Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-06 / 182. szám, kedd

[2] ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. augusztus 1888. KÖNWBEN IS KIADJÁK A KÓD KFT. FELMÉRÉSÉT A magyarok egytizede hagyná el Erdélyt Elköltözni szándékozók 0-10% 11-50% 51-90% 91-100% ElköltözésI hajlandóság a településen lakó magyarok arányától függően Az eddigi legnagyobb és legátfogóbb közvélemény-kutatást készítette el 1995 júliusában és augusztusában az erdélyi magyarság körében a Kód Marketing Kommunikációs Kft. a Soros Alapítvány, valamint az ÚJ Kézfogás Alapítvány támogatásával. A kutatás eredményei Idén szeptemberben könyv alakban is megjelennek, Erdély '95 címmel. A kötet várhatóan nem kerül nyilvános forgalomba, de a kylönbözö állami, politikai, oktatási és egyéb intézményeknél hozzáférhető lesz. A felmérésnek kettős célja volt: egyrészt az, hogy minél szélesebb körű adatokat gyűjtsenek az erdélyi magyarságról, amelyek azután további kutatások, összehasonlító vizsgálatok számára is kiindulási alapként szolgálhatnak. Másrészt az Erdélyben folyó magyar nyelvű szociológiaoktatásnak is szolgálatot kívántak tenni a közvélemény-kutatás készítői: a munkába ottani szociológia szakos hallgatókat is bevontak. A felmérés során 1200 személyt kérdeztek meg, a kitöltött kérdőívek közül 1157 bizonyult alkalmasnak a feldolgozásra. A minta demográfiai jellemzőkre nem, de településtípusokra. Illetve a magyarok összességére (országosan, Illetve településtípusonként) reprezentatív. A minta statisztikai hibája 4-5 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha az összes 17 évnél Idősebb személyt megkérdezték volna, akkor az egyes válaszok gyakorisága legfeljebb 4-5 százalékkal térne el a mintából származó adatoktól. A könyv a demográfiai adatok és az erdélyi magyarság életszínvonalával kapcsolatos jellemzők elemzése után a vállalkozói hajlandóságot vizsgálja. Mint a szerző leszögezi, azért fontosak az erre vonatkozó adatok, mert a szocializmus időszaka alatt megszakított polgárosodási folyamatok folytatódására utalhatnak. A kutatás során a megkérdezettek 12 százaléka számolt be arról a tervéről, hogy az elkövetkezendő egy-két évben vállalkozásba kezd. A leendő vállalkozók közül a fiatalok 70 százaléka, a középkorúak 75 százaléka optimista terve megvalósíthatóságát illetően, s csak 30, illetve 25 százalék érzi úgy, hogy bármihez is kezd, nem valószínű, hogy az sikerülni fog. Iskolázottság szerinti csoportosításban a legpesszimistábbak az értelmiségiek és beosztott szellemiek (40 és 45 százalék), a legoptimistábbak a vezetők és a szakképzetlen fizikaiak. A vállalkozás indítását tervezők közel harmada egyedül, 40 százaléka családtagjaival, nem egészen negyede barátival s egy kis hányada ismerősökkel együtt indulna el az önállóvá válás útján. A másokkal közös vállalkozást tervezők negyedénél szempont, hogy csak magyar(ok) lehet(nek) a partnere(i), a többség viszont nem tesz Ilyetén különbséget magyar és román között. A legjellemzőbb, hogy ez a szempont fel sem merül a leendő vállalkozás kapcsán. Szintén fontos adatok mutathatók ki az elvándorlással és elköltözés! hajlandósággal kapcsolatban. A szülőhelyről elvándoroltakat generációk szerint megkülönböztetve kiderül, hogy az 1904-35 között születettek csoportjában a faluból/községböl elvándoroltak aránya 29 százalékra, a városból elvándoroltak aránya egyharmadra, a megyeszékhelyről elvándoroltak aránya egyötödre tehető. Az 1936-65 között születettek generációjában a faluból/községböl elköltözöttek aránya nagyobb, mint a legidősebb generáció esetében. A városból, illetve megyeszékhelyről elköltözők aránya nem tér el jelentősen az előző generációnál mért arányoktól. Az 1966-78 között születettek generációjában a faluról/községről elvándorlók aránya alacsonyabb az előző 1936-65 között született - generáció hasonló arányánál. A városokból, megyeszékhelyekről elköltözők részaránya nem mutat elemzésre érdemes eltérést. A faluból/községből való elvándorlás leginkább a középső generációra jellemző, a legfiatalabb generáció esetében a faluból/községből elvándoroltak részaránya ennél sokkal kisebb. Tehát nem elsősorban a fiatalok, hanem a középkorúak költöznek el a falvakból/községekből. Ezt követően azt vizsgálták, hogy kik költöznének el jelenlegi lakóhelyükről, ha erre módjuk és lehetőségük lenne. Összességében a megkérdezettek 23 százaléka költözne el, ha tehetné, 77 százalékuk viszont nem változtatna lakóhelyet. A Jelenlegi lakóhelyhez való ragaszkodás okaként a válaszadók leggyakrabban (46 százalék) a családot és baráti kapcsolatokat, a magas életkort (28 százalék), a munkahelyet (10 százalék), valamint a helyi magyar közösséget (6 százalék) emiitették. Egyéb okot nevezett meg a megkérdezettek nyolc százaléka. Lakóhely-változtatásra leginkább a fiatalok, a városban lakók, a gimnáziumot végzettek, legkevésbé a 60 év felettiek, a 10 osztályt végzettek, valamint a faluban/községben lakók hajlanának. Az elköltözésl hajlandóság arányban áll a megkérdezett lakóhelyének magyarságarányával, ami etnikai feszültségre enged következtetni. Azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségűek aránya 10 százalék alatt van, a megkérdezettek 36 százaléka válaszolt Ha módja lenne rá, elköltözne-e innen? Korcsoportok Igen Nem 17-29 évesek 48% 52% 30-59 évesek 19% 81% 60 év felett 8% 92% Iskolai végzettség Igen :•• Nem 10 osztály 12% 88% Szakiskola 20% 80% Gimnázium 36% 64% Felsőfokú végzettség 28% 72% Településtípus Igen Nem Falu/község 14% 86% Város 34% 66% Megyeszékhely 29% 71 úgy, hogy elköltözne, ha módjában állna, míg azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségűek aránya 90 százalék feletti, csak 13 százalék (lásd a mellékelt grafikont). A falvakban/községekben lakó fiatalok 39 százaléka, a városi fiatalok 56 százaléka, a megyeszékhelyen élő fiatalok 54 százaléka mondta azt, hogy bizonyos feltételek mellett elköltözne Jelenlegi lakóhelyéről. Az adatok tehát nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy a falusi fiatalok a városokban, megyeszékhelyen élő fiatalokhoz képest nagyobb arányban hajlanának az elköltözésre. A városhoz való ragaszkodás is kapcsolatban áll az életkorral. A fiataloknak 63 százaléka, a legidősebbeknek 88 százaléka nem költözne falura. A falura semmiképpen sem költözők csoportjában a fiatalok részarányuknak megfelelően vannak jelen. Tehát nem állítható, hogy a fiatal erdélyi magyarok az átlagnál Jobban elzárkóznának a faluba/községbe költözéstől. Az elköltözésl hajlandóságról nyilatkozók 34 százaléka erdélyi várost, 30 százaléka Magyarországot, 19 százaléka más országot, kilenc százaléka erdélyi falut/községet, hat százaléka Románia többségében magyarok lakta terű letét, két százaléka pedig Erdélyen kívüli várost jelölt meg lehetséges lakóhelyként. Az erdélyi magyarság szempontjából népességvesztést Jelenthetnek azok az elköltözésl hajlandóságról nyilatkozók, akik - ha módjukban állna - külföldre költöznének. Ez utóbbiak számát a teljes populáció egytizedére tehetjük. A Jelenség statisztikailag összefügg a település típusával, s azzal, hogy a válaszadó Erdély mely régió jában él. A külföldre költözésre való hajlandóság leginkább a bánáti réglóban élőkre, illetve a megyeszékhelyen lakókra jellemző. Az elköltözési hajlandóságot településtípusonként elemezve kitűnik, hogy a megyeszékhelyeken lakók többsége (67 százalék) külföldre költözne, ha változtatna lakóhelyén. Ezzel szemben a falusiak háromnegyede, ha el is költözne Jelenlegi lakhelyéről, az országot nem hagyná el. A könyv ezután a társadalmi mobilitás jellemzőit, majd az erdélyi magyarok etnikai identitásának szerkezetét vizsgálja egy különleges - magyar kutatók által eddig még nem alkalmazott eljárás segítségével. A továbbiakban a magyarságtudattal kapcsolatos adatokat, az erdélyi magyarság információs rendszerét, a tévénézési szokásokat és a helyi önkormányzatokról alkotott véleményeket Ismerteti a könyv. (MN) Az elköltözni hajlamosak régiók szerint Bánát Székelyföld Máramaros Erdély többi része külföldre költözne 74% 50% 36% 47% Románián belül 26% 50% 64% 53% CSŐDBE JUT. VAGY MEGMENEKÜL A TESLA-ÜZEM SZEPSIBEN Mikor égett ki a körte...? Két évtizeddel ezelőtt Szepsi, valamint környéke fölöttébb örült a régió újabb ipari létesítményének és nagy reményeket fűzött a Tesla Holešovlce vállalat akkor beindított helyi üzemének, most éppen az égőgyár okozza ebben a térségben a legnagyobb gazdasági-szociális gondot. Tudniillik az egykor néhány száz embert foglalkoztatott üzemben a múlt Tiétfőn teljesen - és alighanem végleg - leállt a termelés, s tovább folyik az emberek elbocsátása... A sors kifürkészhetetlen. Persze. a két evtizeddel ezelőtti kezdettől mostanáig sok víz lefolyt a Bódván, egyebek között sokat változott a gazdasági élet is, és a gazdaságosság növelése érdekében a világon sok cég tovább korszerűsítette, fejlesztette a villanyé gö-gy á rtá st. Évekkel ezelőtt a holešovicei anyavállalat a szepsi üzem gyártási technológiájának korszerűsítését is tervezte. Már épült az új csarnok... Aztán az állami vállalatból részvénytársaság lett, s bekövetkezett Cseh-szlovákia kettéválása. A megközelítőleg 70 millió korona értékű Ingósággal és Ingatlannal rendelkező szepsi üzem ugyan jelenleg is a csehországi anyavállalat része, de... Reménytelen helyzetben - Én úgy látom, amióta Csehország és Szlovákia különvált egymástól, azóta a holešovicei vállalat mintha félne itt újabb beruházásokat végezni, azóta elállt a korábban emlegetett itteni gyártásfejlesztéstől - nyilatkozta lapunknak pénteken az üzem kapujában az egyik 30-40 év körüli dolgozó. Pontosabban, volt alkalmazott, mert amint megtudtuk tőle, az írásos felmondás már neki is a zsebében van. Pénteken délután egy és két óra között sok dolgozóval beszélhettünk az üzem kapujában. Áll termelés, s ők az emlíett időpontban szállingóztak otthonról az eddig kifizetetlen havi bérük újabb hányadáért. - A Júniusi fizetésből még 1800-at kellett utólagosan kapnunk, mert az akkori fizetés napján kevés volt a pénztárban. Ma 1500 koronát vettem át, s a 300at majd valamikor később. Ak kor, amikor Ismét befut valami valahonnan az üzem számlájára... - újságolta lelkileg letörten egy fiatalasszony. Ketten alig hatezret - Ez van, ide jutottunk - sopánkodott egy középkorú hölgy. - Nem elég az a bizonytalanság, hogy lesz-e itt holnap helyünk, hanem még a korábbi bérünket Is Ilyen vontatottan, részletekben vehetjük fel. Most képzelje magat a mi családunk helyébe. A férjem is itt dolgozik, pontosabban itt van alkalmazásban, a havi fizetésünk együtt csak öt-hat ezer korona, s három gyermekünk van... Kolléganőjének a könnyek is megjelennek a szemében, s úgy mondja: - En szintén az elbocsátottak listájára kerültem. Húsz év után... Eddig a tőlem telhető legjobban végeztem feladatomat a gépsoroknál. Kezdetben, amikor a fiaim még kicsik voltak, évekig váltott műszakban dolgoztam, így kívánta az üzem. S mint a munkahelyét szerető embet mindkét fiamat ide, az itteni szakmunkásképzőbe irányítottam az alapiskola elvégzése után... Perceken belül további panaszosok vesznek körül. Az egyik hölgy azt mondja, annak idején Csehországból azért költözött ide az Innen származó férjével, mert sokkal ígéretesebbnek nézett kl az üzem jövője. Ő még nincs a .feketelistán", de borúlátó. Egy fiatalember arról beszél, hogy szeret dolgozni, tehát ilyen szempontból nem félne a Jövőtől. Csupán az a baj, hogy Szepsiben és környékén már közel húsz százalékos a munkanélküliség, s egyre kevesebb a munkalehetőség. - Szerintem az üzem vezetősége elaludt, nem tette meg a kellő lépéseket az üzem megmentése érdekében. Elvégre ők azért kapják a szép fizetést, hogy törődjenek az üzemmel. Vagy az is lehet, nekik megfelelően alakul a helyzet... - jegyezte meg egy fiatalember. - Remélem, az üzemi lakásból nem tesznek kl minket, nem ad Ják el fejünk felől a tetőt - meditált félhangosan egy további volt alkalmazott. A még maradó kollégája ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az utóbbi időben néhányszor leállították az említett lakásokban a melegvízszolgáltatást, mert a Tesla üzem nem fizetett a hőszolgáltatónak. - Úgy értesültem, most is tartozik az üzem az Ingatlankezelő vállalatnak több mint 700 ezer koronával. Pedig a lakók, a bérlők többsége a Teslának rendszersen megfizeti a hőszolgáltatási illetéket. Felelőtlenség ez, kérem - szólt közbe valaki a sokasodó tömegből. Kemény konkurencia Anton Škorec üzemigazgató helyett a szepsi Teslában húsz éve dolgozó Miroslav Margecanský gyártásvezető fogadott. - Tudom, az Igazgató úrral meggyezett, hogy ma fogadja önt, de reggel a mai műsora megváltozott, Ismét kijutott neki egy váratlan szolgálati út. Azt meg nem mondhatta le, ugyanis ismét pénzről tárgyal az egyik kereskedelmi partnerünkkel. Ma pedig minden bevasalható koronára nagy szükségünk van - tájékoztatott a gyártásvezető. Majd hozzátette: ha a körbetartozások gyorsan rendeződnének, akkor üzemünkben nem részletekben fizetnék kl a bért. valamint a háromhónapi bérmennyiségnek megfelelő végkielégítést az elbocsátott dolgozóknak. Hallom, a körbetartozások gyors rendezése a termelést nem mentené meg, s nem állítaná meg a tömeges elbocsátásokat sem. - A konkurens cégek egyszerűen félreállítottak minket sóhajtja a szakember. Magyarán: az országot elárasztották más, főleg külföldi gyártók termékei, s ezzel a kihívással az elavult gépsorokon termelő szepsi üzem nem tudott mit kezdeni. - Valamikor évente 20 millió égőt gyártottunk, ennyire lennénk képesek most Is, ám az utóbnbi időben a 6 milliót sem tudjuk mind eladni. Érthető tehát, hogy az anyavállalat vezetősége, tulajdonosai gazdaságtalanságra hivatkozva leállították itt a termelést... - folytatja. Hogy mi lesz a szepsi üzemből? Miroslav Margecanský úgy tudja, kereskedelmi üzemmé alakítják. Azaz különböző gyártók, termékeit, égőit fogja KeletSzlovákiában és másutt is kínálni, árulni. Ahhoz pedig elegendő 40-50 ember. Ugyanakkor a fémmegmunkáló műhelyben is megél vagy tizenöt ember. Jelenleg azonban még százon felüli a létszám... Azt az újsághírt, hogy a szepsi Tesla-üzem néhány műhelycsarnoka, szerelőcsarnoka iránt többek között a Siemens Slovensko cég is érdeklődik, s gépkocsik villamosberendezéseinek gyártására hatszáz embert szeretne ott foglalkoztatni, tájékoztatóm nem akarta kommentálni. Csak annyit mondott, hogy ez ügyben is folytatnak az illetékesek tárgyalásokat, de azokról ő többet nem tud. GAZDAG JÓZSEF