Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-31 / 13. szám
OLIMPIAI SZTÁROK 1924, PÁRIZS | Már az antwerpeni játékokon letette névjegyét a modem olimpiák első nagy futóbajnoka: Pa- avo Nurmi négy aranyérmet és egy ezüstöt vitt haza. A párizsi olimpia már az ő nevétől volt hangos. No, és sikereitől. Különcségeiről rengeteg történet keringett. Rettegtek tőle az ellenfelek, tisztelték a vezetők, csodálták a nézők - de nem szerették. Nurmi akkoriban szinte minden olyan távon nyert, amelyen elindult. Mégis meglepve értesült arról, hogy az 1500 és az 5000 méteres síkfutás döntőjére másfél óra különbséggel kerül sor. A rendezők legalább az egyik aranyéremtől el akarták ütni a csodafutót. Nurmi egyszerűen válaszolt: az olimpiát megelőző hónapban Helsinkiben ötven perc leforgása alatt előbb 1500-on, majd az 5000-en állított fel világcsúcsot! Ezek után érthető, hogy Párizsban mindenki rá volt kíváncsi. Pedig vele futott nagy riválisa, Ritola is. Nurmi Abonban élt, Ritola pedig New Yorkban készült. Akik Nurmi vereségére vagy inkább leégésére számítottak, csalódtak. Üjra négy elsőséget szerzett, s azt a bizonyos két számot is megnyerte. Délután négy órakor indította el a starter az 1500-as finálét, amelyben hajrá nélkül diadalmaskodott. Olajozott futóműként rótta a métereket. A rajt pillanatában elmosódott különcsége, mogorvasága, szótlansága. Olyan volt, mint az óra, amelyet mindig a kezében tartott. Gépiesen egyenletes, gépiesen pontos. Nem csoda, hogy „Futógépnek” nevezték. Még a legjobb óra is elromlik néha. 1928- ban már olyan hírek terjedtek róla is, hogy elfáradt, kiégett. Szülővárosába utazott, a hegyekben kóborolt. A finn szövetség mégis nevezte az amszterdami olimpiára. Ott eleinte úgy kezelték, mint egy fogatlan oroszlánt... Tettekkel válaszolt. Elindult a tízezer méteren, és megnyerte. Rajthoz állt ötezren is. Ezen a távon Ritolát nem sikerült legyőznie, csak második lett. Amint áthaladt a célon, elesett, hosszú percek múlva tért magához. A történtek után nem kis riadalmat keltett, amikor megjelent a 3000 m-es akadályfutás rajtjánál. És ismét ezüstérmet szerzett... Los Angelesben (1932) az olimpia botrány- krónikájának lett a hőse. Profivád miatt nem indulhatott. Külföldi versenyei során állítólag túl nagy követelésekkel lépett fel, magas összegeket fogadott el szállásköltségként. Bizonyításra persze sohasem került sor... Paavo Nurmi élete végéig nem tudta feledni ezt a meghurcoltatást! Ezt követően még két évig versenyzett, eredményein nem mutatkozott visszaesés, mégis feladta a céltalan küzdelmet. Hosszú és bámulatra méltó pályafutása során ez volt az egyetlen csata, amelyet feladott. Nem sokkal kiközösítése után szülővárosában, Abonban szobrot emeltek a valaha is élt legnagyobb futónak, aki 1500-tól egészen a maratoni távig a futás géniusza volt. A helsinki játékokon (1952) rehabilitálta a NOB, ő gyújtotta meg az olimpiai lángot. Ennél szebb és látványosabb elégtételt nem nyújthattak neki. Szobra, amely idegenforgalmi nevezetesség, a helsinki olimpiai stadion előtt áll. Hetvenhat évesen, 1973-ban hunyt el. SZABÓ ZOLTÁN A ilBSárnap márciusi vendége: IVETA BIELIKOVÁ Kapitány és karmester az európai élcsapatként jegyzett MSK Sipox Ruzomberok nó'i kosárlabda-együttesében. Ő irányítja a bajnok játékát, ziccerlabdákat osztogat, vagy éppen maga tör be az ellenfél kosara alá, hogy megkísérelje a pontszerzést. IVETA BIELIKOVÁ valódi vezéregyénisége a rózsahegy ieknek, pillanatnyi formája döntó'en befolyásolja az idegenlégiósokat is felvonultató legjobb szlovák klubcsapat eredményességét. Rendre négyes mezt húz magára, hogy játékostársaival együtt újra és újra a sportág európai magaslatai felé törjön. • Szinte nélkülözhetetlen a hazai mezőnyből kimagasló bajnokcsapatban. Ön a motorja, a lelke az együttesnek, mégis évekig hiába kerestük nevét a válogatott keretben. Ez hogyan történhetett meg?- Nem szívesen térek vissza ehhez a témához, MatyáS edző idejében sokszor napirendre került. Túl bonyolult ahhoz, hogy egy-két mondatban kifogástalanul megmagyarázzam. Csak annyit fűznék hozzá: mind a szlovák kosárlabda, mind jómagam számára kár, hogy így történt. Ami tény: az új szakvezető, Tibor Vasüko már nevezett a májusi, rózsahegyi Eb-se- lejtezőre készülő keretébe. • Osztogatóként kulcsszerepet vállal együttesében. Mekkora teher az ilyesmi? Lehet erről a posztról felülné- zetből figyelni a történéseket? Netán felszabadultan élvezni?- Magasságom eleve erre a szerepkörre irányított. Az évek során olyan osztogatóvá értem, aki minden helyzetben feltalálja magát. Nem mondanám, hogy véremben van az egész, ám megfelelő összpontosítással kellő hőfokra kerülök. Játékunk arra épül, hogy a labdák többsége rajtam keresztül jut tovább, társaim számítanak átadásaimra. Ez nagy teher számomra, ugyanakkor nekem megfelel. Egy- egy igazi tétmérkőzés teljesen kikészít. Borzasztóan elfáradok, főleg pszichikailag, mert meccs közben nem csak a csapat játékának arculatát kell meghatároznom, hanem ügyelnem kell arra is, hogy állandó Karmester, négyes mezben veszélyt jelentsek az ellenfél kosarára. És ezzel együtt már összetettebb a feladatom. • Nehezen alszik el. az ilyen találkozók után?- Nagyon nehezen. Tudja, én beleadok mindent, aztán a kimerültség is hatványozottabban jelentkezik. • Kiskorától kezdve osztogató? Emlékszik még arra, hogyan barátkozott meg a kosárlabdával?- Vezetői hajlamaim csak a pályán nyilvánulnak meg. Alkatom kezdettől fogva erre a szerepkörre tett alkalmassá. Rövid ideig - még a második vonalban - kissé a szélre húzódott irányítót játszottam, de az nem említhető posztváltásnak. Szinte mindenki megkérdezi: hogyan kezdtem? Negyedikig a Rózsahegy közelében fekvő Ludrovában jártam alapiskolába, ott nem is hallottam a kosárlabdáról. Ötödiktől látogattam az iparváros egyik suliját, ahol tornatanárnőm felfigyelt a mozgáskészségemre. Akkoriban ő volt a város diákcsapatának az edzője, elvitt a többiek közé, és ottragadtam. • Számos rózsahegyi siker részese. Melyik maradt meg leginkább az emlékezetében?- Mindig a legutolsó él bennem a legtovább. Ha jobban visszagondolok, rendre a legizgalmasabb kupameccsek fordulópontjai jutnak az eszembe, főleg az idegtépő véghajrával végződök. Ilyen találkozó volt az idei európai kupasorozat negyeddöntőjében a Sporting Athén elleni első rózsahegyi összecsapás, amelyet csak három másodperccel a meccs vége előtt dobott kosarammal nyertünk meg. • Ritkaszép horogdobás volt...- A balhorog a kedvencem. A nemzetközi porondon talán kevésbé gyakran alkalmazom, itthon többször. • A Sipox már fogalom az európai nó'i kosárlabdasportban. Miként érzi ezt a csapat kapitánya? Népszerűségében is megmutatkozik?- Külföldi elismerésünk megnyilvánulásai inkább a klubmenedzser Halljuk, mit mond a kapitány Iveta Bieliková a maga huszonkilenc évével még hajadon. Százhetvenegy centi magas. Egy mérkőzésen a legtöbb pontot a Levice elleni bajnokin érte érte el (36). Legnagyobb sikerei (szerinte): olimpiai részvétel (1992 Barcelona), az első csehszlovák bajnoki cím (1990/91) és a négy legjobb európai bajnokcsapat közé kerülés (1993,1996). Győzelmet ünnepel a játékoslánc (Vlado Gloss felvételei) és az edző címére érkeznek. Szerény vagyok, engem a népszerűség hullámai valahogy elkerülnek. • Mindennapi kenyere a kosárlabda. Ezenkívül még mi? Egyáltalán milyen stílusnak a híve?- Számomra ez a játék óriási kedvtelés is egyben. Nekem a rózsahegyi játékstílus ül a legjobban. Hogy ez milyen? Azt hiszem, erről ennyi is elég. Aki elolvassa, tudni fogja, miről van szó. • Mivel a hazai bajnokságban csak bajosan akad komoly ellenlábasuk, riválisaikat meggyőzően fektetik kétvállra, tudnak-e még egyáltalán örülni az ilyen győzelmeknek?- Ha legalább harminc ponttal megverjük valamelyik közvetlenül mögénk kapaszkodó együttest, annak nagyon szoktam örülni. Az alsóházban tanyázók ellen még magasabbra helyezzük a mércét. Meg aztán az ilyen csapatokkal időnként már felszabadultan játszhatunk. Persze, komolyan veszünk minden mérkőzést, így a találkozók során rendre valamire készülünk. Az már az edző dolga, hogy megmondja, akkor és ott éppen mit fogunk gyakorolni. • Hogyan tud kellőképpen odafigyelni az olyan összecsapásra, amelyről előre tudja, hogy fölényesen megnyerik? Kosárbűvölés- Hát, nem könnyű! Beismerem, a mérkőzés előtt inkább csak az jár az eszemben, hogy egy kicsit kifutom magam, de aztán fokozatosan belelendülök, főleg annak köszönve, hogy játékban vagyok. Kosarastrük- köket találunk ki, s ezek feldobnak, utána jobban érdekel a meccs. Persze, az edző és a menedzser mindig gondoskodik arról, hogy ne szóra kozzuk el a találkozót. Ha megten nénk, utána lenne mit hallgatnunk. Különben ők ketten tőrödnek azzal, hogy mindig kellő hőfokon legyünk. • Hallottam, a bírságolástól sem riadnak vissza...- Létezik egy belső szabályzat. Engem még nem értek tetten, így nem volt mit levonniuk. Szorgalmas és pontos vagyok az edzések látogatásában, az apróságoknak tűnő kellékek előkészítésében. • Egyszer sem csalogatták máshova játszani?- Dehogynem. Még külföldre is hívtak. Az utóbbi időben már nem érkezett ajánlat, mert csapatommal magasra jutottam, helyem biztos benne, s olyankor nem szokás csábítgatni. Szívügyem a rózsahegyi kosárlabda, a töprengés időszakaiban pedig Smolek menedzser mindig kitalált valami újat, aminek nyomán elindultunk felfelé. Nekem meg attól elfogyott a távozási kedvem. • Gondolt-e már arra, mihez kezd a sportolói pályafutása végeztével?- Kiváló formában érzem magam. Ilyen sikeres idényem még soha nem volt. Úgyhogy egyelőre inkább a kosárlabdára gondolok. Egyébként vegyész-operátorként végeztem, de nem hinném, hogy ebben a szakmában fogok boldogulni. Befejeztem egy szakosítót is, s könnyen előfordulhat, hogy a fiatalokkal foglalkozom majd. De az még távolabb van... • Elérte már megálmodott sikereit?- Várjunk Szófiáig. Nagyok az elvárásaim. Mindenképpen szeretném, hogy bejussunk a döntőbe. (Mint ismeretes, a rózsahegyi együttes immár másodszor került a Klubcsapatok Európa Kupájának legjohb négy együttese közé, s a bolgár fővárosban lapzártánk után a 3. helyért játszott.) • Látjuk még valamikor a válogatottban ?- Én bízom benne. Azt szeretném, ha a címeres mezben is legalább úgy menetelnénk, mint a klub színeiben. A legjobbak társaságába jutva. J. MÉSZÁROS KÁROLY
