Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-31 / 13. szám

- A sorrendben ötödikként megala­kult, jelenleg tehát a legifjabb szlová­kiai magyar politikai tömörülés elnö­kétől kérdezem: vállalja a szókimon­dó, őszinte beszélgetést?- Természetesen.- Akkor térjünk leplezetlenül a lé­nyegre! Az 1995-ös esztendő egyik fi­gyelemre méltó, a szlovák sajtóban is élénk visszhangot keltő eseménye volt, hogy létrejött a Magyar Népi Mozga­lom a Megbékélésért és Jólétért nevű szerveződés; s ezzel, szerintem, meg­valósult az a kormányzati szándék, amely éket akar ütni a felvidéki ma­gyarság 1989 novembere után kiala­kult, önálló parlamenti képviselettel is bíró politikai jelenlétébe. És mert az új mozgalom neve már önmagában is eléggé nyögvenyelős, fontos lenne tud­ni: miként jellemezhetők a célkitűzé­sei?- Elsősorban visszautasítom, hogy mi bárki, bármi közé éket akarnánk ütni. Ellenkezőleg, ez a mozgalom va­lami érdekében jött létre. Mi nem a konzervatív pártok közé soroljuk ma­gunkat, hanem a balközéphez, tehát a szociáldemokráciához állunk közel. Egyszerűen a Magyar Koalíció pártjai mellett alakultunk, egy más értékrend­hez igazodva. Én vállalom ezt. Moz­galmunk neve pedig szándékosan hosszú. A következő kongresszusaink egyikén majd megváltoztatjuk, egyelőre viszont e hosszú névben lé­nyegében a programját is megadja a mozgalom.- Egy esztendő múltán milyen a szerveződés támogatottsága ?- Mozgalmunk több déli járásban kialakította mára saját titkárságát és egyéb struktúráit. Tagságunk jelenleg mintegy 2500 fő, a támogatottságról azonban nincs adatunk, mert a közvé­leménykutatások kérdőíveiben egyelőre nem szereplünk.- Ön balközép beállítottságúnak tartja ezt a hosszú nevű szerveződést, ám azok a hivatásos szlovákiai ma­gyar politikusok, akik nyíltan a szoc- dem elvek hívei, még az előkészítő stá­diumában elfordultak az MNMMJ-től. Például Borza Erzsébet, aki, miután faképnél hagyta önöket, egyebek kö­zött azt nyilatkozta: ő igazat mondani sem tud úgy, ahogy mások hazudnak. Ráadásul épp Borza Erzsébet, illetve Varjú János és Paulicky Péter kezde­ményezésére legálisan is létrejött már a Demokratikus Baloldal Pártjának magyar frakciója.- Lehetséges, de arról igazán nem tehetek, hogy korábban nem volt meg ugyanehhez a szükséges bátorságuk. Ami pedig Borza Erzsébet szereplését illeti a mi mozgalmunkban, az egy na­gyon rövidke jelenés volt. Mindössze háromszor találkoztunk, ám ha ő ha­zugságról beszél, akkor én is kijelent­hetem, hogy ő hazudott, nem mi.- Igazságot tenni a kölcsönös szem­rehányásokban ne a riporter tiszte le­gyen! Őneki legföljebb az tűnhet fel, hogy az ön által irányított mozgalom­ban jobbára olyasvalakik találkoztak, akik végleg avagy átmenetileg, de ilyen-olyan oknál fogva hátat fordítot­tak korábbi pártjaiknak. így az ön ál­tal toborzott szerveződés neve, némi újságírói leleménnyel, akár a a Sértődött Szlovákiai Magyarok Moz­galma is lehetne... Nem érzi úgy?- Abszolút nem! Pusztán arról van szó, hogy szabad döntési jogával élve, ki az Együttélésből, ki a Demokrati­kus Baloldal Pártjából jött sorainkba. Harmadrészt pedig olyanokból verbu­válódik a tagság, akik eddig nem is politizáltak.- Leszámítva mondjuk a CSKP-t, ahol az illetők például a marxista esti egyetemek tanárai, díszdoktorai vol­tak. És akad itt a meciari DSZM-ből kivált parlamenti képviselő éppen úgy, mint az olyan személy, akinél egyéb vonatkozásokban firtathatnánk a hite­les, vagy a szeplős múlttal járó kísér­téseket...- Mi nem kádereztünk senkit. En­gem a mozgalom szervezésénél pusz­tán az érdekelt, hogy a hozzánk jelent­kezők hajlandók-e elfogadni a progra­munkat, illetve a tehetségük és a le­hetőségeik szerint együttműködni an­nak célkitűzéseinél.- Ön éveken át az Együttélés oszlo­pos tagja volt...- Az alapítói közé tartozom. Még azt megelőzően, közvetlenül a ‘89-es for­dulat után, egy néppárt megalakítását szorgalmaztam. Annak idején Kolár Péterrel ki is dolgoztuk a programját, de azután létrejött az MKDM, utána az EPM, úgyhogy letettünk e szándékról. Később úgy láttam, hogy az Együttélés elkanyarodik az 1990-ben rögzített el­képzeléseitől. Most ezért is próbálko­zom újra a megbékélés gondolatát hangsúlyozni. Számomra ugyanis vilá­gossá vált, hogy az a követelményrend­szer és értékskála, amelyet először az Együttélés, majd a Magyar Koalíció is a magáévá tett, sem idehaza, sem kül- -g földön nem talál pártfogókra. "g- Mégis az a gyanúm: most aligha r? ülnénk itt, ha 1994 őszén Gyimesi .a Györgyöt történetesen megválasztot- g ták volna Királyhelmec polgármes­terévé!- Én független jelöltként indultam. Nem árt, ha tudja.- Rendben. De azt is tudom, hogy az Együttélést, ha úgy tetszik, a szlo­vákok és a magyarok közötti megbéké­lést nemcsak az Együttélés, hanem a Magyar Polgári Párt és a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalom egya­ránt szorgalmazza. Az idevágó közvé­leménykutatások tanúsága szerint a hármas magyar koalíció politizálásá­val a szlovákiai lakosság 9,8 százalé­ka ért egyet, ami lényegében azonos azzal a tíz százalékkal, amely a leg­utóbbi parlamenti választásokon is er­re a választási szövetségre voksolt. Eszerint talán mégsem az elvárásaink­ban van a hiba, hanem a bennünket körülvevő közegben, hiszen Szlovákiát manapság nem a demokraták hemzse- gése jellemzi.- Egyetértek. Bár a magyar térfélen is történtek súlyos baklövések. Ben­nem ezért ne éket keressen senki, én egy olyan bizalmi légkört szeretnék teremteni, amelyben megvalósíthatók annak a feltételei, hogy a szlovákiai magyarság megőrizhesse kultúráját, anyanyelvét, azonosságtudatát, s egyúttal a szociális helyzetén is javít­son.- Önök folyamatos kapcsolatot tar­tanak fenn a HZDS-szel. így több al­kalommal találkoztak Húska alelnök- kel, Gyimesi Györgyöt pedig 1996. március 7-én másodízben is fogadta Vladimír Meciar. ön élvezi a kor­mányfő bizalmát?- Első találkozásunkon az új moz­galom céljai felől érdeklődött. Erre az újabb négyszemközti beszélgetés­re pedig az én kérésemre került sor.- És merő véletlenségből éppen úgy jött ki a lépés, hogy a miniszterelnök öt órával később a Magyar Koalíciót is fogadta! Magyarán azokat a politi­kusokat, akikkel kilenc hónapon át, nyilvánosan tett ígéretei ellenére, par­lamenti képviselőkként sem volt haj­landó tárgyalóasztalhoz ülni.- Az MNMMJ és a HZDS, illetve Meéiar úr és közöttem semmiféle időpontegyeztetés nem volt. Én már két hónapja, írásban kértem ezt a talál­kozót.- A törvényhozásban is képvsielt Magyar Koalícióval szemben még így is hét hónap fórt kapott!- Ez nem rajtam múlott.- Értem. Mégis feltűnt!- Nekem is. És jólesett. Mert előze­tes témarögzítés nélkül elmondhattuk a véleményünket. A kisebbségi kérdé­sekben ugyanazokat a gondokat vetet­tük fel, mint a Magyar Koalíció, csak mi nem ezzel kezdtük. Javarészt a dél-szlovákiai járások nagyon rossz gazdasági helyzetéről beszélgettünk, ezt a kérdéskört boncolgattuk. Vélet­len, de a szociális kérdéseket illetően pont akkor szorgalmaztuk a nyugdí­jak emelését, illetve a további népjó­léti intézkedéseket, amikor a kormány még aznap döntött ezekben a kérdé­sekben.- Aznap este a Büntetőtörvény­könyvnek a sztálini idők szellemét idéző módosítási javaslatát tárgyalta rendkívüli ülésén a Meciar-kormány; az imént szóba került szociális kérdé­sekről két nappal korábban határo­zott, és a kormányzat március 7-i po­zsonyi nagygyűlésén már lelkendezhe­tett efölött a demokrata nyanyák tég­lamezei gyülekezete.- Erre a nagygyűlésre is azután ke­rült sor, hogy velünk találkoztak!- Önök támogatják, hogy a nyelv­törvény ügyében a szlovák keresztény- demokraták és a Magyar Koalíció együtt fordul az Alkotmánybíróság­hoz?- A nyelvtörvény dolgában valóban joghézag alakult ki. Ezért szorgalmaz­zuk, hogy Szlovákiában a magyar nyelv használatát külön jogszabály ren­dezze. Nekünk a miniszterelnök úr azt fejtegette, hogy ez a törvény nem vo­natkozik a kisebbségek nyelvhasznála­tára, de ezt a magyarázatot épp az erről szóló paragrafusok tág, már-már egyé­ni szájíz szerinti értelmezhetősége mi­att nem tartjuk igazán elfogadhatónak.- A gazdasági helyzetről társalogva fölmerült-e az is, hogy aligha válik Dél-Szlovákia előnyére, ha az ottaniak jóformán szóhoz sem jutnak a magá­nosítás során...- Különösen azt szorgalmaztuk, hogy a magyar nemzetiségű priva- tizőrök főként az állami gazdaságokat vehessék kézbe. Vladimír Meéiar erről támogatólag nyilatkozott, s hoz­záfűzte, neki édesmindegy, hogy ki fog privatizálni.- Garanciákat is említett?- Nem. Azokat nem.- De hát a vak is látja, hogy privati­zálás dolgában, jobbára bagóért és pártszínek szerint, előre kiszemelt egyéneknek áll a szerencse.- Mi ketten most a magyar priva- tizőrökről beszélgetünk. A kormány praktikáit ne rajtam kérje számon.- Az imént azért faggattam arról, vajon ön élvezi-e a kormányfő bizal­mát, mert akkor szóba hozhatná nála, hogy a kormányzat vegye végre elejét a kisebbségellenes döntéseknek; hogy alkalmatlanság okán leválthatná az oktatási tárca éléről Éva Slavkovskát, s visszahelyezhetnék tisztségeikbe az érdemtelenül elbocsátott iskolaigazga­tókat; hogy a művelődési tárca élén rendreutasíthatná a kisebbségi kultú­rát elsorvasztó Iván Hudecet; hogy a kormánykoalíció hár­masfogatából pedig kiadhatná az útját a tisói örökséget éb­re sziget ő Szlovák Nemzeti Párt­nak.- A kormánykoalíció összeté­telét, belső kapcsolatait, vagy döntéseinek sorozatát sem raj­tam illendő számon kérni. A magunk részéről pusztán annyit tudok elmondani, hogy mozgal­munk csupán a kormánykoalí­ció egyik, éspedig legerősebb tagjával tartja a kapcsolatot. Úgy vélem, bármely ország bár­mely kisebbsége csupán a min­denkori kormány jóindulatát él­vezve tud eredményeket elérni. Jelenleg a HZDS van abban a pozícióban, hogy Szlovákiában döntő mértékben befolyásolja a kisebbség helyze­tét. Elutasítani az együttműködést egyszerűen osto­baság, vagy azt várni, hogy egy új kormány majd esetleg más lesz, az nem egyéb az időfecsérlésnél.- Szerintem esetünkben ez nemcsak lojalitás, hanem gerinc dolga is, hogy ki kivel veszi fel a kapcsolatot. És legfőképpen milyen áron?! Mert ha egy tál lencséért és kötelezően a min­denkori kormánnyal, akkor nekem ez a ‘89 előtti gyakorlatot idézi: akkoriban is voltak a húsosfazék körül legyes- kedő ügyeletes magyarok, s ennek fe­jében nem is létezett kisebbségi kér­dés, amíg meg nem bukott a kommu­nizmus...- Én nem saját magamnak akarom az előnyöket. Koromnál, eddigi pálya­futásomnál fogva már nem a fickán- dozók közé tartozom, csupán józanul látom a dolgokat és fölmértem ma­gamban a helyzetet.- Mit jelent ez a gyakorlatban ? Pél­dául azt, hogy a következő választáso­kon a HZDS-szel koalícióban indulnak a voksokért?- Mozgalmunkban egyáltalán nem foglalkoztunk a választásokkal. Így még csak a kötetlen beszélgetések for­májában sem merültek föl bennünk a koalíciós törekvések. Egyelőre azt kell felmérnünk, vajon életképesek va­gyunk-e? Ennek érdekében politizá­lunk és sikerekre törekszünk. Cserébe annyit adunk, hogy kezdettől fogva el- ismetjük a szlovák államiságot, az or­szág határait, területi sérthetetlensé­gét.- Mindezt a Magyar Koalíció is rendre elfogadja.- Igen, de mi a kezdet kezdetétől ezt tesszük, és számunkra a szlo­vák-magyar alapszerződés sem jelen­tett vacillálást, dilemmát.- Gyimesi úr, nyilatkozatainak egyi­kében arra utalt, hogy a HZDS önöket saját partnermozgalmaként kezeli. A riporternek ez óhatatlanul azt juttatja eszébe, hogy Meciar előszeretettel mondogatta, miszerint neki megvan­nak a saját magyarjai...- A szó eredeti értelmében vagyunk partnerek. Önálló politikát folytató, rugalmas kapcsolatteremtésre törekvő mozgalomként.- Az önálló politizálás ismérve a tömörülés saját arcélének markáns körvonalazása. Például politikai ál­lásfoglalások formájában. Mondjuk az államfő elleni kampány, vagy az ifjabb Kovác elhurcolásának dolgában, a tit­kosszolgálatok szerepének kérdésé­ben, satöbbi...- A mozgalomszervezés teendői közben ezek a kérdések nálunk nem merültek fel olyan élesen, mint a tár­sadalom egyéb köreiben. Egyelőre a kisebbségi kérdésekre összpontosítot­tuk figyelmünket.- Itt az alkalom kerek perec rákér­dezni: a kormányzattal ellentétben ön hajlandó támogatni a köztársasági el­nököt?- Nem. Nem tartom őt a legalkama- sabb személynek erre a posztra, és az államfői teendőit sem látja el igazán pártatlanul.- Pedig az Alkotmánybíróság ítéle­tei szinte rendre az ő döntéseit igazol­ják. Mindennek fényében nem kevésbé időszerű kérdés: önnek mi a vélemé­nye a Büntetőtörvénykönyv módosítá­sáról?- Elfogadhatatlannak tartom, mert kétségtelenül visszalépést jelent az egypártrendszer és az ötvenes évek törvénykezési gyakorlatához.- Emiatt hajlandó lenne akár ujjat húzni a kormányfővel? Netán kijelen­teni: itt a határ, innen már nem lehet együtt haladni?- Határozottan ellenzem ezeket a törvénymódosításokat. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy érdem­ben csak alig egy hónapja vettük fel a hivatalos kapcsolatot a HZDS-szel.- És ha e partnerkapcsolatok révén felkérés érkezne, hogy az MNMMJ, a mindenkori partnereknek kijáró szí­vességből, segítsen kitippelni: ki a jó és ki a rossz magyar, ki a lojális és ki a nemzetáruló?- E feltevés nem is lehet más, csak egy az újságíró rosszmájú kérdései közül. Számunkra elképzelhetetlen, hogy ilyen megbízásokat teljesítsünk. Vagy ha azt sugallja a kérdés, hogy talán olyan szerepet vállalnánk, ami különben a titkosszolgálatoké, akkor a mozgalom nevében ezt csak kikérni tudom.- Az újságírónak kötelessége, hogy kérdezzen, párhuzamokat vonjon. Vagy eszébe jusson, hogy a ‘89 előtti korszaknak szintén megvolt a maga rí­tusa: a megbízható figurák a minden­ható párt megbízatásából kilószámra fabrikálgattak jelentéseket, vélemé­nyezéseket, ajánlatokat...- A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért sohasem lesz kapható ilyen feladatokra. Mi azt tartjuk kötelességünknek, hogy pozí­cióba hozzuk a szlovákiai magyarsá­got, mert a perifériára került, és ve­zetői szinten sem a közigazgatásban, sem a nagyiparban nem vagyunk kép­viselve.- De ehhez most vakon, árnyalatnyi gondolatkülönbség nélkül lojálisnak kell lenni a nemzetállamban spekuláló kormányzathoz. Akaratlanul is adódik hát a demokratikus politizálás alap­kérdése: az MNMMJ kormánypárti vagy ellenzéki tömörülés?- Mi sem ide, sem oda nem va­gyunk besorolhatók. Parlamenten kí­vüli erő vagyunk, pozícióinkat tekint­ve pedig az itteni magyarságon belül nem a hegemóniára, hanem eredmé­nyek felmutatására törekszünk. Úgy vélem, hogy legalábbis az elkövetkező tíz év távlatában.- Lám, mennyire relatív az élet: a negyvenvalahány esztendőhöz képest a tíz év szinte „csak” villámtréfa... MIKLÓSI PÉTER Interjú GYIMESI GYÖRGGYEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom