Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-17 / 217. szám, kedd

Eperjes Kassa Tőketerebes Pozsony Galánta Várhosszúrét Fülekkurtány Slrák D.szerdahely. Palást Allstál Nagycétény Nagykürtös Lé»a R.szombat Losonc E.újvár j Komárom Rozsnyó EPERJES Visszaadott kegytárgyak Az eperjesi születésű Sár­kány Jenő műépítész száza­dunk húszas és harmincas éveiben nagy szorgalommal gyűjtötte a zsidó kegytárgya­kat, művészi alkotásokat. Az értékes gyűjtemény a második világháború idején Prágába ke­rült. Csehszlovákia felbomlása után a gyűjtemény megmaradt része visszakerült Pozsonyba. Számos mű restaurálásra, fel­újításra szorult, s azt a szak­emberek már elvégezték. Két évvel ezelőtt az eperje­si zsinagóga felújításának a befejezése után a gyűjte­mény 150 darabja visszake­rült Eperjesre, s csak idő kér­dése volt, mikor helyezik el ott a többit is. Nos, néhány nappal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Múzeum és a kultu­rális minisztérium képviselői átadták a kelet-szlovákiai vá­rosnak az egykori gyűjtemény további 1200 darabját. G. J. TANÉVKEZDÉS A ZOBORAUÁN Csak két három elsős az iskolákban Hatvankét elsős tanulja idén az olvasást és betűvetést magyar iskolában a Zoboralján. így ön­magában ez a szám még biztató­nak is tűnhet, de ha elosztjuk nyolc iskolával, és kiderül, hogy a legtöbb községben csak két-há­rom gyermek vitt haza szeptem­ber másodikán magyar ábécés­könyvet, akkor már inkább elgon­dolkoztató. Ha pedig figyelembe vesszük az egyes községek la­kosságának a nemzetiségi meg­oszlását meg a szlovák elsősök számát is, akkor ez az összeha­sonlítás egyenesen kétségbe­ejtő. Akarva-akaratlanul is meg­fordul az ember fejében: vajon hány magyar szülő döntött ismét a „könnyebb érvényesülés" re­ményében saját csemetéje el­len? A vidék legnagyobb nyolcosztá­lyos magyar alapiskolája Nagycé­tényben működik; itt a lakosság 83,9 százaléka vallja magát ma­gyar nemzetiségűnek. Az elsősök aránya is ennek megfelelő - húsz gyermeket magyar osztályba, ötöt pedig szlovákba írattak szülők. A magyar kisiskolások számát gya­rapítja még két verebélyi és egy kálazi elsős - ők naponta iskola­busszal utaznak Nagycéténybe. A kálazi iskolabusz, amely Ladányi Lajos kezdeményezésére 1994 szeptemberében indult először, most már 15 kisdiákot szállít na­ponta a 12 kilométerre lévő nagy­cétényi magyar iskolába. Pogrányban, ahol a lakosság 67,9 százaléka magyar, már nem ilyen rózsás a helyzet - a szlovák iskolában 12 elsős, a magyarban csak 7 tanul. Gíme­sen ugyan már a falu lakosságá­nak felét sem teszik ki a magya­rok (arányuk mindössze 45,8 százalék), de még itt is nyolcosz­tályos magyar alapiskola műkö­dik. Az utánpótlással azonban már baj lesz, mert magyar elsős csak 4 van, viszont a szlovák is­kolában hatszor annyi, azaz 24 gyermek kezdte a tanévet. Alsó­bodokon a magyar és a szlovák iskolába is 9-9 elsőst írattak be, de tekintettel a falu lakosságá­nak a nemzetiségi megoszlására (a magyarok aránya 77,6 száza­lék) ez sem ad okot az elégedett­ségre. Hasonló a helyzet Zsérén is, ahol a magyarok 75,3 százalé­kát teszik ki az összlakosságnak. Itt a magyar iskolába 6 gyerme­ket írattak be, a szlovákba vi­szont tízet. Kolonban heten ta­nulnak meg idén magyarul írni és olvasni, szlovákul tizenheten ­annak ellenére, hogy a lakosság 63,2 százaléka magyar. A vidék két legkisebb iskolája Lédečen és Nyitracsehin küzd a puszta fennmaradásért, mind­kettőben már évek óta három összevont osztályban folyik a ta­nítás. Nyitracsehi lakosságának az 59,2 százaléka magyar, a csa­ládok közül mégis csak öt dön­tött az anyanyelvi oktatás mel­lett. A szlovák osztályban 12 elsős kezdte meg a tanévet. Lé­decen mindössze egyetlenegy elsős mentette meg a magyar is­kolát a bezárástól, a szlovák isko­lában viszont 9 gyermek kezdett tanulni - pedig a lakosság 57,6 százaléka magyar. (vrabec) 1996. szeptember 17. Í 2 \ ÚJ sz ó BELFOLD - KÜLFÖLD SIRÁK Megtört a jég Alig 400 lakosa van a Nagy­kürtösi járásban található hegyalji településnek. Sirák egyike azoknak a vegyesen la­kott községeknek a régióban, ahol már lassan fél évszázada nincs magyar