Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám, szerda

1996. szeptember 11. OKTATÁS ÚJ SZ

Ó i 7 | AZ SZMPSZ PROGRAMTERVEZETE Előrelépést jelent November 23-án és 24-én országos közgyűlését tartja a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezete. Ebből az alkalomból az SZMPSZ közvitára bocsátotta új programjának tervezetét. Az eddigi programok ismerőinek bizonyára rögtön feltűnik mássága, célrendszerének széles köre. Néhány meghatározó alapelvvel érdemes részletesebben foglalkoznunk: 1. Szlovákia oktatási rendszere jelenleg nem felel meg azoknak az elveknek, amelyeket az egyesülő Európát alakító fejlett országok mind maguknak, mind a csatlakozni szándékozó államoknak egyezményekben, dokumentumokban, konvenciókban megszabtak. Ezért azt gyökeresen át kell alakítani az említett elvek szellemében, s ezt tűzi célul a program első fejezete, melynek címe Szlovákia oktatási rendszerének átalakításáért. Éppen az itt megfogalmazott feladatrendszer kínál lehetőséget a szlovák nemzetiségű pedagógusok demokratikus szakmai szerveződéseivel, valamint a politikai pártokkal és a civil szervezetekkel való együttműködésre. Az átalakítás e téren három dokumentummal jellemezhető (ezek kidolgozása ezért fontos célként jelenik meg az anyagban): új, demokratikus közoktatási törvénnyel, országos alaptantervvel és vizsgarendszerrel. 2. A fejlett európai oktatási rendszereket jellemző elvek elfogadása és elérésük célul tűzése egy nemzeti kisebbség szakmai szervezete programjában több, kifelé irányuló jelzést is hordoz: - kifejezi, hogy a szlovákiai magyar pedagógus alapvető céljai és érdekei nem térnek el a cseh, a lengyel, a holland, a román stb. és a többségi szlovák pedagógus céljaitól és érdekeitől. Más szóval: a szlovákiai magyarságnak nem célja a (sokszor és sokak által bizonygatott) elszigetelődés, „gettósodás", oktatásügyünket az általános európai értékek szellemében kívánják megszervezni; - tárgyalási és együttműködési alapot kínál mindazoknakl, akik elfogadják ezen elveket; - (remélhetőleg) megszólítja az eddigi egyetlen európai színvonalú szlovák oktatási program, a Konstantin-terv kidolgozóit, akik számára az SZMPSZ e programja közeli kell hogy legyen (amennyiben nem tagadják meg önmagukat). Olyan egységes ellenzéki oktatáspolitikai koncepció kimunkálására kínálkozik alkalom, amelyet nemcsak a demokratikus szakmai szervezetek, hanem a politikai pártok is felvállalhatnak, nemzetiségre való tekintet nélkül. Amennyiben ez nem sikerül, annak politikai akarat hiánya, nem pedig szakmai összeférhetetlenség lesz az okozója; 3. A programban többször szerepel a demokratikus oktatási rendszerekre való utalás. Talán nem árt, ha a közvélemény, de talán sok pedagógus számára is ismertetem, milyen alapelvek és értékek mentén szerveződnek a fejlett európai oktatási rendszerek: - az egyén szabadsága és felelőssége saját művelődéséért (szabad iskolaválasztási jog, az egyén érdeklődésének és képességeinek megfelelő oktatás és nevelés); - tolerancia, a másság elfogadása és tisztelete; - az oktatás közszolgálati értelmezése (a nyilvánosság részvételi lehetősége az irányításban, intézményi autonómia, civil szervezetek hatékony részvétele az oktatásügyben); - szerkezeti, tartalmi és fenntartói pluralizmus; - demokratikus irányítás; - az állam törvények által pontosan meghatározott szerepe és kompetenciái (törvényalkotás és felügyelet, országos alaptanterv és vizsgarendszer kidolgozása, objektív és átlátható finanszírozás,...). 