Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-09 / 185. szám, péntek

1996. augusztus 9. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz ó j Ľ) Etnikai kollektív jogok Az Új Szónak Íra: MIROSLAV KUSÝ professzor A nemzetnek mint egésznek a jogai jel­legzetesen kollektív jogok. Ilyen a nemzet joga az önrendelkezésre, a nemzeti iden­titására, saját kultúrára és anyanyelvre, s ugyanilyen a saját nemzeti területhez és annak természeti forrásaihoz való joga. Európa az etnikai kollektív jogokat a modem államok megalapításának az ide­jén kezdte érvényesíteQi. Például akkor, amikor a németeket és az olaszokat egy­séges német, Illetve olasz államban egye­sítették. Ilyen értelemben Európa az itt élő nemzetek kollektív jogait teljesen ter­mészetesnek tartja. E Jogok érvényesítése azt jelentette, hogy egységesítik a nemzetet: kifelé az állam, befelé pedig a nemzeti eszme ré­vén. Ezen a kereten belül mindannyian egyforma németekké és olaszokká vál­tak. Minden európai államban maradtak azonban nagyobb vagy kisebb etnikai csoportók, amelyek nem tudtak vagy nem volt kellő lehetőségük, vagy éppen­séggel nem akartak így egyesülni az adott domináns nemzettel. Ilyenek voltak a szorbok vagy a dánok Németországban, a friuliak vagy a németek Olaszország­ban, a baszkok vagy a katalánok Spanyol­országban. A demokratikus államok ezért kényte­lenek voltak demokratikus megoldást ta­lálni ezeknek az etnikai kisebbségeknek a részére is. Ezek a jogok sokrétűek: az etnikai kisebbségek kollektív jogainak al­kotmányos garanciáitól (például az anya­nyelv használatát, saját kulturális életet és az anyanyelven való művelődés jogát Illetően, ahogy azt a dánoknak biztosítják Németországban), az oktatási és kulturá­lis önigazgatáson át a sajátos belgiumi helyzeten keresztül - ahol köztudottan három nyelvi és területi autonómia érvé­nyesül - egészen a területi autonómiá­kig. ahol viszonylag nagy vagy homogén etnikai kisebbség él - sokféle, a helyi adottságoknak megfelelő megoldások lé­teznek. Éppen az ilyeri autonómiák jelen­tették az optimális megoldást több euró­pai országban, például Spanyolország­ban, ahol jelenleg 17 autonóm terület lé­tezik. vagy Olaszországban, ahol Dél-Tiro­lon kívül Szardínia, Szicília, Val ď Aosta és Friuli is autonóm statútummal rendel­kezik, s ugyanebbe a csoportba tartozik a finnországi svédek autonómiája az Aland­szigeteken. És megemlíthetjük a jelenlegi Orosz Föderációt is, hiszen ott 150 etni­kum él a föderáció 89 szubjektumában, ezen belül pedig 33 etnikai autonómiá­ban. Itt érvényesül az, hogy .az etnikai autonómiák Jogi környezete lényegesen széleskörübb, mint a tiszta orosz régióké. Az etnikai autonómiáknak saját alkotmá­nyuk van, és széles Jogkörrel rendelkező, törvényes intézményeik léteznek" (dr. Igor Uskalov professzor tanulmányából). Nincs mit csodálkozni tehát azon. hogy a magyar-magyar csúcstalálkozót követő hisztériára és az ott elfogadott dokumen­tumra reagáló orosz nyilatkozatban még csak említést sem tesznek az .autonó­mia" fogalmáról, holott köztudottan ép­pen ez az egy szó váltotta ki a legtöbb he­ves reakciót. Az etnikai kisebbségek kollektív jogai teljesen logikus folyományai a nemzetek kollektív jogainak. Az alapvető kollektív Jog, az autonómiára való jog pedig híven fejezi ki az önrendelkezésre való jogot a nemzetállamban, vagyis abban a keret­ben, ahol egy más domináns nemzet él. Egyáltalán nem helytálló tehát az olyasfé­le állítás, miszerint Európa nem Ismeri el a kollektív jogokat, s nem engedi meg az autonómiák létrehozását mint a nem­zetállamokban élő etnikai kisebbségek problémáinak a megoldási módját. Ép­pen ellenkezőleg: elsősorban az európai tapasztalatok és eredmények igazolják az Ilyesfajta megoldás hatékonyságát a sokféle kultúrájú és nemzetiségű Euró­pában. Ezek az európai tapasztalatok cá­folják azokat a hamis rlkoltozásokat, mi­szerint az autonómia destabilizálja az or szágot, az adott terület integritásának a megbontására tör, súlyos feszültségeket és ellentéteket vált ki. Az európai gyakor­lat és az említett számos példa ennek ép­pen az ellenkezőjét bizonyítja. A Szlovák Köztársaság és az ország etnikai problémái ilyen értelemben sem Jelentenek semmiféle európai kivételt. A köztársaság tipikusan nemzetállam­ként- az etnikai szlovákok államaként ­született és kezdett épülni. Ezt a tényt rögzítette a Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány, s ennek az elvnek a jegyé­ben ténykedik Mečiar koalíciójának par­lamenti törvényhozása és a kormány is. Teljesen természetesen megszólalt hát az ország létszámában és politikai szempontból legerősebb etnikai kisebb­sége, a lakosság 11 százalékát kitevő szlovákiai magyarság Is. Semmi mást nem követelnek, mint egyenjogúságot: ugyanazokat a kollektív jogokat, amelye ket maguk számára a szlovákok rögzí­tettek, ugyanazt a jogállami státust, amellyel ennek az országnak az uralko­dó nemzete rendelkezik. S ha autonómi­át követelnek, akkor csak azt akarják, ami Európában már rég bevált módja annak, hogy demokratikus eszközökkel egyenlítsék ki azt az egyoldalú nyomást, amely a nemzetállam részéről azokra nehezedik, akik nem tagjai a privilegizált nemzetnek. Dušan Slobodník veri a mellét, hogy Szlovákiában sosem lesz magyar auto­nómia. Lehetséges, hogy így is lesz, ám ennek az elképzelésnek van egy nagyon gyenge pontja. Ugyanis a nemzetállam, a demokrácia és az autonómia ebben a multietnikus háromszögben elválaszt­hatatlan egymástól. Ha a nemzetállam kisebbségi autonómia nélkül létezik, ak­kor ott nincs, nem lehet demokrácia sem. Ha pedig demokráciát óhajtunk au­tonómia nélkül, akkor a nemzetállam eszméjéről kell lemondanunk, tehát a privilegizált nemzet államáról, s polgári elvre épülő államot kell létrehoznunk. Ennek az országnak a jogalanya nem a domináns nemzet lesz, hanem a polgá­rok, akik maguk uralkodnak, elsősorban önkormányzataik révén. Csakis ilyen formában lehet az „Ural­kodjunk magunk!" jelszónak valóban demokratikus tartalma. Felfüggesztették a vizsgálatot A fővárosi nyomozóhivatal hétfőn felfüggesztette Michal Kováč államfő Vladimír Mečiar elleni feljelentésének további vizsgálatát, a hivatalos indoklás szerint ugyanis nem merült fel bűntény gyanúja. Michal Kováč május 28-án tett feljelentést, melyben hivatali jogkörrel való visszaéléssel, valamint Szlovákia és a köztársasági elnök gyalázásával, becsmérlésével vádolta a miniszterelnököt. Az államfő szerint Mečiar mindezt május 24-én, a Szlovák Rádióban sugárzott interjújában követte el, amikor többek közt a következőket mondta: „Az államfő tudta, hogy valami készül fia ellen, mégsem lépett közbe, majd akadályozta a nyomozószervek munkáját. Most pedig ó részesít kegyelemben bűnözőket; de ha jelenleg nem volna köztársasági elnök, bűntársként valószínűleg ö is a vádlottak padjára kerülne." A felfüggesztés hivatalos indoklása szerint akkor indítható bűnvádi eljárás becsmérlésért, ha a tettes tudatosan ferdítette el a tényeket .Ha Vladimír Mečiar úgy gondolta, hogy az általa elmondottaknak valós alapja van, legfeljebb tárgyi tévedésről lehet szó, s ez kizárja a gyalázkodást. Vladimír Mečiar meggyőződését fejezte ki, hogy az általa elmondottak megfelelnek az igazságnak. A