Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-17 / 11. szám
A n fo •»"* Martin Greiner, 1VJ.1 Ll Ldll egy kerámiagyár tulajdonosa megállapította, hogy Wolfgang unokaöccse és Júlia uno- kahűga számlái ismét túlmerítettek, erélyes fellépésre szánta el magát. Tudomásukra hozta, hogy többé nem egyenlíti ki az adósságaikat és a hónap végén a villából is ki kell költözniük. Az ajtó hangos robajjal csapódott be mögötte. Wolfgang Greiner a húgára nézett:- Ez egyértelmű volt! Júlia bólintott és habozva jegyezte meg:- Mi lenne, ha Martin bácsival történne valami? Tulajdonképpen mi vagyunk az egyedüli örökösei. Wolfgang meghökkent:- Júlia, te arra gondolsz... Nem, ezt verd ki a fejedből! Kit gyanúsítanának mindjárt? Minket. Nem. Ezt nem... Még egyszer beszélnünk kell a nagybácsival, nyugodtan, higgadtan... *** A közelgő járőrkocsiban két rendőr ült. Nem akartak hinni a szemüknek, amikor megpillantották a fiatal erdészt. Vadászpuskáját egy világos hajú férfira fogta, aki szemlátomást megörült a rendőrök jöttének.- Én hívattam magukat - mondta az erdész és a nyakában himbálózó rádiótelefonra mutatott. Az egyik rendőr a helyszínen maradt, a másik követte az erdészt a frissen kivágott fenyőtörzsek között, amelyek belepték az utat. Az egyik fatörzs alatt halott férfi feküdt. A rendőr megállapította, hogy a férfit lelőtték.- Ő Martin Greiner - mondta az erdész. - Az övé ez a darabka erdő.- Maga találta meg?- Igen. Kerültem az erdőben, hogy megjelöljem a fenyők törzsét. Csak ma reggel vágták ki és holnap már szállítani is akarják. Ahogy errefelé közeledtem, egy alakot vettem észre, aki valami fölé hajolt. Megismertem a férfit, Helmut Mohrt. S a földön megláttam a halottat.- Hogyan reagált Mohr úr, amikor meglepte őt?- Egyre azt hajtogatta, hogy a gyilkossághoz semmi köze. Dehát ennek eldöntése az önök dolga. Mindenesetre Helmut Mohr nemrég még társa volt Martin Greinernek. *** Hillmann felügyelő a tisztásnak vette az irányt, ahol a holttestet megtalálták. Már mindenről tájékoztatták és bízott benne, hogy a bűntényre hamar fény derül. JOHANN HOLDEN: Greiner törvénybe ütköző és zavaros üzleti eljárásokkal vádolta társát, úgyhogy minden komolyabb kártalanítás nélkül kidobhatta. S egy férfi, aki évek hosszú során keményen gürcölt, hogy egzisztenciát teremtsen magának, ilyesmit nem tud egykönnyen megemészteni. A felügyelő mindjárt rá is kérdezett.- Természetesen nem örültem neki, amikor Martin kidobott. Maga sem ugrált volna örömében. De embert nem ölnék emiatt, felügyelő úr - válaszolta Mohr.- Dehát mit keresett itt Mohr úr, éppen ma?- Engem ide rendeltek, felügyelő úr. Személyesen Martin Greiner rendelt ide. Felhívott, hogy beszélni akar velem. Ragaszkodott hozzá, hogy ezen a helyen találkozzunk, bár nagyon meg lehetett fázva, mert alig értettem a szavát. Ide jöttem, vártam vagy tíz percet, közben járkáltam föl-alá. És aztán megtaláltam. Szinte abban a pillanatban ért ide az erdész úr is.- Figyelmet érdemlő véletlen, nem gondolja, Mohr úr? A felügyelő nem folytatta, mert az egyik rendőr hozta a gyilkos fegyvert.- Az egyik fatörzs mellett feküdt, a moha között - jelentette a rendőr. A felügyelő Mohrra nézett:- Ismerős a fegyver? Mohr egy árnyalattal még sápad- tabb lett.- Ez Martin Greiner pisztolya - mondta. - Annak idején együtt vásároltuk, hogy védekezhessünk az esetleges betörők ellen. Martinnak, mármint Greiner úrnak, volt fegyvertartási engedélye.