iskola. Meglepő, hogy ennek ellenére a legutóbbi népszámláláskor a lakosság 82 százaléka vallotta magát ma­gyar nemzetiségűnek. Ez min­denesetre jó jel, annál is inkább, mert az egy évtizeddel korábban tartott népszámlálás adataival összehasonlítva 20 százalékkal nőtt a magyarok aránya, vagyis ennyivel többen merték vállalni magyarságukat. A minap, amikor a községben jártunk, az emberek örömmel új­ságolták, hogy megtört a jég: ha nem nyitottak is magyar iskolát a faluban, annyi évtized után végre egy kisfiút az ipolynyéki magyar iskolába írattak be a szülők. Meg­tudtuk, hogy a következő tanév­ben két további gyermek is oda fog járni. És a faluban remény­kednek, hogy egyszer ismét meg­nyílik a magyar iskola. B. GY. VÁRHOSSZÚRÉT Gömöri dalok - New Yorkból KASSA Nem kis ügy a lakáskérdés (Somogyi Tibor felvétele) - Itt lakik Ulman Gabi! - mu­tat váratlanul útitársam egy szürkére vakolt házra Vár­hosszúrét főutcáján. Autónk csi­korogva fékez a kapu előtt. Nem találunk csengőt, és kutyát sem látunk a portán. A házba érve az előszobában Gábor édesanyja fogad bennünket. - Most öltö­zik, készül valahová - mondja, és már be is nyit Gábor szobájá­ba. A polcok valósággal rogyadoz­nak a könyvektől és a különböző vastagságú dossziéktól. El sem fér mind a szekrényben, az asz­talra is jut belőlük. - Minden zu­got telepakoltam, ezek már nem férnek a többi közé - mente­getőzik Gábor. Nem szépirodalmi vagy tudo­mányos kiadványok sorakoznak Ulman Gábor szobájában, ha­nem zömében kottás könyvek, saját és mások gyűjtéséből szár­rtnazó nóták, dalok. Tulajdon­küidött kottáinak a zömét is én őrzöm. A legújabb szerzemé­nyét nemrég tanulta be a falusi éneklőcsoportunk. - És halkan énekelni kezd: „De szeretnék hazamenni, hazamenni már! Fáj a szívem, fáj a lelkem, hív az én hazám..." - Erdélyi József az egyik is­merősét kísérte ki a repülőtérre, és ott, a várócsarnokban éne­kelte el a hazatérőnek - folytat­ja Gábor. - Az meg rögzítette, s a magnóról tanultuk meg a dalt. - Régen nem szerepeltél már... - jegyzem meg. - Hogy keveset lépek fel mos­tanában? Hát, későn járok ha­za, jelenlegi munkám megköve­teli, hogy nyújtott műszakban dolgozzak. Ami pedig a fellépési lehetőségeket illeti, bizony azok­nak a száma is jóval kevesebb, mint eddig volt. (farkas) Fülekkurtány. Mocsáry Lajos író, politikus korának jelentős személyisége volt. A kisebbségek szószólójaként a nemzetiségek jogaiért szállt síkra. Tíz évvel ezelőtt, születésének 160. évfordulója alkalmából szülőfalujá­ban, Fülekkurtányban a Csemadok járási és helyi szervezete emléket állí­tott a neves személyiségnek. A terméskőbe helyezett emléktábla a Mo­csáry-küria közelében található. (Kép és szöveg: Farkas Ottó) PALÁST Tragikus baleset Ulman Gábor (A szerző' felvétele) képpen én egészen pontosan tudom, mióta gyűjti a nótákat, a dalokat vendéglátónk. Osztály­társak voltunk két évig, az isko­lában nótafának hívtuk. Kirán­dulásokon ő kezdte az éneke­ket, tőle vártuk az új nótákat. Persze neki sem mindig jutott olyan az eszébe, amit már nem énekeltünk, ugrattuk is érte. Egyhetes tanulmányi kirándu­lásra készültünk Nyugat-Szlová­kiába, indulás előtt Gábor gyűjteni kezdte az ismertebb és dallamosabb nótákat. Csaknem százötvennek a címét jegyezte fel füzetének az utolsó lapjaira. Ez 1971-ben volt. Egy évvel később már ötszáznál több volt vaskos jegyzettömbjébe beírva, természetesen szöveggel együtt. - Az az irka már régen be­telt - mondja mosolyogva. - Az­óta több ezer nótának írtam le a szövegét. A gyűjtemény nagy ré­szét megtanultam, kívülről „fú­jom" és citerázom. Ezenkívül van egy másik értékes gyűjte­ményem: a New Yorkban élő ifj. Erdélyi József nótaszerző haza­önkéntes szövetség és az iroda egyfajta módszertani segítője kí­ván lenni a lakástulajdonosok társulásainak, s egyben hajlandó vállalni közös jogi képviseletüket is. - Szorosan együttműködünk a lakásprivatizálás népszerűsíté­sével foglalkozó amerikai USAID alapítvány itteni kirendeltségé­vel, valamint a pozsonyi szék­helyű lakásfejlesztési intéz­ménnyel és a helyi magisztrátus lakásügyi osztályával. Szövetsé­günknek nem az az elsődleges feladata, hogy a lakás megvá­sárlását tervező bérlőnek taná­csokat adjon, bár ezt sem utasít­juk el. Fő feladatunk a társulások munkája kapcsán fellépő szerve zési gondok orvoslása, ügyinté­zés, illetve a tapasztalatcserék lebonyolítása - nyilatkozta a szö­vetség elnöke. - Előfordul, hogy egy tömbház­ban nem veszi meg minden bérlő a lakását. Tehát ők a lakbért ez­után is a városnak, pontosabban a városi ingatlankezelő vállalat­nak fizetik. Mivel az egész épület karbantartását, igazgatását már nem a város, hanem a többség­ben lévő lakástulajdonosi társu­lás vagy az általa megbízott szol­gáltató cég végzi, a költségeket a lakástulajdonosoknak és a bérlőknek arányosan kell fedez­niük. Legalábbis ez volna a leg­igazságosabb megoldás. A még városi tulajdonban maradó né hány lakás esetében a karban­tartásért, fejlesztésért járó össze get a városnak automatikusan át kellene utalnia a lakóház közös számlájára. Néhány esetben ez már folyamatos, néhány esetben azonban még akadozik. Főleg ott, ahol egyes bérlők nem tud­nak vagy nem akarnak lakbért fi­zetni. Ezeknek az eseteknek a tisztázása a városra és a bérlőkre tartozik, ám egy-egy tár­sulásnak mindenképpen a város a partnere. Vagyis az együttműködési „menetrend" már ismeretes, s igyekeznie kell mindegyik félnek megtartani. Csakis akkor lehet rend ezen a téren - közölte Otília Leskovská, a szövetség alelnöke. (gazdag) A múlt hónapban a Lévai já­rás közútjain 104 baleset tör­tént, 28-cal több, mint az előző év augusztusában. Egy személy életét vesztette, hatan súlyos, tizennyolcan pedig könnyebb sérülést szenvedtek. Az anyagi kár meghaladja a 2,5 millió ko­ronát. Augusztus utolsó napjaiban történt a legsúlyosabb kimene­telű baleset egy, a Palást köz­séghez közeli útkereszteződés­ben. - A mellékútról érkező, bu­kósisak nélküli motoros nem adott elsőbbséget egy autó­busznak. Az ütközés következ­tében a motorkerékpár ve­zetője a helyszínen meghalt, útitársát súlyos sérülésekkel szállították kórházba - tájékoz­tatta lapunkat Radoslava Ta­tarkovičová, a járási rendőrpa­rancsnokság közlekedési osz­tályának a szóvivője. (bodzsár) Alistál. Talán már nem is „igazi" a képen látható gémeskút. Kassán aránylag sokan és gyorsan tudatára ébredtek a la­kásprivatizálás fontosságának. Bizonyítja ezt az is, hogy eddig 18 ezer városi (volt állami) lakás bérlője nyújtotta be ingatlanvá­sárlási szándékát a magisztrá­tusnak, s közel 11 ezren már meg is vették az évek óta általuk használt lakást. A törvény adta lehetőségekkel élők egyszerűen magyarázzák döntésüket. Azt mondják, nem sajnálják a 10-15 ezer koronát, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy ezután is legalább annyi lesz a lakással kapcsolatos havi kiadásuk, mint eddig. Tudniillik a lakás ezután már magántulajdon, tehát mindenki maga rendelkezik vele. Egyúttal abban is biztos lehet az érintett, hogy az illető lakótömb karban­tartási pénzalapjába rakott összegből nem más házakat fog­nak rendbehozni, nem fogják mások kifizetetlen vízszámláját törleszteni. így gondolkodik, érvel sok ember. A lakásprivatizálás Kassán jó ütemben folyik, de nem zök­kenőmentesen. És nem teljesen gond nélküli a magántulajdonba kerülő ingatlanok igazgatása sem. Ugyanis eddig ezeknek a la­kásoknak a fenntartásáról a vá­rosi ingatlankezelő vállalat gon­doskodott, az új helyzetben azon­ban erre több lehetőség kínálko­zik, s a tulajdonosok döntik el, hogy saját maguk végzik majda lakáskezelési teendőket, vagy egy bizonyos díjért rábízzák vala­melyik cégre. Mert ma már nem csupán a városi ingatlankezelő vállalat végez ilyen szolgáltatást, hanem más cégek is. Egy-egy tömbház lakástulajdo­nosai önkormányzati felépítésű társulást hoztak létre. A közel­múltban hat ilyen társulás mega­lakította városi szövetségét. Az­óta pedig újabb tizenkét társulás csatlakozott hozzájuk. A lakástu­lajdonosok társulásainak városi szövetsége nemrég ügyintéző iro­dát is nyitott a Fő utca 68. szám alatti épületben. Az irodanyitás alkalmából ren­dezett sajtótájékoztatón Zdenka Jurčáková elnök elmondta, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom