Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-03 / 9. szám

egy időre. Láthatjátok hát, hogy erősebb nálam. Az egér kérők összetanakodtak, s arra jutottak, hogy akkor a szél családjában kell keresniük a méltó menyasszonyt.- Hol lakik a szél? - kérdezték. A király elmosolyodott, megmutatta ne­kik az utat, s a három öreg egér eliramodott. réo-fytf,<zvi talmit ifdééfdHfyt C-fC-t- ? nyodat kérjük a szépséges szép egérfiú- nak. Meghallgatta őket a szél, eltöprengett, s végül így szólt:- Jól okoskodtatok, köszönöm nektek a megtiszteltetést. Csakhogy nem én vagyok ám a leghatalmasabb a világon! Amikor teljes erőmből vágtatok, fölkavarom a port, Gondolkodom, tehát... MEGFEJTÉS A február 11-ei számunkban közölt feladat megfejtése: huszonötöt. Nyertesek: Varga Márió. Nagydaróc; Baráth Tamás. Szene; Vicze- na Béla, Izsa; Brinza Viktória, Galasa: Bíró Franciska, Vásárút. Szerkeszti: TaIlósi Bélé mmm Mesemondó varázsló Ez a vénséges vén varázsló az Óperenciás tengeren és az Üveghe­gyen túlról érkezett, hogy mesét mondjon nektek tündérekről, bo­szorkányokról, királyfiakról és királylányokról. Nagy hatalma van, mert ahogy a mesét mondja, a történetben szereplő valemennyi tár­gyat szép sorjában elővarázsolja. A tárgyak között azonban van egy, amely nem a nagy varázsló meséjéből való. Melyik az a tárgy? Készítette: Miroslav Motycík VILLEBALD patak sekély vizű patak csörgedezve szalad fűzfavesszőt visz az ár hullám-ágyban kalimpál megkönnyebbül, révbe jut mikor kőzátonyra fut V alamikor réges-régen született egy szépséges szép fehér egérfiú. Amikor cseperedni kezdett, cso­dájára jártak az atyjafiai meg az ismerősei: olyan kedves volt a pofácskája, olyan ke­csesek a mozdulatai, olyan patyolatfehér a bundája. A legjobban persze a szülei gyönyör­ködtek benne. Még legénysorba se került az egérfiú, már azon tanakodtak:- Hol találunk hozzá méltó meny­asszonyt? Amikor aztán eljött az ideje, hogy meg­házasítsák, úgy gondolták a szülei, hogy egyedül a király lakában akadhat olyan ha­jadon, aki párja lehet a fiuknak. Akkor, hogy az szokás volt, kiválasztot­ták a család három legöregebbik emberét, s azok indultak leány­kérőbe a királyhoz, hogy a szép­séges egérfiúnak párt találjanak. Odaértek a király lakához, megálltak és tanakodtak:- Mit ácsorogtok a kapu előtt? Kerüljetek beljebb! - hívta őket szívesen a király. Beléptek hát, meghajoltak szépen, és így szóltak:- A szépséges szép egérfiú kül­dött bennünket, bizonyosan hal­lottál már felőle. Patyolatfehér a bundácskája, nincs nála különb az egész világon. Olyan meny­asszonyt keresünk neki, aki méltó hozzá. Csak a te házad népe kö­zött akadhat ilyen, királyunk, mert égen-földön te vagy a legfensége­sebb és leghatalmasabb úr. Gondolkozott a király, aztán elmosolyodott:- Jól okoskodtatok. És igaza­tok van: annak az egérfiúnak méltó menyasszonyt kell találni. De nem jó helyen keresitek. Van az enyémnél hatalmasabb család. A szél családja.- Hát az hogy lehet? - csodálkozott a három öreg egér. - Nem vagy-e te hatal­masabb a szélnél is?- Nem, azt csak ü gondoljátok. A szél erősebb nálam. Ha felkerekedik, fölveri a port. A por a szemembe csap, és megvaklt 0 • ej ébren viliództak a csillagok, éj volt köd-pólyában pihent elszunnyadt a hold szerteszét az égbolt e hatalmas hodály holdvilágot kerget a felbőszült homály (Dávid fiamnak) virág-sors hetykélkedik, nagyon könnyed őszutón majd hétrét görnyed hervadton tör magasba ránevet a tavaszra A szél háza előtt megálltak. Kikiáltott nekik a szél: Hát ti miért ácsorogtok a házam előtt?- Mátkát keresünk az egérnemzetség legdicsőbb fiának - felelték az egerek. - Elmentünk a királyhoz, de a király azt mondta, hogy te hatalmasabb vagy, mint ő. Ezért hát úgy határoztunk, hogy a te lá­gyökerestül csavarom ki a fákat, hanem a heggyel nem bírok. Fújok, süvítek, nekife­szülök a hegynek, de az meg se moccan. Megbotlasztja a futásomat, meg kell hát­rálnom előtte. Láthatjátok ebből, hogy a hegy még nálam is erősebb,- Hol lakik a hegy? - kérdezték az ege­rek. A szél megmutatta nekik az utat, az ege­rek megköszönték, s úrnak eredtek. Odaértek a hegy háza elé, s ott megáll­tak tanakodni. Kikiáltott nekik a hegy:- Mit ácsorogtok odakinn? Kerüljetek beljebb! Beléptek az egerek, s a hegy illendő szóval köszöntötte őket:- Hozott isten! Hogy s mint éldegéltek? Kövérek-e a jószágaitok? Egészségesek-e a gyermekeitek? Az egerek udvariasan válaszolgattak, aztán a daliás egérfiúra terelték a szót, aki számára menyasszonyt keresnek. A hegy figyelmesen meghallgatta őket, s amikor elhallgattak, így szólt:- Való igaz, hogy ilyen kiváló egérfiú­hoz az eladó lányok legkülönbike illik. Hanem azt ne az én csalá­domban keressétek. Van egy nemzetség, amely még az enyémnél is hatalmasabb. Szaka­datlan fúrja-ássa alapjaimat. Ke- resztül-kasul lyuggatja testemet, s végül porrá omlaszt engem. Ez a nemzetség a leghatalmasabb a kerek világon.- Ha még veled is elbánik, ha­talmas hegy, akkor csakugyan a leghatalmasabb lehet - bólintot­tak rá az egerek. - És merre talál­juk meg azt a nemzetséget? A hegy megmutatta nekik az utat. Elindultak az egerek, s ha­marosan egy lyukhoz értek. Egér­lyuk volt.- Hát ti mit ácsorogtok oda­kinn? - dugta ki a fejét a lyukból egy egérasszonyság, és beljebb tessékelte őket. Elmondták az egerek neki is, miben járnak. Meghallgatta őket az egérasszonyság, aztán ünne­pélyesen így szólt:- Nem kell tovább keresnetek, jó helyen jártok. Nem lelhettek sehol különb meny­asszonyt, mint az én hajadon lányom. Mi­lyen szerencse, hogy két ilyen kiváló csa­lád egyesülhet! így találtak méltó menyasszonyt a szép­séges szép egérfiúnak. Rab Zsuzsa átdolgozása ok-sok évvel ezelőtt élt Kínában egy '— | híres vadász, akit I nyilásznak hív- tak. Kis madarakra, nyulakra és ró­kákra vadászott, de megbirkózott olyan ha­talmas vadakkal is, mint a medve, vadkan és a kos. I vadász olyan pontosan lőtt, hogy sohasem nézte meg, célba talált-e vagy sem. Kilőtte a nyilát, rácsapott a lovára, és száguldott a nyila nyomában, amely bizto­san utolérte zsákmányát. Egész Kínában nem volt hozzá hasonló nyilász. Csak a tanítvá­nyát, Fin-Mint lehetett egy na­pon emlegetni vele. S amikor ők távolról nyi- laztak egymás­ra, nyilaik fém­végei csengve és szikrázva üt­köztek össze a levegőben. Egyszer azonban Kínára szörnyű baj szakadt. Az égen hirtelen tíz nap jelent meg, amelyek irgal­matlanul tüzel­tek, nappal és éjjel egyaránt. Az egész nö­vényzet az utol­só fűszálig le- perzselődött, és az emberek meg az állatok fuldokoltak a hőségtől. I va­dász látta a sze­rencsétlenséget, amelyet ezek az égitestek a nép­re hoztak, és gondolkozni kezdett, hogyan is lehetne megszabadulni tőlük. Fogta a legerősebb fekete fából készült íját, tíz nyilat helyezett rá, és vala­mennyit kirepítette, egyiket a másik után, de olyan sebesen, hogy úgy tet­szett, mintha csak egy nyilat lőtt volna ki. A levegőben szakadatlan éles fütty hallatszott. S valóban, a nyilak átszelték a levegőt, és mindegyikük belefúródott egy-egy napba. I lelőtt kilenc égitestet. De a tizedik nap ijedtében lehanyatlott a bambuszbozót mögé. A földön hirtelen sö­tét és hideg lett. I nyilász megi­jedt, sajnálta, hogy egyetlen­egy napocskát sem hagyott az égen, és hogy most már senki sem fogja mele­gíteni a földet. Elgondolkozott az új bajon. Az utolsó nap eközben azt gon­dolta, hogy a nyilász már el­ment, s óvatosan felemelkedett kissé, és kiku­kucskált a föld felett. De amint megpillantotta a lövészt, ijedté­ben ismét leha­nyatlott. I nyi­lász megörült, hogy egy nap azért még ma­radt az égen. Összegyűjtötte nyilait, fogta az íját - amelyet ezután a nép „napbataláló”- nak nevezett el és elment. Ettől fogva azonban a szegény napocska egyre fél a lövésztől. Felkel keleten, süt egy kicsit, majd újra elrejtőzik nyugaton. Azóta oszlik a nap nappalra és éjszakára. G. Lányi Márta átdolgozása dér ] fenyőgallyon ül a dér ráérősen ott henyél elnyújtózott fenn az ágon - olvadjon el, alig várom! ráborul a napsugár lecsöppen, nem él már ] hajnal I dércsípte az erdő I fonnyadt a levél I zúzmarás fák közt I sompolyog a szét fény hasít az égen tüzesen kevély botladozva hátrál búcsúzik az éj

Next

/
Oldalképek
Tartalom