Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-02 / 230. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 3. POLITIKA 5 A Magyar Intézet híreiből Október 5-ig tekinthető meg Nagykaposon, a Művelődési Központban a Magyarországi honfoglaláskori emlékek című kiállítás, amely a X. századi magyarság viseletét, fegyverzetét, művészetét és életmódját mutatja be. A Magyar Intézet Somolického l/a alatti épületében még október 4-ig, naponta 9-16 óra között megtekinthető az a kiállítás, amely a neves építész, Rimanóczy Gyula (1903-1953) munkásságát mutatja be az érdeklődőknek. A tárlatot, amely a modern építészet védelmével foglalkozó DOCOMOMO Nemzetközi Konferencia részét képezi, a budapesti Magyar Építészeti Múzeum állította össze.(ú) Nagy Sándor filmhős lesz A görög kormány támogatja a híres amerikai rendező, Oliver Stone terveit, hogy filmet készítsen Nagy Sándorról. a híres görög hadvezérről. Amint azt a görög kulturális miniszter a rendező athéni látogatásakor közölte, országa minden szükséges támogatást megad egy ilyen film elkészítéséhez. F.vangelosz Venizelosz hangsúlyozta Nagy Sándor jelentőségét a görög kulturális örökség szempontjából. Lehetséges, hogy Stone a makedón hódítóról szóló filmet Görögországban fogja forgatni. (MTI) A Dunaszerdahelyen élő Ferdics Gábor és Ferdics Béla belgiumi városokban állítanak ki Lépés az egyetemesség felé Miklósi Péter Tereferéi Az ismert publicista, Miklósi Péter aktuális társadalmi és politikai gondokkal, kérdésekkel foglalkozó írásai az elmúlt években a Vasárnap magazinjában, a Hang-Képben jelentek meg hétről hétre. Rövid lélegzetű töprengései most könyv alakban is napvilágot láttak. „Mostanában több időm van el-eltöprengeni a riporter tudományán is. Például azon, hogy sűrűn szidják az újságírót, mert nem ért az orvostudományhoz, a bűnüldözéshez, a színházhoz, a haditechnikához, mégis számtalanszor belekontárkodik mások tudományába. Talán így is van, viszont az is igaz, hogy az újságíró sok mindent tud, amit se orvos, se stratéga, se színidirektor nem mondhat magáénak. Az újságíró ugyanis tudja, hogyan él, mit tervez és mit fájlal az ember..." - vallja a szerző.(ú) Nagy érdeklődés kísérte a Dunaszerdahelyen élő Ferdics testvérek belgiumi, Leuvenben, a Wentelsteen Galériában rendezett kiállítását, amelyen két textilművész, Hilda Omaszta és Herad Werland társaságában mutatkoztak be. TALLÓSI BÉLA A felkérés a bemutatkozásra a Somoijáról elszármazott, Belgiumban élő Hilda Omaszta közreműködésével érkezett a leuveni magángaléria tulajdonosától. Az eladással egybekötött kiállítás sikerére való tekintettel az anyagot a egyik határ menti belga kisvárosban újrainstallálják, azt követően pedig a tervek szerint Németországba szállítják. Ferdics Béla tizenkét grafikával és három szoborral, teljesen új munkákkal mutatkozik be a belga közönségnek. Olyan alkotásokkal, amelyeken a fa nyersességének és az üveg áttetszőségének kapcsolatát hangsúlyozza. Ferdics Gábor Komáromban gyűjtütt, egyszer már használt Belgiumban nem az számít, hogy híres-e az alkotó... tardosi vörösmárványba és más anyagba faragott nonfiguratív szobrokat állít ki, amelyeken a faragás, csiszolás adta lehetőségeket, a megmunkálási folyamatot láttatja. Ezenkívül iparművészeti tárgyakat, gyertyatartókat, kőtálakat is besorolt a tárlat anyagába Ferdics Bélától azt kérdeztük, mit jelent számukra ez a külföldi, belgiumi bemutatkozás. - Azzal kezdeném, hogy mi magunk is kint voltunk a megnyitón, és tapasztaltuk, amit már hallomásból tudtunk. Hogy Belgiumban nyitottak a képzőművészet iránt. Ott nem az számít, hogy ismert-e, híres-e az alkotó vagy nem, hanem hogy a közönség kapcsolatot tud-e teremteni az alkotásával. A belgák ebben a svédekhez hasonlítanak. Svédországban a lakások amolyan kisebbfajta magángalériák, a falak Bemutatkozásunk egészséges megmérettetés. tele vannak képekkel. És amire ők is, a belgák is nagyon figyelnek, az az eredetiség. A mi bemutatkozásunk egészséges megmérettetés, amely nem azon alapszik, hogy ki kinek az ismerőse. Út az egyetemessé válás felé. Lépés ahhoz, hogy az ember bekerüljön az európai művészeti köztudatba. Mindenképpen kihívás olyan helyen, olyan közegben kiállítani, ahova teljesen új emberekként érkeztünk, ahol senki sem ismer bennünket. Azért is jó az ilyen jelenlét, hogy előbbre vigyen, hogy az ember táplálni tudja önmagát. Ösztönzés egy újabb anyag létrehozására és összeállítására. Ferdics Béla legújabb grafikái közül tizenkettőt mutat be a