakják, hiszen, amint erre tudományos neve is utal, az Asparagus nem egyik faja. Természetesen, a szőlőtermesztéshez hasonlóan, igényes, de aki kertjébe telepíti, 20 éven át, vagy még tovább is, évente igazi csemegét szüretelhet. A spárgát mélyforgatással (rigolírozás) előkészített talajba kell ültetni. Kertünk talaját is legalább 60-70 cm mélyen forgassuk meg, keverjünk hozzá bőven érett istállótrágyát vagy komposztot, s ha módunk van rá, káli- és foszforműtrágyát is. Lehetőleg palántákat telepítsünk. Ül- tethetők az egyévesek is, de jobbak a kétévesek, mert ezek erősebbek. Kiültetésük március végén, áprilisban történhet. A növénykék egymástól legalább 150 cm sor- és 50-60 cm tőtávolságra legyenek. Először készítsünk kb. 35 cm mély barázdát, s ide komposztba ültessük el a növényeket úgy, hogy mélyebben legyenek, mint a föld felszíne. Aki csak a saját konyhájára akar termelni 10-15 tő elég. Ahogy a palánták növekednek, mindig húzzunk hozzájuk földet úgy, hogy a 3. évben (ekkor szedhető először) a talaj felszíne egyenes legyen. A termőre fordulásig csak kapálni kell. Amíg a növények kicsik, a sorok között retket, salátát, hagymát, tehát olyan zöldséget is termelhetünk, amelyek nem árnyékolják be a spárgát. A konyhában felhasználható részek a növény hajtásai, az ún. spárgasípok. Ha a töveket feltöltjük, vagy pl. fekete fóliával letakaijuk, fehérített spárgát kapunk, ami nagyon ízletes és puha. Teljed a takarás nélkül termesztett, halványzöld hajtású „zöld spárga” is. Ennek nagyobb a vitamintartalma és csak az alsó végét kell lehámozni. A spárgát az időjárástól függően ápri- lisban-májusban szedjük. A 15-20 cm- es hajtásokat óvatosan törjük ki, hogy a mellettük lévő rügyeket ne károsítsuk meg. Legértékesebbek a vastag, világos színű spárgasípok. A szedést június elején fejezzük be. A hajtásoknak kb. a negyed részét hagyjuk meg, hogy a növény a következő tavaszra megfelelő mennyiségű tápanyagot tudjon elraktározni. Ha kevés hajtást hagyunk, akkor a következő termés szegényebb lesz. Az üzletekben konzervspárga is kapható. Bár elég drága, javaslom, hogy kóstolják meg, lehet, hogy akkor nagyobb kedvvel látnak a termesztéséhez. A fehérített spárgát az elkészítés előtt hámozzuk meg, úgy, hogy a hajtásvég megmaradjon, ez a legízletesebb, legértékesebb. Fogyasztható levesben, mint a többi zöldség, továbbá főzve, párolva, vagy mint a karfiol, kirántva. A legízletesebbnek a pirított spárgát tartom, melyet a következő recept szerint készítek: A megtisztított spárgát sós vízben főzzük, majd serpenyőben szépen sorba rakva, vajon megpirítjuk. (Pirítás közben ne keverjük, mert akkor a spárgasípok összetörnek!) Amikor az egyik felük már világossárgára színeződött, egyenként forgassuk meg őket, hogy a másik felük is megpiruljon. Végül a spárgát zsemle- morzsával vékonyan megszórjuk, s azonnal levesszük a tűzről; 1-2 percig hagyjuk, hogy a morzsa felszívja a vajat, s utána máris az asztalra kerülhet. A pirított spárgát meleg előételként, köretként, sőt hasábburgonyával főételként is tálalhatjuk. SEDLIAK ILONA agrármérnök Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1996. március 31.
