Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-27 / 200. szám, kedd

Tőketerebes Sajógömör Rozsnyó Pozsony Galánta O . D.szerdahely R.szombat Losonc Nagykürtös 0* » o É.újvár Komárom Tornaija Alsósztregova Tardoskedd 1996. augusztus 26. ALSOSZTREGOVA Vendégriasztó felár Nem tudom, máshol hogy van ez, de a meglehetősen közkedvelt­té vált alsósztregovai termál­fürdőben „megkülönböztetett" fi­gyelmetszentelnek a külföldi, ese­tünkben a közeli országhatáron túlról érkező fürdőzőknek. Szlo­vák és magyar nyelvű felirat olvas­ható a pénztárablakon, hogy kül­földieknek 50 százalékos felárat számolnak a belépőjegyre meg a parkolódijra is. Ugyanis a fürdő te­rületén belül található a parkoló, és a pénztár melletti nagykapun át lehet csak bejutni oda. Utólag belátom, buta kérdést tettem fel a kasszában ülő hölgy­nek, mikor azt kérdeztem, mondja már, miről ismerik fel a külföldie­ket. - Először is az autójuk rendszá­máról, meg aztán nem beszélik a szlovák nyelvet - hangzott a frap­páns válasz. - És mi van akkor, ha a ko­csimban magyarországi baráta­immal érkezem ide, én váltok ne­kik belépőt, de természetesen nem kotyogom ki, milyen állam­polgárságú személyek ülnek az autóban? - Az már az ő szerencséjük. - Olyan esetben mi a teendő, ha gyalogosan érkezik a külföldi turista, és történetesen szlová­kul is beszél? Például egy cseh turista? - Nem számolunk felárat. Eljátszottam a gondolattal: egy­szer talán majd azt is megérjük, hogy a fürdő üzemeltetőjének „vendégcsalogató" ötletétől fel­buzdulva a fagylaltárus, a lángos­sütő, a zöldséges meg az étterem tulajdonosa is felárat fog számol­ni az idegen nyelvű látogatóknak a sztregovai fürdőben. Gyanítom, honnét fúj a szél. Mint már említettem, közel van ide a szlovák-magyar államhatár, s bizony a nyári hónapok hétvégé­in főleg Balassagyarmatról és kör­nyékéről sokan járnak fürödni Sztregovára. Bizonyára tisztában van vele az üzemeltető, hogy a magyaroknak, otthoni áraikhoz vi­szonyítva, nálunk még felárral is kifizetődőbb a lubickolás, tehát lehet rajtuk keresni. Kapzsiságot érzek ebben a feláras dologban, s nem vagyok benne biztos, hogy ez a sztregovaiak vendégcsaloga­tó érzékét dicséri. Persze elkép­zelhető, hogy egészen más, álta­lam nem ismert megfontolások alapján döntöttek a külföldi láto­gatókkal szemben alkalmazott árakról. BODZSÁR GYULA TORNAIJA Szükség lesz a szükséglakásokra? A júniusi adatok szerint a la­kásbérlők Tornaiján 956 ezer ko­ronával tartoznak a városnak, s félő, hogy ez a szám - ha nem tör­ténik hatásos intézkedés - ha­marosan több lesz egymillió koro­nánál is. A városatyák nemrégi­ben úgy rendelkeztek, hogy szük­séglakásokat rendeznek be, és a krónikusan nem fizető lakókat oda költöztetik. A szükséglakások azóta elké­szültek, s a városi lakásbizottság várhatóan jóváhagyja az első há­rom család kilakoltatását. Ezen kívül még tizenöt család ellen fo­lyik bírósági eljárás: a hivatalos végzést követően nyilván ők ke­rülnek sorra. Feltéve, hogy addig nem törlesztik a számlát, amely egyes családok esetében eléri az 50 ezer koronát is. Mint arról a lakásbizottság tag­jai lapunkat tájékoztatták, nem szociálisan hátrányos családok­ról van szó, egyszerűen hanyag­ságból nem fizetik ki a tartozásu­kat. Értesüléseink szerint az emlí­tett három családnak még szep­tember 15-ig módjában áll kifizet­ni a tartozását, és ha ezt megte­szik, akkor a lakásbizottság elte­kint a kilakoltatástól. A mun­kásszállóból átalakított szükség­lakásokban közel húsz család ré­szére van hely. (-kas) Honfoglalási emlékünnepség A Csemadok nagymegyeri szervezete jó egy hete Vagyunk és leszünk