belga közönségnek Faludy György a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Anekdoták, életbölcsességek, huszadik századi történelem A verseket, a költészetet gondolatban kinek-kinek magával kellett hoznia arra a beszélgetésre, amelyet Faludy György költővel folytatott Szabó G. László újságíró másfélszáz fős hallgatóság előtt. A Somolicky utcai pozsonyi Magyar Intézetben hétfőn este az anekdoták, a neves kortársakhoz kapcsolódó történetek szintjén és természetesen a költő életére kiható huszadik század abszurd történésein keresztül hullott fény az irodalomra is. A televíziós talkshow-k modorában folytatott beszélgetésből leginkább az irodalom hiányzott. Főképpen a ma is rendszeresen alkotó költő műveiről tudhattunk meg keveset. Feltehetőleg, közelebb hozta volna a hallgatóságot a költőhöz, ha néhány verse is elhangzik. Faludy György ezúttal nem elsősorban költőként, hanem a huszadik század történelmének tanújaként volt közöttünk. Embert próbáló idők tanúja ő, aki számára a költészet a háború, a recski fogolytábor szörnyűségeinek túlélését jelentette. Nem kevésbé a nagylelkű megbocsátásét, amiről annyira őszintén vallott. A huszadik századi magyar költészet legnagyobbjai közé tartozó „élő klasszikusnak" mondott Faludy György a század nagyjainak szellemi összetartozásáról is beszélt. Kétszer is bekövetkezett emigrációja élményeihez, és a mostanában is fontolgatott távozás szomorú indítékaihoz, valamint a mesélés derűjéhez járulva mégsem mellékes adalék lehetett volna egy-egy vers is. Természetesen, manapság már nem feltétlenül fontos maga az irodalmi alkotás, hiszen hatásosan felkelthető az emberekben az illúzió, hogy a költő közelsége az irodalom közelségével azonos. (D.I.) Minden kedden öttől hétig a Lýceumban Találkozó a kávéházban DUSZA ISTVÁN * Támadt egy ötletem, aminek köszönhetően minden kedden délután öttől este hétig a pozsonyi Lýceum kávéházban fogok üldögélni. Akinek kedve tartja, odajön. Vagy megszólít, vagy szótlanul leül az asztalomhoz. Elvégre hallgatni ugyanúgy lehet tartalmasan, mint beszélgetni a semmiről. Ha meg valaki úgy érzi, hogy csupán akkor tud békésen elaludni aznap, ha jól megmondja nekem a magáét, vagy éppen felpofoz, ugyanolyan szeretettel várom őt is. Legalább valami történni fog. Akkor is, ha senki nem keres fel. Egyszerűen egymagamban fogok ott üldögélni, s egy jó feketekávé gőzébe bámulva legfeljebb megírom a történéseket. A gondolatiakat és az érzelmieket. Akiknek már elmeséltem ötletemet, ha nem is lelkesedett érte, megígérte, hogy eljön. Beszélgetni meg hallgatni. Együtt és külön-külön. Valaki egy jó könyvet is hoz majd magával, egy friss verskéziratot, vagy felolvas két oldalt az új regényéből. Talán megérjük, hogy kiadók is jönnek majd. Egy festőművész letesz a törzsasztalra egy meghívót a tárlatára, vagy csak egy diák szidja az egyetemi tanárát, aki elhúzta a vizsgán. Egyre azonban mindenki készüljön fel: két nappal később az Új Szóban megjelenik annak a két órának valamifajta lenyomata. Talán egy tárca, talán egy glossza a pincér modoráról, vagy egy interjú az új novelláskötet szerzőjével... Gondolkodom rajta, hogyha sikere lesz az ötletemnek, vidéken is megtelepszem majd havonta egyszer (vagy kéthetente) egyegy kávéházban vagy kisvendéglőben. Később talán vendéget is hívok. Minden attól függ, hogy magam üldögélek a helyszíneken, vagy többen is leszünk. Kávéháztulajdonosok, kisvendéglősök ajánlatait is várom, hogy oda költöztessem az asztalomat. Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az asztalhoz. Mert az biztos: október 8án (kedden) délután öt és este hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fórum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hallgatás is lehet sokatmondó. Azt azonban az első alkalommal eldöntöm - eldöntjük -, mi is legyen a törzsasztal neve. Nem minden előzmények nélkül jutott eszembe a Mélyvíz, a Kávégőz, a Fekete leves... Egyelőre ennyit. Ha szerda, akkor.... Vasárnap Kapható az újságárusoknál Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy az alábbi címen: d. a. Czvedler s.r.o. Kláštorná 4 931 01 Šamorín A 40. szám tartalmából Kinek használ a Magyar Koalícióra zúdított össztűz Bugár Béla válasza Soóky László írására Luxus lesz a villanyáram? Szénási György írása Bon díja Barcelona, bon díja Catalonya! Kövesdi Károly katalóniai riportja Már otthon is rajtakapták őket J. Mészáros Károly írása a szlovákiai sportolók doppingeseteiről Vásárolja meg a Vasárnap ot/ vM^ot* s v