Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)
1996-08-06 / 182. szám, kedd
1996. augusztus 6 . KULTÚR A ÚJ SZÓ ľ7 ) KÉT NYÁRI TÁBOR PEPSI SZIGET '96 Népművészet és pihenés Nagy buli sztárparádéval Eddig Is sok szó esett már a nyári szünidő gyerekeknek gondtalanságot, szülőknek Igencsak nagy gondot jelentő Idejéről. Az értelmes tevékenységre serkentő, ugyanakkor a gyerekek lelki és testi fejlődését egyformán segítő, de a szünidői kaland lehetőségét Is kínáló gyerektáborok legtöbbje költséges mulatság. Ezért egy-egy zenei tábor, lovas- vagy valamilyen sporttábor, nem Is szólva a nyelvi és a számitógépes táborokról, a legtöbb család számára ma mar megfizethetetlen. Különösen akkor, ha két-három testvérért kellene egyszerre kifizetni a költségeket. Vannak azonban szakértelemmel, pedagógiai alapossággal átgondolt szaktáborok, amelyek Idén Is részben alapítványi formában működtek... Martos és Gimes volt a helyszíne annak a két néprajzi tábornak, amelyet Kocsis Aranka néprajzos, a Tücsök című gyermeklap főszerkesztője szervezett. A két helyszín nemcsak a néprajzllag markánsan elkülönülő táj-egység néphagyományai mentén volt más, hanem jellegében is. Martoson az idősebb gyerekek táboroztak, mert ott a szállás sátrakban volt, s Gímesen alsó- és felsőtagozatos alapiskolások ismerkedtek a népi mesterségekkel, s a tó fölötti kemping faházaiban laktak. Kocsis Aranka a szervezés gondjairól beszélve említette: - A költségek kalkulálásakor ügyeltünk arra, hogy lehetőleg a legtöbbet tudjunk adni, minimális szülői hozzájárulással. Ezt az teszi lehetővé, hogy elsősorban alapítványok, intézmények és vállalkozók támogatják a gyerekeket. A Komárom és Vidéke Alapítvány, a Nyitra és Vidéke Alapítvány kuratóriumai jóváhagyták a támogatásokat, csak Kékedl László (balról az első) ifjú népművész a fafaragás alapfogásait mutatja. (Somogyi Tibor felvételei) Dobis Márta a szövés alapjaira tanította a gyerekeket. még a most befejeződött gímesi népművészeti tábor alatt sem utalták át az összegeket. Szeren cséré a falu polgármestere a nyitottságunkat mivel a falubeli gyerekeket is szívesen fogadtuk volna, ha jönnek - támogatással és türelemmel honorálta. Nagy segítségünkre volt Martoson Katona István, aki táncházat is ve zetett. Volt két olyan gyerek, akikért a befizetendő költségeket Szomolay Tibor galántai válialke zó állta. Róla föltétlenül el kell mondanom, hogy a népi mesterségek termékeit szeretné profi módon a Nyugat felé közvetíteni. Segítségünkre sietett a Magyarok Világszövetsége is, ők a négy szabadkai gyerek és a kisérő pedagógus utaztatását vállalták. Van itt olyan szécsénkei fiú , aki a Tücsökben meghirdetett honismereti pályazat nyertese. Legfontosabb azonban, hogy mindkét tábort közösen szerveztük A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével. Ők a foglalkozásé kat irányító magyországi népművészek honoráriumát áll ják. A Martoson résztvevő huszonhárom kamasz és a Gíme sen szorgalmaskodó negyven két gyerek családias légkörben tölthette a két hetet. Hogy mindezt nemcsak a táborvezető szavai bizonyították, magam is láthattam a gímesi táborban töltött idő alatt. Nyolc felnőtt és a foglalkozásokat vezető mesterek törődtek azzal, hogy a délelőttök mindig aktív pihenéssel teltek el. Akkor készültek Dobis Márta textil művész Irányításával az első batikolt textilek, akkor szaporodtak sort sorhoz öltve a zoboralji hímzések, amelyeknek szakértője éppen Kocsis Aranka. Ők készítették (Márta pontos rajzaival) a Zoboralji hínzések című gyakorlati kézikönyvnek is beillő. 1994-ben a budapesti Néprajzi Múzeum Magyar Népművészet sorozatának XXII. kötetét. Kékedl László, ifjú népművész, a Borsod megyei Kisgyőr (Magyarország) lakója, egy mára már szinte teljesen elfeledett mesterség, a kéregedények készítésének alapjaival Ismertette meg a gyerekeket. - Nemcsak a fiúkat, hanem a bátor lányokat is. Együtt faragtuk a virágtámasztókat, meg a belevéseti rovásírást is. A tábor végére elkészültek az első ivócsanakok a cseresznyefa kérgéből, s az ügyesebbek mind egyegy saját maguk faragta tárggyal térhetnek haza. Biztos vagyok benne, hogyha csupán egy gyerekben ragadt meg a fafaragás szándéka, már elértük a célunkat. Mindkét népi mesterségeket bemutató tábor éppen a résztvevők életkorából eredően más volt. Mig Gímesen az érdeklődés játékos felkeltése, a komoly Ismeretszerzés mellett hangsúlyos szerepet kapott a túrázás, a vízisport is, Martoson az érdeklődök többsége már a megtörtént pályaválasztása alapján is oientálódott. Voltak Iparművészeti középiskolások, akik majdani szakmájukhoz lesték el a népi fafaragás fortélyalt. Ez az ősi anyagismeretre, mesterségbeli fogásokra alapozódott tudás és kézügyesség elsajátítható, megszerezhető azoktól, akik még elleshették azokat az öreg mesterektől, vagy a néprajzi gyűjtemények darabjait rendszeresen tanulmányozzák. Hogy túl komolynak tűnik fel egy-egy ilyen népművészeti tábor? Ez biztosan a lelkes újságíró hibája, aki nem képes visszadni azt a barátságos, családias légkört, ami a foglalkozásokat jellemzi. Napirend, fegyelem is csupán oly mértékben kötelező, amennyire az egymás iránti kölcsönös tisztelethez, a balesetek elkerüléséhez, az étkezések idejének betartásához és a rendszeres testmozgáshoz kell. Mert különben a gyerekek legszívesebben reggeltől estig szőnének, agyagoznának, batikolnának, faragnának, hímeznének és gyöngyöt fűznének. Persze tudják, hogy népművészeti tábor lesz Jövőre is... DUSZA ISTVÁN Négy éve rendezték meg először Budapesten, az óbudai szigeten a Diáksziget elneve zésű fesztivált. Azért hivták élet re. hogy az ifjúságnak fórumot teremtsenek azok helyett a szervezett táborozási, nyaralási formák helyett, amelyek annak Idején az együttlétet, a kapcsolatépítést és a vakáció hasznos eltöltését szolgálták, de a társadalmi, politikai változások után egyszerűen megszűntek. Másrészt, hogy némileg enyhítsék azt az általános értékrendi és kapcsolatteremtési válságot, amely a fiatalok körében volt tapasztalható. (gy lett 1993-ban az óbudai sziget a világegyetemisták találkozóhelye, vagyis a Diáksziget színhelye. 1995-ben azonban már Sziget '95 néven futott a fesztivál, jelezve, hogy nemcsak az egyetemisták, hanem minden korosztály előtt nyitott a rendezvény. A Sziget a legkülönbözőbb kultürák találkozási helyévé vált. Ezen a nyáron Pepsi sziget '96 címmel rendezik meg a fesztivált. A hagyományt folytatva, az idén is felépül Budapesten, az óbudai szigeten egy közel kétszázezer főt befogaaó város a szükséges infrastruktúrával és kiszolgáló egységekkel, hogy augusztus 14. és 21. között otthont adjon Európa egyik legnagyobb tömegeket vonzó ifjúsági találkozójának. Az egyhetes szuperrendezvény programját a szervezők úgy állították össze, hogy alternatívákat nyújtson a kulturált szórakozáshoz, és minél nagyobb tömegeket ismertessen meg a művészeti élet újdonságaival és a kortárs művészeti ágak legjelesebb képviselőivel, a rockzenétől a képzőművészetig. Mint ahogy azt már megszokhattuk, az idén egy hétre Ismét a tolerancia szigete lesz az óbudai sziget. Egyrészt, mert a rendezők megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy a világsztárok mellett a különböző nemzetek és a magyarországon élő kisebbségek és nemzetiségek kultúrájának, művészetének képviselői jelen legyenek a programban. Másrészt, mert a fesztivál életrekeltői fontosnak tartották, hogy: .a formálisan vagy informálisan egymás fölé- és alárendelt kultúrák, műfajok egyszerre, egyenrangúan, egymás iránt toleranciát tanulva mutat kozzanak meg a Szigeten." Lesz színház: kőszínházi előadások, alternatív és amatőr társulatok által bemutatott produkciók. Lesz performance: vagyis a helyszínen létrejövő, egyszeri és megismételhetetlen előadások, amelyeken a fellépők a képzőművészetet ötvözik más kifejezési formákkal. De a képzőművészetnek egyéb teret is biztosítanak a Pepsi szigeten. Itt kap otthont az Agora Nemzetközi Képzőművész Találkozó, amelynek résztvevői szabadtéri képzőművészeti munkákat alkotnak majd. Lesz báb színház: a fesztivál keretén belül rendezik meg az Országos Bábjátékos Találkozót. Lesz s za badiskota: művészek, esztéták, művészettörténészek, tudósok, filozófusok adnak elő, és teremtenek lehetőséget vitára is. Lesz zene: az idén kétszázötven zenekar ad koncertet, és ahogy Ígérik, minden nap lesz világsz tár. Újdonságként a technozene is megjelenik a fesztiválon. Lesz Táncsátor, amelyben a tánccal, mozgással kapcsolatos műfajok, táncszínházak, mozgásstúdiók, balett-táncosok kapnak helyet. A szabadtéri nagymozi ban lesz filmvelítés sikerfilmekből és a sportrendezvények sem maradnak el, sőt az idén először az extrém sportok bemutatóját is megrendezik. Mivel tavaly nagy sikere volt az Afrika Fesztiválnak, ezen a nyáron is megrendezik. Zenekarokkal, színházakkal próbálnak majd képet adni Afrika kulturális életéről. Az óbudai rendezvénysorozat Is reagál a millecentenáriumra. A szervezők szeretnék konkrét programokkal tevőlegesen bevonni a résztvevőket az ősi magyar szokások felelevenítésébe. A tervek szerint szakemberek vezetésével felépítenek egy Ár pád-köri földházat, s akinek kedve szottyan, a honfoglalás korát Idéző kézműves- és játszóházban szorgoskodhat, szórakozhat, tanulhat. Minden eddiginél nagyobb bulira várják a szervezők a hazai és a külhoni Ifjúságot, érdeklődőket Budapestre. A fesztiválon húsz helyszínen zajló mintegy hatszáz program közül válogathatnak az idei szigetesek. (tallósl) Fülek vára (Pintér Tamás grafikája) PAPP IMRE: VERSEK Egy vajúdó garabociás könyve Papp Imre nem tartozik a „szerencsés" költők közé. Az ő esetében, látványosan emelkedő palyaivről nem beszólhe tünk. 1954-ben született Deákin, jelenleg Prágában él. Annak idején tagja volt az érsekújvári Iródia-csoportnak. Első ujjgyakorlataira lesújtó bírálatokat kapott (Grendel, Balla), de sorstársainak szóbeli véleménye is a teljes elutasítást tükrözte. Egy szóval: még ahhoz a képzeletbeli rajtvonalhoz sem engedték letérdelni. Papp Imre számára tehát '- akkor - maradt a hófehér papír, a türelem, a csendes kivárás, no meg az elszigeteltség veszélye. Pedig Papp Imre már akkor is tudta, hogy a költő lehet érzékeny, de sértődékeny - soha! Közel tíz évig nem Is hallottunk róla, majd egyszeriben közölhető verseket küldött az Irodalmi Szemle és a Kalligram számára. Az Iródia 1983-1993 antológiában (Lilium Aurum, 1994) is szerepelt néhány versével, s a negy venéves költőnek a Madách-Pe sonium Kiadó gondozásában megjelent az első kötete. Papp Imrének az ÚJ Főnix Füzetek sorozat második darabja ként napvilágot látott Versek című könyve huszonhét hosszabb-rövidebb verset foglal magába, „szépet és izmosat álmodtam puha lehetetlennel / csomóba összefogdostuk a nagyszerű papi/ csoszogást", Írja költőnk a levelek a Bárónéhoz című versében. Annak ellenére, hogy ez a könyv magánvisell a Jó értelemben vett „csikódüh" minden pozitívumát és negatívumát - számomra a meglepetés erejével hat. Izgalmas vállalkozás, mert ez az elsőkötetes költő az abszurd, a nonszensz és a neoavantgárd hagyományaira épülő, sajátos hangvételű verseket Ir. Verseinek többségét egyéni hangvételre törekvő tájköltészetnek (a megszokottól homlokegyenest eltérő zsánerképek nek) nevezném. De csupán annyira van Jelen poézlsében a táj, mint amilyen mértékben a vers képes magát elhelyezni a tájban. Egy találékony szellem megnyilatkozása ez, jobbára ma még - eredménytelen nyelvújító kísérletekkel. Meghökkentő fordulatosság, abszurdan is szép képek és nonszensz mozzanatok jellemzik verseit. Pontos és számára fontos megfigyeléseit kamaszos hévvel túlpörgeti, másutt mindezt a bölcsek nyugalmával szemérmetlenül leegyszerűsíti. Papp Imre rövid versei a jobbak. (Cik: No. /., Clk. No. 2., Cik: no. 3., Cik: No. 4., Korlátok II., összevágott, József és Mária XX. sz., ütközés stb.) Bizonyságul idézzük a fa temetése című kis háromsorosát: „nagy nagy kerek gomolyag / lassan lassan ejtett mag / kihúzott kihúzott földnyilás". Költőnk hosszú versei ( a szimbolizmus felezése, cím nél kül /., hütlenség:'91 Komárom ban) a gyengébbek, korábbi sziporkázó ötletei itt megfáradnak, monotonná, öncélú lihegéssé válnak. Elmélyültebb alkotói fegyelemmel, sok-sok jó (!) kis verset lehetne kiemelni ezekből a terjedelmesebb opuszokból. De azért ne legyünk telhetetlenek, mert a versek azt bizonyítják, hogy szerzőjük a komplexitás felé törekszik, s ezt a költészet pillanatnyi válsága közepette a kritikának Is észre kell vennie. Mert Papp Imre - eleddig még soványka és szűkszavú - poézisének, ez a legnagyobb hozadéka. Hogy az elmúlt egy évtized során kl mindenkitől tanult Papp Imre, az most nem érdekes. Alfötdy Jenő a következőket írja egy helyütt: „Egy fiatal tehetségnek jót tesz, ha minél több tanítómestert választ. (A mi dolgunk, olvasóké, hogy aztán az ekiekti kus művésztől, a poliepigontól megkülönböztessük a komplexi tás emberét.)" A leírtakat összegezve: Papp Imre nem könnyű utat választott, éppen ezért erőfeszítései méltányolandók, mert ő nem (csak) hangoztatja, de meg is éli, kl is (s)írja magából a fentebb említett, komplexitás adta lehetőségek értékteremtő költői világképét. Papp Imre akkor lesz igazi nyeresége irodalmunknak, ha e nem irigylésre méltó magárautaltságában is, képes lesz meghaladni (mai) önmagát. (Madách-Posonium, 1995.) VÖRÖS PÉTER
