Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-08 / 184. szám, csütörtök

1996. augusztus 6. PUBLICISZTIKA ÚJ sz

ó ill EMBERI SORSOK Kilátástalan harc a démonokkal Slrehajka Jánossal a bátorkeszi rehabilitációs intézetben találkoztam, ahol az alkohol- és kábítószer függőségtől szabadulni akarók előzetes orvosi kezelés után részesülnek lelki terápiában Szőcs Kálmán református lelkész gondos Irányításával. János beleegyezését adta életútjának ismertetéséhez, mindenekelőtt is mások okulásául. Az írás a Vasarnap máitiusi számában jelent meg Mene külés a magányba címmel. Azóta négy hónap telt el. János kisebb lelki válság után kikerült az intézetből. Nemrég levélben közölte sorsának azóta történt alakulását. Ő az. aki Lon tóról nekivágott a nagyvilágnak, öt világrész tengerein matrózkodott, míg bele nem keveredett az aranycsempészek társaságába. Csempészkalandját a török rendőrségen, majd a hazai bíróságon fejezte be. Valahol ott tört meg annyi reménnyel indult életútja. Felbomlott a házassága és a további kapcsolatok is zátonyra futottak. Igy Jutott el végül Is önszántából, megnyugvást keresve a bátoszkeszi intézetbe. A Vasárnapban megjelent írásban szó esett kábítószerről is, amiről levelében a következőket írja: .Soha a büdös életben nem használtam, pontosabban egyszer Ceylon - a mostani Sri Lanka - szigetén egy hölgyis merósöm kínált meg marihuanával, amit mindjárt el is szívtam, kettőt egymás után. Másodszor pedig Bejrútban a kate nabarátom adott egy adag ke kaint, amit szintén kipróbáltam. Ebben a két esetben nyúltam kábítószerhez, puszta kíváncsiságból." Soha többé, állítja János és keserűen közli, tud róla, hogy az .orvosi papírjaiban" kábítószer- és alkoholfüggőség is szerepel, ami szerinte nem felel meg a valóságnak. Ahogy az a magyar kozmondás se, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa. Az ember sokszor Ismeretlen erőkkel találja magát szembe, máskor nagyonis jó ismerősök gáncsolják el. János néha úgy érzi, hogy az egész világ összeesküdött ellene. Amióta egy török kikötőben rendőrök szedték le a hajóról, azóta minden törekvése a visszájára fordul. Végtelen szomorúsággal számol be arról, hogy nemrég temette el Szabolcs fiát, aki januárban múlt húsz éves. A vonat gázolta el. Apa temette el a fiát! Nem hiszi, hogy fia halála amolyan közön séges baleset. Mert vajon .létezhet, hogy egészséges tiatal ne hallaná a vonat dübörgését *? teszi fel magának a kérdést, amelyben gyötrő kétségek fogai mazódnak meg. Hát ezt is meg kellett érnie? Azok az ellene szegült erők még ezt a keserű poharat Is kiitatták vele? A minden sejtjét átjáró gyanú kínozza, mindenfelől reá leselkedő rosszakarókat lát. Valóban így lenne, vagy csak a túlfűtött képzelet szüli a démonokat? Azon kesereg, hogy fia elvesztése miatti bánatát látván most Is akadnak sötét lelkű emberek, akik nagyot akarnak lódítani rajta, hogy mé^mélyebbre süllyedjen a lejtón. Ok azok, akik szerinte nagyon rendes, becsületes embernek tartják magukat. János írja, annak ellenére se bosszúálló, hogy határtalanul gyűlöli az embereket. így, szó szerint. Szörnyű lelki állapot, ha az ember egész lényét áthatja a mások iránti gyűlölet. Pedig János, azért ezen a világon vannak jó emberek Is, akik önzetlenül készek segíteni. Egyáltalán elképzelhető, hogy valaki csak rossz emberekkel találkozzon, akik mindenáron meg akarják keseríteni az életét. Mi okuk lenne rá? Bármilyen sok csalódás érte is Jánost, elsősorban önmagával kell szembenéznie. És bizonyára rájön, hogy ebben kisebb-nagyobb mértékben neki is része volt. Bármennyire akarata, szándéka ellenére is. Nagyon együttérzek Jánossal akkor is, ha nem mindenben osztom véleményét. Annál inkább megriasztottak levének zárósoral. Abban bízik, .a jó Isten úgy rendezi majd a dolgokat, hogy mindenkinek érdeme szerint mindent visszafizethet". Ab ban is biztos, hogy .különleges módszereket fog alkalmazni", mivel a sorsát befolyásoló rendes, becsületes emberek megérdemlik a kivételezést. .Aztán nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel akár meg is halhatok" - írja János befejezésként. Megdöbbentő sorok. A bosszúvágy Izzik belőlük. Valóban úgy hiszi, hogy a bosszúál lás megnyugtatná a lelkiismeretét? És ehhez kéri Isten segítségét? János, ez az út járhatatlan. Ha sorsának alakulásáért mindenki bosszút akarna állni vélt bűnösökön, az emberiség szótárából a békesség fogalmát végleg kiiktathatnánk. A balsors sújtotta, de gyakran saját hibájukból kisiklott életű emberek általában mindig másokban keresik az okokat. Ha az ember életének nem is teljesen a maga kovácsa, azért alakulásában övé a legfontosabb szerep, bármilyen mértékben is befolyásolják külső körülmények. S ha valaki alatt leszakad az ag és alapo san megüti magát, ezért mégsem okolhatja a fát, sem azt, aki ültette. Igaz, napjainkban az egyéni és sokszor például a nemzetiségi sérelmek orvoslási szándékának gyakori formája a bosszúvágy szülte erőszak. Repülőgépeken, közlekedési eszközök ben, szállodákban, áruházak ban robbannak pokolgépek számtalan ártatlan ember életét kioltva. De hát soha nem a tettesek, hanem ártatlan emberek fi zetnek életükkel valamiféle igazságszolgáltatás nevében János nem hiszi, hogy fia ha lálát véletlen baleset okozta Vissza akar fizetni - valakiknek De kiknek? És miként? Melyek az említett különös módszerek? Tegyük fel, hogy az elégtétel az ő elképzelése szerint sikerül, de biztos-e abban, hogy a tragikus baleset nem a fia óvatlanságá ból történt? Ez tűnik valószínűbbnek, mert kinek mi érdeke fűződhetett fia halálához? Egy, valahol nem egészen a saját hibáján kívül félrecsúszott élet, a bánat, a keserűség hályo ga könnyen elhomályosíthatja a tisztánlátást. De nem jogosít ar ra, hogy azért kizárólag másokat okoljunk és bosszút esküdjünk. János levelében beleegyezését adja, hogy további sorsát is fi gyelemmel kisérjük. A követ kezőkben örömmel adnánk hírt lelki megbékéléséről. Jó lenne, ha megtalálná az utat embertár saihoz, akik között egészen biztosan több a segíteni akaró, mint a gáncsoskodó. ZSILKA LÁSZLÓ Perben a világgal (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) HOZZÁSZÓLÁS A „ROSSZMÁJÚSKODÁS HELYETT ÖSSZEFOGÁST" CÍMŰ ÍRÁSHOZ Marketingközpontok kellenek Mára már köztudott, hogy rossz étkezési szokásaink miatt étlapunkon túlsúlyban vannak a magas energiatartalmú ételek. U©ranakkor a növényi vitaminok, rostanyagok, pektinek hiánya miatt egyre nő a civilizációs betegségek aránya. Szlovákiában az egy lakosra eső évi zóldségfogyasztás 105 kg, ebből viszont csupán 75 kg a friss zöldség. Összehasonlításként az Európai Unióban az átlagfogyasz tás 117 kg. Viszont Franciaországban 180 kg, Spanyolországban 200 kg, Görögországban 229 kg friss zöldséget fogyasztanak évente. A lakosság ellátása szempontjából az élelmiszereknek egészségügyi, szociális és gazdasági szerepük van. A mi viszonyaink között nagyon fontos, hogy a lehető legnagyobb mértékben önellátóak legyünk. Az agrártárca irányvonala alapján 90 százalékban belföldi nyersanyagokból kellene fedezni a hazai szükségleteket. Mindebből kiindulva a egyre nagyobb figyelmet kell szentelni zöldségtermesztésünknek Is. Fontos a termelés és a fogyasztás növelése és ezzel egyidejűleg a termékskála bővítése, valamint a minőségjavítása. 1989 után visszaesés mutatkozott a hazai zöldségtermesztésben, amelyet elsősorban a mezőgazdasági üzemekben fellépő pénzhiány és az ebből eredő fizetésképtelenség okozott. Ennek következtében nagyon sok Jó szakember hagyta el az ágazatot Az anyagi nehézségek miatt csökkent a kijuttatott műtrágya-, valamint istállótrágya-mennyiség. Emelkedett viszont az villamosenergia, az üzemenyagára. Annak ellenére, hogy a vetésterületek fokozatosan növekszenek, az össztermés és a hektárhozamok kimutathatóan csökkennek. A piacgazdálkodásra történő át térés olyan rendszerre épül, amely többek között az árak szabályozó szerepéből Indul kl. Ilyen piac azonban nem Jön létre egyik napról a másikra, és nálunk még min dig nem működik kellő módon. A felvásárlóhálózat szétesése követ keztében kisebb-nagyobb felvásárlók és kereskedők százai árasztották el a piacot. Ezek azonban általában nem rendelkeznek megtelelő anyagi bázissal, raktárhelyiségekkel, csomagoló-techikával, szállítóeszközökkel. A felvásárlással 1992-ben voltak a legnagyobb gondok. Az árliberalizáció, a pénzpiacon kialakult kedvezőtlen hely zet és a magas hitelkamatok miatt csökkent a termelés. 1993-tól némi javulás tapasztalható, továbbra is nagyok viszont a kilengések a termelésben és a fajtaösszetételben. Mindez instabil helyzetet teremt a hazai zöldségpiacon. Külkereskedelmünk lehetővé teszi külföldi áruk behozatalát gyakran dömpingáron -, mivel azokban az országokban, ahonnan a zöldség származik, támogatják a termelést és a kivitelt. Ugyanakkor a behozatali zöldség minősége gyakran nem megfelelő. Hazai szakembereink a FAO munkatársaival együttműködve piacelemző tanulmányt dolgoztak ki a szlovákiai zöldségtermesztés helyzetéről és az alábbi következ tetésre Jutottak: a) ugy kell irányítani a zöiségter mesztés üzletpolitikáját, hogy a hazai termelők megállják helyüket a konkurenciaharcban és megfe leló minőségű, valamint elfogadható árú terméket tudjanak bizto sitani a fogyasztók számára; b) piaci tájékoztatási rendszert kell létrehozni, amely alapján ésszerű döntések hozhatók a ter meléssel, az értékesítéssel és a fogyasztássá/ kapcsolatban; c) a termelés (beleértve a bie termelést) és a piackutatás terúle tén szolgáltatás formájában tanácsadói hálózatot kell kiépíteni. Mindezen célok megvalósítása, és ezzel összefüggésben a hazai zöldségtermesztés fellendítése érdekében, szükség van többek között arra, hogy rendeződjenek az adásvételi viszonyok: vagyis marketingközpontokat kell kialakítani. Továbbá az államnak kedvező hitelfeltételeket kell biztosítania a termelők számára és szabályoznia a nemkívánatos zöldségbehozatalt. Bővíteni kell a termesztett zöldségfélék számát, valamint a fajtaválasztékot és támogatni a tudományos kutatásokat valamint a nemesítésL Nem utolsósorban pedig növelni kell a szakmai felkészültséget az egész láncolatban, tehát a termelőtől kezdve a felvásárlókon keresztül a kereskedőkig. MAGDALÉNA VALŠIKOVÁ mérnök, a zöldségnomesítő és zöldségkutató-intézet igazgatója Ékújvár A vetésterületek nagysága Szlovákiában (hektárban) 1989 1990 1991 1992 1993 1994 3060/ 29964 32 449 31 291 32 860 34 195 Össz-zöldségtermelés Szlovákiában (ezer tonnában) 1989 1990 1991 1992 1993 1994 571022 496576 522123 459073 535 467 486 524 Zöldség-hektárhozamok Szlovákiában (t/ha) 1989 1990 1991 1992 1993 1994 18,66 16,57 17,02 14.67 16,30 14,20 Uborka (szezon) Ott állok a pozsonyi nagyáruházak egyikének hata mas élelmiszer-részlegébon. a kezemben egy üveg Losoncon tartósított savanyú ubor ka, és nem merek fölkiáltani, mert nem Illik. Pedig ámulatomban be nagyot tudnék kurjantani: ugyan mi kerül ezen a nyavalyás uborkán 39 korona 90 fillérbe?! S amíg én ezen álmélkodom, addig a bolti eladók jelentős hányada most is egy emberként guggol meg hasmánt csúszik a kövön, és vadul csattog tatja az árazómasinát. Mostanában eléggé gyakran ez az elfoglaltságuk. Töprengésemet az egyik elárusítónő szakítja félbe, aki egy percre felhagy az árazással, és lazításként odaszól felém: ne forgassam sokáig azt a hétdecis uborkásüveget, hanem vegyem meg gyorsan, hiszen nem tudni, hogy már a következő, vagy csak a rákövetkező szállítmány lesz-e drágább. Megveszem. Elvégre, akinek nem telik részvény re, vagy a meéiari-kozlíki pótszocializmusban toalettpapírrá silányíttatott a vagyonjegykönyve, az fektessen uborkába. Ráadásul ez az üveg másra is jó lesz. Majd olyan helyre állítom, hogy könnyen szem előtt legyen; így havonta legalább egyszer összeha sonlítható árelemzést végezhetek általa. Fogadni mernék minimum egy hasonló üveg uborkában hogy hamarosan kiderül: akár tőzsdézhetnék is az uborkámmal, mert a korona a közeljövőben aligha Javul, az uborka piaci ára viszont folyvást emelkedni fog. Ha elég jól zár a most vett uborkásüvegem teteje, még azt is megérheti, hogy e portéka árfolyamát dollárban számolják. Csak nehogy rubel legyen ebből Is ismervén Szlovákia meglehetősen sajá tos viszonyát a működőképes piacgazdaság és a va lós demokrácia nyugati mintáihoz. Ezért hát Bugár nak, A. Nagynak, Duraynak is azt Javallom: a hofbauerok, slobodníkok, sloták, smolecok, petákok, aka rom mondani šestákok hengerlése helyett, inkább ók is bespájzolhatnának a jelenleg még derék szlovák kroncsiért kapható csemegeuborkából; hiszen ha egyszer Szlovákia mégiscsak csatlakozhat az Európai Unióhoz, akkorra talán arannyal is felér majd ez a főként magyarlakta tájakon termett, méregzöld és már most is méregdrágán forgalmazott ubri. Persze, egyelőre mindez nem változtat az alapkérdésen: mi is kerül (pillanatnyilag) huncut tíz fillér híján negyven koronába ezen az uborkán? Üvegen ként. Nyári növény, valószínű, hogy Losonc határában is termett belőle bőven, mielőtt tavaly leszedték, üvegbe dugták, azután raktárba került. Ott ült és várt, miközben átsuhant a feje fölött a négy évszak és a folyamatos áremelkedések lappangó szele is. Előállítási költségében és állagában Jottányit sem változott, nyilván az ize is még a tavalyi, csupán az ára kerekedett egyre szebb summává. Vajon mit számolnak újra meg újra hozzá? Gyanítható, hogy elsősorban az áremelési divatot: Ha mindennek fölfelé megy az ára, miért éppen a savanyú uborka lenne a kivételi - (elszóval. Valamint a konzervgyárak megújulásának képtelenségét (olvastam a mi nap, hogy a kassai konzervgyár 1991 óta áll. az érsekújvári most a főszezonban pihent több hetetl), továbbá a régi technológiát, nemkevésbé az egész kereskedelmi lánc korszerűtlenségét. A továbblépés helyett az árakat emelik. Hogy meddig? Amig az emberek megveszik. A fejlett piacgazdaságokban a vevő az ilyesmire úgy reagál, hogy a környékére sem megy az Ilyen üzleteknek és ajzott áron kínált uborkáknak. Odakünn az is megtörténik, hogy érdekvédelmi szervezetek bojkottra hívják fel a háziasszonyokat: meghatározott ideig egyáltalán ne vásároljanak valamely termékből, aminek küllemével, minőségével vagy épp az árával elégedetlenek. A megszállottan árat emelő üzemek vagy kereskedők Ilyenkor nagyon hamar csődbe kerülhetnek. Nálunk nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen hála a kormányzat .piac-serkentő" intézkedéseinek, már az is öröm, ha egyáltalán kapni lehet csemegeuborkát. S kockázatosan lenne bármely szervezetnek össznépi elégedetlenségi mozgalomra buzdítania a háziasszonyokat, el végre annyi bojkottot amúgy sem lehetne szervezni, ahány termék ára kúszik fölfelé. Egyik nap benzin bojkott, másnap cukorbojkott, harmadnap villany bojkott, negyednap Ivóvizbojkott - ki győzné ezt szervezéssel, röplapköltségekkel?... Ám az is előfordulhat, hogy egy szép napon bojkott nélkül sem veszik majd meg az emberek a szégyentelenség hataráig felsrófolt árú élelmiszereket. Nem büszkeségből vagy dacból, hanem egyszerűen azért, mert mái nem telik rá. Sok minden nélkül megvagyunk már mostanában is, uborka vagy kompótok nélkül Is kl lehet bírni valahogy. És a gyártók, a kereskedők is talán rádöbbennek egyszer, hogy csak addig érdemes arat emelni, amig vevő van. Ha elfogy a vevő, ők is szedhetik a sátorfájukat. Ahogyan az üzletek vészesen lanyhuló forgalma jelzi: nem az uborka meg a szóló, hanem a mosolyunk savanyú.