Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 22. KULTÚRA OK

TATÁS 9 Japán filmfesztivál Budapesten Budapest. Az ismeretlen Japán címmel november 21-én, azaz ma Japán filmfesztivál kezdődik Budapesten, a Toldi Moziban. A kéthetes program során hét rendező tizenkét filmjét mutatják be, köztük a kilencvenes évek legismertebb japán filmrendezője, Kitano Takesi négy filmjét, a Tengerparti jelenet című alkotását. A fesztivál keretében nyolc történelmi filmet is láthat a közönség. A japán filmfesztivál 1997 márciusában folytatódik, akkor újabb rendezők munkáját vetítik majd. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony (19) HVIEZDOSLAV SZÍHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Őrült nap (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Hamupipőke (13, 15) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Vértestvérek (10) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: A testőr (11) KASSAI THÁLIA SZÍHÁZ: Don Juan (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: JAck (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Foglyok (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A bölcsek köve (am.) 15, 17, 18.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 20 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 19 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Traispotting (ang.) 18.30, 21 Három szín: Kék (lengy.-svájci-fr.) 19 Koncert a túlélőknek (szlov.) 19.15 KASS

A SLOVAN: Foglyok (am.) 15.30,17.45,20 DRUŽBA: Láncreakció (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A szikla (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Doktor Moreau szigete (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Sztriptíz (am.) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 Egy szellemileg visszamaradott zenés vígjáték a Komáromi Jókai Színházban Némi humor, nosztalgia, némi szórakozás, né', semmi! Komárom. Egy színház nem lehet annyira rossz helyzetben, hogy elfeledkezzen mindarról, amit két és fél ezer éves dráma- és színházművészeti fejlődés eredményeként az emberiség önmaga számára európai szellemi értékként produkált. DUSZA ISTVÁN Nem érezheti annyira veszélyeztetettnek és elhagyatottnak önmagát, hogy a komédia, a vígjáték, a bohózat, a groteszk, a szatíra Shakespeare-től Moliéren át Örkényig érő minőség alá ígérve szólítsa még a közönségét. Éppen ellenkezőleg: a vészhelyzetekben a minden szempontból igényes komédiázással kellene megerősíteni a kapcsokat. A Komáromi Jókai Színházat évek óta maximálisan elkényezteti saját közönsége, s ha ezt tudatosítva Visszatekintünk a rendszerváltás óta eltelt hét évre megállapítható, hogy a legveretesebb tragédiák előadásai sem buktak meg, legfeljebb a színház nem játsztva azokat, szép csendesen elősegítette kimúlásukat. Viszont: igényes rendezésben fergeteges közönségsikerek is születtek, amelyek Háy Gyula Caligulójával (Beke Sándor rendezése) kezdődtek, és a Hegedűs a háztetőn, majd a La Mancha lovagja musicalekkel (Bor József rendezései) érnek a mai repertoárba. Abba a repertoárba, amelynek mostani igénytelensége szinte törvényszerűen sugallja: Komáromban még mindig nem becsülték eléggé alá a közönség igényét. A La mancha lovagja, Az aranyember és az Apácák társaságában Molnár Ferenc A testőrje drámai alapanyagként maga a szellemi magaslat. Nem lepődhettem meg, hogy ezt a sort Magnier-Szenes-Nádas Mona Marie mosolya című megzenésített színházi szemétje méginkább lefelé húzza. S gondoljon bárki, bármit: a még tervezett négy bemutatóból kettő első ránézésre is ezt a tendenciát Stubendek Katalin és Benkő Géza kettőse a prózai jelenetekben a műfajparódia szintjére emelkedett. (Fotó: Szabó László) erősíti. Hogy nincs a színháznak felkészült, a társadalmi közeg minden rezdülését érzékelő, a rendezőkkel, amolyan belső kritikusként is vitaképes és a színházról elméleti szinten is gondolkodni tudó dramaturgja, mindebből kiderül. A rendezők is csuMinden szempontból igényes komédiázással kellene megerősíteni a kapcsokat. pán „mint vendégek" érkeznek, s a repertoárnál jobban semmi sem mutatja, miféle szellemi görcsbe rándult ez a színház a minisztérium önkényeskedései nyomán. Pedig van ellenpélda is, van más lehetőség is arra, hogy a gondolkodás minősége ne rendeltessen alá feltételes reflexeknek, amelyeket mulandó politikai szándékú intézkedések váltanak ki. Egyelőre nem avatkozik bele egyetlen fölöttes szerv sem abba, mit játszik a színház, s tudomásom szerint az évad utolsó bemutatójaként színpadra kerülő Rudolf Sloboda-drámát sem a hatalmi kényszer, hanem a minőség felismerésének „nyomása" alatt választották ki. A Hegedűs a háztetőn, az Óz, a nagy varázsló és a La Mancha lovagja Bor József-rendezéseket ismerve, az lenne a legtisztességesebb kritikusi eljárás, ha egyetlen szóra sem méltatnám a Mona Marie mosolya című színpadi mélyrepülést. Biztos, hogy Stubendek Katalin (Mona Marie) és Benkő Géza (Blaise) kiváló színészek, mozgáskultúrájuk éppen iskolázottságuk következtében univerzálisabb, mint a magyarországi színészek nagy átlagáé. A színpadi táncnak az a fajtája, amit Molnár Ernőnek m.v. koreográfusnak ezerszer látott lépéskombinációkból a darab szintjén sikerült kreálnia, mégiscsak kifogott rajtuk. A fő ok az, hogy Bor József egyszerűen nem vette figyelembe, hogy nem zenés színházban edzett profikat, hanem remek prózai színészként dolgozó fiatalokat rendez. Ettől aztán Bor József nem vette figyelembe, hogy nem zenés színházban edzett profikat rendez. a prózai részekben látott színészi bravúrok és a rendező burleszkszerű ötletei a műfajparódia felé rángatták az előadást, a sanzonszerű éneklésmód és a Zsákovics László által remekül áthangszerelt Nádas-számok pedig sokszor a merevséggé váló igyekezettel előadott táncbetétekben fuldokoltak. Ezen sajnos Székely László mv. remekül bejátszható, ugyanakkor az alkalmi műteremlakásban mégiscsak irreálisnak tetsző módon képekkel illusztratív módon „teleszórt" előszobafal és a proszcénium közötti tere sem segített. Dobis Márta jelmezeit alig lehetett észrevenni, ami ritka erénye a kosztumtervezőknek. Nem az ő hibája, hogy az aktképhez modellt álló hölgyeket játszó színésznők a kelleténél több szeméremmel, amolyan fürdőruhaszerű leplekbe rejtették bájaikat. Ez a több oldalról is elemző megközelítést kívánó szemérmes viszonyulás jellemzi az előadást egészét. Minden igaznak látszik, de semmi sem az igazi, legkevésbé a szórakozás. Milan Bočkay festményei és rajzai január 12-ig tekinthetők meg Kassán, a Jakoby Abaúji Képtárban. (Fotó: archív) Holnap este élő kazettabemutatót tart Dunaszerdahelyen a Vox Camerata kórus Karácsonyi és egyházi dallamok Mégis lesz e hét végén Komáromban: Táncháztalálkozó TALLÓSI BÉLA Dunaszerdahely. Női kamarakórusként alakult a dunaszerdahelyi Vox Camerata 1990januárjában. Lipcseyné Zsigray Ildikó, a dunaszerdahelyi művészeti alapiskola igazgatója, Pálmainé Pápay Márta zongoratanárnő, karnagy voltak az alapítótagok és az iskola tanítói alkották a kórust. Még abban az évben létrejött egy tizennégy tagú vegyes kórus is. A két énekkar 1992 augusztusában egyesúlt. Hat év alatt közel száz előadást tartottak. Rangos versenyeken értek el sikereket. A Kodály Napokon két alkalommal is aranykoszorús minősítést, a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen Ezüst Diplomát és Koncertkórus minősítést, a Riva del Gardában rendezett Nemzetközi Kórusversenyen Bronz Diplomát szereztek. Ahogy azt Pálmainé Pápay Márta elmondta: a Közép-Európa különböző helyein tartott előadások, és a fesztiválokon elért sikerek azok a tényezők, amelyek összetartják a csapatot, meghatározzák a munkát, s reményt adnak, hogy tovább tudjon dolgozni az énekkar, amely számára az A Vox, Camerata fellépése Lipcsey György kiállításának megnyitóján (Fotó: Somogyi Tibor) éneklés önkifejezési lehetőség, egyfajta életszemlélet, telis-tele a zene iránt érzett alázattal. Ehhez az önkifejezéshez gazdag repertoárból merítenek. „Mert mindig ahhoz kell alkalmazkodnunk - mondta a karnagy assszony -, hogy hol lépünk fel. Kell, hogy legyenek a repertoáron világi és egyházi művek, könnyebb műfaj, spirituálék stb." Holnap este hét órakor ünnepi hangulatban lép közönség elé a Vox Camerata a dunaszerdahelyi Szent György-templomban. Ünnepi hangulatban, hiszen immár olyan repertoárból válogat, amely Ó, népeknek megváltója címmel hangkazettán is megjelent. S az, hogy e kazetta megjelenhetett, mindenképpen ünnep a kórus életében. Ahogy Bugár Ildikó kórustag elmondta, az énekkar már rég játszott a gondolattal, hogy hangkazettát adjon ki. Márciusban vált reálissá az elképzelés, Dunaszerdahelyen a Szent György-templomban két nap alatt felénekeltek egy kazettányi anyagot. Az Illyés Közalapítvány támogatásával kiadott hangkazetta tehát élő felvétel, amelyen karácsonyi énekek és egyházi művek hangzanak el. Másodsorban ez ad majd ünnepi, amolyan előkarácsonyi hangulatot az Ó, népeknek megváltója holnap esti élő bemutatójának. S eme koncert, a későbbiekben pedig a kazetta talán nemcsak a kórustagokat ösztönözheti további munkára, hanem a fiatalokat is, hogy bekapcsolódjanak a hazai magyar kórusmozgalomba. Akár úgy, hogy kórustagnak jelentkezzenek a Vox Cameratába. Mert ahogy a karnagy és a kóAz énekkar számára az éneklés önkifejezési lehetőség, egyfajta életszemlélet... rustagok elmondták, fiatalokat szeretnének beépíteni az énekkarba. „Nem könnyű, hiszen manapság inkább a rockzene vonzza őket - mondja Pálmainé Pápay Márta. - Ennek ellenére vannak új tagjaink, de esetükben mindig időt kell hagyni arra, hogy elsajátítsák a kórus repertoárját. Kis kórusba sokkal nehezebb beépülni, mert itt minden hang önálló egyéniséget jelent, ezért sokkal nehezebb a hangszínek összehangolása. Az együtténeklés sok nehézséggel jár, sok munkát jelent, de sok örömet tud szerezni." ÚJ SZÓ-HlR Komárom. Évről évre azzal a tudattal szervezi a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség a felvidéki Táncháztalálkozót, hogy talán az idei lesz az utolsó. Nem mintha csökkenne az érdeklődés az egész napos rendezvény iránt, az érdeklődők száma nagyjából állandósult, de már a 70 koronás belépőkből sem lehet fedezni a kidások jelentős részét. így maradnak az egyre gyérebben csordogáló alapítványi és állami pénzforrások. Idén tényleg úgy tűnt, a VII. találkozóra már valóban nem kerül sor, aztán szorgos kilincseléssel mégis összegyűlt a szükséges összeg (illetve annak nagy része), de közben a rendezvény időpontját kétszer is módosítani kellett. A végső időpont november 23., helyszín a komáromi sportcsarnok. Maguk a szervezők már-már megrökönyödve vették tudomásul, hogy az utolsó utáni pillanatban a Pro Slovakia alap úgy döntött, 100 ezer koronával támogatja az idei Táncháztalálkozót, valószínűleg azért, mert a szervezők közt nem szerepel a Csemadok neve; ez a hét betű köztudottan vörös posztó a kurátorok szemének. Áz Illyés Közalapítvány pozsonyi alkuratóriuma viszont nem tartotta támogatásra méltónak a Táncháztalálkozót. Kisebb-nagyobb összeggel segített néhány vállakozó, magyarországi alapítványok, intézetek és Komárom városa is örömmel ad otthont a rendezvénynek. Akik résztvettek valamelyik táncháztalálkozón, körülbelül tudják, mire számíthatnak szombaton. Akik még nem, nos számukra fáradságos feladat lenne ecsetelni egy egész nap eseményeit, legjobb, ha maguk kóstolnak bele a táncház hangulatára. A sportcsarnok küzdőteréről elindulva a Kárpát-medence valamennyi tájegységét, zugát bejárhatják a résztvevők azon táncoktatók és hagyományőrző csoportok segítségével, akik egyenesen ezekből a zugokból érkeznek Komáromba és a nap folyamán megpróbálják átadni, az esti gálaműsorban pedig színpadon is bemutatni tudásukat. Mindezt népzenei koncertek és kirakodóvásár fűszerezi. A szombati nap vasárnap, hajnali négy körül fejződik be a Tisztipavilon Rock Klubjában, ahol ezúttal nem rockzene szól majd, hanem a legjobb népzenészek húzzák a talpalávalót, (hzs)