Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-03 / 9. szám
ÜBSÚrnap 1996 március 3 MÚLTUNK - JELENÜNK A közelmúltban a hazai és magyarországi szerzők tollából több könyv is napvilágot látott, melyek a szlovákiai magyarság történetének legtragikusabb időszakát igyekeztek dokumentálni. A második világháborút követő három, illetve négy év jogtalanságait bemutató kötetek elsősorban a hivatalos történetírás fehér foltjaira próbáltak rámutatni. Megemlíthetnénk Janics Kálmán, Vadkerty Katalin, Gyönyör József és természetesen a magyarországi szerzők műveit is, de itt és most a történetírás másik fontos formájára, a kortársak visszaemlékezéseit, irodalmi emlékeket és kordokumentumokat felvonultató forráskiadványaikra szeretnénk kitérni. Az 1989-es fordulat magával hozott egyfajta szellemi szabadságot, melyet történetírásunk is megízlelhetett. És persze az olvasók is. így jelenhetett meg 1990-ben Tóth László és Molnár Imre összeállításában Budapesten „A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949” című kötete, tavaly Zalabai Zsigmond szerkesztésében a„Magyar Jeremiád” (Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportációról és a kitelepítésről 1946-1948), valamint Tóth László összeállításában a „Hívebb emlékezésül” (Csehszlovákiai magyar emlékiratok és dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945-1948) című válogatások Pozsonyban. Ezek a válogatások a teljesség igénye nélkül készülhettek csak, és egy adott időben rendelkezésre álló ismert forrásanyagot tartalmaznak. A források - dokumentumok - száma természetesen időről-időre változik. Pontos képet alkotni az eddig még nem publikált, levéltárakban, múzeumokban, magángyűjteményekben stb. megbúvó forrásokról szinte lehetetlen. Számos esetben csak a véletlen útján bukkanunk rá egy-egy dokumentumra kutatásaink során. A közelmúltban Nyíregyházán a Galántai járásból Szabolcs megye székhelyére és annak környékére telepített magyarokról végeztem kutatást a Megyei Levéltárban. A kutatás egyik eredménye ez a rövid írás. A magyar-szlovák lakosságcserét megelőzően Magyarországon az áttelepítési kormánybiztos dr. Jócsik Lajos, a két világháború közti szlovákiai magyar szellemi élet ismert képviselője 1947. március 15-én kiadott rendeletével 16 kormánybiztosi kirendeltséget hoztak létre az ország területén. A kirendeltségek tevékenységéből keletkezett iratok az egyik legfontosabb forrásai a lakosságcsere kutatásában Magyarországon. A gazdag iratanyagban nyomon követhetjük a lakosságcserét megelőző eseményeket, a lakosságcserére való felkészülést és magát a szlovákiai magyarok elhelyezését az új hazában. Az ország 16 városában létrehozott kormánybiztosi kirendeltségek rövid életűek voltak. Még a lakosságcsere első évének őszén a MÁK 1947. október 21-én 22. számú rendeletével a határállomási és étkeztető állomások kivételével megszüntette. Hatáskörüket a Megyei Földhivatalok vették át. A Nyíregyházán 1947. március 21-én felállított Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság 2. számú kirendeltsége Szabolcs-Szat- már-Ung-Bereg-Hajdú megyei hatáskörrel működött. A kirendeltség területére a lakosságcsere folyamán a Mátyusföldről, Gö- mörből sőt Bodrogközből is érkeztek szlovákiai magyarok. A kirendeltség levéltári anyagában egy nagyon érdekes és Tallós-Prohászka István, a két világháború közti szlovákiai magyar képzőművészet egyik legjelentősebb képviselőjének életrajzából kimaradt adatokat tartalmazó dokumentumra bukkantam. Az eddig megjelent írások Tallós-Prohászka képzőművészetét elemezve életrajzánál utalnak rá, hogy a művész a második világháború után Mosonmagyaróvárra került, de de arról már nem tesznek említést, hogy eredeti uticélja az Alföld volt. Szíj Rezső Tallós- Prohászka Istvánról írott könyvében többek között ezt írja: „1945 után - az 1948-ig önálló polgári csehszlovák kormányzat idején - mégis meg kellett érnie a csehszlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát. (...) Mosonmagyaróváron a város elöljárósága az óvári belvárosban kis emeletes házat adott neki.” Szalatnai Rezső az esszéit és emlékezéseit tartalmazó „Arcképek, háttérben hegyekkel” című könyvében Tallós-Prohászka István életművét bemutatva csak ennyit ír: „1947- ben el kellett hagynia a szülőföldjét. De ott ragadt a határszélnél, a Csallóköz ikerszigeténél, Szigetköznél. Mosonmagyaróvárt, a Somorjával szinte azonos tájon.” Azt, hogy a művész végül is hogyan került a Szigetközbe, nem tárja fel egyik idézett mű sem. Tallós-Prohászka István látva a második világháború befejezését követően a szlovákiai magyarság ellen elkövetett jogtalanságokat, és látva barátait, akik őt megelőzve Magyarországra távoztak, elhatározta, hogy még a kölcsönös lakosságcsere megkezdése előtt elhagyja szülőföldjét. Az említett levéltári anyagban, Nyíregyházán a Megyei Levéltárban található egy levél, mely tulajdonképpen vallomás a művész tollából. A levél hű tükre belső világának és annak az állapotnak, mely akkor Dél-Szlovákiában és természetesen Somorján is általános volt. Az 1946. XII. 17-én kelt levélben egyenesen Jócsik Lajoshoz, az áttelepítési kormánybiztoshoz, régi barátjához fordul segítségért. Leírja, hogy Csehszlovákiát elhagyva az Alföldön, Debrecen városában szeretne letelepedni, ugyanis barátja, Komjáthy István ott él, és ott szeretné folytatni művészi pályáját. Tallós-Prohászka István lakáskiutalási kérelme 1947. január 7-én érkezett a budapesti hivatalhoz. Elintézése közvetlenül a lakosságcsere rftegkezdésének időpontjáig - 1947. március 28-ig - húzódott. A levél hátlapján levő bejegyzésekből következtetni lehet Jócsik jószándékú segítségére. („Sürgős! Államtitkár úrnak referálni! Fontos! Földes úrral már beszéltem!”) Március 26-án Machó György osztályvezető a levelet „további eljárás céljából - illetékességből” a 2. számú kirendeltségnek továbbította Nyíregyházára, ugyanis Debrecen a hivatal körzetébe tartozott. Nyíregyházán nem kis fejfájást okozott Tallós ügyének elintézése. A MÁK munkatársai a paritásos népcsere alapján érkezett szlovákiai magyarok helyzetének orvoslására helyezték a fő hangsúlyt. Ezek után nem csoda, hogy a kirendeltség vezetője 1947. szeptember 11-én a következő sorokkal utasította el és zárta le Tallós-Prohászka István kérelmét: „Tárgybani kérelme csak áttelepülése után tárgyalható érdemileg.” Zárójelben meg kell jegyezni, hogy barátja, Jócsik Lajos ekkor már nem volt a hivatalában. Közvetlenül a lakosságcsere megkezdése előtt önként lemondott tisztségéről. A levél kézhezvételekor azonban Somorján és a járás többi községében javában folyt a magyarok áttelepítése 1 jegyzőjének je kosságcsere di Valószínűleg ő bár a rendelkez kon nem szerei A levél teljes „ Kedves haj személyes műn resztül kértelek továbbította-e tani, de most m zésem. Nem ai radtam magai Pistával az ősz kor még nem k
