Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-08 / 261. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER KOMMENTÁR Haveri törvény TUBA LAJOS Minél nagyobb hányadát osztja szét az állami vagyonnak a Nemzeti Vagyonalap a Mečiar-Ľupták-Slota trió hű emberei között, annáj gyakrabban kerülnek a parlament elé az új oli­garchia testére szabott törvénymódosítások. Most Jozef Straňák, a szavazógép alig ismert tagja rukkolt ki ilyesmivel. A javaslat lényege, hogy az értékpapírokról szóló törvény mó­dosításával a részvénytársaságok részvényeseik nyilvántartá­sát ne legyenek kötelesek egy helyen, az Értékpapírközpont­ban vezetni, illetve közgyűléseik egyszerű többséggel dönt­hessenek a részvényeknek a nyilvános értékpiacról való kivo­násáról. Már szokássá vált, hogy az állami vállalatok többségi csomagját a kormánykoalíció híveinek ajándékozzák, az ő esetükben tehát teljesen mindegy, hogy a fennmaradó, piaci szempontból értéktelen részvényeknek nyilvános kereske­désűek-e. Ján Porvazník, a vagyonalap alelnöke nosztalgiá­nak nevezte, ha valaki részvényre váltja vagyonalapi kötvé­nyét. Nem úgy a vagyonjegyes privatizációból származó válla­latok. Amennyiben ugyanis a törvény ezek számára is megen­gedné, hogy egy nagyobb hányad tulajdonosa kivonja a rész­vényeket a nyilvános értékpiacokról, akkor azzal rövid úton, parlamenti jóváhagyással kisemmizné a kisrészvényeseket. A javaslattal kapcsolatban még Jozef Magula pénzügyminisz­tériumi államtitkár is a fejét ingatta, amire viszont Straňák az­zal reagált, hogy Magula nézete nem azonos a DSZM-ével. Azoknak van igazuk, akik szerint máshonnét fúj a szél. A Ma­gula-féle korábbi törvénymódosításokkal megfelelően átte­kinthetővé tették a részvénytársaságok és befektetési alapok tulajdonviszonyait. Miután az elmúlt másfél-két évben a meg­felelő érdekcsoportok elvégezték a szükséges változtatásokat, most újra jöhet a ködösítés, ami elsősorban a szinte ingyen megkapott vállalatok kirablására törekedők érdekeit szolgálja. JEGYZET Krumplival is krumplit V. KRASZNICA MELITTA Nagyszülém szokta volt mon­dani, hogy nem attól kell fél­ni, amiből sok van, hanem at­tól, amiből nincs elegendő. Úgy látszik, országos szinten ez valahogy másként műkö­dik, hiszen akkor is baj van, ha valamiből kevés terem, és akkor is, ha sok. Eddig a gyenge gabonatermés okozta a fejtörést, most a burgonya­felesleg miatt fő a fejük a gaz­dálkodóknak és a minisztéri­umi illetékeseknek egyaránt. A helyzetet orvosolandó az Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamarával kötött megállapodás értelmé­ben az Állami Piacszabályo­zási Alap tanácsa 100 ezer tonna étkezési burgonya fel­vásárlására tett javaslatot a földművelési miniszternek. Mégpedig a november else­jétől érvényben lévő, tonnán­ként 4000 koronás áron. Mintegy 12 ezer hektárnyi te­rületről hektáronként 7-7 tonna burgonya felvásárlásá­ról van szó, amelyet az alap 2000 koronáért kínál majd a feldolgozóknak és takarmá­nyozási célokra a mezőgazda­sági üzemeknek. Amennyi­ben megfelelő minőségben telelne át a krumpli, tavasszal élelmezési célokra is fel lehet­ne használni. A burgonyafel­esleg megoldása céljából az alap a Pol'nobankától vett fel 350 millió korona hitelt, ame­lyet váltó formájában rendez­nek majd a felek. Kivitel per­sze szóba se jöhet, hiszen a környező országokban is jó volt a termés, és ott szintén többlettel rendelkeznek. Még örülhetünk annak, hogy a be­hozatal is szinte teljesen ki­zárt, hiszen július elseje óta 144 százalékos vám vonatko­zik a krumplira. A termés­becslés alapján egyébként mintegy 200 ezer tonna feles­leg mutatkozik a hazai pia­con, ami az illetékesek sze­rint elsősorban a jó termés­nek köszönhető. Á vetésterü­let nagysága ugyanis az előző évihez hasonló, csaknem 36 ezer hektár volt. Ennek azon­ban csupán egyharmada tar­tozik valamilyen mezőgazda­sági nagyüzemehez, a többin kistermelők, magánszemé­lyek foglalkoztak krumpliter­mesztéssel. Ezért is nehéz előre meghatározni, hogy az adott évben többlet vagy hi­ány mutatkozik-e az adott terményből. Teljesen hiány­zik ugyanis a burgonyapiac irányítása, évről évre esetle­gesen működik. A másik gon­dot az jelenti, hogy elsősor­ban a háztájiban termett bur­gonya átteleltetése megol­datlan, óriásiak a vesztesé­gek. Tehát az, hogy idén túl­termelés mutatkozik, egyál­talán nem jelenti azt, hogy tavasszal nem szorulunk be­hozatalra. Azaz néhány hó­napig krumplival is krumplit ehetünk majd - hiszen a ki­lónkénti 6-8 koronás ár a fo­gyasztók számára kedvező -, tavasszal pedig rizsszemez­getés közben nézegethetjük az egyiptomi krumpli rek­lámját. ran Isi Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urban Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Utálom a sok aktot, úgy festenék már végre egy szép csendéletet, de ilyen zöldség- meg gyümölcsárak mellett nem engedhetem meg magamnak! (Marabu rajza) Sokkal több magyar gyermek jár szlovák iskolába, mint szlovák magyarba Lehetőség, de mire? Jellemző címet választott írásának Miroslav Šimek (Slovenská Republika, nov. 4.): „Itt a lehetőség." Hogy mire? DOLNlK ERZSÉBET Emlékeztetőül - a cikk írója az a bizonyos Miroslav Šimek, aki a dunaszerdahelyi szakmunkás­képző igazgatójaként egyik nap­ról a másikra - a törvényeket fi­gyelmen kívül hagyva - egyetlen igazgatói utasítással kívánta megvátoztatni a magyar osztá­lyok oktatási nyelvét szlovákra. Hála a szülők és pedagógusok példásan határozott fellépésé­nek, terve nem sikerült, a ma­gyar osztályokban továbbra is anyanyelvükön tanulhatnak a fi­atalok. Amikor annak idején le­mondásra szólították fel a szülők, úgy tűnt, szorongva vár­ta, mi lesz a sorsa. Egy dolog azonban már akkor is világos volt, tervéről nem mond le, an­nál is inkább, mivel feltehetően nem ő volt az értelmi szerzője ennek a kísérletnek. Nos, Šimek úr most elérkezettnek látja az időt, hogy nemcsak a dunaszer­dahelyi szakmunkásképzőben, hanem minden dél-szlovákiai magyar iskolában hozzanak lét­re szlovák osztályokat. Van a fa­luban szlovák gyermek, vagy sem, mindegy, az egyedüli ál­lamalkotó nemzet tagja úgy lát­ja, „most jóvátehetnék a szlová­kiai magyarok azokat a jogtalan­ságokat, amiket a kommunista rendszer segítségével a szlovák nemzettel szemben elkövettek". A recept egyszerű Šimek úr sze­rint - meg kell változtatni min­den magyar iskola alapítóleve­lét. Egyetlen apró javítást java­sol, az iskola oktatási nyelve le­gyen a szlovák és a magyar. Ugye, milyen ügyes?! Nem kell új iskolákat létrehozni, nem szükséges erőltetni a kétnyelvű, úgynevezett alternatív oktatást, két szó is elég ahhoz, hogy min­denütt legyen szlovák iskola, akarják-e a polgárok, vagy sem. Figyelemre méltó (bár nem meg­lepő) Šimek úr logikája. Azt ugyanis nem javasolja, hogy a szlovák iskolák alapítólevelét is hasonló módon változtassák meg. Lehet, hogy nem szeret számolni, ezért figyelmébe aján­lom, hogy nézze át figyelmesen az oktatási minisztérium hivata­los statisztikáját, s abból kiolvas­hatja, mennyivel több magyar gyermek jár most is szlovák isko­lába, mint szlovák nemzetiségű magyarba. Bizonyára az sem ér­dekli, hogy abból a 429 köz­ségből, ahol 50 százaléknál ma­gasabb a magyar lakosság rész­aránya, 30-ban csak szlovák is­kolavan, és 143-ban semmilyen iskola sincs. Mindez semmit sem számít Šimek úr és elvbará­tai szemében. Fő a bosszú, an­nak a lehetősége, hogy egy újabb rafinált módszerrel ve­gyék el a még létező anyanyelvű iskoláinkat. Természetesen leg­alább ilyen veszélyes az is, ami­kor az iskolák olyan új alapítóle­veleket kapnak, melyekben nincs feltüntetve az oktatás nyelve, s így bármikor, bármely iskoláról (bizonyíték híján) kije­lenthetik, hogy szlovák tan­nyelvűről van szó. Csak abban bízom, hogy a magyar pedagó­gusok és iskolaigazgók közül ke­vesen olvassák a Slovenská Re­publikát, és ha mégis, akkor sem tesznek Šimek úr tanácsára ilyen öngyilkos gesztust annak érdekében, hogy „bizonyítsák lojalitásukat az államalkotó szlovák nemzettel és a Szlovák Köztársasággal szemben". TALLÓZÓ SME A Devín Bank 296 millió koro­nás sikerdíjat kapott a pénzügy­minisztériumtól, amiért közve­títőként részt vett orosz MiG-29-es vadászgépek meg­vásárlásában. Sergej Kozlík pénzügyminiszter szerint a bank a hatmilliárdos tranzakció lebonyolítása során 804 millió koronát takarított meg Szlová­kiának. Brigita Schmögnerová (DBP) szerint a vadászgépekkel Oroszország adósságának egy részét törlesztette, így a tran­zakciót kormányközi tárgyalá­sok útján kellett volna lebonyo­lítani, nem pedig magántársa­ság közvetítésével. A cseh sajtó­iroda szerint Schmögnerová tudni véli, hogy a Devín Bank az egykori orosz titkosszolgálat, a KGB szlovákiai központja. NOVÝ ČAS A parlament csesztei üdülőjé­ben már a második, ezúttal fe­dett medencét építik a képvi­selők számára, és hamarosan a fitnesscentrum, a szauna és az új ülésterem is elkészül, mindez 170 millió koronáért. Az egyko­ri pártüdülő 1990 óta a parla­menté, s az építkezéshez szük­séges összeg az évi költségve­tésből származik. Miközben az üdülőközpont épül és szépül, a községnek nincs pénze a csator­názás befejezésére, az önkor­mányzat ugyanis kétmilliós évi költségvetéséből sehogy sem tud előteremteni 40 milliót. PRAVDA A lap interjút közöl A. Nagy Lászlóval, az MPP elnökével, aki megállapítja, hogy a Magyar Koalíció megkötése a választó­polgárok és mindhárom magyar párt hasznára vált, az MK most kompromisszumképesebb és keresi a demokratikus ellenzék­kel, például a Kék Koalícióval való együttműködés lehetősé­geit. A. Nagy szerint mindeddig azért nem jött létre kimondot­tan magyar baloldali párt, mert a magyarok elsősorban kisebb­ségi jogaik folyamatos csorbítá­sát érzékelik. Vladimír Mečiar a sportcsarnokbeli nagygyűlésen a választási rendszer megváltoztatásáról is beszélt „Van egy magyar párt, amely lojális" ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Telt ház előtt tartották meg teg­nap szokásos havi sportcsarnok­beli nagygyűlésüket a DSZM ve­zetői. Ugyancsak szokásos módon a kormányfő elsősorban a köztár­sasági elnököt hibáztatta az or­szág kudarcaiért. Szerinte „na­gyon nehéz úgy reprezentálni Szlovákiát, hogy míg ő azt han­goztatja, hogy az országban min­den rendben van, haladunk az EU felé, addig az államfő ennek az el­lenkező állítja". Kérte Istent, „bo­csásson meg Kováénak, hiszen nem tudja, mit tesz". Mečiar sze­rint a köztársasági elnök teijeszti, OLVASÓI LEVELEK Botladozó Lépések A szokásos vasárnapi Lépéseket a tévében aszerint nézem, ldk a jelenlevők, és milyen témáról van szó. Sajnos, ez a program külalakjában és tartalmában egyre homályosabb, inkább szürkül a választópolgár számá­ra, minél tovább, annál kétség­beejtőbben. Nem arra töreked­nek, hogy valamit nyíltan meg­tárgyaljanak, mindenki inkább pártja és saját előadóképességét igyekszik fitogtatni - ha enge­dik. November harmadikán a beszélgetés egyik résztvevője, hogy beteg. A magyarországi helyzetről elmondta, hogy ott nagy belpolitikai harc folyik, „harc magyar és magyar között". Az egyik oldal Hom Gyulával tart, és elsősorban integrálódni akar. „Azt mondják, hogy a kisebbség nem probléma, fontosak a jó­szomszédi kapcsolatok. A Csurka­és Torgyán-párt hívei hetente de­monstrációkat szerveznek, és Horn lemondását követelik" - je­lentette ki. Mintegy összegzés­ként hozzátette: azokat kell támo­gatni, akik a jószomszédi kapcso­latokat szorgalmazzák. „Hasonló harc folyik a szlovákiai magyar pártok között is. Van egy magyar Jozef Migaš csak húsz perc eltel­tével kapott szót. Ján Luptáknak erre 25 percig kellett várnia. Ad­dig csak a műsorvezető beszélt, illetve Dušan Slobodník mint főszereplő és Ivan Šimko érvelt érvek nélkül. Mennyivel elfo­gadhatóbb lett volna ez a - fö­lösleges - vita, ha a hetven per­cet elosztották volna - ebben az esetben - öt részre, s mindegyik résztvevő kerete 14-14 perc lett volna, persze azzal, hogy a műsorvezető csak irányította volna a beszélgetést, és nem hangoztatta volna saját vélemé­nyét. Tehát aki a 14 percet fel­használta, annak az esetében a mesének vége lett volna. Esély­egyenlőség! Mindenki egyfor­mán „lépegethetett volna". Ér­párt, amely most nincs a parla­mentben - a Magyar Népi Mozga­lom. Tagjai azt mondják, lojális polgárai Szlovákiának, nem akar­nak autonómiát. Bugárék, Dura­yék és Nagyék viszont autonómiát és Nagy-Magyarországot akar­nak. Be kívánnak lépni az EU-ba, de már nem szlovákiai magyar­ként. Ez a mi belpolitikai harcunk, de megoldható" - mondta hívei­nek Mečiar. Arra a kérdésre, miért hallgat a kormány az EU-megfi­gyelőkre, és miért nem mond már nekik valamit, Mečiar azt vála­szolta: „Beszélni mindenkivel kell, meg is kell hallgatni minden­kit. Cselekedni viszont a magunk dekes idézni Slobodník úr né­hány szavát: az az érvényes, amit Mečiar kormányfő mon­dott. Hát nem érdekes? Valaki­nek szabadalma van az észre, tu­dásra, igazságra, érvényességre. Igaz, annak idején sokszor hal­lottuk - és mondtuk -, hogy Le­nin elvtárs azt mondta... Vagy ez ma is érvényes? Az az igaz, amit a hatalmon lévő mond? Iván Sándor Kassa Gyertyagyújtás a katonasíron Nagykéren egy eléggé elhagya­tott helyen található a falu be­csületes embereinek jóvoltából szája íze szerint cselekszünk." Ki­jelentette, hogy a „NATO-népsza­vazást" a cstlakozásról kezdődő tárgyalások előtt vagy után is meg lehet tartani. A DSZM elnöke ki­tért a választási rendszer esede­ges módosítására is. Szerinte az arányos rendszer úgy változna meg, hogy vagy 75 szavazókör­zetben választanának l-l képvi­selőt és egy nagy szlovákiai kör­zetben további 75 képviselőt, vagy úgy, hogy 150 szavazókör­zetet alakítanának ki, és mind­egyikből l-l személy kerülne be a parlamantbe. Szerinte a változta­tások mindenképpen a kis pártok végét jelentenék, (kaprinay) betonkerettel ellátott sír táblá­val, melyen ez a szöveg olvasha­tó: „Ha ismeretlen katona va­gyok is, gondolj néha rám!" En­nek az ismeretlen katonának a sírjára vitték kicsi virágcsokrai­kat, és gyújtottak néhány gyer­tyát a magyar óvodások min­denszentek tiszteletére. Kis ke­züket összetéve szép imádság­gal köszönték meg az ismeret­lennek, hogy föláldozta életét az emberiség szebb, boldogabb és békésebb jövőjéért. Ez a gyer­tyagyújtás maradandó és emlé­kezetes marad minden gyermek számára, mert amit a gyermek óvodás korában átél és tapasz­tal, az egész életén át elkíséri. Mali Katalin \ Nagykér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom