Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)
1996-08-09 / 185. szám, péntek
1996. augusztus 9. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz ó j Ľ) Etnikai kollektív jogok Az Új Szónak Íra: MIROSLAV KUSÝ professzor A nemzetnek mint egésznek a jogai jellegzetesen kollektív jogok. Ilyen a nemzet joga az önrendelkezésre, a nemzeti identitására, saját kultúrára és anyanyelvre, s ugyanilyen a saját nemzeti területhez és annak természeti forrásaihoz való joga. Európa az etnikai kollektív jogokat a modem államok megalapításának az idején kezdte érvényesíteQi. Például akkor, amikor a németeket és az olaszokat egységes német, Illetve olasz államban egyesítették. Ilyen értelemben Európa az itt élő nemzetek kollektív jogait teljesen természetesnek tartja. E Jogok érvényesítése azt jelentette, hogy egységesítik a nemzetet: kifelé az állam, befelé pedig a nemzeti eszme révén. Ezen a kereten belül mindannyian egyforma németekké és olaszokká váltak. Minden európai államban maradtak azonban nagyobb vagy kisebb etnikai csoportók, amelyek nem tudtak vagy nem volt kellő lehetőségük, vagy éppenséggel nem akartak így egyesülni az adott domináns nemzettel. Ilyenek voltak a szorbok vagy a dánok Németországban, a friuliak vagy a németek Olaszországban, a baszkok vagy a katalánok Spanyolországban. A demokratikus államok ezért kénytelenek voltak demokratikus megoldást találni ezeknek az etnikai kisebbségeknek a részére is. Ezek a jogok sokrétűek: az etnikai kisebbségek kollektív jogainak alkotmányos garanciáitól (például az anyanyelv használatát, saját kulturális életet és az anyanyelven való művelődés jogát Illetően, ahogy azt a dánoknak biztosítják Németországban), az oktatási és kulturális önigazgatáson át a sajátos belgiumi helyzeten keresztül - ahol köztudottan három nyelvi és területi autonómia érvényesül - egészen a területi autonómiákig. ahol viszonylag nagy vagy homogén etnikai kisebbség él - sokféle, a helyi adottságoknak megfelelő megoldások léteznek. Éppen az ilyeri autonómiák jelentették az optimális megoldást több európai országban, például Spanyolországban, ahol jelenleg 17 autonóm terület létezik. vagy Olaszországban, ahol Dél-Tirolon kívül Szardínia, Szicília, Val ď Aosta és Friuli is autonóm statútummal rendelkezik, s ugyanebbe a csoportba tartozik a finnországi svédek autonómiája az Alandszigeteken. És megemlíthetjük a jelenlegi Orosz Föderációt is, hiszen ott 150 etnikum él a föderáció 89 szubjektumában, ezen belül pedig 33 etnikai autonómiában. Itt érvényesül az, hogy .az etnikai autonómiák Jogi környezete lényegesen széleskörübb, mint a tiszta orosz régióké. Az etnikai autonómiáknak saját alkotmányuk van, és széles Jogkörrel rendelkező, törvényes intézményeik léteznek" (dr. Igor Uskalov professzor tanulmányából). Nincs mit csodálkozni tehát azon. hogy a magyar-magyar csúcstalálkozót követő hisztériára és az ott elfogadott dokumentumra reagáló orosz nyilatkozatban még csak említést sem tesznek az .autonómia" fogalmáról, holott köztudottan éppen ez az egy szó váltotta ki a legtöbb heves reakciót. Az etnikai kisebbségek kollektív jogai teljesen logikus folyományai a nemzetek kollektív jogainak. Az alapvető kollektív Jog, az autonómiára való jog pedig híven fejezi ki az önrendelkezésre való jogot a nemzetállamban, vagyis abban a keretben, ahol egy más domináns nemzet él. Egyáltalán nem helytálló tehát az olyasféle állítás, miszerint Európa nem Ismeri el a kollektív jogokat, s nem engedi meg az autonómiák létrehozását mint a nemzetállamokban élő etnikai kisebbségek problémáinak a megoldási módját. Éppen ellenkezőleg: elsősorban az európai tapasztalatok és eredmények igazolják az Ilyesfajta megoldás hatékonyságát a sokféle kultúrájú és nemzetiségű Európában. Ezek az európai tapasztalatok cáfolják azokat a hamis rlkoltozásokat, miszerint az autonómia destabilizálja az or szágot, az adott terület integritásának a megbontására tör, súlyos feszültségeket és ellentéteket vált ki. Az európai gyakorlat és az említett számos példa ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Szlovák Köztársaság és az ország etnikai problémái ilyen értelemben sem Jelentenek semmiféle európai kivételt. A köztársaság tipikusan nemzetállamként- az etnikai szlovákok államaként született és kezdett épülni. Ezt a tényt rögzítette a Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány, s ennek az elvnek a jegyében ténykedik Mečiar koalíciójának parlamenti törvényhozása és a kormány is. Teljesen természetesen megszólalt hát az ország létszámában és politikai szempontból legerősebb etnikai kisebbsége, a lakosság 11 százalékát kitevő szlovákiai magyarság Is. Semmi mást nem követelnek, mint egyenjogúságot: ugyanazokat a kollektív jogokat, amelye ket maguk számára a szlovákok rögzítettek, ugyanazt a jogállami státust, amellyel ennek az országnak az uralkodó nemzete rendelkezik. S ha autonómiát követelnek, akkor csak azt akarják, ami Európában már rég bevált módja annak, hogy demokratikus eszközökkel egyenlítsék ki azt az egyoldalú nyomást, amely a nemzetállam részéről azokra nehezedik, akik nem tagjai a privilegizált nemzetnek. Dušan Slobodník veri a mellét, hogy Szlovákiában sosem lesz magyar autonómia. Lehetséges, hogy így is lesz, ám ennek az elképzelésnek van egy nagyon gyenge pontja. Ugyanis a nemzetállam, a demokrácia és az autonómia ebben a multietnikus háromszögben elválaszthatatlan egymástól. Ha a nemzetállam kisebbségi autonómia nélkül létezik, akkor ott nincs, nem lehet demokrácia sem. Ha pedig demokráciát óhajtunk autonómia nélkül, akkor a nemzetállam eszméjéről kell lemondanunk, tehát a privilegizált nemzet államáról, s polgári elvre épülő államot kell létrehoznunk. Ennek az országnak a jogalanya nem a domináns nemzet lesz, hanem a polgárok, akik maguk uralkodnak, elsősorban önkormányzataik révén. Csakis ilyen formában lehet az „Uralkodjunk magunk!" jelszónak valóban demokratikus tartalma. Felfüggesztették a vizsgálatot A fővárosi nyomozóhivatal hétfőn felfüggesztette Michal Kováč államfő Vladimír Mečiar elleni feljelentésének további vizsgálatát, a hivatalos indoklás szerint ugyanis nem merült fel bűntény gyanúja. Michal Kováč május 28-án tett feljelentést, melyben hivatali jogkörrel való visszaéléssel, valamint Szlovákia és a köztársasági elnök gyalázásával, becsmérlésével vádolta a miniszterelnököt. Az államfő szerint Mečiar mindezt május 24-én, a Szlovák Rádióban sugárzott interjújában követte el, amikor többek közt a következőket mondta: „Az államfő tudta, hogy valami készül fia ellen, mégsem lépett közbe, majd akadályozta a nyomozószervek munkáját. Most pedig ó részesít kegyelemben bűnözőket; de ha jelenleg nem volna köztársasági elnök, bűntársként valószínűleg ö is a vádlottak padjára kerülne." A felfüggesztés hivatalos indoklása szerint akkor indítható bűnvádi eljárás becsmérlésért, ha a tettes tudatosan ferdítette el a tényeket .Ha Vladimír Mečiar úgy gondolta, hogy az általa elmondottaknak valós alapja van, legfeljebb tárgyi tévedésről lehet szó, s ez kizárja a gyalázkodást. Vladimír Mečiar meggyőződését fejezte ki, hogy az általa