Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-17 / 217. szám, kedd

1996. szeptember 19. PUBLICISZTIKA - HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó L9 J FALUDY GYÖRGY TÖRÖKORSZÁGI „UTIKÖNYVET" IR Galamb a tetőn Tiszteletreméltó írástudó. Varázslatos egyéniség. Mesebeli öreg bölcs. Életének hosszú évtizedei alatt nemcsak a világ négy sarkában gyűjtött gyakorlati tapasztalatait, hanem évszázados szellemi utazásainak kincseit is szorgosan elraktározza. Nem kizárólag saját magának: olvasóira is gondol. Könyveit többnyire egy szuszra kell olvasni, mert lehetetlen őket letenni. Olvasás közben pedig érzékszerveink, agyunk addig szinte nem Is sejtett tartalékai ébrednek fel, s más szemmel, figyelmesebben szemléljük a világot. Faludy György azon ritka írók közé tartozik, akiknek műveit olvasva az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy személyesen is találkozzon az alkotóval. Nem érhet bennünket csalódás. Szavalt ugyanolyan lebilincselő hallgatni, mint könyveit olvasni. Megvalósult és elmaradt találkozások * Voltak az életében olyan írók, költők, akikkel találkozni szeretett volna? - Voltak, akikkel sikerült megismerkednem, a legtöbbel azonban nem. Annak idején szerettem volna Bemard Shaw-val találkozni. Idehaza azonban majdnem mindenkit megismerhettem. Kosztolányit is például és József Attilát. Karinthyhoz a kávéházban lehetett közel jutni, ha az ember mondjuk taknyos költő volt. Körbebeszélt: nem számított neki, hogy öten, tízen vagy tizenöten ülnek ott, sőt az sem számított neki, hogy azt, amit írt vagy amit mondott, nem írta le. Élete sok mondanivalóját elbeszélte, elfecsegte a kávéházban, ha szabad így mondanom. így sosem került papírra. Amikor meghalt, 1938 szeptemberében páran, a barátai összeültünk, és elhatároztuk, hogy Karinthy Frigyes szavai címmel egy könyvet adunk ki. Pár hónapon belül azonban Ignotus Pali Londonban, Németh Andor és én Párizsban kötöttünk ki, szóval Kassák és Horváth Béla kivételével valamennyi barátja szétszéledt, így nem lett könyv a tervünkből. Mire aztán 1946-47-ben újra összejöttünk, addigra már mi is elfeledtük, miket mesélt. Karinthyval kezdettől fogva szerettem volna találkozni, és később aztán módom is volt rá. Amikor pár versem megjelent, lementem hozzá a kávéházba, és nagyon szívélyesen fogadott. Attilával sokkal egyszerűbb volt megismerkedni. Nem is tudom pontosan, mikor találkoztunk először. Valahogy összekerültünk, és ez természetes volt. * Hol találkoztak leggyakrabban? - Főként a Japán Kávéházban, ez a mostafii írók Könyvesboltja helyén volt, az Andrássy út és a Liszt Ferenc tér sarkán. A forgóajtónál ültek a művészek, úgy értem Csók István, Kernstock Károly és a többiek 1936ból. Ők voltak a kávéház díszei. A polgárok azért jártak a Japán Kávéházba, mert ott művészekkel találkozhattak. A tulajdonos elhatározta, hogy az írókat, illetve inkább a költőket is befogadja. De tekintve, hogy 80 fillér volt a fekete, ami annyi volt, mint akkoriban a napszám, ezt nem tudtuk megfizetni. Ezt a tulajdonos is tudta, és a kávéház közepén felállította a „mocsárasztalt". Ami azt jelentette, hogy ha oda leült az ember, akkor a pincér hozott két pohár vizet. Csak akkor jött újabb rendelést felvenni, ha az ember hívta. Borravalót a tulajdonos adott helyettünk. Ennél a mocsárasztalnál ültünk gyakrah Attilával. * Könnyű volt a bizalmába férkőzni? - Nem sok ember állíthatta magáról, hogy Attila a barátja. Manapság talán nem annyira közismert Attiláról, hogy magányos ember volt, aki magának élt, gondolkodott, és másokkal inkább vitatkozni szeretett. De főleg az ellenvéleményt szerette. Tekintve, hogy ő maga különösképpen a marxizmust és a freudizmust kívánta összehozni. Ez nem a verseire jellemző, hanem az egyéniségére. A versek az más dolog. * Vannak tőle kedvenc költeményei? - Nagyrészt az utolsó versei, melyek a Nagyon fáj kötetben jelentek meg, és aztán persze az előzőek közül a hírhedtek, amely miatt például a szegedi egyetemről is kidobták. Nem a szerelmes versei a kedvenceim, hanem mindazok a versek, amelyek emberi lélekről, létről, tudatról szólnak, amiben ő egyedülálló az európai irodalomban. Egyedülálló olyan mértékig, hogy a XX. század öt-hat legnagyobb költője közé Attilát is okvetlenül fölvenném. És le is lehet fordítani. Attila mindig megállta a sarat, és hogy elavult az ideológiája? Ez mindenkire érvényes, aki valamilyen ideológiát követ. Verlaine például soha nem próbált kitalált ideológiára verset írni. Attila viszont - durván szólva - igen. De azért, ha elvesszük a freudizmusnak vagy a marxizmusnak a jelentőségét a verseiből, akkor is nagyszerűek. Tervekről * Sokak számára emlékezetes olvasmány a Jegyzetek az esőerdőből című könyve, melynek azonban van egy hibája. - Éspedig? * Túl hamar ér véget. Az ember szívesen olvasná még sok-sok oldalon keresztül. Készít-e mostanában valami hasonló csemegét? - Törökországi élményeimet fogom megírni, ám témája nem mindig kapcsolódik majd Törökországhoz, mint ahogy az említett kötetem sem kapcsolódott mindig az esőerdőhöz. De lesz benne sok érdekesség az országról is, mert hiszen a török nagyon furcsa nép. Az ember ritkán meri megírni az igazat, de én próbálom. Tudniillik azt, hogy ha egy nép nagyon komisz, akkor rendszerint buta is. Ha viszont egy nép nagyon értelmes, akkor rendszerint bizonyos mértékig tisztességes is. A törökökben az a nagyon furcsa, hogy nagyon rendes nép, amelyik nagyon buta. Törökországban soha mást, mint kedvességet nem tapaszSomogyi Tibor felvétele taltam, és ugyanakkor ülök velük, beszélgetek, és szégyenkezem, mennyire ostobák. Az angol De Soussa írt egy könyvet róluk, talán a nyolcvanas évek elején. Elutazott Törökországba, ahová kokaint akart becsempészni. Elfogták, és tizenkét évi börtönre ítélték, amit le is ült. A legrosszabb börtönben, ami elképzelhető. Ezután írta a könyvét, amelyben megállapította, hogy ez alatt a tizenkét esztendő alatt beleszeretett a törökökbe. Teljesen váratlan fordulat. Elmondja részletesen például, hogy a főzsiványnak, akit életfogytiglanra ítéltek gyilkosság miatt, két katonatiszt egy fehér galambot hoz ajándékba. Azért kapja az ajándékot a gyilkos, mert tisztelik, mulatságos, kellemes embernek tartják. Ez az óriási, hófehér galamb nagy boldogság a rabok között. A főzsivány azonban azt mondja a tiszteknek: mit képzeltek ti, engem tarthattok rabként, de én ezt a galambot nem fogom. Azzal kinyitja a kalitkát, mire a galamb felröppen a tetőre és ott is marad. így kezdődik a könyv, amely érzékletesen visszaadja a török atmoszférát. Én is valami hasonlóval próbálkozom. Ám Törökországban nem csupán a török atmoszféra van jelen, hiszen ott több ógörög és római rom van, mint Itáliában és Görögországban együttvéve. A legtöbb máig sincs kiásva. S az az érdekes, hogy Törökországban az ember nem olyasmit érez, amit Athénban és Rómában, hogy csupa rom a város. Inkább azt érzi, hogy egy félórával azelőtt menekültek el a görög lakosok, és otthagyták az utcán még a testük melegét is. Erről is próbálok majd írni. * Miből táplálkozik ez a csodálatraméltó életenergiája? - Ezt én magam sem tudom. Nem vagyok olyan mozgékony már, mint régen, nem bírok egyedül járni 2-300 méternél többet, ez az egyetlen igazi akadály. Az emberek iránti érdeklődésem azonban nem szűnt meg. Ez bennem van. Nem erény, mert van. Szóval kaptam. Nem tudom, kitől, de bennem van. Örülök is neki nagyon, mert rettenetesen féltem mindig az öregségtől. Azt hittem, hogy az ember akkor szabályosan meghülyül. De aztán láttam Vámbéry Rusztemet, Jászit, Károlyi Mihályt, akiken nem változtatott a kor. És nem változtatott az sem, hogy körülöttük nehezebbek lettek a társadalmi körülmények. Nem mint Hitler vagy Sztálin idejében, de okvetlenül nehezebb korban élünk, mint a XIX. században, amikor az emberiség jövője abszolút reménytelinek és sok millió évesnek tűnt. Most sajnos a népességszaporulat és a légszennyeződés miatt az embernek az az érzése, hogy az emberiség élete a végéhez közeledik. Szóval pesszimista kor ült ránk, ahol azonban jó turistának lenni. És bízni valamiben, még akkor is, ha a föld pusztulására nincs gyógyszer, senki nem tud semmi érdemlegeset mondani. Csak üresen szájalnak környezetvédelemről, ahelyett, hogy valamit csinálnának. De azért én fönntartom a jókedvemet, még akkor is, ha nem tudom megmondani, hogy miért. Ez bennem van. MISLAY EDIT A Magyar Intézet hírei Ma 17 órakora Magyar IntézetSomolického l/a. alatti épületében nyílik meg az a kiállítás, amely a neves építész, Rimanóczy Gyula (1903-1953) munkásságát mutatja be az érdeklődőknek. A tárlatot, amely a modern építészet védelmével foglalkozó D0C0M0M0 Nemzetközi Konferencia részét képezi, a budapesti Magyar Építészeti Múzeum állította össze. A kiállítást Hadik András, a MÉM igazgatója és Štefan Šlachta professzor, a Szlovák Építészszövetség elnöke nyitja meg. A tárlat október 4-ig naponta 9-16 óra között tekinthető meg. Szeptember 15-19. között kerül sor a cigányok életét, helyzetét és sorsát bemutató I. Nemzetközi Cigány Filmfesztivál megrendezésére Klenócon. A filmfesztiválon bemutatásra kerülnek régebbi és versenybe benevezett legújabb cigánytematikájú filmek - szeptember 16-án Gulyás János rendezésében: Ahol cigány van, ott gond is van, valamint szeptember 17-én Sólyom András rendezésében az Érzékek iskolája c. film. Szeptember 18-án a Magyar Nap vendégeként üdvözölhetjük Gyürei Verát, a Magyar Filmintézet igazgatóját. Szeptember 21-ig a somorjai Magyar Tannyelvű Alapiskolában tekinthető meg a Magyarországi honfoglaláskori emlékek című kiállítás, amely a X. századi magyarság viseletét, fegyverzetét, művészetét és életmódját mutatja be. Az Intézet szeretettel vár minden érdeklődőt az említett rendezvényekre. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete magyar nyelvtanfolyamot indít kezdőknek és haladóknak az 1996-97es tanévben. Beiratkozás: 1996. szeptember 26-án 15.30 és 16.30 óra között az intézet épületében - Somolického l/a, Pozsony. További információkat a 394 200 telefonszámon nyújtunk. Marton Iván versei Dunaszerdahelyen, a Lilium Aurum nyomdájában készült az idén a nagymegyeri Marton Iván verseskönyve, mely a Korkép címet viseli. A hatvanhat verset tartalmazó kötet a szerző magánkiadásában jelent meg. „Számomra van valami bámulatra méltó, főhajtásra késztető, egyszersmind megható abban, ahogy e kötet versei születtek s évtizedeken át elszórtan meg-megjelentek, és ugyanúgy abban, ahogyan ez a kis könyvecske napvilágot lát, szerzőjének magánkiadásában, közadakozásból. Hatalamas, örökös kételyekkel teli belső emberi küzdelmek eredménye. Gyötrelmekkel vert élet, egy ember eddigi csúcsteljesítményét ajánlom az olvasó figyelmébe" - írja a kötet előszavában Bodnár Gyula. Morton IVÁM KORKÉP ULIVK-< AVUVM Csörgő Zsuzsa kiállítása Szentendrén Csörgő Zsuzsa: Mezei út Az MH Humánszolgálati Csoportfőnökség és a Kossuth Lajos Főiskolai Művelődési Otthon támogatásával 1996. szeptember 19-én 16.00 órakor nyílik meg Csörgő Zsuzsa csallóközi festőművész kiállítása Szentendrén, a Kossuth Galériában. A kiállítás október 2-ig tekinthető meg. Uj fáraósír Luxorban, az ősi fővárosban, a Királyok Völgye közelében újabb fáraósírra bukkantak - jelentette az al-Ahram. Egyelőre még nem azonosították, hogy kit temettek a sírba, de feltételezik, hogy a fáraó a Krisztus előtt 1320 és 1200 közt uralkodott XIX. dinasztiához tartozott, amely a fáraók birodalmának „ezüst korában" állott Egyiptom élén. A tekintélyes lap szombati számában megjelent tudósítás szerint a sírból egy szarkofág és egy múmia került elő - valószínűleg magáé a fáraóé. A tudósítás nem tesz említést arról, hogy a sírt az elmúlt évezredek során kirabolták-e - mint a legtöbb királysírt -, de a sírban talált tárgyak felsorolása sejtetni engedi, hogy ez történhetett. A tudósításból kiderül az is, hogy a királysírt már 10 évvel ezelőtt felfedezte egy állami tisztviselő, de ahelyett hogy jelentette volna, házat épített annak bejárata fölé abban a reményben, hogy kincsekre bukkan. A föld alatti sír nagy előtérből - benne tíz oszlop, köztük hat márványból, valamint a fáraónak és feleségének szobrai - és egy sírkamrából áll, amelyben a nagy vörösgránit szarkofág áll, s mellette a gyolcsvászonba csavart múmia. A 2 méter hosszú és 1 méter széles szarkofágnak teljesen ép a födele, s rajta színes hieroglifák és díszítések láthatók. A lakóház, amely alatt a sírt megtalálták, Gurna faluban van, mintegy 2 kmre a Királyok Völgyétől, ahová a legtöbb fáraót temették a Krisztus előtti 2. évezred második felében. (MTI)