Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-08 / 184. szám, csütörtök

[8j tUSZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. augusztus 8. Tisztelt szerkesztőség! Az Ipolysági Kisegítő Alapiskola gazdag programot szervezett az iskolaév végén és a nyári szün­időben a diákjai számára. A tan­évzáró előtt több nílnt 100 diákja vett részt jutalomkiránduláson Bajmócon. Mészáros István isko­laigazgató két autóbuszt rendelt meg az autóközlekedési vállala­toktól Ipolyságon és Zselízen. Jo­zef Tomek és Melicher Béla járművezetők kellemessé tették az utazást, videokazettákat Is hoztak magukkal. A tanulóknak nagyon tetszett Zsarnóca és kör­nyéke, ahol elfogyasztották a tízó­rait, majd Bajmócon az ebédet. Itt kíséret mellett megtekintették a várat és környékét. Megismer kedtek a korabeli bútorokkal és festményekkel. Utána lélegzet­visszafojtva figyelték a sólymá­szok bemutatóját, a kardvívást és a XVIII. századbeli fegyverekkel történt lövészetet. A 3-16 éves gyerekek közül sokan először vol­tak állatkertben. Na©- élményt je­lentett számukra a medvékkel va­ló találkozás, az elefántok mozgá­sa. a ragadozó állatok, a halak és madarak élővilága. Gazdag élmé­nyekkel tértek haza annak remé­nyében, hogy hasonló jutalomki­ránduláson a Jó tanulmányi ered­ményekért és a magaviseletért még részt vehetnek. Közvetlenül az iskolaév befeje­zése előtt a diákok egésznapos turisztikai túrát tettek a Kopasz­hegyre. Oda-vissza körülbelül 20 kilométernyit gyalogoltak ugyan, de itt gyönyörködhettek a termé­szet szépségeiben és szalonnát sütöttek, tábortüzet raktak. A bi­zonyítványosztás előtt minden ta­nuló részt vett az olimpiai békefu­táson. A tanulók 300, 500 és 800 méteres távon futottak. A tá­von indultak az iskola pedagógu­sai is. A 35 bentlakásos tanuló számára a nyári vakáció alatt sok kirándulást terveztek. Megismer kednek Ipolyság és környékének szépségével és tervükben szere­pel egy magas-tátrai egyhetes tá­borozás is. BELÁNYI JÁNOS Deménd Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tartá­sával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is köz­lünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet Köszön­jük olvasóink bizalmát, és vár­juk további leveleiket. A VITA MÉLTATLA N MÓDSZEREI ÚJ SZÓ, 1996. VIII. 2. Slobodník kontra Kačíc Mindenkinek figyelmébe aján­lom Dušan Slobodník úr „A vita méltatlan módszerei" című véle­ménynyilvánítását az Új Szó ha­sábjain. Slobodník úr többek kö zött naivnak minősítette A. Nagy László állítását, aki szerint tiszto­gatások lesznek a járásokban, továbbá (Slobodník urat idézem): .A járások száma emelkedik, te­hát több szakemberre lesz szük­ség..." Slobodník úr állításának megcáfolására nem szükséges Duray Miklóst vagy A. Nagy Lász­lót idézni. Ebben az ügyben talán a legilletékesebb Pavel Kačíc ál­lamtitkár úr, aki az elmúlt napok­ban a Slovenská Republika olda lain válaszolt Viera Urbanová új­ságírónőnek (Občan sa nemusí báť úradov, 1996. 7. 31.): .A re­formnak (értsd a közigazgatás re­formját) viszont más következ­ményei is lesznek. Bekövetkezik a közigazgatási szervek csökken­tése, egyes tevékenységek összevonása, és ennek követ keztében a munkaerő számának csökkentése. A jelenlegi létszám, amely 22 400 tisztviselőt jelent, lecsökken 20 000-re." A szavak­kal játszani lehet, de az Idézetből egyértelműen kiolvasható: tiszto­gatásokra kerül sor! A járások és körzetek székhelyeinek állampol­gárai tudják: a tisztogatások már régebben elkezdődtek, csak ép pen még folytatódni fognak. Dušan Slobodník úr pályafu­tását Szlovákia állampolgárai kezdettől fogva figyelemmel kí­sérik. Mindazok a méltatlan módszerek, amelyekkel a ma­gyar nemzetiségű politikusokat vádolja, bőven megtalálhatók repertoárjában, írásaiban. Ha­zugságát most nem más, mint a belügyminisztérium államtitkára leplezte le. Dr. GAÁL IMRE Tornaija Az olimpia szellemének megdöbbentő meggyalázása Nesze semmi... Ez az esztendő az olimpia éve. Ezzel a mondattal mara­déktalanul egyetértek. Hiszen melyik az az esemény, amely ilyen nagy múlttal rendelkezik és amely iránt ilyen nagy az ér­deklődés? Elég, ha megemlítjük azt. hogy összesen 197 ország sportolói küzdöttek az érmekért, az előkelő helyezésekért. Őszintén szólva már nagyon vártam az „aranyolimpia" meg­nyitóját és az azt követő két he­tet. De sajnos, néhány nap elteltével már nem olyan hangú latban ültem le a tévékészülék elé. ahogyan az azt megelőző na­pokban. Ugyanis - mint ismere­tes - szombaton (július 27-én) robbanás történt az olimpiai parkban, amely két áldozatot ka vetelt és 110 ember megsebe­sült. Már a robbantás ténye is ­enyhén szólva - megrázó volt, de úgy látszik, ez még mindig nem volt elég az olimpiai eszme be­mocskolásához, hiszen később (hamis) bombariadó miatt kiürítet­ték az ökölvívó-mérkőzések hely színét. Vasárnap este pedig arról számoltak be az atlantai közvetí­tés előtt, hogy három sportoló doppingvizsgálata pozitívnak bizo­nyult, és ezért kettőtől el is kellett venni a .már megnyert" bronzét met (Később módosították a dön­tést - a szerk. megjegy.). Nehezen hiszem, hogy ezek után akadt még olyan szurkoló, néző, aki ugyanolyan lelkesedéssel nézte a közvetítéseket mint az olimpia első .félidejében". Hogy kinek az érdekében állt ily módon beszennyezni az olim­piai szellemet, még nem tudni, de az már több mint valószínű, hogy - a szervezők állításával el lentétben - ez az olimpia nem fogja elnyerni az .eddigi legem­lékezetesebb olimpia" címet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az ókori olimpiai játékok idejére a görögök felfüggesztették a há­borúkat, és most a civilizált vi­lágban egy (?) .ember" ilyenre képes, csak annyit tudok mon­dani: No comment! IFJ. SZABÓ LÁSZLÓ Felsőszell Égbekiáltó sérelmeink Még valamikor a hatvanas évek elején Méhész község la­kói szokatlan jelenségre lettek figyelmesek. Idegen emberek sürögtek-forogtak a faluban. Kü­lönféle gépek zúgása verte fel a falu csendjét. Pár hét alatt mun­káslakások készültek el (a há­zak mellé). Akkor még nem is sejtettük, minek ez a felké­szülés, mi fog ebből következni. Csak akkor tárult fel a valóság, amikor a község közelében hú­zódó alsó hegyen megindultak a kutató munkák. Ezt követően megindult az erdő kiirtása, hogy a mészkő kitermelését és elszál­lítását biztosítsák. A kassai Ke­let-szlovákiai Vasmű és a köze­lünkben megépült cementgyár részére megindult a kitermelés. Mindezt az erdőtulajdonosok megkérdezése és beleegyezése nélkül tették. Igaz, annak Idején a vasgyár részéről felajánlottak négyzetméterenként húsz fillért, később, ezt az ajánlatot is visszavonták. Tehát semmit sem fizettek a tulajdonosoknak, a termelés és a mészkő elszállí­tása már évtizedek óta folya­matban van. Mi ez, ha nem szabad rablás? Ilyen példátlan rablógazdálko­dást talán csak a gyarmatosítók engedtek meg maguknak. Köz­ben a táj képe Is teljesen meg­változott. Óriási seb, bevágás tá­tong a hegygerincen. A termelés során keletkezett zaj és robba­nások zavarják a környék csendjét. A hegyről lezúdúló kőtörmelék még a megmaradt erdőt is letarolja. A házak falai megrepedeznek, a melléképüle­tek falai kiomlanak. Szó volt már a falu lakosainak kitelepíté­séről, a házak lebontásáról, mindez elmaradt. Úgy látszik, a gyárnak így sokkal előnyösebb, mert mentesült a kártalanítás­tól. A község lakói, különösen a fiatalok nem maradtak meg a szülőföldjükön, idegenben ke­restek biztonságosabb helyet. Jött aztán a rendszerváltozás, vele az igazságtalanságok, sé­relmek orvoslása. Megpróbál­koztunk mi is kártérítést kérni. Kérésünk intézésére a helyi pol­gármestert kértük meg. Ered­mény nem lett. Ezek után, há­rom éwel ezelőtt jogászt kér­tünk fel a kártérítés érvényesíté­sére. A vasgyár hajthatatlan, ve­le szemben a jogász is tehetet­len. Ezek után arra gondoltunk, hogy mi tulajdonosok kime­gyünk a termelés színhelyére és élőláncot alkotva, akadályozzuk meg a mészkő elszállítását. Re­méljük ennek már lesz eredmé­nye. DEMETER FERENC Szepsi Ugyan kinek vagy minek tesz jót az a hír, hogy a számszerint tizenöt száz éven felüli öregie­inknek havi négyszáz szlovák - koronával az illetékes minisz­térium megemelte a nyugdiját? Csak röhögtünk rajta, mint bizo­nyára az egész világ is. A téve­dés elkerülése érdekében kije­lentem, minden szimpátiám és elismerésem a száz éven felüli embereké. Szerintem sokkal több és értelmesebb valami jár na nekik a társadalomtól ­mondjuk egyszeri jutalom, pél­dául tízezer korona, különleges egészségügyi és szociális elbá­nás, és nem ilyen, az egyesek­nek bőségesen megterített asz­talaikról lesepert kenyérmor­zsák. Talán csak nem kerül be ez a hatóság által mutatott ne­mes cselekedet a rekordok könyvébe? Ami sérti az érzelmeimet és ezzel szorosan összefügg, hogy a talán egymillió bőségben élő ember mellett (ezt a számot csak tippelem) vannak kilenc­ven, nyolcvan, hetven éven felü­li emberek, nyugdijasok. rok kant nyugdíjasok, továbbá a munkanélküliek tömegei (saját hibájukon kívül), iskoláikat befe­jező Hatalok, családot alapítók, a szó szoros értelmében eleset tek (a képen) családjaikkal együtt olyan négymillióan. A tisz­tességes élethez ezeknek is el­kelne nemcsak az emiitett négy­száz korona alamizsna, de nem havonta, hanem hetente vagy még gyakrabban, sőt munka és kereseti lehetőség, az egyre ma­gasabb kiadásokhoz megfelelő fizetés, nyugdíj sem jönne rosszul. Irritál engem ez a tizen­öt Igaz. bizonyos értelemben szerencsés az az ember, aki el­éri, megéli a bűvös számot de ez csak nagyon kevésnek adatik meg. viszont a többinek is élni kell. A százéveseknek csak gra tulálni lehet, éljenek boldogan, de a tömegek millióinak munka és kenyér kell. Ezeken a terüle­teken kellene valamit - gyorsan, hatékonyan, kézzelfoghatóan ­tenni, hogy bekerüljünk a rekor­dok könyvébe. IVÁN SÁNDOR Kassa Űj ifjúsági szervezet Napjainkban mind jobban ta­pasztalható. hogy a legtöbb fia tal érdeklődése egyre inkább a diszkók felé irányul. E ked vezőtlen irányzatot megfordítan­dó alakult meg a nyári szünidő elején Tardoskedden a Drexler Ferenc Klub. Alapítói Juhász György és Roskó Péter, a klub tagjai zömében magyar ajkú főiskolai hallgatók. Első rendez­vényük egy Jim Morrisonemlék est volt az énekes halálának 25. évfordulója alkalmából. Az előadók ismertették a híres rockénekes életútját, munkás­ságát, majd ennek kapcsán sor került Oliver Stone filmjének ve­títésére is. A klub második ren­dezvénye egy kerékpártúra volt Szimöre a III. KLIKK találkozóra. A nyár folyamán még több ren­dezvény is várható: tábortűznél összejövetelt, a Zoborról Ghýmesre gyalogtúrát stb. szer­veznek. Rendezvényeiken bárki részt vehet, aki egy kicsit is ked­veli a kultúrát, a sportot, illetve a kikapcsolódást. Bízzunk benne, hogy a Drexler Ferenc Klubnak sikerül megnyernie a fiatalok tetszését, és elérnie, hogy ne csak a diszkókban keressék a szórakozást. VARAGYA SZILVIA Érsekújvár Világfalu Fesztivál Óriási megtiszteltetés érte az immár 20 éves múltra visszate­kintő, napjainkban Zvolenszky­né Kiss Gabriella irányításával dolgozó Bodrogközi Néptánc­együttest azzal, hogy az Ifjú Szi­kek mellett őket kérték fel Szlo­vákia képviseletére az ún. Világ­falu Fesztiválra. A Június 20-23. között Buda­pesten, pontosabban a Tabán szabadtéri színpadán zajló fesz­tivál védnöke az az egykor az MDF színeiben politizáló Katona Tamás volt, aki ma Budapest I. kerületének polgármestere, s az eseményen vendégül látta a vi­lág szinte minden pontjára szét­szórt magyarság leszármazottai­nak népzenével és néptánccal foglalkozó legjobbjait. A honfoglalás 1100. évfordu­lója jegyében zajló találkozó a rendezők reményeit illetően ta­lán nem volt az utolsó a maga nemében, hiszen elhatározták, ezentúl évente ismétlődő ese­ményt indítanak útjára. A közel 20 fellépő táncegyüttes, a szám­talan népzenész szinte minden korosztályt képviselt, és megha­tó volt látni, hogyan énekeltek csaknem tiszta magyar kiejtés­sel, hogyan táncoltak magyar virtussal, lelkesedéssel a sok­szor már magyarul nem is be­szélő utódok, akik épp Uruguay­ból, Clevelandból vagy Mün­chenből érkeztek. Csak az időjá­rás nem volt hozzájuk kegyes, hisz a szombati táncbemutatók egy részét elmosta a zápor, az érdeklődők Jó részét elijeszették az egyre sötétebben gyülekező fellegek. Vasárnap azután a gála már zavartalanul folyt, amelyen előbb minden tánccsoport egy egy részletet mutatott be műso­rából, utána a zenészeké lett a pódium. A nagysikerű gála műsorát a jónevű Muzsikás e­gyüttes zárta. Mindez nézőnek, résztvevőnek jó mulatság, óriási élmény volt. ZSEBIK ILDIKÓ Klrályhelmec Hátrányos megkülönböztetés már az alapiskolában A gyerek morcosan, kedvetlenül érkezik haza az iskolából. - Anyu, már megint a tanító néni! - tör kl belőle elkeseredetten, s némi fag­gatás után kiderül, hogy már me­gint .csak" kettest kapott. Míg a másik, akit a tanító néni folyton csak .csillagocskámnak" becéz, egyest kapott, még ha a csillagocs­kám nem is remekelt a tábla előtt. Ismerős a helyzet, ugye? És va­jon ml a teendő Ilyenkor? Mondjunk valami olyasmit, hogy hát fiacskám, ez bizony megesik néha az eletben, jobb, ha már most megszokod. Úgyis csak magadnak tanulsz, a tudást senki nem veheti el tőled, stb. Egy idő után a gyerek szinte félve megy az iskolába, ahol a .csillagocskák" mindig egyest kapnak, míg ő, ha megszakad, ak­kor se kap színjelest, legföljebb kettest. Ha ezenkívül még az óráról üzletbe, kocsmába is elküldik és látja, hogy a tanító néni vígan elte­referél egy negyedórácskái az órá­ból, és még ráadásul ki is jelenti, hogy úgyis olyan jegyet adok min­denkinek, amilyet akarok, akkor ez a gyerek bizonyára vegyes érzések­kel fog emlékezni első iskolájára. A szülők persze hallgatnak, leg följebb névtelen leveleket írogat­nak a Járási tanügyi hivatalba és várják, hogy egy véletlen ellenőrzés talán fényt derít a dolgokra, s leg­alább egy szimbolikus megrovás­ban részesítik a hatalmával vissza­élő pedagógust. Vagy pedig mivel a nyílt kiállást nem merik vállalni, legyintenek: valahogy csak kibírja a gyerek, kibírta a többi is. Hát hogyne bírná ki szegény, hisz muszáj neki. Csakhogy ez az első év határozza meg leginkább a ta­nuláshoz való viszonyát ami, mint tudjuk, egy egész életre szól. MIHANČÍK ZSÓFIA Nagykapoos Az igazán jó reklám Reklámok tömkelege vesz körül bennünket és kapkod­juk a fejünket, hm. vajon me­lyik is a jobb. Kedvenc tévé­programjaink folytatását is kénytelenek vagyunk türel­metlenül kivárni a reklám mi­att. Rohanó napjainkban meg­nyugvást a természetben és a természetes anyagokban keressük. Ez az irányzat a ru­határunkban is megnyilvá nul, és így újra divatját éli a len, pamut és még sorolhat­nám. De igazából becsukjuk szemünket, fülünket, ajtón­kat és a szűkös családi kasszánkat is, ha drága ter­mékről van szó. A termek jóminóségű, gaz­daságos. lehet az akár ma sószer, fogkrém, folttisztitó. sorolhatnám még Mégis bi­zonytalanok vagyunk, hisz a tévében sem láttuk. Jóma gam is így voltam vele. De fa kozatosan a tévéből nem is mert termékek mégis belop­ták magukat a háztartásom­ba. szívembe. Nem lehet nem szeretni őket. A házi­asszonyok dolgát meg könnyítő természetes alap anyagokból készült termé­kekről van szó. A találgatásoknak vége, igen kérem, ezek a termékek AMWAY név alatt futnak. Fél­reértés ne essék, én ezeket a jóminóségű dolgokat se nem forgalmazom, még ke­vésbé nem reklámozom, csupán használom. Magam és a családom legnagyobb örömére. Talán soraimat is ekként fejezném be: Voltaire, a fran­cia felvilágosodás vezéralak ja is a józan észt és a termé­szetes gondolkodásmódot hirdette. A döntés mindig is a kedves vásárlóé... OROSZ ERIKA Pódafa

Next

/
Oldalképek
Tartalom