elmondottak megfelelnek az igazságnak. A vizsgálat során nem bizonyosodott be, hogy a miniszterelnök szántszándékkal állított volna valótlanságot, így kijelentéseivel csak kritizálta Michal Kováč államfőt." Az indoklás szerint a hivatali jogkörrel való visszaélés vádja is alaptalan, hiszen a rádiónyilatkozat nem tartozik Mečiar hivatalos jogkörei közé. JURAJ HANDZO, Pravda Még egyetlen vagyonalapi kötvény sem cserélt gazdát A Nemzeti Vagyonalap kötvényei adásvételével lebonyolításával megbízott RM-System központ eddig egyetlen kötvény átírására sem kapott utasítást. Ezzel szemben már 23 884 személy kínálta fel eladásra vagyonrészét. A magas kínálatnak és csekély keresletnek megfelelően a vagyonalapi kötvények értéke máris az állam által meghatározott 7500 koronás értékre zuhant, a felső, 11 500 koronás határ csak elméleti. A több mint 23 ezer kötvénytulajdonos közül 7400 hajlandó a minimális áron Is eladni kötvényét. Národná obroda (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Csavar és csip Riasztójelzések érkeznek a nemzetgazdaság háza tájáról. A halasi) s propagandával lálall látványos legalábbis ami a mutatókat illeti - növekedés ugyan továbbra is tart, ám ami a dolog pénzügyi vonatkozását illeti, már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Olyannyira nem, hogy a napokban a mindig minden hazai gazdasági vonatkozású történést rózsaszínben láttató Szlovák Televízió is ktllön kommentárt szentelt a külkereskedelemben cs a folyó fizetési mérlegben mutatkozó hiánynak. További szeplő a „szlovák gazdasági csoda" pirospozsgás képén az egyre jelentősebb eladósodás; a független Szlovákia első három évében mintegy 3 milliárd dollárral nőtt az ország bruttó külföldi adóssága. Jelenleg hozzávetőlegesen 6 milliárd dollárnál tartunk, igaz, ebből a konnány és a Szlovák Nemzeti Bank adóssága csak 2 milliárdot tesz. ki. Fájó. de igaz: a sikerágazatnak számító külkereskedelem két évig többlettel zári) mérlege az idén olyannyira a deficit leié mozdult cl. hogy azon már talán az. azonnali importstop sem segítene. Május végéig 25,7 milliárd koronával haladta meg a behozatal a kivitelt, a folyó fizetési mérleg jtodig ugyanebben az időszakban 21.4 milliárd korona hiányt mutatott. A statisztikai hivatal jelentése szerint az ország i in|iori függősége egyre nő. viszont a kivitelre kerülő termékek aránya csökkenőiéiben van a bruttó hazai össztermékhez képest. Tény, hogy szinte valamennyi posztkommunista ország hasonló cipőben jár. sz.inte mindenütt milliárdokkal (persze dollárban kifejezve) marad el az export az. importtól. Az optimisták azt vallják, hogy a behozatal megugrását a megnövekedő beruházások, a korszerű gyártósorok importja, mfg a kivitel lanyhulását a pangó világgazdaság, különösen Németországnak a korábbinál kisebb felvevőképessége okozza. A pesszimisták szerint viszont arról van szó, hogy a kivitel mérséklődése a versenyképesség romlásával magyarázható. A korszerű technológiák, berendezések nagyobb importja pedig egyszerű szemfényvesztés, ugyanis csupán néhány nagyvállalat vagy nyugati érdekeltségű, vegyes tulajdonú cég modernizál igazán, a többi a puszta túlélésért ktlz.d. vagy a már halaszthatatlan kisebb beruházásokkal sodródik az árral. Szlovákia esetében valószínűleg a borúlátóbb forgatókönyv hívei állnak közelebb az igazsághoz. Hiszen vajon beszélhetünk-e komoly vállalati beruházásokról ott, alio) a 25-nél több alkalmazottat foglalkoztató cégek közül tavaly több mint 3CKHJ zárta veszteséggel az évet? Vajon milyen arányú lehet a csúcstechnológiák behozatala ott. ahol a behozatal legnagyobb tételét - legalábbis az idei első félévben az energiahordozók, kenőanyagok és ásványi olajok lelték ki? Az import közel 30 százalékát bizony ez. adja, nem a mikrocsipek, számítógépek, telekommunikációs eszközök beáramlása. fis az ország kivitele? Bizony, e téren sincs mivel dicsekednünk. Még mindig a vas és acél országának számítunk, annak ellenére, hogy az. ehhez szükséges vasércnek és szénnek ugyancsak híján vagyunk. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy az ország legnagyobb exportőreit feltüntető lista élén toronymagasan a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű áll a maga 30 milliárd koronás tavalyi kivitelével. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által is használt ánikalegóriák alapján történő besorolás szerint Szlovákia legfontosabb kiviteli terméke a vas és az acél. valamint a nehézgépipar produktumai. Az ötvenes években talán még éppen megfeleli volna a jelenlegi kiviteli szerkezet, azonban manapság már a kilencvenes éveket írjuk, fis még egy apróság: iparszerkezetünknek leginkább a munkaigényes gépipari termékek exportja felelne meg, mivel e kategóriában csupán 25 százalékos az im|M>rtlllggőség. Azonban a kohászai és a gumiipar esetében az említett mutató 40, illetve 5'J százalékra ugrik. Kissé leegyszerűsítve: minél inkább növeli a kivitelél a kassai vasmű, annál löbh behozatalra szorulunk. Természetesen ebből az ördögi körből van kiúl. I)e ahhoz stratégia, hosszú lávú koncepció kidolgozása, a korszerű ipart és gyártástechnológiákat képviselő nyugati nagyvállalatok becsalogatása volna szükséges. Talán nem is kell bizonygatni, hogy Szlovákiában erről egyelőre szó sincs. A minap éppen a televízió híradójában közölte az érsekújvári Elektrosvit igazgatója. hogy a nehéz helyzetben lévő gyár a múltkoriban végre talált komoly nyugati partnert, aki megrendelésekkel látta volna el a cégei, ráadásul a termékeknek biztos külföldi piacuk lett volna. Aztán jött az éppen aktuális parlamenti cirkusz, konkrétan Ivan Lexa jelentésének ismertetése, és a nyugati üzlettárs a bohóckodást látva ajánlatát visszavonta. Itt tartunk jelenleg. Az l98 ()-el követő gazdasági mélyrepülés után viszonylag könnyű volt 5 meg 6 százalékos növekedést produkálni, meri nagyon alacsony voll a viszonyítási alap. A mind nagyobb hiány, a pénzügyi mérleg felborulása, az inflációs várakozások még ezt a legalább szemre szép növekedést is megfékezhetik. Hiába, a gazdaság húzóágazatának számító exportban ma már nem vascsavarral, hanem mikrocsippel lehet tartós sikert elérni. Márpedig ez uiöbbi esetében egyelőre csak csipegetünk a csipgyártás csodáiból. i AHOGY ÉN LÁTOM Kiskorusitas Tóth Mihály rovata Rövidesen majd tapasztaljuk. nem az. voll az idei nyár igazi gazdaság- és szociálpolitikai szenzációja, hogy ölven munkanélküli-jelölt magnezitbáiiyász tiltakozásul a föld mélyén maradt. Nagyon valószínű, sőt biztosra vehető, hogy a kormány valamelyik nagybankban majd megtalálja azt a 140 millió koronát, amelyre szükség van ahhoz, hogy a bánya tovább üzemeljen. Egészen addig, amíg ez a 140 millió is elfogy, és minden kezdődhet elölről. Az igazi szenzációt az. jelenti, hogy a minap megindult a Nemzeti Vagyonalap által kibocsátott, eredetileg 10 ezer korona névértékű kötvények pénzre váltása. A kormány c::l megelőzően leli néhány intézkedést. Például elrendelte, bárhogy alakul is a kötvények keresletének és kínálatának aránya, az l(XX) koronáért megszerzett „értékpapírok" nem cserélhetnek gazdát kevesebb mini 75ÍX) koronáért. Más: a kormány kijelölte azt a néhány (privatizált) nagyvállalatot, amely jogosult a (kamatokkal) mosl már 10 5(X) korona névértékű kötvények felvásárlására. Előre megjósolható, hogy a 75(X) korona nemcsak a minimuma, hanem a maximuma is lesz a Nemzeti Vagyonalap kötvényei árának, (gy az a nemzetilcg elkötelezett, kormány által kiválasztott privatizálor. aki csak 1000 (ezer) kölvényl vásárol meg, egyik óráról a másikra kél és fél millió korona nyereségre tesz szert. Ma a kötvények kibocsátása óta felgyülemlett kamatol is beszámítjuk, akkor 3 millió korona a nyeresége, anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna. Az (gy szerzett értéket az illető a privatizációból eredő kötelezettségei rendezésére fordíthatja. így jön létre a Mečiar és Slota által megálmodott vagyonos szlovákok rétege. Kliensei javára igy rabolja ki az állam a legelesettebbeket. Azokat, akik többsége már évek óta nem látott egy összegben 75(X) koronát. Azokat, akik számára fizetés (nyugdíjfolyósítás) előtt három nappal már gondot okoz a reggelinek való tej és kenyér megvásárlása. A/.okal, akikel lakbérhátralék miait kilakoltatás fcnycgei. lia csak néhány ezren volnának, elfogadható volna az az érv, hogy önhibájukból kerüllek ilyen helyzetbe. A valóságban azonban százezernyien vannak. Akarva-akaratlanul is összehasonlít az ember. Ezúttal a privatizálás első hulláma következményeit a „másodikéival", amelyei csak így. idézőjel ben lehel emlegetni, mert a keltő annyira különbözik egymástól. Az első hullám lebonyolításával a/ emberek kezébe kerüli részvények tulajdonlása a szó szoros értelmében meglódította milliók fantáziáját, és fellendítette százezrek vállalkozókedvét. Igaz, nem horribilis összegekről volt szó, egy-egy 4-5 tagú család esetében a legjobb esetben is mindössze l(X)-150 ezer koronáról, és sokszor csak 40-50 ezer koronáról, ez az értékpapírpiacon reali záli pénz azonban sokakat vállalkozásra ösztönzött, a polgárrá válás felé lendített A privatizálás második hullámának kiagyalása jellegzetesen olyan lépés volt. amely csak begyöpösödött agyú bolsevik apparálcsikok fejében fogalmazódhatott meg. A/, egyenlősdi nevében Pontosabban: annak a jelszónak a jegyében, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Szlovákia 1093. január elsején bekövetkezett önállósulásának fogvásíió gyümölcse ez mind gazdasági, mind szociális vonatkozásban. Nem tudok pálcát törni azok fölölt, akik néhány napja ott sorakoznak a kölvényfelvásárló boltok előtt. Azok vessék ezekre az emberekre az első követ, akik még sohasem láttak önhibáján kívül súlyos helyzetbe került szegényemberi. Az ország kölvényl'elvásárló központjainak ajtói clőtl sorakozók eddig csak annyit tanullak meg a piacgazdaság ábécéjéből, hogy az érlékck piacra dobásakor löbbel lehet kérni a hivatalosan megállapított minimális összegnél. Kémek is 7500 korona helyett 8-10 ezret. Jellemző, hogy a „kötvényvásár" első három napja alatt egyetlen ilyen értékpapír sem kelt el. A privatizőrök tisztában vannak a helyzettel, tudják, hogy az idő (és az állam) nekik dolgozik. És bizonyára megtalálják annak is a módját, hogyan lehel az anyagilag legniegszorultabbaktól bagóért megvásárolni a kötvényekéi. Tisztában vannak vele, hogy ez a halalom nekik drukkol. Ezernyi hátulütője volt a kuponos privatizációnak is. Ennek folyamatában is széles pálya nyill a szerencselovagok számára. Egészében véve azonban hozzájárult a lakosság jelentős rétegeinek nagykorúsitásához. Ami azonban mosl folyik, az egyértelműen az emberek kiskorúsitásál jelenti az állam gyámkodása alatt.