címmel emlékezett meg a honfoglalás 1100., illetve a település első írásos emléké­nek 530. évfordulójáról. Varga László, a Csemadok helyi szerve­zetének elnöke ünnepi beszédé­ben azt emelte ki, hogy elődeink nem barbár leigázóként jöttek az ázsiai sztyeppés vidékről a Kár­pát-medencébe. A magyarság szabadságszerető nemzetként ézér szállal kötődik az európai kultúrához. A jubileumi ünnepség fény­pontjaként a Szent István utcá­ban, a katolikus temető előtti parkban került sor az Erdélyből ajándékozott millecentenáriumi kopjafa felavatására, melyet Ko­vács László helyi katolikus espe­res szentelt fel. Ő azt hangsú­lyozta, hogy nemzetünk az ezer év viharaiban, megpróbáltatása­iban is hű maradt a keresztény állam eszméihez. Az erdélyi Szentegyháza Hárs Sándor ta­nár vezette 140 fős ifjúsági cso­portja az alkalomhoz méltó ak­tussal, ünnepi beszéddel, az er­délyi himnusszal tisztelgett a kopjafa előtt, amely a két nép barátságát hivatott erősíteni. Ezt követte az ifjúsági istentisztelet a katolikus templomban, amit hatalmas tömeg előtt Kovács László esperes celebrált. A mise után a Zárdaiskola udvarán, a szabadtéri műsorban osztatlan sikert aratott az erdélyi Szent­egyháza ifjúsági csoportja, a so­morjai Kis Csali és a nagymegye­ri Bartók Béla Alapiskola nép­táncegyüttese. A megemlékezés este a helyi cserkészcsapat tá­bortüzével zárult. A jövőben újabb cserelátogatások szilárdít­ják majd Nagymegyer és Szent­egyháza testvéri együttműködé­sét. KRASCSENICS GÉZA 2074 I ÚJ SZ Ó VILA GP IAC A szerző felvétele KOMÁROMI KEZDEMÉNYEZÉS Könyvsorozatból mozgalom SAJÓGÖMÖR Ki volt Czinka Panna? - Az ismeretterjesztő iroda­lom birtokában helyileg is bizto­sítható az Ausztriából, Magyar­országról és egyéb tájakról ér­kező csoportok hosszabb-rövi­debb programja. Először azokra a helységekre számítunk, ahol már megjelentek a kiadványa­ink. Például a deáki templom fe­lé tartók számára az ebéd a helybeli fürdőben vagy akár Tar­doskedden is megszervezhető. Az ide, Komáromba érkező cso­port pedig bizonyára kelleme­sen szórakozik majd a pati fürdő meglátogatásával - mondja. ­Az egyesület, igény esetén, megszervezné az utat, a részt vevő önkormányzatok pedig ol­csó szállást és étkezést biztosí­tanának. Mindez természetesen a hazai utazókra is vonatkozik. Rá kell jönnünk, hogy szép tájak nemcsak a határon túl vannak, hanem még otthon sem isme­rünk sok mindent. Sőt a bérházi életmódba belefásult ember számára egy futballpályán szer­vezett gulyásparti is érdekes fel­üdülést jelenthet. Végezetül: egy ilyen mozgalommal meg­mozgatnánk a diákságot is, hi­szen Magyarországon a Tájak Korok Múzeumok mozgalom­nak nagyon sok híve van, akik például országszerte a műemlé­keknél az erre a célra elhelye­zett pecséteket gyűjtik. Ez alkal­mat nyújtana az iskoláknak is, hogy a diákokat szélesebb vagy éppen szűkebb környezetük fel­fedezésére késztesse. Szénássy Árpádék most dol­goznak a Honismereti Egyesület alapszabályzatán, amelyet a belügyminisztériumi bejegyzés előtt még 15-20 csallóközi pol­gármesterrel is véleményeztetni szeretnének. (tuba) Borovszký Sámuel Gömőr-Kishont vármegye monográfi­ájában az áll, hogy Czinka Panna 1711-ben született a Tor­naija melletti Sajógömörben. A községben talált halotti anyakönyvi kivonat pedig latinul íródott, magyar fordítása a következőképpen hangzik: „1772. február 5-én eltemette­tett Czinka Pannának nevezett kiváló hegedűművészetéről híres cigányasszony. Temetését énekkar kísérte." Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regényében az áll, hogy a zenész a nagymajtényi fegyverletétel után született. - Mi az igazság? - kérdeztük Gömöri Kovács Istvánt, Sajógömör krónikását. - Czinka Ferenc muzsikus a Feje­delmet elkísérte Rodostóba. A tábori zenésznek két fia volt: Sándor és Ferenc, nos ez utóbbi fiú házasságából szü­letett Panna, akit Lányi János helybéli füldesúr egy rozsnyói zeneiskolába járatott. Bandát alapított, és kuruc egyenru­hában Európa-szerte népszerűsítette a kuruc nótákat. Sajógömör önkormányzata 1992-ben a községközpont­jában emléket állított a híres cigányprímásnak. Az emlék­táblán az eredeti sírfelirat egyik szép mondata (is) olvasha­tó: „Anyám, Tőled csak a keserű halált örököltem, de én hírt és dicsőséget szereztem e névnek." FARKAS OTTÓ Czinka Panna sajógömöri emlékművén mindig van virág Jókai Mór szülőháza, a volt bencés gimnázium, a szerb templom, Lehár-emlékek, Jókai­és Klapka-szobor s végezetül a református templom és kollégi­um - ezek voltak a minap egy komáromi körséta állomásai, amelyet Szénássy Zoltán hely­történész szervezett a budapes­ti Magyar Nemzeti Múzeum Tá­jak Korok Múzeumok Egyesüle­tétől érkezett csoport számára. Bár tájainkon kevés helység tud­ja felvonultatni a történelmi em­lékeknek a komáromihoz ha­sonló tárházát, azért sok helyütt akad egy-két látnivaló, melyek felkelthetik a hazai és a külföldi turisták érdeklődését. pellengért is, hogy az olyan híres helyeket, mint a bényi templom vagy a nagysallói honvédem­lékmű, már ne is említsünk. A fenti példák a Komáromi Nyomda Kiadó nem egészen egy éve megjelenő Honismereti Kis­könyvtárának füzeteiből szár­maznak. A kiskönyvtár manap­ság már több mint hatvan kötetet tartalmaz, de Szénássy Árpád, a kiadó igazgatója szerint leg­később tavaszra elérik a százat. Céljuk, hogy a hazánkba érkező külföldieket, meg a belföldi kirán­dulókat is alapvető információk­kal lássák el az adott település látnivalóiról. Ebben általában a helybeli szerzőkkel működnek A komáromi református kollégium, itt tanult például Csokonai, Petőfi és Jókai. Sőt gyakran a helybeliek sem ismerik teljesen azokat a műem­lékeket, amelyek mellett napon­ta elmennek. Csak példaként említsük meg, hogy Bősön a vízi erőmű lassanként háttérbe szo­rítja a tényt, hogy az ottani Ama­dé-kastélyban született II. József császár. A szomszédos Várkony templománál pedig sok egyéb mellett megtekinthetünk egy együtt, de ezek hiányában a kol­légájával, Alexander Reškóval az évek során összegyűjtött irodal­mukatfelhasználva maguk is fel­dolgozzák a témát. A sorozat ötlete Éri Istvántól, a Tájak Korok Múzeumok Egye­sület elnökétől származik, és Szénássy Árpád a mozgalom példáját követve most egy hon­ismereti egyesületet szervez. TARDOSKEDD Vendégek Kárpátaljáról A hónap elején öt napot töltött az érsekúj­vári járásbeli Tardoskedden a kárpátaljai Szűrte község harmincegy tagú küldöttsé­„ ge. Arról, hogyan került sor erre a látoga­tásra, Kele Lajost, Tardoskedd polgármes­terét kérdeztük. - Június végén Gödöllőn, a magyar polgármes­terek világtalálkozóján találkoztam Puskár Ár­páddal, Szűrte polgármesterével. Engem a falu képviselő-testülete azzal bízott meg, hogy a világ­találkozón vegyem fel a kapcsolatot kárpátaljai, erdélyi, illetve vajdasági községek polgármeste­reivel azzal a távlati céllal, hogy idővel e települé­sekkel testvérközségi kapcsolatot alakítsunk ki. Ezt megemlítettem Puskár Árpádnak, s egyúttal meghívtam őt és társait Tardoskeddre. A meghí­vásnak augusztus ötödike és kilencedike között eleget is tettek, ők voltak az első vendégek a köz­ség ötven férőhelyes turistaszállójában, amelyet éppen augusztus ötödikén nyitottunk meg. • Milyen programot készítettek a vendégek­nek? - Úgy vélem, sikerült nagyon változatos progra­(Tiot összeállítanunk számukra. Ebben a községi hivatal munkatársain kívül sokat segített Balogh Olga mérnöknő, a helybéli mezőgazdasági szö­vetkezet alkalmazottja, aki a képviselő-testület­ben a szervezési bizottság elnöke. A vendégek­nek bemutattuk községünket, jártak Érsekújvá­rott, egynapos látogatást tettek Pozsonyban, részt vettek egy katolikus szentmisén, amelyen Lénár Károly helybéli esperes külön üdvözölte őket. A szentmise keretében felléptek a Tardos­keddi Ifjúsági Közösség tagjai, akik valóban em­lékezetessé tették számukra az estét. Természe­tesen ha az időjárás kedvező volt, bármikor el­mehettek a termálfürdőnkbe. Hazautazásuk előtt a községi hivatalban fogadást rendeztünk a tiszteletükre. Ezen részt vett többek között azok a magánvállalkozók is, akik anyagilag és egyéb formában segítettek abban, hogy a vendégeink jól érezzék magukat, és kellemes emlékekkel tá­vozzanak Tardoskeddről. A harmincegy tagú cso­portban több kiskorú is volt, ők tinidiszkón vehet­tek részt. Este pedig Szűrte község műkedvelő csoportja lepett meg bennünket egy zenés-ver­ses összeállítással. Egyébként ittlétükről a helyi kábeltévé másfél órás felvételt készített, és min­den résztvevőnek színes fotókat ajándékoztunk. • Lesz folytatás is? - Igen. Szűrte polgármestere meghívott ben­nünket egy kárpátaljai látogatásra, aminek való­színűleg az ősz folyamán meghívásnak eleget is teszünk. • Ebben a régióban meglehetősen ritka, hogy egy falu Kárpátaljáról hív vendégeket. Miért döntöttek éppen Szűrte község mellett? - Ez csak a kezdet. Idővel szeretnénk erdélyi és vajdasági falvakkal is felvenni a kapcsolatot. A cél, hogy megismerjük azoknak a településeknek az életét, az ottani emberek mentalitását, problé­máit, akik magyarokként szintén kisebbségben élnek egy másik ország területén. Puskár Árpád szürtei polgármestert is arra kér­tük a látogatás végén, hogy összegezze tapaszta­latait. - Nagyon hálás vagyok Kele Lajos polgármes­ternek azért, hogy ez a látogatás ilyen gyorsan és ilyen formában megvalósult. Sok hasznos tapasz­talatra tettem szert, melyeket otthon valószínűleg kamatoztatni tudok. Ami az élményeket illeti: ne­héz volna egyet kiemelni közülük. Sokat jelentett számomra az itteni emberek kedvessége, vendég­szeretete, a pozsonyi látogatás. Abban bízom, hogy ősszel Szürtén láthatjuk vendégül Tardos­kedd küldöttségét, és ebből a barátságból idővel akár testvértelepülési kapcsolat is kialakulhat. • Szürtének hány lakosa van, és Kárpátalja melyik részén található? - Ungvártól, Kárpátalja központjától tizennyolc kilométerre, az országhatártól, Csaptól pedig ki­lenc kilométer távolságra, a főút mentén fekszik, 2800 lakosa van, a túlnyomó többség magyar­nak vallja magát. A faluban a legjelentősebb poli­tikai erőt a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szö­vetsége képviseli, amelynek ötszáz tagja van. Van egy alapfokú iskolánk, ahol az oktatás ma­gyarul is folyik. A helybéliek zöme pedig a volt kol­hozban dolgozik. Sokan foglalkoznak háztájival, s miután nálunk is sok üzem, gyár megszűnt, több családnak az egyedüli bevételi forrást az jelenti, hogy a megtermett gyümölcsöt, zöldséget, a tejet és a túrót a piacon értékesíti. • Milyen téren tudna együttműködni Tardos­kedd és Szűrte? - Szerintem szóba jöhet a kulturális együttműködés, gondolok itt a két faluban működő ifjúsági énekkar kölcsönös bemutatko­zásaira, fellépéseire. Aztán vállalkozók számára lehetne szorosabb kapcsolatokat teremteni, úgy, hogy abból mindkét fél profitáljon. KAMONCZA MÁRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom