Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-08 / 184. szám, csütörtök

[8j tUSZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. augusztus 8. Tisztelt szerkesztőség! Az Ipolysági Kisegítő Alapiskola gazdag programot szervezett az iskolaév végén és a nyári szünidőben a diákjai számára. A tanévzáró előtt több nílnt 100 diákja vett részt jutalomkiránduláson Bajmócon. Mészáros István iskolaigazgató két autóbuszt rendelt meg az autóközlekedési vállalatoktól Ipolyságon és Zselízen. Jozef Tomek és Melicher Béla járművezetők kellemessé tették az utazást, videokazettákat Is hoztak magukkal. A tanulóknak nagyon tetszett Zsarnóca és környéke, ahol elfogyasztották a tízórait, majd Bajmócon az ebédet. Itt kíséret mellett megtekintették a várat és környékét. Megismer kedtek a korabeli bútorokkal és festményekkel. Utána lélegzetvisszafojtva figyelték a sólymászok bemutatóját, a kardvívást és a XVIII. századbeli fegyverekkel történt lövészetet. A 3-16 éves gyerekek közül sokan először voltak állatkertben. Na©- élményt jelentett számukra a medvékkel való találkozás, az elefántok mozgása. a ragadozó állatok, a halak és madarak élővilága. Gazdag élményekkel tértek haza annak reményében, hogy hasonló jutalomkiránduláson a Jó tanulmányi eredményekért és a magaviseletért még részt vehetnek. Közvetlenül az iskolaév befejezése előtt a diákok egésznapos turisztikai túrát tettek a Kopaszhegyre. Oda-vissza körülbelül 20 kilométernyit gyalogoltak ugyan, de itt gyönyörködhettek a természet szépségeiben és szalonnát sütöttek, tábortüzet raktak. A bizonyítványosztás előtt minden tanuló részt vett az olimpiai békefutáson. A tanulók 300, 500 és 800 méteres távon futottak. A távon indultak az iskola pedagógusai is. A 35 bentlakásos tanuló számára a nyári vakáció alatt sok kirándulást terveztek. Megismer kednek Ipolyság és környékének szépségével és tervükben szerepel egy magas-tátrai egyhetes táborozás is. BELÁNYI JÁNOS Deménd Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. A VITA MÉLTATLA

N MÓDSZEREI ÚJ SZÓ, 1996. VIII. 2. Slobodník kontra Kačíc Mindenkinek figyelmébe ajánlom Dušan Slobodník úr „A vita méltatlan módszerei" című véleménynyilvánítását az Új Szó hasábjain. Slobodník úr többek kö zött naivnak minősítette A. Nagy László állítását, aki szerint tisztogatások lesznek a járásokban, továbbá (Slobodník urat idézem): .A járások száma emelkedik, tehát több szakemberre lesz szükség..." Slobodník úr állításának megcáfolására nem szükséges Duray Miklóst vagy A. Nagy Lászlót idézni. Ebben az ügyben talán a legilletékesebb Pavel Kačíc államtitkár úr, aki az elmúlt napokban a Slovenská Republika olda lain válaszolt Viera Urbanová újságírónőnek (Občan sa nemusí báť úradov, 1996. 7. 31.): .A reformnak (értsd a közigazgatás reformját) viszont más következményei is lesznek. Bekövetkezik a közigazgatási szervek csökkentése, egyes tevékenységek összevonása, és ennek követ keztében a munkaerő számának csökkentése. A jelenlegi létszám, amely 22 400 tisztviselőt jelent, lecsökken 20 000-re." A szavakkal játszani lehet, de az Idézetből egyértelműen kiolvasható: tisztogatásokra kerül sor! A járások és körzetek székhelyeinek állampolgárai tudják: a tisztogatások már régebben elkezdődtek, csak ép pen még folytatódni fognak. Dušan Slobodník úr pályafutását Szlovákia állampolgárai kezdettől fogva figyelemmel kísérik. Mindazok a méltatlan módszerek, amelyekkel a magyar nemzetiségű politikusokat vádolja, bőven megtalálhatók repertoárjában, írásaiban. Hazugságát most nem más, mint a belügyminisztérium államtitkára leplezte le. Dr. GAÁL IMRE Tornaija Az olimpia szellemének megdöbbentő meggyalázása Nesze semmi... Ez az esztendő az olimpia éve. Ezzel a mondattal maradéktalanul egyetértek. Hiszen melyik az az esemény, amely ilyen nagy