Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám, csütörtök

1996. szeptember 25. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó [ 5 J Kikapcsolták a pőstyéni kórház telefonjait Kedd reggel óta nem lehet telefonálni a pőstyéni kórházból, csupán a kintről érkező hívásokat veheti az ügyeletes. A kórház mellett működő rendelőintézetet pedig teljesen elvágták a külvilágtól, ott még a beérkező hívások sem fogadhatók. Ennek következtében a mentősök sem riaszthatok, ha súlyos balesetet történik a fürdőváros környékén. A telefonokat figyelmeztetés nélkül kapcsolta ki a távközlési vállalat, mivel Kamil Páulikovič kórházigazgató már hosszabb ideje nem fizette a számlákat. - Mára nyáron figyelmeztettem a dolgozókat, hogy a 26 százalékos béremelést, amelyre a kormány nem különített el megfelelő összeget, csak annak árán tudom kifizetni, ha néhány számlát nem egyenlítek ki - nyilatkozta az igazgató, hozzátéve, hogy csupán egy-két hónapos elmaradásról van szó. Ezzel szemben a biztosítók 26 millió koronával tartoznak a pőstyéni kórháznak. Az épületegyüttesben telefon nélkül maradt mintegy hatvan magánorvos is, akik helyiségeket béreltek a kórháztól, és a bérleti díj mellett telefonszámlájukat is pontosan fizették. • -UJ-, SME Csökken a polgári szolgálat iránti érdeklődés Október 4-én lesz egy éve, hogy életbe lépett a polgári szolgálat módosításáról szóló törvény, amely a tényleges katonai szolgálat duplájára emelte a polgárinak az időtartamát A törvény hatályba lépésekor hétezer személy töltötte polgári szolgálatát, további tízezer pedig a sorára várt. A tavaly őszi sorozáson további 1600 katonaköteles fiatal választotta a civil szolgálatot, de számuk már ezerrel kevesebb volt, mint az egy éwel korábbi sorozáson részt vevők közt. 1996. szeptember elsején 6300-an töltötték civil szolgálatukat, a szolgálatra nyilvántartottak együttes száma 15 800 volt, ami az egy éwel korábbi helyzettel összehasonlítva körülbelül 1100 fővel jelent kevesebbet. Várhatóan az 1997-es sorozásokon a csökkenő tendencia tovább folytatódik. DUŠAN RAČEK alezredes, Hospodárske noviny Perelik az Istota egészségbiztosítót Az Általános Egészségbiztosító szeptember 23-án beperelte a kassai kerületi bíróságon az Istota egészségügyi biztosítót, amely az általános biztosító szerint tisztességtelen eszközökkel toborozza ügyfeleit. Jana Millerovának, az Általános Egészségbiztosító szóvivőjének tájékoztatása szerint erre azután került sor, hogy a két biztosító közt folyó tárgyalások nem vezettek eredményre, viszont cáfolta az Istota igazgatójának azon kijelentését, mely szerint megegyeztek, hogy nem viszik a sajtó nyilvánossága elé az ügyet. - Az Istota beperlésére a biztosítottak jogainak védelme érdekében került sor - nyilatkozta Jana Millerová. -and-, Práca Idősebb Lexa a tilalom ellenére exportált lisztet A tavaly novemberben életbe lépett gabonakiviteli tilalom ellenére 1996 első negyedévében 6600 tonna gabonaliszt került külföldre Szlovákiából. A Számvevőszék jelentése szerint az exportőrök közt volt a pőstyéni székhelyű Vágmenti Malom és Tésztagyár is, melynek társtulajdonosa Vladimír Lexa, a titkosszolgálat igazgatójának, Ivan Lexának az apja. A földművelésügyi minisztérium államtitkára szerint a lisztet egy korábbi szerződés értelmében Oroszországba szállították. Arra a kérdésre, hogy az exportra hogyan kerülhetett sor a kivitelt engedélyező bizottság tudta nélkül, Lipka államtitkár azt válaszolta, hogy „felsőbb érdekekről volt szó". - A jelentés nem bizonyít semmit, mi az érvényes előírásoknak megfelelően exportáltunk - nyilatkozta az idősebb Lexa. -jam-, Sme A magyar-román alapszerződés furcsaságai Egyedülálló a nemzetközi szerződések történetében a magyar-román alapszerződésben az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fűzött lábjegyzet, mely szerint ez a dokumentum nem vonatkozik a kollektív kisebbségi jogokra. Olyan ez, mintha mezőgazdasági vámok megszüntetéséről szóló szerződést valaki azzal a lábjegyzettel látna el, hogy nem vonatkozik az élelmiszerekre írja a magyar-román alapszerződéssel foglalkozó kommentárjában a Rešpekt című befolyásos cseh politikai hetilap legújabb kiadása. A Rešpekt szerint az aláírás politikai jelentőségéről most csak annyit lehet elmondani, hogy felváltotta az 1972-ben a Magyar Népköztársaság és a Romániai Szocialista Köztársaság között megkötött megállapodást. A román sajtó cikkei alapján úgy tűnik, az alapszerződés aláírása után Bukarest meg van győződve arról, most már semmi sem áll az útjában annak, hogy Románia az elsők között kerüljön be a NATO-ba. Budapest is határozottan a világ tudomására hozta, hogy megnőttek esélyei a gyors NATO-tagságra. Teszik ezt a prágai lap szerint annak ellenére, hogy egy új tagállam felvételét a NATO sohasem kötötte semmiféle alapszerződés aláírásához. Ha a NATO e tekintetben valamit elvárt, úgy az nem más, mint hogy a szomszédi kapcsolatok mentesek legyenek a nagy feszültségektől. De erre, amint azt a magyar-szlovák kapcsolatok utolsó éve is bizonyítja, egy alapszerződés nincs nagy befolyással. Nagy valószínűséggel már most elmondható, hogy Szlovákiához hasonlóan Romániában is növekedni fog a nemzetiségi feszültség. A Rešpekt szerint erre elsősorban Bukarest álláspontja utal. Románia ugyanis abból a tényből, hogy az alapszerződésben nincs semmi olyan, ami eddigi nemzetiségi politikája megváltoztatására kényszerítené, azt a következtetést vonta le a maga számára, hogy kisebbségi politikája teljes mértékben helyes. Másrészt a romániai magyar kisebbségi politikusok nyilatkozatai is arra utalnak, hogy távolról sem hajlandóak lemondani eddig követett politikájukról, az alapszerződés által mellőzött követeléseikről, ami az anyanyelvük használatát vagy az egyházi vagyon visszaadását illeti. Rešpekt Biliard Önérdekű internacionalizmusnak nevezte Amerika ENSZképviselője az egyetlen világhatalom politikáját a világszervezettel kapcsolatban. Vagyis az USA akkor és úgy veszi igénybe a globális sokoldalú diplomácia eszközeit, amikor és ahogyan megfelel a saját érdekeinek. Ha nem felel meg, akkor az ENSZ felesleges, bürokrata és pazarló. Fintoroghatunk, de az ENSZ valóban a nagy, a kisebb és a semmilyen hatalmak önérdekű internacionalizmusán alapul. A 185 tagú világklubnak az a lényege, hogy egyedülállóan átfogó fórumot nyújt mindegyik tagjának. Ugyanezért megoldást kizárólag akkor kínál, ha azt mások is szeretnék. 1989 után felvillant a remény, hogy a nagyhatalmak immár valóban közérdekű, önzetlen „klubvezetőségként", összhangban lépnek fel a világproblémák enyhítéséért. Aztán Bosznia és a KözelKelet nyilvánvalóvá tette, hogy a nagyok továbbra is saját, eltérő érdekgolyóikat ütköztetik az ENSZ biliárdasztalán is. Ezért van az erkölcsi válság, ezért késik az intézményes reform, ezért távozik Butrosz Gáli(?), ezért nincs elég pénz az egészre. Ám - ha a golyók egyfelé gurulnak - ugyanezért lehet atomcsend, ebből élhet számtalan fejlesztési program, és ettől stabil a viszonylagos világbéke. Ez utóbbi a lyukak előtt álló „gomba", amelyet egy golyó sem boríthat fel, mert akkor vége a „játéknak". Igen, a többiek kezében az amerikainál rövidebb a dákó. Igen, az ENSZ most olyan rossz, hogy saját gondjait sem képes megoldani. Ám így is sokat enyhít biliárdnyi bajunkon. FÜZES OSZKÁR Népszabadság KOMMENTÁRUNK Szívbajjárvány Moszkvában Jelcin elnök súlyos szívbaja - amelyhez egy állítólagos nyári szélütés következményei is járulnak - immár világpolitikai tényező. Reagálnak rá - visszafogottan - a nagyhatalmak vezetői, és nagyon határozottan - az orosz részvények árfolyamának jelentős csökkenésével - immár a tőzsdék is. Ennek nyilvánvaló oka, hogy Oroszország még csak lábadozik a kommunista diktatúra évtizedeiből, s demokráciája még nagyon vérszegény. A központ esetenkénti nekibuzdulása még nem nagyon érzékelhető sem a közeli, s főleg nem a távoli vidékeken itt változatlanul a helyi hatalmasságoké a döntő szó. Moszkvát viszont elsősorban a hatalmi harc jellemzi, a koncért való tülekedés mind a Kremlben, mind a dumában. Ráadásul a két hatalmi központ egyfolytában hadban áll egymással. Aki fokozott mértékben okolható ezekért a zűrzavaros állapotokért, az éppen Borisz Jelcin. Hivatalban lévő elnökként, élve jelentős jogkörével, olyan alkotmányt bokszolt ki magának a politikai szivárvány minden színében pompázó, tehát a megosztható és uralható törvényhozásban, amely lényegében elnöki diktatúrát eredményezett. Az államfőt gyakorlatilag leválthatatlanná, döntéseit visszavonhatatlanná tette. A lemondás lehetősége természetesen szerepel az alkotmányban, de arról nincs szó benne, hogy mi legyen azután: ki és mikorra írhatja ki az új választásokat. Arról sem esik említés, hogy milyen esetben és mennyi ideig helyettesíthető az elnök. S miután ily módon sikerült magát szinte pótolhatatlanná tennie, Jelcin még arra is gondosan ügyelt, hogy közvetlen munkatársai közül senki se juthasson túl nagy hatalomhoz. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy környezetében senkinek sem volt pontosan behatárolt jogköre, mindig ő mondta meg, mikor mit kell csinálniuk. A következmény: a Kremlben máris figyelemreméltó fejetlenség uralkodik. Tartós távollétével Jelcin a szívbajt hozza azokra, akik eddig hűséges, vakbuzgó famulusai voltak. Viktor Csernomirgyin kormányfő - egyetlenként - ugyan pontosan tudja, hogy mi lesz a dolga - de nem tudja, mikortól s meddig. Azzal meg egyáltalán nincs tisztában, hogyan járjon el most, amikor az elnöki hatalomnak még csak kijelölt várományosa, nem pedig birtokosa. Anatolij Csubajsz, az elnöki adminisztráció vezetője viszont látszólag élvezi ezt a zűrzavart. Kétségkívül ő a legnagyobb intrikus a Kremlben. Ezt nyáron, az elnökválasztás két fordulója között újfent bebizonyította: holmi furcsa összeesküvés vádjával sikerült egy füst alatt kirúgatnia Jelcinnel a nagyhatalmú Korzsakov testőrfőnököt, kiváló elnöki teniszpartnert és Barszukovot, a hírszerzés főnökét. Ám akkor sem tudta igazán kiélvezni a sikert, mert megjelent a színen Lebegy. S bár most az a hír járja, hogy a két választási forduló közti szélütése óta Jelcin egyetlen rendeletet sem írt alá, s éppen Csubajsz az, aki a gumipecsétet az elnöki szignóval rányomhatja az ukázokra - talán jobban tart a műtéttől, mint maga az elnök. Tisztában van azzal, hogy ha Jelcin - így vagy úgy távozik posztjáról, ő lesz a második, akinek mennie kell. Egyetlen ember van a hatalom csúcsán, aki nem szívbajos, s az Alekszandr Lebegy. Mára egyértelmű, hogy a Kreml ura és környezete arra számított: Lebegy beleesik a csecsen csapdába, csütörtököt mondanak rendezési próbálkozásai, s ezzel végérvényesen elbukik. Nem így lett, Lebegy látványos eredményeket ért el, és tovább növelte népszerűségét. Az új védelmi miniszter nyíltan dicsőíti őt, s mögé állt az a hadsereg, amely keményen bírálja a kormányfőt, és Jelcint sem nagyon kíméli. Kétségtelen, hogy a mostani hatalmi vákuum kimondottan kedvez Lebegynek, aki saját bevallása szerint is maximum féldemokrata. A bírálatok sorra leperegnek róla, megy a saját feje után. Azt sem titkolja, hogy elnök akar lenni, mégpedig hamarosan. Vitathatatlan, hogy a nyári indulók közül most ő a legnépszerűbb. Hiába kérkedik Zjuganov a 30 milliós kommunista szavazótáborral, hiába van a parlamenti mandátumok 40 százaléka a kommunisták kezében. Ha belátható időn belül elnökválasztást rendeznek Oroszországban, akkor a bizonyára induló Lebegy lesz a legesélyesebb. Szívszorító kilátások. Énekelhetjük-e himnuszunkat? A szlovák parlament a közelmúltban megváltoztatta az állami szimbólumokról és azok használatáról szóló törvényt. A módosítás október l-jén lép hatályba, s mivel még nem jelent meg a törvénytárban, a számát sem tudom megadni. Szükségesnek tartok azonban egy rövid ismertetést, tekintettel arra, hogy a törvénnyel kapcsolatban számos bosszantó félremagyarázás jelent meg. A közelmúltban magam is találkoztam olyan nézetekkel, amelyek szerint nem szabad Szlovákiában énekelni a magyar himnuszt, illetve egyegy himnuszéneklés 200 ezer korona büntetéssel sújtható. Ezekből az állításokból semmi sem igaz. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a szóban forgó törvénymódosítás nem szabályozza a magyar himnusz éneklését. A Himnuszt tehát, mint identitásunk és kettős kötődésünk szimbólumát, ugyanúgy el lehet énekelni, mint eddig; éneklése templomokban, emlékműveknél, megemlékezések alkalmával ráadásul azért is indokolt, mert egyházi énekként szerepel mind a katolikus, mind a református énektárakban, azokban, amelyek hivatalosan is engedélyezettek Szlovákia területén. A törvénymódosítás a himnuszok hivatalos eljátszását szabályozza, mégpedig úgy, hogy állami ünnepeken, hivatalos emléknapokon, évfordulókon és egyéb jelentős alkalmakkor előírja a szlovák állami himnusz eljátszását; idegen államok himnuszának eljátszását akkor, ha jelen van az illető állam hivatalos delegációja. Innen ered a félreértés: nem kell tehát magyar kormánydelegációt hívni ahhoz, hogy emlékműavatáskor, március 15-én vagy akár községi emléknapokon ne csak énekeljük, de akár lemezről hivatalosan is eljátsszuk a magyar himnuszt. A törvény ugyanis nem tartalmaz tiltást, még csak azt sem mondja ki, hogy idegen államok himnusza csakis akkor játszható, ha a hivatalos küldöttség jelen van. A pontosság kedvéért szlovák eredetiben idézem a vonatkozó 13. paragrafus 2. bekezdését: „Štátna hymna sa hrá alebo spieva pri príležitosti štátnych sviatkov, pamätných dní, výročí a pri iných významných príležitostiach celoštátneho alebo miestneho významu; štátna hymna iného Štátu sa hrá, ak je prítomná jeho oficiálna delegácia." Látható, hogy a törvény különbséget tesz a szlovák himnusz és az idegen államok himnuszai között; míg az elsőnél az eljátszásról és az éneklésről is szól, a második esetben egyértelműen csupán a himnusz eljátszását említi. Nagyon fontos tudni azt is, hogy a büntetésekkel foglalkozó 14. paragrafus a 13. paragrafust nem is említi. Ha tehát bárki akár reggeltől estig a magyar himnusz hivatalos felvételét bömböltetné, akkor sem büntethető - legfeljebb csendháborításért. A törvény értelmében azok a jogi személyek büntethetőek 200 ezer koronáig, akik nem hajlandóak használni az állami címeit a törvény által felsorolt esetekben: hivatalos épületeken, űrlapokon, bizonyítványokon, egyéb dokumentumokon, illetve azok büntethetőek, akik az állami zászló használatát előíró rendelkezéseket megsértik. Magánszemély a címer vagy a zászló meggyalázásáért büntethető a kihágásokról szóló törvény értelmében, a jelen pillanatban 3 ezer koronáig. A törvény szabályozza az állami címerek használatát is, itt Zora Lazarová képviselő javaslatára valóban bekerült a törvénybe egy buta tiltás, amely szerint idegen államok hivatalos címerét csak az állam hivatalos képviseletének épületén szabad elhelyezni. Ezzel nem nekünk lesz gondunk, hanem más államok képviselőinek, amennyiben megbüntethetik őket, ha országuk hivatalos címerét elhelyezik mondjuk egy kiállítási csarnokban. Nekünk azt kell tudnunk, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos, szent koronás címerét mi sem használhatjuk, ám semmi sem tiltja a Kossuth-címer használatát. Hasonló a helyzet a zászlókkal is. A törvény különbséget tesz a hivatalos lobogó (vlajka) és a zászló (zástava) között. Így tehát a Magyar Köztársaság címeres lobogóját valóban csak hivatalos küldöttség jelenlétekor lehet kitűzni, a címer nélküli nemzeti trikolórt azonban továbbra is használhatjuk - és kell is, hiszen ehhez a nemzetközi dokumentumok alapján is jogunk van. A 8. paragrafus 7. bekezdése így szól: „Ak ide o významnú udalosť Slovenskej republiky alebo o významnú udalosť miestneho významu, používa sa vždy štátna vlajka; popri nej sa používa štátna vlajka iného štátu vtedy, ak je prítomná oficiálna delegácia iného štátu," Kötelezővé tehát csupán a szlovák állami lobogó használatát teszi, más zászlók (zástava) esetében nem tartalmaz tiltást s a törvény más részeiből az is nyilvánvaló, hogy a fenti mondat a hivatalos zászlórúdon elhelyezett lobogókra vonatkozik. Végezetül három megjegyzés: ez az írás nem az elfogadott törvényt akarja védeni, mert az valóban nem jó, sok homályos megfogalmazást tartalmaz, s a Magyar Koalíció képviselői ezért nem szavazták meg. Ám nem tartalmaz olyan korlátozásokat sem, amelyek megjelentek a külföldi médiákban; az pedig nagyon bosszantó lenne, ha éppen mi magunk magyaráznánk számunkra előnytelenül a törvényt ott, ahol az nem tartalmaz tiltásokat. Az alkotmány értelmében az állampolgár és az állampolgárok csoportjai mindent megtehetnek, amit a törvények nem tiltanak, ellentétben a hivatalokkal, amelyek csak azt tehetik, amit a törvény megenged nekik. Azt is valószínűnek tartom, hogy lesznek ebben az országban túlbuzgók, akik megpróbálják majd ezt a törvényt is felhasználni ellenünk. Számolnunk kell továbbá az emberekben újra megjelent félelemmel, valamint egynémely intézményünk igazgatójának, néhány községünk polgármesterének az egészségesnél erősebb hajlékonyságával. A törvény ismerete és helyes magyarázata velük szemben adhat érveket: jogainkhoz ragaszkodnunk kell, nyilvánvaló korlátozások esetén pedig tiltakoznunk - ilyen esetekben kérem informálni a Magyar Koalíció képviselőit is. A harmadik megjegyzés: ha egy későbbi lépésben valóban megtiltanák nemzeti jelképeink használatát, akkor megalkotjuk saját közösségi szimbólumainkat. Jelenleg azonban nincs ok egy ilyen lépés megtételére: a Kossuth-címer, nemzeti trikolórunk és Himnuszunk használata emelkedettebbé teheti ünnepi pillanatainkat, s hivatalos alkalmakkor a szlovák állami jelképekkel együtt használva európai módon szimbolizálhatják kettős kötődésünket.