4. Az anyagban kulcsfontosságú elv az autonómia. A szerzők a nevelés és oktatás alapvető színterének az autonóm, önigazgató és önfejlesztő iskolát, a szlovák oktatási rendszer átalakítása főszereplőjének a munkájában autonóm pedagógust tekintik. Ugyanez az elv érvényesül a szakmaiságnak és a tanszabadságnak az értékkénti megjelenése igénylésekor. Mindenképpen szólni kell a szlovákiai magyarok oktatásügyi autonómiájának kérdéséről, mivel ennek (látszólagos) hiánya a program hibájának, gyengeségének tűnhet egyesek szemében. Azokéban, akik úgy hiszik, ez ügyben azok a fő kérdések, önálló, magyar nemzetiségű miniszter vagy államtitkár, esetleg főosztályvezető irányítsa-e az autonóm magyar oktatási rendszert, s hol, hány régióban legyenek módszertani-szakfelügyeleti központjai. Tudatosítanunk kell, hogy a kisebbségek bármilyen autonómiája politikai kérdés, amely a mi esetünkben három szinten igényel megegyezést, ill. egyetértést; - a szlovákiai magyarok politikai képviseletei közt, - a szlovákiai magyarok politikai képviselete és a szlovák politikai hatalom közt, - a nemzetközi intézményekben, szervezetekben és közösségekben. Mivel az eltelt hét évben még az első szinten sem történt érdemi előrelépés, az SZMPSZ részéről felelőtlen lépés lenne ennek programba vétele. Amennyiben azonban elfogadjuk azt az állítást, hogy bármelyik jól működő autonóm oktatási rendszer (így a szlovákiai magyaroké is) autonóm oktatási intézményekből áll, amelyben szakmailag képzett, munkájukban autonóm pedagógusok nevelik-oktatják a szülők autonóm döntése alapján az adott intézménybe beíratott tanulókat, akkor az egész program az autonómiáról szól. Ezen túlmenni (vagyis azzal foglalkozni, miként működne a magyar iskolák önálló rendszere) csak a fentiekben jelzett politikai egyesség reális lehetősége tükrében érdemes. 5. Az előző programokkal összevetve előrelépést jelent, hogy a tervezet nem elsősorban a hatalom elnyomó törekvéseivel szembeni védekező lépésekre, feladatokra épül. Persze, 1996 őszén ezek is helyet kellett hogy kapjanak (főleg a II. fejezet első pontjában, melynek címe A szovákiai magyar iskolahálózat megtartásáért és fejlesztéséért), mégis: a modern, demokratikus oktatási rendszer célul tűzése és az eléréséért vállalt feladatok, valamint az önigazgató és önfejlesztő iskolák létrejötte és működése érdekében tervezett lépések (ezeket a II. fejezet második, Iskoláinkért, pedagógusainkért és harmadik, Iskoláink növendékeiért pontjai tartalmazzák) megfogalmazása lehet szélesebb körben mozgósító erejű. 6. A program sok tekintetben túlnő egy hagyományos civil szervezet keretein és lehetőségein (főleg ha a szervezetet a hatalom ellenségnek tekinti, és mindent megtesz működése megnehezítésért). A Szövetség hatékonyabb működését szolgálják azok a javaslatok, amelyek az alapszabály módosítását célozzák (az alapszervezetek elnökei a területi választmány tagjaivá válnak; háromra csökken az országos választmány bizottságainak száma - Szervezési Bizottság, Oktatáspolitikai Bizottság, Szakmai Bizottság - és minden területi választmány egy-egy képviselőt választ mindegyik bizottságba; az országos alelnököket nem regionális elven választják, hanem az egyes bizottságok vezetőiként), továbbá amelyek a főállású munkatársak számának emelését szorgalmazzák (jelenleg összesen 3 fő). A Pro Pedagogica alapítvány és bizonyos gazdasági tevékenységek a programban megfogalmazott célok megvalósítását hivatottak anyagilag segíteni. A szlovákiai magyar oktatásügy szakmai képviseletének erősítését szolgálja az az elhatározás, amely szerint a Szövetség a következő parlamenti választásokon a magyar politikai pártok és mozgalmák segítségével független jelöltet indít. Az új programjavaslat már eddig is hosszas és alapos szakmai viták eredménye. Mint minden terv, ez is annyit ér, amennyit az érintettek megvalósítanak belőle. A megvalósítás a közgyűlés után kezdődik. Most az a feladatunk, hogy iskoláinkban, tantestületeinkben, alapszervezeteinkben értelmezzük és megvitassuk. A program minden szlovákiai magyar pedagógusnak teret és lehetőséget biztosít ahhoz, hogy rátermettségéhez, erejéhez és igényeihez mérten kivegye részét a munkából. FODOR ATTILA Értékek és érdekek A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége közelgő országos közgyűlésének és egyúttal a szervezet tevékenységének hatékonysága összefügg a Szövetség programjáról vallott értékítélettől. A program meghatározza az alapszabályt, a választott szervek személyi összetételét, s ami még ennél is fontosabb, a tagságnak a szervezettel való azonosulási szintjét, s mindent, aminek alapján minősíthető a pedagógusszövetség létjogosultsága, társadalmi szerepe. A programjavaslat összeállítói fontosnak tátották rögzíteni azokat az alapfogalmakat, azokat az értékeket, melyek kulcsfontosságához a szervezet fennállása óta nem fért kétség. Ugyanakkor egyfajta nemzetközi kitekintés eredményeként - beiktatták azokat az értékeket is, amelyek Európa szerencsésebb régióiban már évek óta elfogadott és nélkülözhetetlen együtthatói a demokratikus társadalomnak és azok oktatási rendszerének. A jószándék ellenére már maga az értékek meghatározása sem bizonyult vitán felülinek, annak ellenére, hogy a meghatározás, miszerint az értékek olyan előnyben részesített, felvállalható kategóriák, melyeknek elutasított értékkategória-párja semmiképp sem szerepelhet a szlovákiai magyar pedagógusok értékrendjében, egyértelmű kiindulópontja lett a mimikának. Csakhogy amikor akárcsak most - egy társadalomban a diktatúra a demokrácia álarcában tetszeleg, amikor a kompetenciák elosztása helyett azok összpontosítását szilárdítja, egy civil szervezet köztes megoldásra utaló programpontja nem az értékek félreismerését, csupán a valóság felismerését jeienti. Azt, hogy az eleve megvalósíthatatlan értékek felsorolása, programba iktatása ugyanúgy nem mozgósít, mint a már elért, illetve az elértnél alacsonyabb szintű értékcélok újrakitűzése. A programjavaslat összeállítói szerint a Szövetség sikeres tevékenységének egyik feltétele a lehetséges, megtehető és szükséges célok és értékek meghatározásé. S mivel az értékek magatartás-befolyásolő, integráló hatása vitathatatlan, a programmal azonosulók egy többé-kevésbé egységes közösséget alkotva - a programjavaslat kimunkálói szerint - képesek a szakmai és érdekvédelmi célkitűzéseket megvalósítani. Olyan programterv, olyan értékrendszer kerül megvitatásra, amely más, alapvető, ugyanakkor a pedagógusszövetség programjában - civil szervezet lévén nem szereplő értékekkel összekapcsolódva is egy közösség tagjai számára elfogadható anélkül, hogy az esetleg egymástól eltérő politikai, világnézeti, vallási, generációs, szakmai stb. csoportok, csoportosulások tagjai számára okot adjon az elhatárolódásra. A pártsemlegesség, mivel tájainkon az anyanyelv, az anyanyelvű oktatás és kultúra ápolása, védelme sohasem volt mentes a politikumtól - nem azonos az apolitizmussal. A Szövetség programja - többek között - attól válik a tagság elvi, cselekvési célkitűzéseinek alapjává, ha az fő vonatkozásaiban azonos a szlovákiai magyar pedagógusok és a szülők érdekeivel. Az érdek egyfajta szükségletet fejez ki. A Szövetség esetében az elvi és szakmai csoportos, kollektív érdekek a tagság egyéni érdekeiből válnak egy magasabb fokú, letisztult, lényegkoncentrált érdektörekvésű minőséggé, értékké. A majdani országos közgyűlés által elfogadott program érdekérvényesítési, konfliktusvállalási és - végső esetben - küzdelmi esélyét, illetve képességét csak növeli, ha a tagság a programjavaslatot megismeri, érdemben megtárgyalja, s már a közgyűlés előtt kinyilvánítja a vele kapcsolatos elképzeléseit. Ez tulajdonképpen a demokratikus érdekegyeztetés egyik alapja. De még a demokratikusan egyeztetett és elfogadott érdekérvényesítési szándék, elképzelés is csak annyit ér, amennyi belőle megvalósul. A program megvalósítása, a szervezet tevékenysége szonban számos sajátos, nem ritkán kétpólusú viszonyok közepette történik még egy viszonylag azonos szakmai érdekeltségű szervezetben is. Ez a kettőség a pedagógusszövetség esetében általában nem a hatalmi aspirációk függvénye, hiszen a Szövetségben, annak alapszervezeteiben, területi és országos szerveiben betöltött tisztségek, társadalmi jellegükből adódóan, anyagilag nem honorált, hanem közéleti elhivatottságból felvállalt szolgálatot - közszolgálatot jelentenek. Ezért a tevékenységért a tanügyi hatóságoktól inkább elmarasztalás mint elismerés jut osztályrészül még akkor is, ha a Szövetségben végzett munka lényege nem más, mint az állami szakmai feladatok egy részének - a szakmai, módszertani továbbképzésnek - megvalósítása anélkül, hogy ez az állami költségvetést terhelné. Az állami óvoda- és iskolavezetők két érdek, a tanügyi hatóságok politikai érdeke és a pedagógusszövetség programjában megfogalmazott érdekek közt vívódnak abban az esetben, ha az utóbbiakkal - legalább elvekben - azonosulnak. A hatalom részéről e „vétségért" személyi fizetésüket, esetleg vezető beosztásukat kockáztatják. Tán elegendő bizonyítékul szolgál erre az 1995 óta leváltott iskolaigazgatók száma, akik társadalmi tisztségükből eredően aktív részesei (voltak?) a Szövetség feladatrendszere megvalósításának. Az mindenesetre örvendetes tény, hogy e hatalmi ráhatás valójában nem befolyásolja a pedagógusszövetség tagbázisát, a taglétszámot, csupán a „mintha" elfordulok, a passzív tagok (de tagok!) létszámát szaporítja. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének programja az ő programjuk is, de még inkább azoké, akik cselekvő részesei kívánnak lenni szakmai, érdekképviseleti, szervezeti tevékenységünknek, akik a szeptemberi évzáró gyűléseken, az októberi konferenciákon és a novemberi ülésező országos közgyűlésen úgy döntenek, hogy azonosulnak a se nem védekező, se nem támadó, ám mindenképpen progresszív programból adódó ingyenes közéleti szolgálat minden keservével és minden szépségével. SIDÓ ZOLTÁN Tanfelügyelők vagy nyelvőrök? Ha nem lennék felháborodva,-valószínűleg csak nevetni tudnék az oktatási tárca pedagógiai-szervezési útmutatójának azon részén, amely a tanfelügyelők feladatait fogalmazza meg. Már több pedagógus, újságíró kifejtette véleményét erről a dokumentumról, elsősorban azért, mivel a nyelvtörvényre hivatkozva előírja, hogy a magyar iskolákban a pedagógiai dokumentációt államnyelven kell vezetni. Az utolsó, V. fejezettel kevesebbet foglalkoztak, bár szerintem ez is figyelmet érdemel. A tanfelügyelők munkáját szabályozó törvények és törvényerejű rendeletek felsorolása után ismerteti azokat a témaköröket, amelyek tartalmazzák a tanfelügyelők kiemelten fontos feladatait. Az ellenőrzés eszerint ebben a tanévben felméri: - az oktatási-nevelési folyamat általános színvonalát; - a szlovák nyelv tanításának színvonalát a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákban; - a törvények, előírások és pedagógiai normák betartását; - az iskolairányítás (vezetés) szervezését, formáit és módszereit. A tanfelügyelők feladata lesz továbbra is a különböző panaszok, beadványok, bejelentések és petíciók kivizsgálása. Ez eddig még talán elfogadható lenne, de az 1996/97-es tanévre a magyar iskolákat diszkrimináló, különleges feladatokat tűzött ki a tárca. Az óvodák esetében a három feladatból kettő a szlovák nyelv elsajátításával kapcsolatos: - a szlovák nyelv elsajátítása érdekében artikulációs bázis kialakítása, valamint érzelmi, motivációs és nyelvi feltételek megteremtése; ez részét kell, hogy képezze az óvónők nevelési tevékenységének; - biztosítani az intenzív szlovák nyelvi felkészítést (napi 30 perc időtartamban szlovák nyelven) az óvónők számára kiadott módszertani anyag szerint (Intenzív szlovák nyelvi felkészítés a magyar nevelési nyelvű óvodákban). Az alapiskolákban (a feladatok 2/3-a itt is a magyar iskolákra vonatkozik): - figyelemmel kísérni és értékelni a szlovák nyelv és irodalom tanításában alkalmazott új, a kommunikáción alapuló módszer hatékonyságát. A vegyes területeken működő középiskolákban: - figyelemmel kísérni és értékelni az érettségi vizsgák színvonalát (főleg szlovák nyelv és irodalomból); - értékelni a szakterminológia államnyelven és az oktatás nyelvén történő tanításának színvonalát. Még a magyar kisegítő iskolákban is a szlovák nyelv tanításának színvonalát, illetve e tantárgy tantervét kell ellenőrizniük a tanfelügyelőknek, bár itt figyelemmel kell kísérni az anyanyelv oktatását is. Ismerve a kormányprogramot, az oktatásügyi minisztérium iskolapolitikáját és a hatalmat kiszolgáló hivatalnokok mentalitását, elmegy a kedvem a nevetéstől, mert gyanítom, a magyar óvodákra, iskolákra újabb (bár nem ismeretlen) megpróbáltatás vár. A tanfelügyelők e dokumentumra hivatkozva egész évben zaklatják majd pedagógusainkat, és minden áron bizonyítani akarják, hogy az államnyelv oktatásának szintje nem megfelelő, s ezen csak határozott intézkedésekkel lehet változtatni, pl. szlovák anyanyelvű pedagógusokkal kell felcserélni a magyar nemzetiségű szlovák szakos tanítókat, tanárokat, magyar óvónőket. S miért kell külön értékelni az anyanyelvű oktatás színvonalát a nemzeti kisebbségek iskoláiban? A válasz kézenfekvő. Ha a tanfelügyelők kimutatják, hogy a magyar (ukrán, német) tannyelvű iskolákban szerintük a tanítás színvonala nem kielégítő, ez hivatkozási alap lehet arra, hogy lépéseket tegyenek az oktatási nyelv megváltoztatása érdekében. Ezt könnyen megtehetik, ha nem vetik össze a szlovák iskolákban folyó pedagógiai tevékenység eredményességével, ha nem egységes kritériumrendszer, hanem az oktatás nyelve szerint értékelik az iskola munkáját. Ha eltekintek a fenti érvektől, a tanfelügyelők feladatai kapcsán további kérdések fogalmazódnak meg bennem. A szlovák iskolákban folyó oktató-nevelő munka színvonala közömbös a minisztérium számára? A matematika, fizika, kémia, földrajz, idegen nyelvek stb. oktatása kevésbé fontos, mint az államnyelv elsajátítása? Csak az a magyar anyanyelvű óvodás készül fel eredményesen az iskolára, aki megfelelő szinten beszéli, s főleg szereti az államnyelvet? A mese, a játék, a dal, a szeretetteljes légkör nem is fontos? A kisegítő iskolákban a szellemi fogyetékos magyar gyermek számára legfontosabb az államnyelv tanulása? Melyik magyar középiskolában érettségiző diák fog eredményesebben felvételizni a természettudományi, közgazdasági, orvosi, jogi stb. egyetemre? Aki kitűnő eredményt ért el a szaktantárgyakból, s esetleg nem tökéletes a szlovák nyelvtudása, vagy az, aki nagyszerűen beszél államnyelvül, de felkészületlen a felvételi tantárgyakból? Milyen polgárokra van szüksége Szlovákiának? Államnyelven hajbókoló, szolgalelkű, önmagával meghasonlott emberkékre, vagy a szlovák nyelvet (és más világnyelveket) is megfelelő szinten bíró, de anyanyelvén szerzett, megalapozott műveltséggel rendelkező jó szakemberekre, művészekre, tudósokra? Sajnos, a megfogalmazott feladatok alapján úgy tűnik, a minisztérium célja az előbbi, s a tanfelügyelők csupán az oktatásügy nyelvőrei lesznek. DOLNÍK ERZSÉBET