Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-03 / 9. szám
Etnikai tisztogatás volt a szudétanémetek kiűzése? miwmm> WKk HIDEGHÁBORÚ Bonn és Prága között Mélypontot, holtpontot emlegetnek a cseh-nyugatnémet kapcsolatokban, sőt, egyes helyzetelemzők kifejezetten válságosnak tartják a Prága és Bonn viszonyában beállt helyzetet. Főleg azóta, hogy a két külügyminiszter januárban egy teljesen kudarcba fúlt megbeszélést tartott a múltat lezárni hivatott közös nyilatkozat szövegéről. Josef Zieleniec, a cseh diplomácia vezetője szerint kollégája, Klaus Kinkéi a múltat értékelő, már lezárt témákhoz nyúlt és kormánya nevében közölte: Bonn nem mond le a Kollektív bűnösök voltak? nem törően likvidálni kell a cseh országrészekben elsősorban a németeket, míg Szlovákiában főleg a magyarokat, úgy, ahogy ezt a csehek és szlovákok egységes államának javára meg lehet valósítani.” Zemanék egyenesen hazárulással vádolták Dienstbiert, sőt, Klaus kormányfő is ilyen szellemű nyilatkozatot adott, ugyanakkor cseh értelmiségeik csaknem száz fős csoportja Út a megbékéléshez című nyilatkozatában javasolta, hogy húzzanak vastag vonalat a múlt után, ám ezt csak akkor szabad megtenni, ha előzőleg mindét fél megelégedésére tisztázzák a nyitott kérdéseket, Prága pedig végre elítéli a szudétanémetek kiűzését. beneSi dekrétumok ügyében, akkor ezután Szlovákián lenne a sor. A csehek esetleges hajlandósága ugyanis precedenst teremtene és a szlovák vezetők sem zárkózhatnának el mereven a magyarságot kollektív bűnösként megbélyegző rendeletek felülvizsgálatától. Vajon kötelezték-e a potsdami megállapodások Csehországot arra, hogy kitelepítse a szudétané- meteket, vagy csak ajánlották a kitoloncolást, netán jóváhagyták azt? • AHOGY BONNBAN LÁTJÁK. Klaus vallja, hogy Potsdam csak politikai nyilatko* zatnak tekinthető, amely nem jelentette a kitelepítés jogi elismerését. A bonni hivatalos álláspont három tényezőre hivatkozik: a potsdami nyilatkozat szervezett és emberséges kitelepítésről tesz említést, a száműzés összeegyeztethetetlen az önrendelkezési joggal a jelenlegi nemzetközi jogi értelmezés szerint, végezetül pedig csak az aláíró államokra nézve kötelező érvényű. • AHOGY PRÁGÁBAN LÁTJÁK. A cseh fél abból indul ki, hogy a potsdami értekezleten létrejött megállapodások a nemzetközi jog részét képezik. A hitleri Németország a teljes vereség után átmenetileg a győztesekre ruházta át a hatalmat, így Potsdamban az aláíró nagyhatalmak Németországot is képviselték, tehát a megállapodás jogi ereje Bonnra nézve is kötelező. Potsdam prágai jogászvélemények szerint olyan nemzetközi jogi aktus, amelyet saját kénye- kedve szerint egyetlen érintett fél sem vizsgálhat felül, módosíthat, avagy minősíthet semmisnek. A potsdami konferencia céljai és lényege szempontjából a csehek szerint teljesen mellékes, hogy Németország egyetért-e a megállapodással, avagy sem. Potsdam - két nézőpontból Kinkel német külügyminiszter azt a nézetet szudétanémetek vagyoni igényeinek támogatásáról, követeli a be- nesi dekrétumok visszavonását és a németek cseh határvidékről történt kitelepítésének elítélését. Kinkéi később több nyilatkozatában mindezt megismételte, sőt még egy lapáttal „rá is tett”: kifejtette, hogy a háború utáni rendezésre vonatkozó potsdami döntéseknek Németországra nézve nincs jogi kötelező erejük, mivel azokat nem írta alá. A nyilatkozat olaj volt a tűzre, akárcsak a cseh republikánusok tavalyi akciója, amikor a szudétanémetek vagyoni követeléseit tartalmazó hamis röpiratokat terjesztettek. Patthelyzet alakult ki, ám a május végi választásokig Prágától nem várható lényeges lépés. A kormánykoalíció a parlamentben lesöpörte azt az indítványt, hogy a cseh-német viszonyban kialakult helyzetről legyen vita a törvényhozásban, Bonnban viszont sor került erre, bár a kétórás szócsata kézzel- fogaható eredményt nem hozott. Václav Klaus