Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-24 / 198. szám, szombat

1996. augusztus 5. ÉRDEKESSÉG ÚJ SZ

Ó \ 5 | Szemüvegesek Már Marco Polo beszámolt róla, de Ismerték a középkori arabok Is. Legalább ezeréves, ha nem számoljuk Nérót, aki állítólag egy csiszolt drágakövet használt látásjavításra. A szemüveg azonban nem csupán nézésre van: mások látnak minket benne - tehát divatcikk. Amit mindenekelőtt le kell Az mindegy, hogy valaki rövidszögezni: szemüvegesnek lenni látó, távollátó vagy egyszerre életforma. Az igazi szemüveges- mind a kettő. Lehet szemtennek több szemüvege is van. Van gelyferdülése, lehet másfajta egy csak úgy általában, egy má- szemnyavalyája: a lényeg a lelkiSly, azaz Sylvester Stallone nem flancból hord szemüveget, hanem mert muszáj. S nem szégyelli. Esély a színtévesztőknek SAJÁTOS ÉLETFORMA sik napos időre (sötétített vagy magától besötétülő), lehet egy tévénézéshez, másik autózáshoz, esetleg egy sárgított a számítógéphez. Az igazi szemüveges mindenütt szemüveget tart: zsebben, táskában, az autó kesztyűtartójában. Az igazi szemüveges többnyire nem találja azt az üveget, amelyik éppen kellene, mert nincs nála a szemüvegkereső szemüvege. Marcello Mastroianni, aki sosem tagadta, hogy borzalmasan hiú, viszonylag könnyen megbarátkozott a szemüveggel. ségben van. Meg tudja-e szokni a szemüvegesség állapotát. Például elhiszi a szlogent, miszerint a szemüveg öltöztet és nem érez állandó szorongást amiatt, hogy látásjavító berendezést visel az orrán. Egyesek makacsul ragaszkodnak egy bizonyos szem üvegfajtához, mások állandóan váltogatják. Van, aki konzervatív és üvegpárti, mások jól bírják a műanyaglencsét is. Valaha a szemüveg változatos volt. Előkelő volt monoklit hordani, vagy jobb hölgyeknek lornyont. Az előbbi, a szemüregbe szorított szólóüveg enyhén hülye arckifejezést kölcsönzött viselőjének. A lornyon vagy lünett száras üveg volt, amelyet az idősebb dámák színpadiasan emelhettek arcukhoz, ha alaposan kívántak valamit vagy valakit megszemlélni. Ma már nem hordanak csíptetőt, azaz az orrnyeregre szorított szár nélküli szemüveget sem. Hol vannak azok a régi erős orrok?! Van, ami (még) van, a pápaszem. Egyébként illik tudni, hogy a szemüvegnek, illetve a szemüvegkészítőknek védőszentje is van, nevezetesen Szent Jeromos. Őt ábrázolta Ghirlandajo, a nagy olasz reneszánsz festő lecsúszott szemüvegben. A szentnek szüksége is lehetett ezen optikai segédeszközre, hiszen ő fordította latinra a Bibliát. Az ősszemüvegek átlátszó hegyikristályból vagy berillből készültek, csak a XV. században került szem elé az üveg. A bifokális lencsét a villám megzabolázója, az amerikai államalapító atyák egyike, Franklin Benjámin találta fel. Róla nevezték el a felül semmi, alul félüveget. A hálás utókor azóta is úgy emlegeti: az égtől a villámot, a zsarnoktól a szabadságot ragadta el - olvasószemüvegben. Woody Allen csak pápaszemesen az igazi. Vannak persze, akik nem szeretik a szemüveget, pedig anélkül nem látnak. Ők alkotják a kontaktlencsések egyre szélesebb táborát. Tapasztalható egyébként, hogy a lencse feltétele sok emberben alapvető lelki változásokat okoz. A korábban szorongó, szürke kis tyúk, akit elnyomott uralkodó hajlamú anyja és rabiátus férje, valamint több, mint féltucatnyi dioptriája, kivirul, amint leveti a szemüveget. Megtanul autót vezetni, portugálul, tetejébe mindennek beiratkozik egy búvártanfolyamra. Sophia Loren nem egyszerűen szemüveges, ő „egy szemüveg", s egyben az egyik legdrágább reklámhordozó. Másoknál éppen fordítva van: a kontaktlencse fátyolossá és zavarttá teszi tekintetüket, szorongást okoz. Ők rettenetesen félnek attól, hogy valami baj történik a kis műanyag izével. G. Marmorstein éppen azt tárta fel, hogyan válik a szemüveges lélek kontaktlencsés pszichévé. A modern rövidlátó és nagyvárosi libidó című művében kimutatta: az egyik embernek a szemüveg jó, a másiknak a kontaktlencse. A láthatatlan szemüvegnek (A. E. Flick találta fel 1887-ben) hátránya még, hogy nem alkalmazkodik napról napra a divathoz. Nincs kerete, amelyet filmsztárok vagy divattervezők jegyezhetnének. Nem követhető nyilvánosan és tüntetően, mint John Lennon drótkeretese, amelyet a liverpooli betegsegélyzőben utaltak ki a reménybeli Beatlesnek. Nem festhető feketére, mont amilyennel Carlos járt, s egyáltalán nem látszik! Egyszerűen csak látni lehet vele. Nagy kunszt! TV-m. tömegével gyűltek össze a színészek, hogy kötetlen légkörben adjanak hangot szakmai és politikai nézeteiknek. Grantot különösen szoros kapcsolat fűzte Korda Sándorhoz, akivel rendszeresen megvitatta értesüléseit. (A magyar származású producer cége, a London Films egyfajta „fedőszerv" volt az MI6 számára.) A Grant-villában a társasági élet hangadói is megfordultak, élükön Dorothy d i Frassóval, Mussolini nagy barátjával. Az olasz gróf felesége köntörfalazás nélkül lelkesedett a nácik iránt, fennhangon dicsérve előttük Hitler propagandaügyi miniszterét, Joseph Goebbelst. A tirádákba bekapcsolódó színészek véleményéből tudhatta meg a brit elhárítás, hogy Erről Flynn és Gary Cooper bizony nem rejti véka alá egyetértését A színvakság meglehetősen széles körben elterjedt egészségi fogyatékosság. A fejlett országokban a felnőtt férfi lakosság mintegy 8-10 százalékát érinti. A legtöbben a vörös és a zöld színt keverik össze, de akadnak a kéket a sárgával összetévesztő személyek is. (Mivel a fényérzékelést e fogyatékosság nem befolyásolja, helyesebb színtévesztésről beszélni a régiesebb színvakság helyett.) Angliában több mint kétmillió ember számít színtévesztőnek. Túlnyomó részük a férfiak közül kerül ki. A látási rendellenesség oka legtöbbször genetikai eredetű, csupán az esetek töredéke vezethető vissza betegség vagy sérülés okozta agyi károsodásra. A színérzékelésért ugyanis egy olyan gén felelős, amely az X kromoszómán található. Márpedig a nőknek ebből kettő van, így ők csak akkor lehetnek színtévesztők, ha apjuk és anyjuk is az volt. Férfiak esetében viszont elegendő egyetlen hibás X kromoszóma (az anyától, aki esetleg nem is színtévesztő, csupán hordozója a rendellenességnek), s az illető színtévesztőként jön a világra. A világon mintegy 150 millióra teszik a színtévesztők számát. Ez a jelentős embercsoport új reményt meríthet fogyatékosságának leküzdésére abból a találmányból, amelyre nemrég kért szabadalmat egy brit optikus. A di Frasso nézeteivel. Mind a ketten rokonszenvet mutattak az amerikai szélsőjobboldal iránt, s úgy tűnt, barátaik is vannak a nácik között. Mindazonáltal a könyv szerzője úgy véli, Grant távolról sem nevezhető „mesterkémnek", még ha szokásos szerénysége alapján egyesek arra következtetnének is, hogy valójában nagy horderejű értesülésekkel látta el az MI6-ot. Ellentmondani látszik McCann véleményének az a tény, hogy Grantot a brit kormány 1946-ban Királyi Éremmel (King's Medal) wirrali szemészeti központban dolgozó David Harris eddig 200 személyen próbálta ki új eszközét, s állítása szerint a páciensek 90 százatékán segíteni tudott vele. Harris találmánya egy színezett kontaktlencsében testesül meg. Mivel a segédeszköz szabadalmaztatási eljárása még folyamatban van, az optikus csak annyit árult el róla, hogy - más, korábban „feltalált" monolencsékkel ellentétben - ez a szimpla kontaktlencse sokkal könnyebb szerkezetű, nagyobb fényerejű, így élesebb, világosabb látást tesz lehetővé. Nagy előnye még, hogy a páciens adottságaitól függően „méretre szabható", ugyanis a színtévesztés mértéke személyenként igen eltérő lehet. A Chroma elnevezésű lencse önmagában vagy szemüveggel együtt is viselhető. Hogy miért csak egy lencsére van szükség, azt Harris azzal a fiziológiai összefüggéssel magyarázza, hogy a két szemből érkező képet az agy is egy bizonyos ponton egyetlen képpé olvasztja össze. Emlékeztetve korábbi kísérletekre, amelyekben színezett szemüveget ajánlottak színtévesztőknek, Harris úgy véli, hogy az csak kevés páciensnél hozott sikert. A két szemen át ily módon ugyanis túl sok szín érkezik a retinára, ami további torzulások forrása lehet. PAN tüntette ki. A hivatalos indoklás szerint azért kapta az elismerést, mert a háború alatt két filmjének gázsiját a brit háborús pénzalapnak ajánlotta fel. Ugyanakkor Angliában köztudott, hogy ezt a kitüntetést leginkább hírszerzői tevékenységért szokták adományozni. Érdekes módon a kitüntetés ténye is csak Grant 1986-ban bekövetkezett halála után vált ismertté. A nagy filmszínész alkalmasint attól tartott, hogy a közvélemény firtatni kezdi, miért is kapta a Királyi Érmet. Amikor egyszer a háborús évekről faggatták, finoman homályban hagyta valódi szerepét, s csupán ennyit mondott: „Bármire képes lettem volna a hazámért a háború alatt, mindvégig ez járt a fejemben. Úgy érzem, megtettem a magamét. " PANORÁMA Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA Mára lornyont viselő hölgyek is tudták: a szemüveggel ugyanúgy lehet csábítani, mint a legyezővel. Gyerekek és az anorexia Spanyolországban az anorexia már nemcsak a testsúlyukat és formájukat kórosan féltő fiatal lányok betegsége, hanem egyre aggasztóbb mértékben terjed a kisgyermekek körében is. Egy barcelonai és egy madridi kórház felmérése két új jelenségre hívja fel a figyelmet: kilencéves gyermekeket kellett kórházba szállítani, mert makacsul visszautasították a táplálkozást, s az ehhez a korosztályhoz tartozó kicsik 12-13 százaléka próbált már meg fogyókúrázni. Josep Toro, az egyik barcelonai kórház gyermek- és ifjúsági idegosztályának vezetője az El Pais című spanyol újságnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az evésről önként lemondó kisgyerekek, valamint a különböző táplálkozási zavarokban, így a kényszeres hányást előidéző bulímiában megbetegedő fiatalok számának növekedése egyre riasztóbb. A Barcelonában elvégzett általános felmérés szerint már a kilencévesek korosztályát is nyugtalanítja az a kérdés, hogy nem túl kövérek-e. A gyerekek 12-13 százaléka már diétával is próbálkozott, hogy elérje az áhított soványságot. A madridi Jézus gyermekei nevű kórházban hasonló tendenciát figyeltek meg. Az anorexiás betegekkel foglalkozó osztály adatai szerint az idén 400 betegből 25-en 9-13 évesek voltak. Meglepő, hogy egyre több fiú betegszik meg: az anorexiában szenvedő kiskamaszok között 10 százalékos a fiúk aránya, a 9-13 évesek között pedig csaknem 43 százalék ez a mutató. A pszichológusok elsősorban a tömegtájékoztatási eszközöket és a reklámokat okolják az áldatlan helyzet kialakulásáért. „Az emberi értékeket egyre inkább a fizikai külsőre, s kevésbé a viselkedési normákra alapozzák, és a gyerekek ezen fizikai mércék alapján értékelik önmagukat. A gyerekek először a szüleiktől, majd a tömegtájékoztatási eszközökből és saját korcsoportjuktól tanulnak érvényes mintákat" - mutatott rá Josep Toro, aki hétéves gyermekek kollégiumában azt tapasztalta, hogy a gyerekek már ebben a korban a soványságról beszélgetnek. A gyerekek magukévá teszik a külvilág által sugallt esztétikai mintákat, és kiközösítik elhízott társaikat. A pszichológus úgy véli, hogy az iskolákban feltétlenül foglalkozni kellene ezzel a problémával, amely hovatovább járványos méreteket ölt. Cary Grant titkos küldetése Több könyv is foglalkozott már Hollywoodnak a McCarthy-korszakban Játszott szerepével, ám jóval kevesebbet lehet tudni arról, ml Is történt az „amerikai álomgyár" színfalai mögött a második világháború éveiben. Ezt az Időszakot világítja meg egy angol szerző könyve, • amely most jelenik meg „Cary Grant: A Class Apart" címmel. Graham McCann könyve nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a tipikus angol úriembert megtestesítő hollywoodi sztár a harmincas évek végétől a brit titkosszolgálatnak is dolgozott. Közvetlen megbízója nem más volt, mint Sir William Stephenson. Az Intrepid (Rettenthetetlen) fedőnevű főnemes a 30-as évektől állt a brit elhárítás amerikai központjának élén, amely a New York-i Rockefeller Centerben működött. Egyik fő feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön az Észak- és DélAmerikában tevékenykedő nácik és szimpatizánsaik tevékenységéről. A brit elhárítás jól tudta, hogy az Egyesült Államokban létezik egy nem túl széles réteg, amely nyíltan vagy titokban rokonszenvvel viseltetik a Harmadik Birodalom iránt. Stephenson a háború kitörése előtt kapcsolatban állt egy londoni filmstúdióval. Filmes összeköttetései lehetővé tették, hogy beszervezzen számos „nem hivatalos ügynököt" az MI6 számára, köztük Korda Sándort és Zoltánt, Greta Garbót, Noel Cowardot és Leslie Howardot. Az utóbbiról feltételezik, hogy éppen Stephenson felkérésére volt úton „titkos küldetésben", amikor 1941-ben lelőtték repülőgépét a Vizcayai-öböl felett. A legnagyobb hal Intrepid hálójában azonban kétségtelenül Cary Grant volt. A Bristolban született sztár (valódi nevén Archie Leach) közkedvelt volt Hollywoodban. Amikor kitört a háború, több más, Amerikában élő brit színésszel együtt fölkereste hazája washingtoni nagykövetét, s felajánlotta: kész hazatérni s kivenni a részét a haza védelméből. Lord Lothian nagykövet azonban lebeszélte erről, meggyőzve a filmszínészt, hogy neki éppen Hollywoodban van a helye. Ott tehet a legtöbbet azért, hogy „NagyBritannia üzenete eljusson a hallgatósághoz". Emellett értesüléseket szerezhet a „britellenes érzelmekről" is. Grant megszívlelte a kérést. A házában rendezett partikon