Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-03 / 9. szám
gra. A város uk, hogy a labefejeződött, ta el Somorját, telepítési listávolt alkalmam skó Pistán ke- ra, nem tudom ddig kitartot- 'len az átköltö- itrí lenni. Mart, üzented is m ki, dehát ak- 1 erőszakosság. (A Cseh- és Morvaországba való kitelepítés - megj. B.L.) Most már minden számottevő magyar mozdulóban van innen, alig marad itt-ott valaki. Nem maradhatok, nem halogathatom a költözést az utolsó elmenőkig, ámbár talán így kellene, de akkor már sok mindent itt kellene hagynom, olyan holmit, amit még időben akarok átvinni. Pénzem alig van, kit érdekel ilyenkor a kép, amikor mindenkinek saját magával van gondja. Nincs magyar kultúr élet, ebbe bele lehet bolondulni. Hát hová legyek, ha csak a magyar sors-problémák érdekelnek! Szóval túlra megyek, talán az Alföldre. Debrecent szemléltem ki letelepülésre, ahol dolgozni szeretnék. Komjáthy Pista gimn. tanár jóbarátom ott működik, a számottevők Tallós-Prohászka István 1896. november fián született Somorján. Az első világháború után a Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd hazajött Somorjára, ahol 1947- ig élt. A két világháború közötti években ő volt a Csallóköz leghitelesebb festője, munkásságát jól ismerték a szakmabeliek és a nagyközönség is. A művészt főleg a társadalmi valóság érdekelte - a falusi és a kisvárosi ember élete, a Csallóköz élő népi hagyományai, történelme, sorsa. Prohászka nem realista festő volt - művészi alkata a festészet expresszív irányzatához vonzotta, nagy érzéke volt a dolgok bizarr, groteszk oldalainak meglátásához is. Képeiben mindig van valami, ami túlmutat a látható valóságon - megérzés, szimbólum, a dolgok rejtett értelmére való rávilágítás, a mesevilág jelenléte. Figurális kompozícióin ábrázoló művészként is sokat dolgozott. Falurészleteket, tájképeket rajzolt, festett nemcsak a Csallóközben, hanem a Dunántúlon is. Az ö táj- és faluképeiről sose hiányzik e táj lakója sem, az odavalósi ember. Művészete a régi Csallóköz képének és életének egyedülálló egyéni tolmácsolása. Tallós-Prohászka István 1947- ben áttelepült Mosonmagyaróvárra. Sajnos, itt hiányzott a szülőföld adta inspiráció és új lakhelyén már nem ért el új csúcsokat. Magányosan, kórházban halt meg. előtt többször ismertette eddigi működésemet. így hát Debrecenben van a legtöbb esélyem a legszívesebb fogadtatásra. Kérlek, légy szíves utalj ki ott nekem lakást. Olyat, amibe műtermet is berendezhetek. Ha valamilyen okból D-ben nem lehetne, akkor Bpesten is jó lesz valahol. Lehetőleg olyat, ahol azonnal dolgozhatok. Nehogy lemaradjak. Nem vagyok már fiatal, hogy egészen elölről kezdhessek mindent. 50 éves vagyok, 1896-beli. Nem telt el hiába ennyi idő: rengeteg tapasztalat van mögöttem, nyitott szemmel néztem az életet. Művészi terveimet szeretném az országépítésbe beleilleszteni, mert erre alkalmasak. És most ne dolgozhassak? Eddig se aludtam el az időt, de most fokozottan szeretnék dolgozni valamelyik kultúrközpontban. Erre lenne alkalmas Debrecen átmenetnek a faluból. ahol most éltem a fővárosba, ahova néhány év múlva szeretnék költözni. Itt Csallóközben már csak kallódni lehetne. Fájón hagyom itt a Csallóközt, mennyi minden tenni való lett volna benne. Nem baj az, ha az ezutáni élet is harc, de már végre szeretnék olyan közösségben élni, ahonnét a szebb-jobb-életért harcolás értelmet kap. A művész akkor fejtheti ki leghatásosabban alkotókészségét és akkor lehet legnagyobb hasznára a közösségnek, ha egyénileg érvényesül előbb. Sajnos ez a szabály nálam már csak az életem utolsó szakaszán lehetséges. Ezért különösen a további munkám érdekében szeretnék egy rendes műtermet. De lakás is kell, mert család is van egy gyerekkel. Hallom, hogy most művész örökbe fogadási mozgalom van az országban. Városok rendezett viszonyok közé juttatnak művészeket. Tehetnél valamit ebben az ügyben értem Debrecenben. Eddigi életem bizony nehézségek között telt el, ingatlant nem szereztem, aranyat, ékszereket se gyűjtőiem, de van két könyvanyagom: az egyik címe: „Történelmi kertek alján" haladó-maradi szatíra - a másik „ézelmi szocializmus” korfilozófia, már csaknem kész állapotban, le kellene tisztázni. Mind a kettőn 15 éve dolgozom. Persze nem szakadatlanul. Elsősorban pedig megfestendő kompozíciós tervek várnak kivitelre. A festő csak fessen? Igen, ha csak festő valaki. De elsősorban emberek vagyunk. Gondolkodó emberek, akiknek tapasztalatai idővel fölgyülemlenek, irodalmi irányúvá lesznek. Igen, ilyenkor aztán jó különválasztani a kettőt, ami írni való megírni, ami festeni való, megfesteni. Akkor művész az ember, ha sokoldalú. Üdvözlöm családodat. Ölel: Tallós-Prohászka István festőművész, Samorín 224. Ceskoslovensko Somorja 946.XII.I7. ” BUKOVSZKY LÁSZLÓ „Látva a második világháború befejezését követően a- szlovákiai magyarság ellen elkövetett jogtalanságokat (...) elhatározta, hogy még a kölcsönös lakosságcsere megkezdése előtt elhagyja szülőföldjét.”