múlttal rendelkezik és amely iránt ilyen nagy az érdeklődés? Elég, ha megemlítjük azt. hogy összesen 197 ország sportolói küzdöttek az érmekért, az előkelő helyezésekért. Őszintén szólva már nagyon vártam az „aranyolimpia" megnyitóját és az azt követő két hetet. De sajnos, néhány nap elteltével már nem olyan hangú latban ültem le a tévékészülék elé. ahogyan az azt megelőző napokban. Ugyanis - mint ismeretes - szombaton (július 27-én) robbanás történt az olimpiai parkban, amely két áldozatot ka vetelt és 110 ember megsebesült. Már a robbantás ténye is enyhén szólva - megrázó volt, de úgy látszik, ez még mindig nem volt elég az olimpiai eszme bemocskolásához, hiszen később (hamis) bombariadó miatt kiürítették az ökölvívó-mérkőzések hely színét. Vasárnap este pedig arról számoltak be az atlantai közvetítés előtt, hogy három sportoló doppingvizsgálata pozitívnak bizonyult, és ezért kettőtől el is kellett venni a .már megnyert" bronzét met (Később módosították a döntést - a szerk. megjegy.). Nehezen hiszem, hogy ezek után akadt még olyan szurkoló, néző, aki ugyanolyan lelkesedéssel nézte a közvetítéseket mint az olimpia első .félidejében". Hogy kinek az érdekében állt ily módon beszennyezni az olimpiai szellemet, még nem tudni, de az már több mint valószínű, hogy - a szervezők állításával el lentétben - ez az olimpia nem fogja elnyerni az .eddigi legemlékezetesebb olimpia" címet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az ókori olimpiai játékok idejére a görögök felfüggesztették a háborúkat, és most a civilizált világban egy (?) .ember" ilyenre képes, csak annyit tudok mondani: No comment! IFJ. SZABÓ LÁSZLÓ Felsőszell Égbekiáltó sérelmeink Még valamikor a hatvanas évek elején Méhész község lakói szokatlan jelenségre lettek figyelmesek. Idegen emberek sürögtek-forogtak a faluban. Különféle gépek zúgása verte fel a falu csendjét. Pár hét alatt munkáslakások készültek el (a házak mellé). Akkor még nem is sejtettük, minek ez a felkészülés, mi fog ebből következni. Csak akkor tárult fel a valóság, amikor a község közelében húzódó alsó hegyen megindultak a kutató munkák. Ezt követően megindult az erdő kiirtása, hogy a mészkő kitermelését és elszállítását biztosítsák. A kassai Kelet-szlovákiai Vasmű és a közelünkben megépült cementgyár részére megindult a kitermelés. Mindezt az erdőtulajdonosok megkérdezése és beleegyezése nélkül tették. Igaz, annak Idején a vasgyár részéről felajánlottak négyzetméterenként húsz fillért, később, ezt az ajánlatot is visszavonták. Tehát semmit sem fizettek a tulajdonosoknak, a termelés és a mészkő elszállítása már évtizedek óta folyamatban van. Mi ez, ha nem szabad rablás? Ilyen példátlan rablógazdálkodást talán csak a gyarmatosítók engedtek meg maguknak. Közben a táj képe Is teljesen megváltozott. Óriási seb, bevágás tátong a hegygerincen. A termelés során keletkezett zaj és robbanások zavarják a környék csendjét. A hegyről lezúdúló kőtörmelék még a megmaradt erdőt is letarolja. A házak falai megrepedeznek, a melléképületek falai kiomlanak. Szó volt már a falu lakosainak kitelepítéséről, a házak lebontásáról, mindez elmaradt. Úgy látszik, a gyárnak így sokkal előnyösebb, mert mentesült a kártalanítástól. A község lakói, különösen a fiatalok nem maradtak meg a szülőföldjükön, idegenben kerestek biztonságosabb helyet. Jött aztán a rendszerváltozás, vele az igazságtalanságok, sérelmek orvoslása. Megpróbálkoztunk mi is kártérítést kérni. Kérésünk intézésére a helyi polgármestert kértük meg. Eredmény nem lett. Ezek után, három éwel ezelőtt jogászt kértünk fel a kártérítés érvényesítésére. A vasgyár hajthatatlan, vele szemben a jogász is tehetetlen. Ezek után arra gondoltunk, hogy mi tulajdonosok kimegyünk a termelés színhelyére és élőláncot alkotva, akadályozzuk meg a mészkő elszállítását. Reméljük ennek már lesz eredménye. DEMETER FERENC Szepsi Ugyan kinek vagy minek tesz jót az a hír, hogy a számszerint tizenöt száz éven felüli öregieinknek havi négyszáz szlovák - koronával az illetékes minisztérium megemelte a nyugdiját? Csak röhögtünk rajta, mint bizonyára az egész világ is. A tévedés elkerülése érdekében kijelentem, minden szimpátiám és elismerésem a száz éven felüli embereké. Szerintem sokkal több és értelmesebb valami jár na nekik a társadalomtól mondjuk egyszeri jutalom, például tízezer korona, különleges egészségügyi és szociális elbánás, és nem ilyen, az egyeseknek bőségesen megterített asztalaikról lesepert kenyérmorzsák. Talán csak nem kerül be ez a hatóság által mutatott nemes cselekedet a rekordok könyvébe? Ami sérti az érzelmeimet és ezzel szorosan összefügg, hogy a talán egymillió bőségben élő ember mellett (ezt a számot csak tippelem) vannak kilencven, nyolcvan, hetven éven felüli emberek, nyugdijasok. rok kant nyugdíjasok, továbbá a munkanélküliek tömegei (saját hibájukon kívül), iskoláikat befejező Hatalok, családot alapítók, a szó szoros értelmében eleset tek (a képen) családjaikkal együtt olyan négymillióan. A tisztességes élethez ezeknek is elkelne nemcsak az emiitett négyszáz korona alamizsna, de nem havonta, hanem hetente vagy még gyakrabban, sőt munka és kereseti lehetőség, az egyre magasabb kiadásokhoz megfelelő fizetés, nyugdíj sem jönne rosszul. Irritál engem ez a tizenöt Igaz. bizonyos értelemben szerencsés az az ember, aki eléri, megéli a bűvös számot de ez csak nagyon kevésnek adatik meg. viszont a többinek is élni kell. A százéveseknek csak gra tulálni lehet, éljenek boldogan, de a tömegek millióinak munka és kenyér kell. Ezeken a területeken kellene valamit - gyorsan, hatékonyan, kézzelfoghatóan tenni, hogy bekerüljünk a rekordok könyvébe. IVÁN SÁNDOR Kassa Űj ifjúsági szervezet Napjainkban mind jobban tapasztalható. hogy a legtöbb fia tal érdeklődése egyre inkább a diszkók felé irányul. E ked vezőtlen irányzatot megfordítandó alakult meg a nyári szünidő elején Tardoskedden a Drexler Ferenc Klub. Alapítói Juhász György és Roskó Péter, a klub tagjai zömében magyar ajkú főiskolai hallgatók. Első rendezvényük egy Jim Morrisonemlék est volt az énekes halálának 25. évfordulója alkalmából. Az előadók ismertették a híres rockénekes életútját, munkásságát, majd ennek kapcsán sor került Oliver Stone filmjének vetítésére is. A klub második rendezvénye egy kerékpártúra volt Szimöre a III. KLIKK találkozóra. A nyár folyamán még több rendezvény is várható: tábortűznél összejövetelt, a Zoborról Ghýmesre gyalogtúrát stb. szerveznek. Rendezvényeiken bárki részt vehet, aki egy kicsit is kedveli a kultúrát, a sportot, illetve a kikapcsolódást. Bízzunk benne, hogy a Drexler Ferenc Klubnak sikerül megnyernie a fiatalok tetszését, és elérnie, hogy ne csak a diszkókban keressék a szórakozást. VARAGYA SZILVIA Érsekújvár Világfalu Fesztivál Óriási megtiszteltetés érte az immár 20 éves múltra visszatekintő, napjainkban Zvolenszkyné Kiss Gabriella irányításával dolgozó Bodrogközi Néptáncegyüttest azzal, hogy az Ifjú Szikek mellett őket kérték fel Szlovákia képviseletére az ún. Világfalu Fesztiválra. A Június 20-23. között Budapesten, pontosabban a Tabán szabadtéri színpadán zajló fesztivál védnöke az az egykor az MDF színeiben politizáló Katona Tamás volt, aki ma Budapest I. kerületének polgármestere, s az eseményen vendégül látta a világ szinte minden pontjára szétszórt magyarság leszármazottainak népzenével és néptánccal foglalkozó legjobbjait. A honfoglalás 1100. évfordulója jegyében zajló találkozó a rendezők reményeit illetően talán nem volt az utolsó a maga nemében, hiszen elhatározták, ezentúl évente ismétlődő eseményt indítanak útjára. A közel 20 fellépő táncegyüttes, a számtalan népzenész szinte minden korosztályt képviselt, és megható volt látni, hogyan énekeltek csaknem tiszta magyar kiejtéssel, hogyan táncoltak magyar virtussal, lelkesedéssel a sokszor már magyarul nem is beszélő utódok, akik épp Uruguayból, Clevelandból vagy Münchenből érkeztek. Csak az időjárás nem volt hozzájuk kegyes, hisz a szombati táncbemutatók egy részét elmosta a zápor, az érdeklődők Jó részét elijeszették az egyre sötétebben gyülekező fellegek. Vasárnap azután a gála már zavartalanul folyt, amelyen előbb minden tánccsoport egy egy részletet mutatott be műsorából, utána a zenészeké lett a pódium. A nagysikerű gála műsorát a jónevű Muzsikás együttes zárta. Mindez nézőnek, résztvevőnek jó mulatság, óriási élmény volt. ZSEBIK ILDIKÓ Klrályhelmec Hátrányos megkülönböztetés már az alapiskolában A gyerek morcosan, kedvetlenül érkezik haza az iskolából. - Anyu, már megint a tanító néni! - tör kl belőle elkeseredetten, s némi faggatás után kiderül, hogy már megint .csak" kettest kapott. Míg a másik, akit a tanító néni folyton csak .csillagocskámnak" becéz, egyest kapott, még ha a csillagocskám nem is remekelt a tábla előtt. Ismerős a helyzet, ugye? És vajon ml a teendő Ilyenkor? Mondjunk valami olyasmit, hogy hát fiacskám, ez bizony megesik néha az eletben, jobb, ha már most megszokod. Úgyis csak magadnak tanulsz, a tudást senki nem veheti el tőled, stb. Egy idő után a gyerek szinte félve megy az iskolába, ahol a .csillagocskák" mindig egyest kapnak, míg ő, ha megszakad, akkor se kap színjelest, legföljebb kettest. Ha ezenkívül még az óráról üzletbe, kocsmába is elküldik és látja, hogy a tanító néni vígan eltereferél egy negyedórácskái az órából, és még ráadásul ki is jelenti, hogy úgyis olyan jegyet adok mindenkinek, amilyet akarok, akkor ez a gyerek bizonyára vegyes érzésekkel fog emlékezni első iskolájára. A szülők persze hallgatnak, leg följebb névtelen leveleket írogatnak a Járási tanügyi hivatalba és várják, hogy egy véletlen ellenőrzés talán fényt derít a dolgokra, s legalább egy szimbolikus megrovásban részesítik a hatalmával visszaélő pedagógust. Vagy pedig mivel a nyílt kiállást nem merik vállalni, legyintenek: valahogy csak kibírja a gyerek, kibírta a többi is. Hát hogyne bírná ki szegény, hisz muszáj neki. Csakhogy ez az első év határozza meg leginkább a tanuláshoz való viszonyát ami, mint tudjuk, egy egész életre szól. MIHANČÍK ZSÓFIA Nagykapoos Az igazán jó reklám Reklámok tömkelege vesz körül bennünket és kapkodjuk a fejünket, hm. vajon melyik is a jobb. Kedvenc tévéprogramjaink folytatását is kénytelenek vagyunk türelmetlenül kivárni a reklám miatt. Rohanó napjainkban megnyugvást a természetben és a természetes anyagokban keressük. Ez az irányzat a ruhatárunkban is megnyilvá nul, és így újra divatját éli a len, pamut és még sorolhatnám. De igazából becsukjuk szemünket, fülünket, ajtónkat és a szűkös családi kasszánkat is, ha drága termékről van szó. A termek jóminóségű, gazdaságos. lehet az akár ma sószer, fogkrém, folttisztitó. sorolhatnám még Mégis bizonytalanok vagyunk, hisz a tévében sem láttuk. Jóma gam is így voltam vele. De fa kozatosan a tévéből nem is mert termékek mégis belopták magukat a háztartásomba. szívembe. Nem lehet nem szeretni őket. A háziasszonyok dolgát meg könnyítő természetes alap anyagokból készült termékekről van szó. A találgatásoknak vége, igen kérem, ezek a termékek AMWAY név alatt futnak. Félreértés ne essék, én ezeket a jóminóségű dolgokat se nem forgalmazom, még kevésbé nem reklámozom, csupán használom. Magam és a családom legnagyobb örömére. Talán soraimat is ekként fejezném be: Voltaire, a francia felvilágosodás vezéralak ja is a józan észt és a természetes gondolkodásmódot hirdette. A döntés mindig is a kedves vásárlóé... OROSZ ERIKA Pódafa