- Eszerint az ön ujjlenyomata is rajta lehet a fegyveren, igaz? Helmut Mohr riadtan mondta:- Lehetséges.... A felügyelő intett az egyik rendőrnek, hogy vezesse el a gyanúsítottat. Helmut Mohr nem ellenkezett. *** Wolfgang Greiner megrendült arccal hallgatta Hillmann felügyelőt, amikor közölte vele, hogy a nagybátyja halott. Le kellett ülnie.- Elnézést, felügyelő úr, ezt egyszerűen nem értem. Hol találták meg Martin bácsit?- A Francia-árok melletti tisztáson - mondta a felügyelő. - Ismeri azt a környéket?- Természetesen. Hiszen az erdő a nagybátyámé. Martin bácsi szeret- Ki az a Júlia? - szakította félbe a felügyelő.- A testvérem. Fent van a szobájában. Ha kívánja, lehívom. Júlia Greiner éppen megjelent. Wolfgang elébe ment és kézen fogta.- Júlia, Martin bácsi halott... te ezt az erdőt, akárcsak én. És most ő is halott, hát ez szörnyű! Néhány órával ezelőtt még beszéltem vele.- Miről beszéltek a nagybátyjával?- Üzleti ügyekről, felügyelő úr.- Fogalmazhatna kissé pontosabban?- Hát, nem voltunk mindig egy véleményen. Be kell vallanom, hogy sem Júlia, sem én nem tettünk sokat az üzlet érdekében, de... meggyilkolták! ő Hillmann felügyelő, a gyilkossági osztályról. Hát nem borzasztó?!- Ki talált rá és hol? - kérdezte Júlia hidegen. A felügyelő megmondta neki.- Tehát Helmut Mohr - ismételte a nevet. - Mindjárt gondolhattuk volna. Beismerte?- Mohr úr azt állítja, hogy a nagybátyjuk hívta a tisztásra. Tud erről valamit?- Ez csak kitaláció, felügyelő úr. Miért lett volna erre szüksége Martin bácsinak? - kérdezte Wolfgang.- Megkérem önöket, hogy holnap jöjjenek be a kapitányságra - mondta a felügyelő és gyorsan elbúcsúzott. A fiatal erdészt még az erdőben találta, aki mindent elmondott Hillmann felügyelőnek, amire még kíváncsi volt. *** Wolfgang Greiner másnap reggel pontosan érkezett. Júlia testvérének még szüksége van egy kis időre, magyarázkodott. A felügyelőnek ez jól is jött, mert egyébként is Wolfgangot szándékozott elsőként szembesíteni Helmut Mohrral.- Miért ölted meg a bácsikámat? - támadt Wolfgang Greiner Mohrra, amikor megpillanatotta.- Ne beszélj hülyeséget! - szólt rá Helmut dühösen. - Nem én tettem. A te bácsikád találkozóra hívott az erdőbe. Hogy minek, azt nem mondta.- Hazudik, felügyelő úr! A bácsika úgy meg volt fázva, hogy alig tudott beszélni. Csak nem gondolja, hogy ilyen állapotban beszélt volna meg találkozót az erdőben? Ő... Wolfgang keze Mohrra mutatott:- ...ő beszélte rá a bácsikát, és nem fordítva.- Azt hiszem, téved, Greiner úr - jegyezte meg Hillmann halkan. - Maga ölte meg a bácsikáját és vitte a tisztáshoz. Már az első találkozásunkkor elárulta magát, amikor a szép fenyőfákról beszélt, amiket kivágtak. Honnan tudta ezt, ha nem volt személyesen a helyszínen? Hiszen csak néhány órával előtte vágták ki a fákat. Ez nagybátyjuk hirtelen elhatározása volt, csak reggel közölte az erdésszel. Ahogy visszaemlékeztem a maga szavaira, egészen bizonyos akartam lenni a dologban, ezért elbeszélgettem a fiatal erdésszel. Biztosított, hogy a nagybátyjuk makkegészséges volt, egyáltalán nem volt megfázva. Maga telefonált elváltoztatott hangon Helmut Mohrnak és hívta a tisztásra. Amikor meglátta a kivágott fákat, sokéves tapasztalat alapján tudhatta, hogy az erdésznek itt kell lennie valahol a közelben, mert meg kell jelölnie a fákat. Nyugodtan kivárhatott, mi történik azok után, amikor a pisztolyt - amin rajta kellett lennie Mohr ujjlenyomatainak - arra használta, hogy megölje a nagybátyját. Mit szól ehhez? Wolfgang Greiner összeroppant. Nem tagadott. Csak keserű sajnálkozást érzett, hogy Júlia ördögi terve szerint cselekedett. Vércse Miklós fordítása KÖNYVESPOLC ILÖSVAY FERENC TIZENKÉT ÖSVÉNY Sodalitas MadtcM'immum Ilosvay Ferenc: Tizenkét ösvény Egy élménydús vadászév történetét adja elő ez a könyv, miközben a szerző Magyarország tizenkét vadászterületét barangolja be, úgy, hogy vadászoknak, laikus olvasóknak feledhetetlen élményt nyújt. Az élmény záloga - azon túl, hogy szenvedélyes vadász naplóját olvassuk - Ilosvay nyelvezete, leírókészsége, azaz egy elhivatott vadászíró vallomásai, ő maga így vall: „Ölni a lehető legegyszerűbb dolog. Vadászni: szívvel átérzett, bölcsen meggondolt felelősség.” Ilosvay szerint van NAGY VADÁSZ, aki „kapitális agancsokkal, díjra érdemes agyarakkal vagy kocsiderékra való vadhullával tér meg egy- egy kirándulásról", és van, aki a hol jártál kérdésre úgy válaszol, hogy közben „ látni kezdi az ember a tájat, hallani a szél járását, a madarak hangját, a csellengő vad mozgását. Érezni kezdi az erdő illatát, nyelvén megpezsdül a forrás vizének jeges tisztasága, csípője táján a tisztások füvének lágyságát érzi, s szeme előtt járnak a váltókon megfigyelt őzek, a fiatal emsével tekergő új malacok, a fák fölött látja a héja barna libbenését, a bokrokból ismerősen rebben az avarszínű császár- madár. ” S a következő kérdésre: mit lőttél, így válaszol: „Semmit. Ma csak nézelődtem. ” A műfajt kedvelő olvasó kevés vadászirodalmat kap mostanában. Ilos- vay könyve ezért is páratlan élmény. A kötet a Sodalitas és a Madách-Posoni- um Kiadó gondozásában jelent meg. Roncsol László: Válogatott kritikai dolgozatok Koncsol László irodalomkritikái eddig négy kötetben láttak napvilágot. Ezek közül a harmadik megkésve és megcsonkítva, a negyedik csak a rendszerváltás után jelent meg. A Madách-Posonium Kiadó gondozásában megjelent köny a négy kötet 1100 oldalnyi anyagából nyújt válogatást, a szerző minden témaköréből és műfajából felmutatva a legsúlyosabb írásokat. Szülőföldről, anyanyelvről, Bartók-él- ményről, a szlovákiai magyar irodalom fejlődéséről és jelentős állomásairól-al- kotóiról éppúgy találunk benne írásokat, mint például Weöres Sándor költészetéről. A jeles irodalomtörténész és kritikus dolgozatai mindig szellemi izgalmat szereznek az igényes olvasónak. JUHÁSZ ÁRPÁD Gúta és környéke a múlt századokban Kalíigrani Juhász Árpád: Gúta és környéke a múlt századokban „írásos emlékek legelőször 1268-ban említik Gútát, de korábbi időkből származó utalásokban már szerepel a terület mint olyan, ahol halban gazdag mocsaras tavak KONCSOL IÁSZLÓ VÁLOGATOTT KRITIKAI DOLGOZATOK fordulnak elő. Kettő közülük Mezeed és Melsuen néven volt ismeretes. Már szláv népelemek is ismerték e tájat a magyar törzsek betelepedése előtt. A honfoglaló törzsek közül a Szemere nemzetség telepedett meg a Vág alsó folyásánál a Zsitva völgyéig. Moor szerint a Mátyusföld és a Csallóköz alsó részét Lél vezér szállta meg, aki a Jenő nevű törzshöz tartozott. Egyes történészek Gúta körzetében a kunok és a kabarok szálláshelyeit feltételezik, akik a honfoglalókkal érkeztek a Kárpát-medencébe. A szájhagyomány - amely Árpád-kori uralkodók idejében kiadott oklevelekre hivatkozik - viszont Tisza melléki jászokat emleget.” Dr. Juhász Árpád helytörténeti munkája Gúta város történelmét írja le az őskortól 1918-ig. A kötet a Kal- ligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. (y) IRODALOM 1996. március 17. \lBSHmap