Polgári Demokrata Pártja semmiben sem hajlandó meghátrálni, nehogy a választók szemében engedékenynek tűnjön, amely behódol a külső nyomásnak és kiárusítja a cseh érdekeket. Klaus fő ellenlábasa, a kormányfői babérokra vágyó szocdem Milos Ze- man hallani sem akar a német követelések kielégítéséről, s meggyőződése, ha most engednének a bonni nyomásnak, akkor bekövetkezne, hogy „nem Németország lesz európai, hanem Európa lesz német”. Ellenben az utolsó csehszlovák külügyminiszter, Jirí Dienstbier amellett száll síkra, hogy végre nevezzék nevén a dolgokat, s Prágában mondják ki: a szudétanémetek kitelepítése egyértelműen etnikai tisztogatás volt. A szabaddemokraták népszerű vezére Benest idézte: „Kompromisszumot A cseh-német nyilatkozat körüli vita a mind zajosabbá váló cseh váKlaus, a kérlelhetetlen lasztási kampány egyik fő témájává lépett elő, de érdemi megoldás a választásokig nem várható. Pozsonyban árgus szemmel figyelik a cseh-német huzavona minden rezdülését. Nem csoda, hiszen ha Prága engedményekre kényszerülne a Benes ravatala. Máig élő örökség. Kinkéi nagy vihart kavaró nyilatkozata után a potsdami dokumentumokat aláíró nagyhatalmak közül eddig csak Oroszország reagál. ,Az orosz fél a potsdami egyezményeket olyan fontos nemzetközi dokumentumoknak tekinti, amelyek kiértékelték a második világháború eredményeit, jogilag rögzítették a fasiszta rendszer és a náci ideológia vereségét Németországban, s lerakták a háború utáni elrendezés és a béke alapjait Európában”. Ez állt a prágai orosz nagykövetségnek a Právo című prágai baloldali laphoz eljuttatott állásfoglalásában, fArchív-felvételek) amelyet válasznak szántak Kinkéi kijelentésére. Moszkva szerint „a Potsdamban levont következtetéseket az összes háború utáni többoldalú és kétoldalú jogi dokumentum rögzítette és megerősítette, s csakis ennek köszönhetően volt lehetséges Németország újbóli egyesítése a Németországhoz fűződő viszony végleges rendezéséről szóló szerződés alapján. A potsdami egyezmények megvalósítása történelmi tény, amelyet semmiféle egyoldalú magyarázat nem módosíthat, vagy nyilváníthat semmisnek”. A benesi dekrétumoktól a német egyesülésig A Hitler-ellenes koalíció Jalta és Teherán utáni harmadik zárókonferenciája, a potsdami, meghatározta Németország háború utáni elrendezésének, valamint a lengyelországi, magyarországi és csehországi németek kitelepítésének elveit. A német lakosság szervezett áttelepítése címet viselő egyezség egyik mondata így hangzik: „Az áttelepítést rendezetten és emberségesen kell végrehajtani. ” A csehországi kitelepítés végrehajtási rendeletéit a prágai kormány 1945. december 14-én fogadta el, Benes elnök pedig már korábban meghozta a mintegy 2,5 millió német és negyvenezer magyar sorsát megpecsételő dekrétumait, melyek a csehszlovák államérdekeknek ártó polgárnak minősítettek minden németet és magyart. Kitoloncolásuk és vagyonuk elkobzása a potsdami elvekkel ellentében embertelen módon, olykor a náci módszerekhez hasonlatos eszközökkel történt. Kohl, a követelőző A nyugati és szovjet megszállási övezetre osztott Németország 1954-ben aláírta a megszállási rezsim módosított jegyzőkönyvét, amelyben kötelezte magát arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak a jövőben nem lesznek ellenvetései olyan intézkedésekkel szemben, amelyek a reparáció vagy restitúció céjából lefoglalt német vagyont érintik. A 9. cikkely kimondja, hogy a Németországba került német polgárok nem támasztanak semminemű igényeket a Németországgal korábban hadiállapotban álló országokkal szemben. Ezek a rendelkezések változatlanul érvényben vannak azután is, hogy a két német állam, az NSZK és az NDK 1990 nyarán Moszkvában aláírta a német egyesülést megelőző ún. 2+4-es megállapodást, amelyet Bonn és Berlin képviselőjén kívül az egykori Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Lengyelország szentesített. Dér Spiegel: „A bonni és a prágai kormány vezetői súlyos válságba manőverezik a cseh-német viszonyt. (...) Klaus kormányfő meghátrál a németellenes közhangulat előtt, mivel a németekkel szembeni túlzott engedékenysége miatt jobbról és balról is támadások érnék, s ez a választási győzelmébe kerülhetne. (...) Stoiber bajor kormányfő megvétózta a készülő közös nyilatkozat szövegét és Kohl a szudétanémetek bajor képviselőinek véleménye hallatán meghátrált. A szudétanémetek a bajor CSU biztos szavazóbázisát jelentik és felbosszantásuk súlyos veszteségeket okozhatna a CSU-nak a küszöbönálló helyi tartományi választásokon.” Süddeutsche Zeitung: „ Ha valakinek, akkor Kohl kancellárnak megvolt a lehetősége arra, hogy tiszta vizet öntsön a száműzött németek és a bajor kormány poharába. Ezt azonban nem tette meg, vélhetően bizonyos úgymond légköri hatások miatt: Klaus cseh kormányfőt ugyanis ki nem állhatja, akárcsak Kinkéi külügyminiszter sem rajong cseh kollégájáért, Jozef Zieleniecért, akit lengyel származása miatt mind nacionalistábbra hangolt cseh polgártársai is egyre kevesebbre tartanak. (...) Az új fejezet nyitásának a feltétele, hogy két kérdésben, a szudétanémetek kártalanításának és hazatérésének ügyében tisztázódjanak a kérdőjelek. A hazatérésre való jogról nem kell hosszasan vitázni, ezt automatikusan megoldja az európai méretekben megvalósuló szabad letelepedés. ” Münchner Merkúr: „Csehországban választások lesznek, ezért a kommunisták és a nacionalisták minden megtesznek azért, hogy a „német veszélyre” hivatkozva felkorbácsolják a közhangulatot. Bármennyire is érthető a választási taktizálás, az azonban mégsem egészen világos, hogy a cseh demokratikus erők miért nem ismerik el a háború utáni etnikai tisztogatást jogsértőnek. Ez annál is inkább érthetetlenebb, mert ugyanezek az erők akarják Csehországot beléptetni az Európai Unióba.” Straubinger Tagblatt / Landshuter Zeitung: „Lassan eljön az ideje, hogy a csehek feladják tarthatatlan álláspontjukat és új gondolkodásmódra térjenek át. Helytelen a huszadik század végén makacsul ragaszkodni túlhaladott elképzelésekhez. Bárhogy is vonakodjanak a csehek, egy biztos: Potsdam éppúgy a múlté, mint Jalta és München. A náci bűntettek azonban tények, akárcsak a szudétanémetek jogfosztottsága. Kinkéi külügyminiszter ezért a történelmi igazság vonatkozásában józan álláspontot képvisel.” Respekt: „Ha Prága valóban rendezni akarja kapcsolatait Bonnal és le kívánja zárni a múltat, a folyamatban lévő cseh-német tárgyalásokba be kell vonnia a második világháború utáni években Csehszlovákiából kitelepített szudétanémetek képviselőit is. A cseh-német kiegyezés a véget érni nem akaró vita nem csupán egy apró eleme. A cseh politika és diplomácia lényeges problémájáról van szó. Hallatlan dolog azt állítani, hogy lehetetlen a beneSi dekrétumok megkérdőjelezése (amelyek a németeket és a magyarokat érintik), merthogy ezzel - úgymond - aláásnánk a cseh jogrend alapjait. Jogrendünk allappilléreit ugyanis a_Cseh Köztársaság alkotmánya és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata jelentik. Jó lenne arra összpontosítani, hogy milyen viszonyban vannak az említett dekrétumok ezekkel a jogi normákkal.” Sme: „Fontos történelmi vita kezdődött el, amely megszabadíthatja a cseheket német komplexusuktól, a szudétanémeteket pedig illúzióiktól. Nagyon valószínű, hogy a két ország politikusainak kultivált tárgyalásai bizonyos lélektani akadályok áthidalása után végülis elvezetnek a történelmi kiegyezéshez és kiszélesedik a nyitott társadalom tere Európában. (...) A szlovákiai politikai vezetés intellektuális és államférfiúi éretlensége viszont egyelőre nem teszi lehetővé azt, hogy a szlovákok és a magyarok megszabaduljanak a történelmi igazságtalanságok terhétől.” Az oldalt írta és szerkesztette: P. VONYIK ERZSÉBET POLITIKA 1996. március 3. Vasárnap