Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-11 / 212. szám, szerda
6J ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. szeptember 2202. BOLYK Falu, ahol még iható víz sincs Losoncról Indulunk Bolyk felé. Tanyavilágra emlékeztet a táj. A keskeny, egyenes út mentén házak tűnnek fel, majd gyorsan el is tűnnek a hátunk mögött. A faluban aztán megtudjuk: már azok is a községhez tartoznak. A repülőtér épületei és a házcsoport. Ahogyan ott hívják - az Osada. A több száz éves múltra visszatekintő történelmi települést főképpen magyarok lakják, az ötven esztendeje létesült Osadát szlovákok. A két helység között hozzávetőlegesen három kilométer a távolság; közötte épült a repülőtér, amely miatt Bolykot nemcsak az országban, hanem a világ szinte valamennyi államában számon tartják a részletesebb térképeken. Kiváló természeti adottságai miatt a repülőtéren számos világversenyt rendeztek már, és valószínűleg ezután sem lesz másként. Ilyen alkalmakkor ismert hazai és külföldi személyiségek látogatnak el a repülőtérre és - Bolykra. A történelmi falurész egyetlen utcácskából áll: az út két oldalán régi és új házak váltják egymást. Feltűnően sok gyerek szaladgál a faluban. Az igaz, hogy még tart a nyári szünet. Ebben a községben is. A nagyszülőknél nyaralnak a gyerekek, vagy innen nem költöztek be a közeli Losoncra a fiatal családok? A régi házakat tatarozták a lakók, meghagyták gyönyörű formájukat, díszítéseiket. Az új épületek szemet gyönyörködtetőek, az építtetők gazdag fantáziájáról árulkodik szinte valamennyi porta. Rendezett, szép falu benyomását keltik - így külsőleg. Ám amint arról meggyőződhetünk, a faluturizmus „fellendítéséhez" nincs semmi esélyük. Hiába a repülőtér, a nagyváros közelsége, a csinos porták, a rendezett falu, szállóvendégeket nem mernek fogadni a lakók. Nem mintha a gazdák vagy a gazdasszonyok képtelenek volnának rá: kedvesek, rendet is tudnak tartani, de - a lakások nagy részéből hiányzik a víz. Gyorsan megjegyezzük: nem a családok maradi nézete miatt, hanem mert a település alatt nincs megfelelő forrás, nincsenek vízerek. A 630 lakosú (két) település élén már hatodik éve áll Margita Sedliaková polgármester, tizenkét tagú képviselő-testületével igyekszik a lehetőségekhez mérten megoldani a polgárok gondját-baját. - Nem tudom megkínálni semmivel, mert a vizet a falu kútjáról hoztam, ebből idegeneknek egyszerűen nem merek se kávét, se teát főzni - mentegetőzik a polgármester, majd egy halom dokumentumot tesz elénk az asztalra. - A bekötéshez mindent előkészítettünk, mindent elrendeztünk. De honnan vegyek elő 7 millió koronát? Ennyibe kerülne a vízvezeték megépítése. Az adókból befolyó összegből a legszükségesebb szolgáltatásokat is alig tudjuk fedezni. A polgárok közül sokan úgy vélik, a mi nemtörődömségünk miatt kénytelenek télennyáron demizsonokban, vedrekben cipelni haza a falu kútjáról a vizet. Mellesleg: ez az egyedüli forrás a faluban, amely nyáron sem szárad ki, de a vize, sajnos, ivásra nem alkalmas. A község határában eddig négy gázvezetéket fektettek le, ám a falu még nincs gázművesítve. Szeretnénk modernizálni a települést, úgy, mint másutt. Sajnos, az állam segítsége nélkül nekünk ez nem megy, állami dotációt pedig nem kapunk. Folyamatosan kérvé nyezzük, kérjük a támogatást: a vízvezeték építésére ez évben is a hetedik helyre soroltak be bennünket a Losonci Járási Hivatal környezetvédelmi osztályán. Ami annyit jelent, hogy idén sem kapunk pénzt. Miután megtudtam, hogy hetedikek vagyunk a rangsorban, levelet írtam Zlocha miniszter úrnak. Válaszolt is: de csak levelet küldött, pénzt nem, sőt nem is ígért. Nem akarok én bírálni senkit, mutogatni különböző dolgokra, de tény, hogy az országban ennél kevésbé fontos akciókra is adnak pénzt Megírtam Jozef Zlocha úrnak, hogy a falu két részből áll, a szlovákok lakta településen van víz, Bolykon nincs. Ez részben politikai kérdés is. Én az Osadában lakom, de együtt érzek ezekkel az emberekkel, sajnálom őket, továbbra sem adom fel, mert a vízvezetéket meg kell építeni. Érthető a polgármester asszony elkeseredése és felháborodása, hiszen a történelmi faluA tartálykocsi - hol a legelőre kihajtott teheneknek, hol az embereknek visznek benne vizet részen nemhogy ivóvizük, de még vizük sincs a családoknak. A művelődési ház és a kocsma között áll a falu kútja, egy egyszerű szivattyús kút. Az emberek egymás kezébe adják a kart, a fiatalabbak segítenek az idősebbeknek vizet húzni. Asszonyok, férfiak járnak oda vízért, ki gyalog, ki kerékpáron, de vannak, akik autóval érkeznek, és - hordják haza főzni, mosni, sokan inni is, különféle edényekben. Télen-nyáron, esőben, hóban. - Naponta legalább ötször fordulok ezekkel a vedrekkel - mondja Kovács Jolán, aki éppen megtöltötte a vedreit. - Ha vendégek jönnek, ásványvízzel kínáljuk őket, de mi, én, a férjem ezt isszuk. Kissé fura az íze, ezért szörpöt öntünk bele. Azt mondják, nem volna szabad meginni... Eddig nem lett tőle semmi bajunk. Itt nyaral az unokánk, ő is azt issza. Apáink, nagyapáink az ipolyból ittak, mégsem lett semmi bajuk a víztől. - De ez a víz a mocsárból jön vágja rá egy idős hölgy. - Én a mocsár mellett lakom, tudom. Ha a mocsárban sok a víz, a falu kútTalálkozás a kútnál (A szerző felvételei) jának a vize sem olyan büdös, mint amikor lecsökken a mocsár szintje. - Nekünk van az udvarban kutunk, mégis ide járok vízért - veti közbe Demecs Józsefné. - Amikor felújítottuk a házat, kutat is ásattunk. Van is benne víz, mintát vettünk belőle, és megvizsgáltattuk. Állítólag még öntözésre sem alkalmas. Való igaz, mindent megfest. A konyhai mosogatót, a fürdőkádat, a mosdócsészéket alig győzőm tisztán tartani. Pedig savas tisztítókkal és citrompótlóvalsúrolom. Állítólag Demecsék kivételesen jó helyzetben vannak, mert az ő kútjukban legalább van víz. A faluban a legtöbb portán szárazak a kutak, és egy rozzant tartálykocsival hordják az állami gazdaság udvaráról a vizet. A tartályt mellesleg nyáron a legelőn használják szarvasmarhák itatására. - Az emberek közös kútról demizsonokban hordják haza a vizet. És az sem iható. Most, a XX. század végén hol eshet meg ilyen dolog? - kérdezi a polgármester asszony, miután befejezzük a sétát. - Szerintem az államnak törődnie kellene az olyan kis falvakkal is, mint Bolyk. Valamikor is azt tartották, hogy félreeső falu, és nem fejlesztették. Sajnos, most sem igen törődnek velünk a hivatalnokok, mert az ő kezükben van a sorsunk, a pénz. Az ivóvíz, a víz hiánya minden szempontból hátrányosan érinti a falut. Az említett okok miatt akarják bezárni az óvoda étkezdéjét, ám a polgármester asszony inkább demizsonokban hordat távolról ivóvizet. Legújabban az iskola étkezdéje körül is nézeteltérései támadtak a hatóságokkal. Az sem mellékes, hogy az ivóvíz hiánya a községben korlátozza a vállalkozási lehetőségeket, csökkenti az esetleges munkahelyteremtő feltételeket, időt, energiát emészt fel, és bosszantó, sőt már terhes ez az egyszerűnek tűnő gond. FARKAS OTTÓ Nagykürtös R.szombat Losonc Pozsony Galánta D.szerdahely Komárom DUNASZERDAHELY Hiányoznak a szakemberek Példaértékű az a kezdeményezés, amellyel a Dunaszerdahelyi járás munkaügyi hivatalának a vezetői álltak elő. Annak érdekében, hogy feltérképezzék a munkáltatók igényeit, és az ismeretek alapján - legalább hozzávetőleges - képet alkossanak az elkövetkező évek munkahely-teremtési lehetőségeiről, a hivatal munkatársai személyesen látogatnak el minden olyan üzembe, illetve vállalathoz a régióban, amely húsznál több személyt foglalkoztat, és ezáltal meghatározó szerepe van az adott körzetben. Néhány hét után már le is szűrhették az első tapasztalatokat, amelyek közül a legfontosabb, hogy a járásban egyre nagyobb hiány mutatkozik jól képzett élelmiszer-ipari középkáderekből. Különösen nagy szükség volna biokémikusokra, laboránsokra, általános élelmiszer-ipari technikusokra. A probléma feltárása azonban csupán az első lépés, amelyet Ján Sihelskýnek, a munkügyi hivatal vezetőjének a kezdeményezésére követett a második. Néhány nappal ezelőtt tanácskozásra hívta az érintetteket, vagyis néhány iskolaigazgatót, a legnagyobb feldolgozóüzemek vezetőit és az agrárkamara képviselőjét, hogy közösen keressék a megoldást. A járásban ugyanis nincs élelmiszer-ipari szaktanintézet. A legközelebbi, ilyen képzést nyújtó iskola Pozsonyban, illetve Nyitrán található, Dunaszerdahelyen talán a hentes- és pékképzés megoldott csupán. A jelenlévők azt javasolták, hogy két síkon induljon az oktatás. Egyrészt a meglévő ipari iskolákon belül új osztályokat kell létrehozni, esetleg új iskolát kell alapítani, másrészt - legalább hat-nyolc hónapos - átképző tanfolyamokat kell szervezni. Ez utóbbi annál is fontosabb, hiszen sok üzemben azonnali hatállyal felvennének jól képzett szakembereket. A tanfolyamokra valószínűleg jelentkező is akad majd bőven, hiszen csupán a frissen érettségizettek közül mintegy 900 fiatal gyarapítja szeptembertől a járásban a munkanélküliek a számát. A munkáltatók képviselői egyetértettek abban, hogy általános szakképzést nyújtó középiskolára volna szükség, ahol a diákok az első három évben elsajátítanák az élelmiszeripar alapjait. Az utolsó egy-két évben aztán aszerint szakosodhatnának, hogy kihez melyik terület - konzervgyártás, húsfeldolgozás, sütőipar - áll közelebb. Vagy aszerint, hogy milyen lehetősége nyílik az elhelyezkedésre. A mostani bizonytalan helyzetben ugyanis nem lehet egy kizárólagos ágazatra specializálódni, sokoldalú szakemberekre van szükség. Igen közkedveltek napjainkban az úgynevezett menedzserképző középiskolák, amelyek azonban a jelenlévők többségének a véleménye szerint jórészt munkanélkülieket „termelnek" csupán. Az ott végzett fiatalok ugyanis valójában semmilyen szakmához nem értenek, és leggyakrabban átképző tanfolyamokon kötnek ki. Korszerű, magas színvonalú oktatással vissza kellene állítani az élelmiszeriparral összefüggő szakmák becsületét. A munkanélküliek számára szervezett továbbképzések anyagi fedezetét a foglalkoztatási alapon keresztül a munkaügyi hivatal állná. Az egyes üzemeknek tulajdonképpen csak a gyakorlati képzés megszervezésében kellene segítséget nyújtaniuk, anyagi terheket nem kellene viselniük. Ugyanakkor idejében, még a tanfolyam alatt kiválaszthatnák a hallgatók közül azokat, akik a kurzus befejeztével náluk helyezkedhetnének el. Ezért is talált kedvező fogadtatásra a munkáltatók körében a munkaügyi hivatal kezdeményezése. Reméljük, a leginkább rászorulók, vagyis a munknélküliek is élnek a kínálkozó lehetőséggel! V. KRASZNICA MELITTA UDVARD Pénteken emlékművet avatnak \ Az érsekújvári Járásbeli Udvard központjában már napok óta ott áll a kitelepítettek és meghurcoltak emlékműve, amelyet Lebó Ferenc győri szobrász készített. A művész szüleit 1947-ben telepítették kl Udvardról a Szarvas melletti Csabacsödre. Az emlékművet - nyitott kéz, benne könnycseppet ejtő szem és a napra utaló arany szembogár - szeptember 13-án, pénteken avatják fel. Arról, hogy miért ezt az időpontot választották, Száraz József polgármestert kérdeztük. - Idén - szeptember 14-15én - már negyedik alkalommal szervezzük meg az őszi vásári napokat. És vasárnap lesz a hagyományos Kálvária-búcsú is a faluban. Mindezt úgy kötjük össze a pénteki nappal, hogy ekkor méltóságteljes ünnepséget tartunk a községből kitelepített és meghurcolt polgárok tiszteletére, s megkapják a Nemzeti Kisebbségekért emlékérmet. Az ünnepség 11 órakor szentmisével kezdődik, majd fél egykor kerül sor az emlékmű felavatáséra. Ezután az érdeklődők megtekinthetik az Udvard történetét bemutató kiállítást. Anyagát Strba Sándor, a helyi mezőgazdasági iskola tanára állította össze. Öt órakor kezdődik az a műsor, amelynek keretében kiosztjuk az emlékérmeket. • Mindez zárt körben történik, vagy vendégeket is hívnak? .- Természetesen hívunk, hiszen mindenki számára emlékezetessé szeretnénk tenni ezt a napot. Elfogadta meghívásunkat Sára Sándor, a Duna Televízió igazgatója, Tabajdi Csaba, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, Lábody László címzetes államtitkár, Sunyovszky Szilvia színművésznő, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának a főosztályvezetője, továbbá Halzl József a Rákóczi Szövetségből, Molnár Imre budapesti történész, s a pozsonyi magyar nagykövetségről és a Magyar Intézetből is várunk vendégeket. Valószínűleg itt lesz az Együttélés valamennyi parlamenti képviselője, Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Csáky Pál alelnök, Szigeti László, a mozgalom parlamenti képviselője, A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke, valamint a magyarországi szlovákok képviselői köztük Jakab Mária országgyűlési képviselő -, az érsekújvári zsidó közösség tagjai, a környék polgármesterei és még sokan mások. Körülbelül négyszáz vendégre számítunk. Valamennyiüket meghívtuk a szombati, illetve vasárnapi rendezvényeinkre is. • Napjainkban, amikor az önkormányzatok amiatt panaszkodnak, mert kevés a pénzük, az udvardi községi hivatalnak hogyan sikerült egy ilyen nagyszabású rendezvény megvalósításához előteremteni az anyagiakat? - Örömmel nyugtázhatom, hogy a falukban működő magánvállalkozók, vendéglátó-ipari egységek hathatósan támogatnak bennünket. Úgy látom, hogy az itt élők szívügyüknek érzik ezt a rendezvényt, hiszen valamennyi családban volt valaki, akit meghurcoltak, vagy olyan rokon, akit kitelepítettek. • Eddig csak a pénteki nap műsoráról szóltunk. Milyen programok közül választhatnak azok, akik a szombatot és a vasárnapot is Udvardon kívánják tölteni? - Szombaton reggel hét órakor a Fő téren nyitjuk meg a vásárt. A nap folyamán sor kerül állatkiállításra, lesz sétarepülés, lóverseny, futóverseny. Délután háromkor kezdődik az alapiskola udvarán a Csemadok népművészeti fesztiválja. Este pedig a helyi sportpályán diszkót rendezünk. Vasárnap reggel 8 órakor keresztút a Kálvárián, majd szentmise - mindkettő szlovák nyelven. Tíz órától pedig magyar nyelven. Egy órakor kezdődik a lóverseny. A felsoroltakból is kitűnik, hogy a péntek a méltóságteljes megemlékezés napja lesz, szombat és vasárnap pedig a kikapcsolódásé, a szórakozásé. KAMONCZA MÁRTA ROZSNYO Városi vásár Szeptember 13-14-én már tizenharmadik alkalommal tartanak vásárt Rozsnyón. A város főterén, illetve a Šafárik utcában sorra kerülő rendezvényre sok érdeklődőt várnak a környékről is. A XIII. rozsnyói vásár ideje alatt tartalmas kulturális műsor szórakoztatja majd a közönséget. A szervezők több ismert művészt hívtak meg. A már hagyománnyá vált rendezvény keretében idén először rendeznek áru minta vásárt. Ennek helyszíne a városi hivatal tanácsterme lesz. (ambrus)