Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-31 / 13. szám

Teljesen természetes és indokolt, hogy a plurális, demokratikus társadalomban minden más csoporton kívül az etnikai csoportoknak is etnikai szervezeteik és intézményeik vannak, s ezekben az etnikai önkormányzat elve érvényesül. Senki sem kívánhatja, hogy a Matica slovenská vezetésében magyarok, a Csemadokéban pedig szlovákok vegyenek részt, mert az vagy nem önkormányzat lenne, vagy nem etnikai intézmény. Ebben az értelemben teljesen logikus, hogy a magyar kisebbség képviselői etnikai ön- kormányzatot követelnek nemzetiségi iskolaügyüknek, hiszen az etnikai elven alapuló iskolaügy. Ez a joguk az SZK Alkotmányának negyedik fejezetéből adódik (A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogai), nevezetesen a 34. bekezdésből, amely „biztosítja számukra a sokoldalú

fejlődést, a kisebbség többi tagjaival és csoportjaival együtt kultúrájuk ápolását, az anyenyelven történő információszerzés és -teijesz- tés, a nemzetiségi szervezetekben való csoportosulás, a kulturális és oktatási intézmények alapításának jogát.” Az etnikai önkormányzat elvének érvényesítése nélkül ezek a jogok értelmetlenek lennének.

Az etnikai területi önkormányzat a területi önkormányzat fajtája, amelyről az SZK Alkotmányának negyedik cikkelye szól. Az alkotmány ezt nem zárja ki, 64. - 69. pontjainak magyarázata megengedi a polgári és etnikai elv érvényesülését. A gyakorlatban mindhárom alternatívával találkozhatunk Dél-Szlovákia vegyeslakta területein (vegyes, tisztán szlovák és tisztán magyar önkormányzatok). Ebben az értelemben mindhárom egyformán legitim. Ami a nagyobb területi egységben megvalósuló etnikai területi önkormányzatot illeti, ennek megvalósítása az alkotmány 3.

Az etnikai autonómia joga

Vlado Gloss felvételei

mény etnikai önkormányzata (pl. a Matica slovenskáé vagy a Csemadoké), a polgári, kormányon kívüli intézmény polgári önkormányzata (pl. a Milán Simeéka Alapítványé), vagy az etnikai, kormányon kívüli intézmény etnikai önkormányzata (pl. a Máray Sándor Alapítványé), vagy végsősoron a polgári területi önkormányzat és az etnikai területi önkormányzat.

(Folytatás az 1. oldalról)

Egyetértek Moravéík úrral, hogy az autonómiára való jog a kollektív jog érvényesülése. Szerinte azonban ez „a polgári elv, a polgári társadalom felbomlását” jelenti. Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy a kollektív jog itt először a szlovákok nemzetállamának megalakulásakor jutott érvényre, hogy annak megalakulása jelentette a polgári elv és a polgári társadalom elsődleges felbomlását. Az autonómia csupán ennek a ténynek a logikus következménye.

Ha tehát Moravéík úr valóban „szeretné kiiktatni a mi jogrendünkből a kollektív jogok érvényesülését” (ahogyan második cikkében fogalmaz), akkor logikus, hogy a nemzetállami Szlovák Köztársaságnak a polgári Szlovák Köztársasággá való átalakítását kellene javasolnia. Azaz, a nemzetállam alkotmányának átalakítását a polgári állam alkotmányává, és nem az etnikai autonómiának alkotmányrendszerünkből való kiiktatását célzó alkotmánytörvényt szorgalmaznia. Az első lépés minden etnikum összes polgárának egyenjogúsítását jelentené, a második az alkotmányos egyenlőtlenség elmélyítését az uralkodó nemzet és a nemzeti kisebbségek között - úgy, hogy az elsőnek meghagyná az etnikai kiválás előjogát, a többieknek pedig megtiltaná.

A DU által felvetett alkotmánytör- vény-tervezetnek, melyet Moravéík úr védelmez, mély buktatói abban a célirányos folyamatban rejlenek, amely a meglevő alkotmányos jogok gátolásának a folyamatát indítaná el: ma a magyarokat gátoljuk kollektív jogaik érvényesítésében, holnap a kormányon kívüli charitatív szervezetek és az

egyetemek (már dolgoznak rajta!), holnapután pedig, mondjuk a szakszervezetek következhetnek. A kormány részéről mindig akad nyomós ok, miért kell meggátolni egyesek autonómiájának fejlődését, vagy megnyesegetni mások már meglevő autonómiáját „a társadalom érdekében”, vagy a nyíltan hangoztatott „szlovák nemzet érdekében”.

Semmi kétség, hogy éppen a kollektív jogokról van szó mindenütt, még a Moravőík-féle értelmezésben is. „Kollektív jogokról akkor van szó, ha a lakosság kiválasztott csoportjai számára ezek a jogok eltérő rezsimet jelentenek”, írja Moravéík (második cikkében). Igen, éppen ezt az „eltérő rezsimet” biztosítja az egyetemek akadémiai szabadsága, vagy a vasutasok szociális jogainak gyűjteménye, akárcsak a magyar nemzeti kisebbséget megillető politikai és kulturális jogok minimális standardja nálunk. Bármelyiket kezdjük ki, mindegyiket sértjük, s mindannyiunk számára káros.

„A kollektív jogok azt jelentenék, hogy a polgárokat általános polgárokra és olyanokra osztanánk, akik bizonyos autonóm, külön jogokkal rendelkeznek.” (Moravéík első cikkében.) Egyetértek, ám ezt nem mínusznak, hanem ellenkezőleg, a plurális, demokratikus társadalom előnyének tartom. A totális rendszer az ország valamennyi privilégiumok nélküli polgárát egy monolit tömegbe (a dolgozókéba, a népébe) glajchsaltolta, s csak „általános polgároknak” tartotta őket. A plurális rendszerre a kisebbségek sokasága és tarkasága jellemző. A polgárjogok és a polgári kötelességek érvényesülését a plurális társadalomban a szubszidiaritás elve vezérli. Az én klubomban, az én egyetememen, az én

hitközségemben, az én területi önkormányzatomban, az én szakszervezetemben autonóm módon érvényesítek bizonyos jogokat, ugyanúgy, mint más polgárok más csoportokban, szervezeti és területi egységekben. Ez érvényes a nemzeti kisebbségekre is. Csak a fennmaradó polgári jogaimat érvényesítem fokozatosan a magasabb egységekben: az állam polgáraként csak a sor legvégén fordulok elő, azzal, ami jogaimból és kötelességeimből számára fennmarad. Először, és naponta, a község (területi, egyházi, akadémiai, kisebbségi) polgára vagyok. Ügy általában vett polgár csak alkalmanként, amikor az állammal és szerveivel kapcsolatba kerülök - ha négyévente egyszer az urnához járulok, vagy ha összeütközésbe kerülök a törvénnyel stb.

Az optimális egyensúly kialakítása és megtartása a község és az állam polgára között, amely lehetővé teszi számára, hogy büszke és szuverén tagja legyen mindkettőnek, a plurális, demokratikus társadalom magas szintű politikai kultúrájának a megnyilvánulása. Ez érvényes a nemzeti kisebbsé- - gek tagjaira is. Ezt azonban alkotmányos korlátokkal, kierőszakolt lojalitással nem lehet elérni, csak pozitív feltételek kialakításával és bővítésével, amelyek mellett a kisebbséghez való tartozás nem jelent hátrányt, vagy a polgárok egyik vagy másik csoportjába történő besorolását. Ha azt akarjuk, hogy a szlovákiai magyarok büszke polgárai legyenek községüknek és államuknak, egyenrangú polgárokká kell tenni őket a szlovákokkal mind a községben, mind az államban, úgy, hogy a községet és az államot éppúgy a magukénak érezzék, mint a szlovákok.

Végül pontosítani kell, mi az etnikai önkormányzat. Moravéík úrral egyetértünk abban, hogy az autonómia és az önkormányzat egy és ugyanaz, s hogy az önkormányzat a polgári társadalom alapja. Többféle önkormányzati formát ismerünk. Moravéík úr hármat említ: a területi önkormányzatot, az önkéntes szerveződések önkormányzatát és a törvény által kijelölt embercsoportok önkormányzatát. Az elsőnek a területi egység az alapja (pl. község), a másodiknak kormányon kívüli szevezet (pl. alapítvány), a harmadiknak egy intézmény (pl. egyetem). Ezek mindegyike egyetemes polgári elvek vagy meghatározó etnikai (esetleg más, pl. vallási) elvek szerint működhet. így jön létre a polgári intézmény polgári önkormányzata (pl. egyetemé), az etnikai intézbek. 64. pontjától függ, amely szerint „a nagyobb területi egységek önkormányzatát, annak szerveivel, a törvény határozza meg.” Az alkotmány tehát a priori ezt a lehetőséget sem zárja ki: s éppen erre az esetre gondolunk, amikor az etnikai autonómia problémájáról beszélünk (mint „a nagyobb területi egység etnikai területi önkormányzatának” rövidebb kifejezéséről). A szlovák-magyar alap- szerződés ebbe csak olyan értelemben hoz új elemet, hogy míg a szlovák alkotmány nem zárja ki az etnikai autonómiát, a szerződés egyenesen megengedi (az ET 1201-es ajánlására hivatkozva).

Az etnikai autonómiának ezt a típusát én sem tartom a probléma szerencsés és perspektivikus megoldásának. Ahogyan a szlovák nemzetállam az egész országban uralkodó etnikum szerepébe emelte a szlovákságot, az etnikai területi autonómia ugyanúgy az uralkodó etnikum szerepébe emelné a magyarokat az adott régióban. Moravéík úrral együtt jól ismetjük a problémának mindkét fél számára előnyös megoldását: ez a polgári elv megvalósítása mind a regionális területi önkormányzat, mind az ország állami vezetésének szintjén.

Már csak abban kell megegyeznünk, hogy a jelenlegi nemzetállam keretében ez aligha lehetséges.

Amíg ebben az országban a nacionalista, kisebbségellenes nemzetállami politika érvényesül, nem várhatjuk el a kisebbségektől, hogy szó nélkül tudomásul vegyék és ne védekezzenek ellene.

(Kövesdi Károly fordítása) * **

*Polgári állam és etnikai autonómia (Národná obroda, 2. 22); Nemzeti kisebbségek és jogaik (Kollektív vagy individuális?) (Národná obroda, 2. 27)

**Zárjuk ki az etnikai autonómiát, amíg nem késő (Domino efekt, 96/6)

BELFÖLD 1996. március 31. IiBSámap