Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-09 / 185. szám, péntek

[6 I ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. augusztus 9. DAVID TEREZ KÖSZÖNTÉSÉ D.MOLNÁR ISTVÁN KÖNYVE Nem tagadom a koromat Magyarok a lengyel irodalomban Megélt két világháborút. A másodlkát csodákkal határos módon, mesébe Illó fordulatoknak köszönhetően vészelte át, álnevek mögé bújva. Pozsonyban Veronika Horákováként, Budapesten Flescher Arankaként. Sok mindenkire hálás szívvel gondol: Páfránynéra, aki mindig segítette azt, akit üldöztek, az ismeretlen asszonyra a Selmecbányái álla máson, Karcai doktorékra Tiszolcon. Mátrai főjegyzóékre, a fiatalemberre, aki átsegítette a határon. .Érdekes, mikre emlékszem... Nem mertem Ungvár ra jegyet kérni, meri a határzónában volt, s a pénztár két oldalán rendőrök álltak. Ellőttem valaki Rozsnyóra kéri jegyet. Én is oda kértem. Felszálltam a vonatra. Amikor a szerelvény elindult, minden vagonba felszállt két kakastollas csendőr. Egy néni mellett ültem, kezemben nyilasújság. Mindenkit igazoltattak, csak a nénit meg engem nem. Mondjam azt, hogy az Isten segített? Valahol valaki mindig segített... Megéltem kilencven esztendőt és vacsora nélkül sosem feküdtem le..." •Élete társaira szeretettel gondol. Az első szerelem, talán a legnagyobb, nyolc évig tartott. .Aztán férjhez mentem Gyulához. Megértettük egymást, boldog házasság lett volna, ha nem pusztul el. Azt sem tudom, hol a sirja." Második férje Bráuer Géza, nagy tudásu, művelt ember volt. Ötvennyolcban házasodtak össze. Ő biztatta, hogy írjon. Első olvasója és kritikusa volt. Ajándékba nem ékszert vett, hanem könyvet. Külföldi útjairól nem parfümöt vagy pulóvert hozott a feleségének, hanem világatlaszt, földgömböt, Shakespeare-sorozatot. Tizenhat éve múlt. hogy férje meghalt. „ Kidőlt az oszlop, amelynek támaszkodtam. Kicsúszott a föld alólam, amelyen megvetettem a lábam, amikor sarka iból akartam kiforgatni a világot." Férje távozása után búskomor lett, a húga segítette át a nehéz időszakon; pszichiáterhez vitte. Az orvos azt tanácsolta, vegyen magának egy kutyát. Nem a kutyám halt meg hanem a férjem, mondta az orvosnak Dávid Teréz. Tudta, hogy csak akkor lesz újra egészséges, ha írni fog. „Amikor hazajöttem a húgomtól, először történt, hogy Géza nem várt a vonatnál. Beléptem a rendetlen lakásba - előtte költöztünk -, és nevelni kezdtem. Mondom: mi jöhet még? A barátnőim segítettek rendbe tenni a lakást." Regények, drámák őrzik Dávid (M. Nagy László felvétele) Teréz nevét. Fényes sikerek nemcsak a szlovákiai magyar olvasók és színházrajongók körében. hanem külföldön is. A nehéz sorsú kiadók nem kényeztetik az írót, akkor sem, ha kerek évfordulót ünnepel. Dávid Teréznek nyolcvanban Jelent meg az Utóirat című könyve, kilencvenkettőben a Kásahegy második kiadása. Peéry Rezső erről a regényről mondta, hogy .először fogalmazta meg itt a valóság nyelvén az iro a törtenelem által pusztulásra ítélt, de a pusztulás korát mégis átvészelő magyar kisebb s ég szenvedésének krónikáját". Legkedvesebb könyve a sok közül? A Kásahegy. Élete legszebb időszaka? Az a két esztendő Komáromban, amit a színháznál töltött dramaturg ként. (Vajon a színháznak eszébe jut-e - legalább az évforduló kapcsan - egykori dramaturgja és szerzője?) .Amikor a férjem meghalt, az írás is meghalt bennem. De mit is mondanék a mai világról? Ha írnék, azt Írnám meg, hogy végigéltem kilenc keserves évtizedet, s most itt vagyok tizenhat éve egyedül, itt vannak a könyvek, de nem olvashatok, mert nem jó a szemem. A politikáról írjak? Ha kinyitom a rádiót, azt tapasztalom, hogy a világ, amelyben élünk, borzalmas. Ülök és gondolkodom. A jóba rátnőim egyre kevesebben vannak." Szerelem? Az első szerelem meghatározó. .Ha valaki azt mondja, szeret, nem biztos, hogy őszintén gondolja. A magad érzései ben azonban nem kételkedsz. ' Maradandó emlék? Talán, amikor a Lidércfény szlovák bemutatóján ott állt a színpadon, s a közönség ünnepelte. A legborzasztóbb élmény? Olyan talál nincs is. .Engem soha senki nem bántott." Gyerek? Ez kimaradt az életéből. .Amikor jött a hitlerizmus, az ember örült, hogy nincs gyereke. Amikor meg másodszor mentem férjhez, közel voltam az ötvenhez, s abban a korban egy nő már nem szül." Dávid Teréznek tizenhat könyve Jelent meg nyolc színművét játszották. Szlovák, cseh és magyarországi színpadokon is. Évek óta nem hallani róla. Hiányoznak a barátok, kevesen látogatják. Életéből hiányzik valami. .Nincs kivel örülnöm. Az emberek elfelejtettek nevetni. De tudod mit? Én nem taga dom a koromat, de halálosan megsértődöm, ha valaki elhiszi, hogy kilencvenéves vagyok. " (kopasz) Közép-Európáról gondolkodni mindig egyet jelent az államok, etnikumok, kultúrák határainak átlépésével, de a lehetséges és a lehetetlen közötti mezsgye átlépésével is. D. Molnár István megkísérelte ezt, miközben a modern lengyel irodalom szövegeiben a magyar történelem, kultúra, irodalom, folklór, bor-tehát a magyarság, így önmaga nyomait kereste. A magyarság a modern lengyel irodalomban 1919-1989 (Debrecen, 1995) című könyvében két kultúra találkozását dokumentálja. Egy magyar rakja össze a képet, amit persze „ők", a lengyelek alkotnak meg; tehát azok, akik kívül esnek a „nemzeti körön". Bevezetőjéből megtudjuk, hogy a 19. század lengyel írói keveset foglalkoztak a magyarokkal vagy általános értelemben vett magyar témákkal. Kivételt csupán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és Báthory István lengyel király személye képez, aki ma Is kedvelt hőse a lengyel történelmi regényeknek. A 20. század első évtizedeiben gyakori téma a galíciai régió és az Osztrák-magyar Monarchia széthullása, amire jó példa K. Sejda K.u.K. szökevények című regénye (1930), amelynek hőse mint „lengyel Svejk" barangol a magyar tájakon (Kassa, Sátoraljaújhely, Budapest). A tanulmány szerzője szerint azonban a lengyel irodalomban akkor még uralkodó a berögzült szetereotípia, mely szerint a magyarok „forrófejűek", amit elsősorban Jókai Mór és Petőfi Sándor műveiben látnak visszaigazolva. A második világháború alatt sok lengyel emigrált Magyaror szágra, és ez a kényszer ottlét a számukra Idegen világban, nem egyszer rezonált a versekben, prózákban vagy útirajzokban. Ebben az időben leginkább S. V/nce/iz(1888 1971) és „magyar esszéi" lettek ismertek, amelyekben mint első lengyel-hucul író fordul érdeklődéssel a néphagyományok és a folklór felé. A „kommunista internacionalizmus" évei alatt a magyar téma szinte kiveszett a lengyel irodalomból. Pislákoló fényként marad meg az 1848-49-es szabadságharc iránti érdeklődés, ezen belül is Bem József és Petőfi Sándor kapcsolata. A helyzet azonban elégge jelentősen meg változik 1956 után, amit D.Molnár István az Együttérzö érdeklődés című fejezetben ki is emel. A történelmük megpróbál tatásaiban edzett lengyelek nagyon érzékenyen reagáltak a szovjetek arroganciájára, és számos versben tiltakoztak olyan egyéniségek is, mint W.Szimborska és Z. Herbert. A kötet befejező részében a szerző szót ejt a magyar élet Iránt fel-feltámadó véletlenszerű érdeklődésről is és szerinte Inkább Ilyen legyen, mint sem az erőszakosan kikényszerített érdeklődés, ha már olyan alkotók minősítik ezt, mint Herbert, Nowak és Kusniewicz. Ez a könyv megmutatja, hogy a határok átlépése nem csak mások megismerését Jelentheti, hanem önmagunk meglátását is mások szemszögeból. Márpedig erre mindannyiunknak szükségünk van, itt Közép-Európában. PETER KÄŠA Sokszínűség és elszigetelődés (Pintér Tamás grafikái) Nézegetem a szerkesztőségi Íróasztalomra kerülő meghívókat, olvasgatom a közleménye ket, hallgatom a felhívásokat: művelődési, olvasó, népmúvé szeti, néprajzi, régészeti táborok: majd népfőiskolai előadás sorozat, külföldi amatőr színjátszó-rendezői tanfolyam, táncháztalálkozó, zenei kurzusok, kerékpártúra, honismereti találkozók; Pax Romana és református világtalálkozó, Pegazus-találkozó meg tokaji írótábor, sokadik nyílt fórum és megszámlálhatatlan értelmiségi asztal társaság gulyásfőzéssel vagy szalonnasütéssel színesítve. •> Mindenképpen van mit mondanunk egymásnak, van mit tanulnunk egymástól. Pontosabban fogalmazva: lenne mit. Csakhát egyre szaporodnak és kisebbednek a szekértáborok. És nem feltétlenül politikai sze kértáborokra gondolok, hanem a magánérdekek, a magánkapcsolatok mentén kanyarítottak ra. Vannak olyanok, amelyek létezéséről az ember a sajtó hit adásaiból szerez tudomást, másokba meg invitálják, sőt ugyan akkor az ország két végébe. Menne, de a kettőt egyszerre není érheti el, és nem élheti meg, igy egyikbe se megy el. Márpedig egyre kevésbé tudunk egymásról, egyre nehezebb a kapcsolatok fenntartása. Jó látni ezt az ötlelgazdagsá got, ezt a sokszínűséget, még akkor is, ha tudom, hogy szinte egymástól veszik el a levegőt. Pénz sehol nincs elég a támogatást adó alapítványok sínese nek krőzusként eleresztve otthonról, a magánválallkozók száma is inkább fogyatkozik, a helyi önkormányzatok meg természetes módon nem a .mi kutyánk kölykét" szeretik, hanem a magukéi. Tudom azt is, hogy ezek a különböző gyerek, ifjúsági és felnőtt táborok, találkozók, fóru mok és dumapartik megteremtik a maguk kis közösségeiket, akik vissza-visszajárnak, akik már odafigyelnek egymásra, és a kiútkeresésükkel óhatatlanul kisugároznak környezetükre egy nagy adag pozitív szellemi ener giát. Olyannyira igy van ez, hogy valójában a kölcsönös érdeklődés csiráját is elfojtjuk egymásban, amikor megcímkézzük a kisebb nagyobb fórumainkat. Hol azzal, hogy a potenciális résztvevőkkel kapcsolatban ka tegorikus jelzőket bocsátunk előre, hol meg azzal, hogy túlhangsúlyozzuk a szakmai vagy tudományos jellegét a dolognak, na és a magánötlet magánbirodalmisága is érződik némely es etekben. Nem tudom ugyan Is, hogy egy katolikus értelmiségi találkozóra elmerészkedik-e egy ateista tanár, vagy ahogyan vallásos körökben mondani szokták: egy .útkereső". Kétlem azt is, hogy az underground szemléletű diáktábor befogadná azt, aki az autójából kipakol ná a gázfőzőt vagy a hűtőládát. Márpedig ő már mindig a maszekkávét és a hideg sört szereti, koránál fogva is, nem is szólva arról, hogy szexuális szokásaiban monogám. A külsőségek rendszerint gondolkodásmódot, lelki habitust és világlátást is kifejeznek. Ez azonban nem szükségszerű, mint ahogy a ruházat sem közöl manapság már semmit viselőjéről. Ránézésre legfeljebb a susogó edzóruhás, fehér sportzoknit makkos cipővel viselő kvázivállalkozókról tudja meg az ember, amit tudnia kell: .Csak üzletet ne köss vele, gá dzsókáml" Ha valaki járt ezekben a tábo rokban, ücsörgött ezeken az előadásokon, akkor ha nem is tudatosított, de bizonyára érzeti valami bizonytalanságot, tétova keresést, óvatos tapogatódzást; ugyanakkor túláradó magabiztosság, radikális keménykedés, pántlikás és rézfokost lóbáló vidámkodást is. Nem tudom volt-e haszna és értelme azoknak az .átkosban" rendezett értelmisé gi találkozóknak - .csemadokos művelődési táboroknak" - , amelyek során az .estébe" árgus szemel és hegyezett fülei előtt is vitatkoztunk az akkor még lehetetlennek látszott, ma már lehetőséggé lett dolgokon? Ha más nem is, akkor annyi mindenképpen, hogy a politikai választóvonalak 1990-beli kényszerű meghúzása előtt még hajlandók és képesek voltunk közös érdekeink mentén kommunikálni. Azóta mintha a politikai pályák mellől elsodródottakra nem is lenne szükség e nemzeti közösségben, mely nemzeti kisebbségnek sem szeretné tudni magát, de jószerivel már nemze tiségi kisebbség sem lehet Szlovákiában. A szlovákiai magyar technokráciáról mondtak le az első pillanatban politikai pártja ink, s ez a közösségi rétegünk menekült el hanyatt-homlok a közelükből, s vetette magát be le a vállalkozások dzsungelébe. Felismerve: a piacgazdaság fölött lobogtathatnak trikolórokat - felföldön és alföldön -, az export-import elszámolás csakis dollárban és márkában folyik, s ott még egyelőre az ECU sem konvertibilis fizetőeszköz. Sokszínűségünk fölött vidám kodva, tudatosítanunk kellene, hogy értelmiségünk minimálisan (1.) politikai szimpátiái, (2.) felekezete és világnézete, (3.) humán műveltsége és szakmája (4.) technokratikus és üzleti gondolkodása következtében megosztott. Erre gondolva lenne jó újra egy nagy szellemi sátrat felállítani, amely alá időnként, ha esik az eső és villámlik, be tud állni mindenki. S mert nem mindenkinek esik a nyakába és mennydörög a feje fölött ugyanabban az órában, egymás szavát is meghallhatjuk alatta. DUSZA ISTVÁN Szepesszombat