vizsgálat során nem bizonyosodott be, hogy a miniszterelnök szántszándékkal állított volna valótlanságot, így kijelentéseivel csak kritizálta Michal Kováč államfőt." Az indoklás szerint a hivatali jogkörrel való visszaélés vádja is alaptalan, hiszen a rádiónyilatkozat nem tartozik Mečiar hivatalos jogkörei közé. JURAJ HANDZO, Pravda Még egyetlen vagyonalapi kötvény sem cserélt gazdát A Nemzeti Vagyonalap kötvényei adásvételével lebonyolításával megbízott RM-System központ eddig egyetlen kötvény átírására sem kapott utasítást. Ezzel szemben már 23 884 személy kínálta fel eladásra vagyonrészét. A magas kínálatnak és csekély keresletnek megfelelően a vagyonalapi kötvények értéke máris az állam által meghatározott 7500 koronás értékre zuhant, a felső, 11 500 koronás határ csak elméleti. A több mint 23 ezer kötvénytulajdonos közül 7400 hajlandó a minimális áron Is eladni kötvényét. Národná obroda (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Csavar és csip Riasztójelzések érkeznek a nemzetgazdaság háza tájáról. A halasi) s propagandával lálall látványos ­legalábbis ami a mutatókat illeti - növekedés ugyan továbbra is tart, ám ami a dolog pénzügyi vonatko­zását illeti, már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Olyannyira nem, hogy a napokban a mindig minden hazai gazdasági vonatkozású történést rózsaszínben láttató Szlovák Televízió is ktllön kommentárt szen­telt a külkereskedelemben cs a folyó fizetési mérleg­ben mutatkozó hiánynak. További szeplő a „szlovák gazdasági csoda" pirospozsgás képén az egyre jelentősebb eladósodás; a független Szlovákia első három évében mintegy 3 milliárd dollárral nőtt az ország bruttó külföldi adóssága. Jelenleg hozzávetőlegesen 6 milliárd dol­lárnál tartunk, igaz, ebből a konnány és a Szlovák Nemzeti Bank adóssága csak 2 milliárdot tesz. ki. Fájó. de igaz: a sikerágazatnak számító külkereskedelem két évig több­lettel zári) mérlege az idén olyannyira a deficit leié mozdult cl. hogy azon már talán az. azonnali importstop sem segítene. Május végéig 25,7 milliárd koronával haladta meg a behozatal a kivitelt, a folyó fizetési mérleg jtodig ugyanebben az időszakban 21.4 milliárd korona hiányt mutatott. A statisz­tikai hivatal jelentése szerint az ország i in|iori függősége egyre nő. viszont a kivitelre kerülő termékek aránya csökkenőiéiben van a bruttó hazai összter­mékhez képest. Tény, hogy szinte valamennyi posztkommunista ország hasonló cipőben jár. sz.inte mindenütt milliárdokkal (persze dollárban kifejezve) marad el az export az. importtól. Az optimisták azt vallják, hogy a behozatal megugrását a megnövekedő beruházások, a korszerű gyártósorok importja, mfg a kivi­tel lanyhulását a pangó világgazdaság, különösen Németországnak a koráb­binál kisebb felvevőképessége okozza. A pesszimisták szerint viszont arról van szó, hogy a kivitel mérséklődése a versenyképesség romlásával magya­rázható. A korszerű technológiák, berendezések nagyobb importja pedig egyszerű szemfényvesztés, ugyanis csupán néhány nagyvállalat vagy nyu­gati érdekeltségű, vegyes tulajdonú cég modernizál igazán, a többi a puszta túlélésért ktlz.d. vagy a már halaszthatatlan kisebb beruházásokkal sodródik az árral. Szlovákia esetében valószínűleg a borúlátóbb forgatókönyv hívei állnak közelebb az igazsághoz. Hiszen vajon beszélhetünk-e komoly vállalati be­ruházásokról ott, alio) a 25-nél több alkalmazottat foglalkoztató cégek közül tavaly több mint 3CKHJ zárta veszteséggel az évet? Vajon milyen arányú le­het a csúcstechnológiák behozatala ott. ahol a behozatal legnagyobb tételét - legalábbis az idei első félévben az energiahordozók, kenőanyagok és ás­ványi olajok lelték ki? Az import közel 30 százalékát bizony ez. adja, nem a mikrocsipek, számítógépek, telekommunikációs eszközök beáramlása. fis az ország kivitele? Bizony, e téren sincs mivel dicsekednünk. Még mindig a vas és acél országának számítunk, annak ellenére, hogy az. ehhez szükséges vasércnek és szénnek ugyancsak híján vagyunk. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy az ország legnagyobb exportőreit feltüntető lista élén toronymagasan a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű áll a maga 30 milliárd koronás tavalyi kivitelével. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által is használt ánikalegóriák alapján történő besorolás szerint Szlovákia legfonto­sabb kiviteli terméke a vas és az acél. valamint a nehézgépipar produktu­mai. Az ötvenes években talán még éppen megfeleli volna a jelenlegi kivi­teli szerkezet, azonban manapság már a kilencvenes éveket írjuk, fis még egy apróság: iparszerkezetünknek leginkább a munkaigényes gépipari ter­mékek exportja felelne meg, mivel e kategóriában csupán 25 százalékos az im|M>rtlllggőség. Azonban a kohászai és a gumiipar esetében az említett mutató 40, illetve 5'J százalékra ugrik. Kissé leegyszerűsítve: minél inkább növeli a kivitelél a kassai vasmű, annál löbh behozatalra szorulunk. Természetesen ebből az ördögi körből van kiúl. I)e ahhoz stratégia, hosszú lávú koncepció kidolgozása, a korszerű ipart és gyártástechnológiá­kat képviselő nyugati nagyvállalatok becsalogatása volna szükséges. Talán nem is kell bizonygatni, hogy Szlovákiában erről egyelőre szó sincs. A mi­nap éppen a televízió híradójában közölte az érsekújvári Elektrosvit igazga­tója. hogy a nehéz helyzetben lévő gyár a múltkoriban végre talált komoly nyugati partnert, aki megrendelésekkel látta volna el a cégei, ráadásul a ter­mékeknek biztos külföldi piacuk lett volna. Aztán jött az éppen aktuális par­lamenti cirkusz, konkrétan Ivan Lexa jelentésének ismertetése, és a nyugati üzlettárs a bohóckodást látva ajánlatát visszavonta. Itt tartunk jelenleg. Az l98 ()-el követő gazdasági mélyrepülés után vi­szonylag könnyű volt 5 meg 6 százalékos növekedést produkálni, meri na­gyon alacsony voll a viszonyítási alap. A mind nagyobb hiány, a pénzügyi mérleg felborulása, az inflációs várakozások még ezt a legalább szemre szép növekedést is megfékezhetik. Hiába, a gazdaság húzóágazatának szá­mító exportban ma már nem vascsavarral, hanem mikrocsippel lehet tartós sikert elérni. Márpedig ez uiöbbi esetében egyelőre csak csipegetünk a csip­gyártás csodáiból. i AHOGY ÉN LÁTOM Kiskorusitas Tóth Mihály rovata Rövidesen majd tapasztal­juk. nem az. voll az idei nyár igazi gazdaság- és szociálpo­litikai szenzációja, hogy öl­ven munkanélküli-jelölt magnezitbáiiyász tiltakozá­sul a föld mélyén maradt. Nagyon valószínű, sőt biz­tosra vehető, hogy a kor­mány valamelyik nagybank­ban majd megtalálja azt a 140 millió koronát, amelyre szükség van ahhoz, hogy a bánya tovább üzemeljen. Egészen addig, amíg ez a 140 millió is elfogy, és minden kezdődhet elölről. Az igazi szen­zációt az. jelenti, hogy a minap megindult a Nemze­ti Vagyonalap által kibocsátott, eredetileg 10 ezer korona névértékű kötvények pénzre váltása. A kor­mány c::l megelőzően leli néhány intézkedést. Pél­dául elrendelte, bárhogy alakul is a kötvények ke­resletének és kínálatának aránya, az l(XX) koroná­ért megszerzett „értékpapírok" nem cserélhetnek gazdát kevesebb mini 75ÍX) koronáért. Más: a kormány kijelölte azt a néhány (privati­zált) nagyvállalatot, amely jogosult a (kamatokkal) mosl már 10 5(X) korona névértékű kötvények fel­vásárlására. Előre megjósolható, hogy a 75(X) ko­rona nemcsak a minimuma, hanem a maximuma is lesz a Nemzeti Vagyonalap kötvényei árának, (gy az a nemzetilcg elkötelezett, kormány által kivá­lasztott privatizálor. aki csak 1000 (ezer) kölvényl vásárol meg, egyik óráról a másikra kél és fél mil­lió korona nyereségre tesz szert. Ma a kötvények kibocsátása óta felgyülemlett kamatol is beszámít­juk, akkor 3 millió korona a nyeresége, anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna. Az (gy szerzett értéket az illető a privatizációból eredő kötelezett­ségei rendezésére fordíthatja. így jön létre a Mečiar és Slota által megálmodott vagyonos szlovákok rétege. Kliensei javára igy rabolja ki az állam a legele­settebbeket. Azokat, akik többsége már évek óta nem látott egy összegben 75(X) koronát. Azokat, akik számára fizetés (nyugdíjfolyósítás) előtt há­rom nappal már gondot okoz a reggelinek való tej és kenyér megvásárlása. A/.okal, akikel lakbérhát­ralék miait kilakoltatás fcnycgei. lia csak néhány ezren volnának, elfogadható volna az az érv, hogy önhibájukból kerüllek ilyen helyzetbe. A valóságban azonban százezernyien vannak. Akarva-akaratlanul is összehasonlít az ember. Ezúttal a privatizálás első hulláma következmé­nyeit a „másodikéival", amelyei csak így. idézőjel ben lehel emlegetni, mert a keltő annyira különbö­zik egymástól. Az első hullám lebonyolításával a/ emberek kezébe kerüli részvények tulajdonlása a szó szoros értelmében meglódította milliók fantá­ziáját, és fellendítette százezrek vállalkozókedvét. Igaz, nem horribilis összegekről volt szó, egy-egy 4-5 tagú család esetében a legjobb esetben is mind­össze l(X)-150 ezer koronáról, és sokszor csak 40-50 ezer koronáról, ez az értékpapírpiacon reali záli pénz azonban sokakat vállalkozásra ösztön­zött, a polgárrá válás felé lendített A privatizálás második hullámának kiagyalása jellegzetesen olyan lépés volt. amely csak begyö­pösödött agyú bolsevik apparálcsikok fejében fo­galmazódhatott meg. A/, egyenlősdi nevében Pon­tosabban: annak a jelszónak a jegyében, hogy min­denki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Szlovákia 1093. január elsején bekövetkezett önállósulásának fogvásíió gyümölcse ez mind gazdasági, mind szo­ciális vonatkozásban. Nem tudok pálcát törni azok fölölt, akik néhány napja ott sorakoznak a kölvény­felvásárló boltok előtt. Azok vessék ezekre az em­berekre az első követ, akik még sohasem láttak ön­hibáján kívül súlyos helyzetbe került szegényem­beri. Az ország kölvényl'elvásárló központjainak ajtói clőtl sorakozók eddig csak annyit tanullak meg a piacgazdaság ábécéjéből, hogy az érlékck piacra dobásakor löbbel lehet kérni a hivatalosan megállapított minimális összegnél. Kémek is 7500 korona helyett 8-10 ezret. Jellemző, hogy a „köt­vényvásár" első három napja alatt egyetlen ilyen értékpapír sem kelt el. A privatizőrök tisztában vannak a helyzettel, tudják, hogy az idő (és az ál­lam) nekik dolgozik. És bizonyára megtalálják an­nak is a módját, hogyan lehel az anyagilag legnieg­szorultabbaktól bagóért megvásárolni a kötvénye­kéi. Tisztában vannak vele, hogy ez a halalom ne­kik drukkol. Ezernyi hátulütője volt a kuponos privatizáció­nak is. Ennek folyamatában is széles pálya nyill a szerencselovagok számára. Egészében véve azon­ban hozzájárult a lakosság jelentős rétegeinek nagykorúsitásához. Ami azonban mosl folyik, az egyértelműen az emberek kiskorúsitásál jelenti az állam gyámkodása alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom