Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám, szerda

6J ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. szeptember 2202. BOLYK Falu, ahol még iható víz sincs Losoncról Indulunk Bolyk felé. Tanyavilágra emlékeztet a táj. A keskeny, egyenes út mentén há­zak tűnnek fel, majd gyorsan el is tűnnek a hátunk mögött. A falu­ban aztán megtudjuk: már azok is a községhez tartoznak. A re­pülőtér épületei és a házcsoport. Ahogyan ott hívják - az Osada. A több száz éves múltra visszate­kintő történelmi települést főkép­pen magyarok lakják, az ötven esztendeje létesült Osadát szlo­vákok. A két helység között hoz­závetőlegesen három kilométer a távolság; közötte épült a re­pülőtér, amely miatt Bolykot nemcsak az országban, hanem a világ szinte valamennyi államá­ban számon tartják a részlete­sebb térképeken. Kiváló termé­szeti adottságai miatt a repülőté­ren számos világversenyt rendez­tek már, és valószínűleg ezután sem lesz másként. Ilyen alkal­makkor ismert hazai és külföldi személyiségek látogatnak el a re­pülőtérre és - Bolykra. A történelmi falurész egyetlen utcácskából áll: az út két oldalán régi és új házak váltják egymást. Feltűnően sok gyerek szaladgál a faluban. Az igaz, hogy még tart a nyári szünet. Ebben a községben is. A nagyszülőknél nyaralnak a gyerekek, vagy innen nem költöz­tek be a közeli Losoncra a fiatal családok? A régi házakat tataroz­ták a lakók, meghagyták gyönyö­rű formájukat, díszítéseiket. Az új épületek szemet gyönyörköd­tetőek, az építtetők gazdag fantá­ziájáról árulkodik szinte vala­mennyi porta. Rendezett, szép fa­lu benyomását keltik - így külsőleg. Ám amint arról meggyőződhetünk, a faluturiz­mus „fellendítéséhez" nincs sem­mi esélyük. Hiába a repülőtér, a nagyváros közelsége, a csinos porták, a rendezett falu, szálló­vendégeket nem mernek fogadni a lakók. Nem mintha a gazdák vagy a gazdasszonyok képtele­nek volnának rá: kedvesek, ren­det is tudnak tartani, de - a laká­sok nagy részéből hiányzik a víz. Gyorsan megjegyezzük: nem a családok maradi nézete miatt, hanem mert a település alatt nincs megfelelő forrás, nincsenek vízerek. A 630 lakosú (két) telepü­lés élén már hatodik éve áll Mar­gita Sedliaková polgármester, ti­zenkét tagú képviselő-testületé­vel igyekszik a lehetőségekhez mérten megoldani a polgárok gondját-baját. - Nem tudom megkínálni sem­mivel, mert a vizet a falu kútjáról hoztam, ebből idegeneknek egy­szerűen nem merek se kávét, se teát főzni - mentegetőzik a pol­gármester, majd egy halom doku­mentumot tesz elénk az asztalra. - A bekötéshez mindent előkészí­tettünk, mindent elrendeztünk. De honnan vegyek elő 7 millió koronát? Ennyibe kerülne a vízve­zeték megépítése. Az adókból be­folyó összegből a legszüksége­sebb szolgáltatásokat is alig tud­juk fedezni. A polgárok közül so­kan úgy vélik, a mi nemtörődöm­ségünk miatt kénytelenek télen­nyáron demizsonokban, vedrek­ben cipelni haza a falu kútjáról a vizet. Mellesleg: ez az egyedüli forrás a faluban, amely nyáron sem szárad ki, de a vize, sajnos, ivásra nem alkalmas. A község határában eddig négy gázvezeté­ket fektettek le, ám a falu még nincs gázművesítve. Szeretnénk modernizálni a települést, úgy, mint másutt. Sajnos, az állam se­gítsége nélkül nekünk ez nem megy, állami dotációt pedig nem kapunk. Folyamatosan kérvé nyezzük, kérjük a támogatást: a vízvezeték építésére ez évben is a hetedik helyre soroltak be ben­nünket a Losonci Járási Hivatal környezetvédelmi osztályán. Ami annyit jelent, hogy idén sem ka­punk pénzt. Miután megtudtam, hogy hetedikek vagyunk a rang­sorban, levelet írtam Zlocha mi­niszter úrnak. Válaszolt is: de csak levelet küldött, pénzt nem, sőt nem is ígért. Nem akarok én bírálni senkit, mutogatni külön­böző dolgokra, de tény, hogy az országban ennél kevésbé fontos akciókra is adnak pénzt Megír­tam Jozef Zlocha úrnak, hogy a falu két részből áll, a szlovákok lakta településen van víz, Bolykon nincs. Ez részben politikai kérdés is. Én az Osadában lakom, de együtt érzek ezekkel az emberek­kel, sajnálom őket, továbbra sem adom fel, mert a vízvezetéket meg kell építeni. Érthető a polgármester asszony elkeseredése és felhábo­rodása, hiszen a történelmi falu­A tartálykocsi - hol a legelőre kihajtott teheneknek, hol az emberek­nek visznek benne vizet részen nemhogy ivóvizük, de még vizük sincs a családoknak. A művelődési ház és a kocsma kö­zött áll a falu kútja, egy egyszerű szivattyús kút. Az emberek egy­más kezébe adják a kart, a fiata­labbak segítenek az idősebbek­nek vizet húzni. Asszonyok, férfi­ak járnak oda vízért, ki gyalog, ki kerékpáron, de vannak, akik au­tóval érkeznek, és - hordják haza főzni, mosni, sokan inni is, külön­féle edényekben. Télen-nyáron, esőben, hóban. - Naponta leg­alább ötször fordulok ezekkel a vedrekkel - mondja Kovács Jo­lán, aki éppen megtöltötte a ved­reit. - Ha vendégek jönnek, ás­ványvízzel kínáljuk őket, de mi, én, a férjem ezt isszuk. Kissé fura az íze, ezért szörpöt öntünk bele. Azt mondják, nem volna szabad meginni... Eddig nem lett tőle semmi bajunk. Itt nyaral az uno­kánk, ő is azt issza. Apáink, nagy­apáink az ipolyból ittak, mégsem lett semmi bajuk a víztől. - De ez a víz a mocsárból jön ­vágja rá egy idős hölgy. - Én a mocsár mellett lakom, tudom. Ha a mocsárban sok a víz, a falu kút­Találkozás a kútnál (A szerző felvételei) jának a vize sem olyan büdös, mint amikor lecsökken a mocsár szintje. - Nekünk van az udvarban ku­tunk, mégis ide járok vízért - veti közbe Demecs Józsefné. - Ami­kor felújítottuk a házat, kutat is ásattunk. Van is benne víz, mintát vettünk belőle, és megvizsgáltat­tuk. Állítólag még öntözésre sem alkalmas. Való igaz, mindent megfest. A konyhai mosogatót, a fürdőkádat, a mosdócsészéket alig győzőm tisztán tartani. Pedig savas tisztítókkal és citrompótló­valsúrolom. Állítólag Demecsék kivételesen jó helyzetben vannak, mert az ő kútjukban legalább van víz. A fa­luban a legtöbb portán szárazak a kutak, és egy rozzant tartályko­csival hordják az állami gazdaság udvaráról a vizet. A tartályt mel­lesleg nyáron a legelőn használ­ják szarvasmarhák itatására. - Az emberek közös kútról de­mizsonokban hordják haza a vi­zet. És az sem iható. Most, a XX. század végén hol eshet meg ilyen dolog? - kérdezi a polgármester asszony, miután befejezzük a sé­tát. - Szerintem az államnak törődnie kellene az olyan kis fal­vakkal is, mint Bolyk. Valamikor is azt tartották, hogy félreeső falu, és nem fejlesztették. Sajnos, most sem igen törődnek velünk a hivatalnokok, mert az ő kezükben van a sorsunk, a pénz. Az ivóvíz, a víz hiánya minden szempontból hátrányosan érinti a falut. Az említett okok miatt akar­ják bezárni az óvoda étkezdéjét, ám a polgármester asszony in­kább demizsonokban hordat tá­volról ivóvizet. Legújabban az is­kola étkezdéje körül is nézetelté­rései támadtak a hatóságokkal. Az sem mellékes, hogy az ivóvíz hiánya a községben korlátozza a vállalkozási lehetőségeket, csök­kenti az esetleges munkahelyte­remtő feltételeket, időt, energiát emészt fel, és bosszantó, sőt már terhes ez az egyszerűnek tűnő gond. FARKAS OTTÓ Nagykürtös R.szombat Losonc Pozsony Galánta D.szerdahely Komárom DUNASZERDAHELY Hiányoznak a szakemberek Példaértékű az a kezdemé­nyezés, amellyel a Dunaszerda­helyi járás munkaügyi hivatalá­nak a vezetői álltak elő. Annak érdekében, hogy feltérképez­zék a munkáltatók igényeit, és az ismeretek alapján - leg­alább hozzávetőleges - képet alkossanak az elkövetkező évek munkahely-teremtési le­hetőségeiről, a hivatal munka­társai személyesen látogatnak el minden olyan üzembe, illetve vállalathoz a régióban, amely húsznál több személyt foglal­koztat, és ezáltal meghatározó szerepe van az adott körzet­ben. Néhány hét után már le is szűrhették az első tapasztala­tokat, amelyek közül a legfon­tosabb, hogy a járásban egyre nagyobb hiány mutatkozik jól képzett élelmiszer-ipari közép­káderekből. Különösen nagy szükség volna biokémikusokra, laboránsokra, általános élelmi­szer-ipari technikusokra. A probléma feltárása azonban csupán az első lépés, amelyet Ján Sihelskýnek, a munkügyi hivatal vezetőjének a kezdemé­nyezésére követett a második. Néhány nappal ezelőtt ta­nácskozásra hívta az érintette­ket, vagyis néhány iskolaigaz­gatót, a legnagyobb feldolgozó­üzemek vezetőit és az agrárka­mara képviselőjét, hogy közö­sen keressék a megoldást. A já­rásban ugyanis nincs élelmi­szer-ipari szaktanintézet. A leg­közelebbi, ilyen képzést nyújtó iskola Pozsonyban, illetve Nyit­rán található, Dunaszerdahe­lyen talán a hentes- és pékkép­zés megoldott csupán. A jelen­lévők azt javasolták, hogy két síkon induljon az oktatás. Egy­részt a meglévő ipari iskolákon belül új osztályokat kell létre­hozni, esetleg új iskolát kell alapítani, másrészt - legalább hat-nyolc hónapos - átképző tanfolyamokat kell szervezni. Ez utóbbi annál is fontosabb, hiszen sok üzemben azonnali hatállyal felvennének jól kép­zett szakembereket. A tanfolya­mokra valószínűleg jelentkező is akad majd bőven, hiszen csupán a frissen érettségizet­tek közül mintegy 900 fiatal gyarapítja szeptembertől a já­rásban a munkanélküliek a számát. A munkáltatók képviselői egyetértettek abban, hogy álta­lános szakképzést nyújtó kö­zépiskolára volna szükség, ahol a diákok az első három év­ben elsajátítanák az élelmiszer­ipar alapjait. Az utolsó egy-két évben aztán aszerint szakosod­hatnának, hogy kihez melyik te­rület - konzervgyártás, húsfel­dolgozás, sütőipar - áll köze­lebb. Vagy aszerint, hogy mi­lyen lehetősége nyílik az elhe­lyezkedésre. A mostani bizony­talan helyzetben ugyanis nem lehet egy kizárólagos ágazatra specializálódni, sokoldalú szak­emberekre van szükség. Igen közkedveltek napjainkban az úgynevezett menedzserképző középiskolák, amelyek azon­ban a jelenlévők többségének a véleménye szerint jórészt munkanélkülieket „termelnek" csupán. Az ott végzett fiatalok ugyanis valójában semmilyen szakmához nem értenek, és leggyakrabban átképző tanfo­lyamokon kötnek ki. Korszerű, magas színvonalú oktatással vissza kellene állítani az élelmi­szeriparral összefüggő szak­mák becsületét. A munkanélküliek számára szervezett továbbképzések anyagi fedezetét a foglalkozta­tási alapon keresztül a munka­ügyi hivatal állná. Az egyes üze­meknek tulajdonképpen csak a gyakorlati képzés megszerve­zésében kellene segítséget nyújtaniuk, anyagi terheket nem kellene viselniük. Ugyan­akkor idejében, még a tanfo­lyam alatt kiválaszthatnák a hallgatók közül azokat, akik a kurzus befejeztével náluk helyezkedhetnének el. Ezért is talált kedvező fogadtatásra a munkáltatók körében a mun­kaügyi hivatal kezdeményezé­se. Reméljük, a leginkább rászo­rulók, vagyis a munknélküliek is élnek a kínálkozó lehetőség­gel! V. KRASZNICA MELITTA UDVARD Pénteken emlékművet avatnak \ Az érsekújvári Járásbeli Udvard központjában már napok óta ott áll a kitelepítettek és meghurcoltak emlékműve, amelyet Lebó Ferenc győri szobrász készített. A művész szüleit 1947-ben telepítették kl Udvardról a Szarvas mel­letti Csabacsödre. Az emlékművet - nyitott kéz, benne könnycseppet ejtő szem és a napra utaló arany szembo­gár - szeptember 13-án, pénteken avatják fel. Arról, hogy miért ezt az időpontot választották, Száraz József polgár­mestert kérdeztük. - Idén - szeptember 14-15­én - már negyedik alkalommal szervezzük meg az őszi vásári napokat. És vasárnap lesz a ha­gyományos Kálvária-búcsú is a faluban. Mindezt úgy kötjük össze a pénteki nappal, hogy ek­kor méltóságteljes ünnepséget tartunk a községből kitelepített és meghurcolt polgárok tisztele­tére, s megkapják a Nemzeti Ki­sebbségekért emlékérmet. Az ünnepség 11 órakor szentmisé­vel kezdődik, majd fél egykor ke­rül sor az emlékmű felavatásé­ra. Ezután az érdeklődők megte­kinthetik az Udvard történetét bemutató kiállítást. Anyagát Strba Sándor, a helyi mezőgaz­dasági iskola tanára állította össze. Öt órakor kezdődik az a műsor, amelynek keretében ki­osztjuk az emlékérmeket. • Mindez zárt körben törté­nik, vagy vendégeket is hívnak? .- Természetesen hívunk, hi­szen mindenki számára emléke­zetessé szeretnénk tenni ezt a napot. Elfogadta meghívásun­kat Sára Sándor, a Duna Televí­zió igazgatója, Tabajdi Csaba, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, Lábody László cím­zetes államtitkár, Sunyovszky Szilvia színművésznő, Szabó Ti­bor, a Határon Túli Magyarok Hi­vatalának a főosztályvezetője, továbbá Halzl József a Rákóczi Szövetségből, Molnár Imre bu­dapesti történész, s a pozsonyi magyar nagykövetségről és a Magyar Intézetből is várunk ven­dégeket. Valószínűleg itt lesz az Együttélés valamennyi parla­menti képviselője, Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Csáky Pál al­elnök, Szigeti László, a mozga­lom parlamenti képviselője, A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke, valamint a magyar­országi szlovákok képviselői ­köztük Jakab Mária országgyűlé­si képviselő -, az érsekújvári zsi­dó közösség tagjai, a környék polgármesterei és még sokan mások. Körülbelül négyszáz vendégre számítunk. Vala­mennyiüket meghívtuk a szom­bati, illetve vasárnapi rendezvé­nyeinkre is. • Napjainkban, amikor az ön­kormányzatok amiatt panasz­kodnak, mert kevés a pénzük, az udvardi községi hivatalnak hogyan sikerült egy ilyen nagy­szabású rendezvény megvalósí­tásához előteremteni az anyagi­akat? - Örömmel nyugtázhatom, hogy a falukban működő ma­gánvállalkozók, vendéglátó-ipari egységek hathatósan támogat­nak bennünket. Úgy látom, hogy az itt élők szívügyüknek érzik ezt a rendezvényt, hiszen vala­mennyi családban volt valaki, akit meghurcoltak, vagy olyan rokon, akit kitelepítettek. • Eddig csak a pénteki nap műsoráról szóltunk. Milyen programok közül választhatnak azok, akik a szombatot és a va­sárnapot is Udvardon kívánják tölteni? - Szombaton reggel hét óra­kor a Fő téren nyitjuk meg a vá­sárt. A nap folyamán sor kerül ál­latkiállításra, lesz sétarepülés, lóverseny, futóverseny. Délután háromkor kezdődik az alapisko­la udvarán a Csemadok népművészeti fesztiválja. Este pedig a helyi sportpályán diszkót rendezünk. Vasárnap reggel 8 órakor keresztút a Kálvárián, majd szentmise - mindkettő szlovák nyelven. Tíz órától pedig magyar nyelven. Egy órakor kezdődik a lóverseny. A felsorol­takból is kitűnik, hogy a péntek a méltóságteljes megemlékezés napja lesz, szombat és vasárnap pedig a kikapcsolódásé, a szóra­kozásé. KAMONCZA MÁRTA ROZSNYO Városi vásár Szeptember 13-14-én már tizenharmadik alka­lommal tartanak vásárt Rozsnyón. A város főte­rén, illetve a Šafárik utcá­ban sorra kerülő rendez­vényre sok érdeklődőt vár­nak a környékről is. A XIII. rozsnyói vásár ideje alatt tartalmas kul­turális műsor szórakoztat­ja majd a közönséget. A szervezők több ismert művészt hívtak meg. A már hagyománnyá vált rendezvény keretében idén először rendeznek áru minta vásárt. Ennek helyszíne a városi hivatal tanácsterme lesz. (ambrus)

Next

/
Oldalképek
Tartalom