Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-11 / 160. szám, csütörtök

1996. július 10. ÖSSZEFOGLALÓ A MAGYAR-MAGYAR CSÚCSRÓL ÚJ SZ

ÓM Moon tiszteletes különös házaspárjai A következő sorok nem egy vallás értelméről vagy küldetéséről szólnak, nem akarnak sem elítélni, sem megmagyarázni semmit. Csak olyan fiatalok nem mindennapi történetét írjuk le, akik meggyőződésük szerint egy felsőbb akaratnak engedelmeskedve kötötték össze az életüket. Mindketten a koreai Sun Myung Moon tiszteletes mozgalmának követői. Ez a vallás a második világháború előtti években kezdett teret hódítani - az egység, a szeretet és az ideális család Illúziója egyre több embert vonzott Sun Myung Moon híveinek táborába. A koreai vallásalapító állítólagmárgyermekkorában különleges képességekkel rendelkezett. Bármelyik Ifjú párról meg tudta mondani, milyen Jövő vár rájuk, egyáltalán van-e értelme, hogy egybekeljenek - és mindig Igaza volt. 1935 áprilisában egy hegytetőn megjelent neki Jézus Krisztus, és arra kérte, teremtse meg Isten országát már a földön. Itt kezdődik Moon missziós tevékenysége, amelyet csak a Kim Ir Szen munkatáboraiban töltött két és fél év szakított félbe. Az Egyesítő mozgalmat 1954-ben alapította, és ha Isten országát nem Is, de saját magának biztos, hogy földi paradicsomot teremtett vele. Szlovákiában 1968 óta létezik az Egyesítő mozgalom, de 1974 után, amikor harminc tagját börtönbüntetésre ítélték, illegelitásba szorult. Az 1989-es forradalom után éledt fel újra, és ma körülbelül 200 lelket számlál. Valamennyien Moon tiszteletes ideális családját tartják példaképüknek, és hisznek abban, hogy ha majdan ők is ilyen ideális családokat alapítanak, akkor az egész világ ideálisabb lesz. És hogy még véletlenül se csúszhasson hiba a partnerválasztásba, a házasulandó feleket maga Moon tiszteletes párosítja össze. Csak úgy megérzésre rámutat két fényképre, és eldönti, hogy a férfi és a nő összetartozik - *nem egy életre, hanem az egész örökkévalóságra. Látszatra ilyen egyszerű a 25 éves László és a 27 éves Alicja története is. (Vezetéknevüket a családra való tekintettel hallgatjuk el.) László Egy kassai magyar református családból származik, otthon nem éltek mély vallási életet. A lélek világával és a különböző vallási mozgalmakkal csak Eperjesen, az egyetemi évek alatt került kapcsolatba. Mint sokan mások, 1989 után ő is úgy érezte, hogy lerombolták az illúzióit, és a keleti filozófiákban keresett kiutat Bölcsészklubot alapított, ahol diáktársaival különböző előadásokat hallgattak, meditáltak, hipnózissal próbálkoztak. Aztán 1990-ben egy amerikai előadó - Andrew Wilson - érkezett Eperjesre... - Tőle hallottam először az Egyesítő mozgalomról és Moon tiszteletesről - emlékszik vissza László. - Megoldást kínált a legfőbb ellentétre, ami az ember belsejében létezik: a test és a lélek konfliktusára. Úgy éreztem, hogy ez a mozgalom ha nem is megoldást, de legalább segítséget nyújt ahhoz, hogy megtaláljam a helyes utat, választani tudjak a fontos és a kevésbé fontos dolgok között. Elmentem a mozgalom szemináriumaira, később pedig Budapesten is meghallgattam egy előadást, és aláírtam a tagságot. Mint a mozgalom misszionáriusa minden hónapban kétnapos szemináriumokat tartottam főiskolásoknak Eperjesen, s így megismerkedhettek Moon tiszteletes tanaival. Elhatároztam, hogy én is alávetem magam a felsőbb akaratnak, és a tiszteletesre bízom: találja meg azt a nőt, akit a sors nekem rendelt. Megbeszéltem a dolgot a vezetőimmel, és elküldtem a fényképemet a mozgalom frankfurti központjába. Egy egész alakos kép és egy portré szükséges, amin jól kivehető a homlok, az orr és a fül vonala. Ezek alapján állapítja meg a tiszteletes, milyenek az ember jellemvonásai. Ezenkívül AIDSteszten kell átesni, s egy nyomtatványon fel kell tüntetni a vércsoportot az egészséges utódok miatt, valamint azt, milyen kikötéseink vannak a leendő partnerrel kapcsolatban. Például: lehet-e színes bőrű, testi fogyatékos, milyen műveltségűt szeretnénk és hasonlók. Minél kevesebb valakinek a kikötése, annál inkább elsajátította mára mozgalom eszméit. Én csak annyit írtam, hogy keleti típust sze'retnék. Sokáig gondolkoztam azon, hogyan mondjam el a szüleimnek a történteket. Édesanyámmal nagyon szoros a kapcsolatom, ő rögtön megérezte, még a telefonban, hogy valami nyomja a szívem. Elmondtam neki, hogy nősülni fogok, de még nem tudom, kit veszek el, és azt sem, honnan lesz az illető. Azt hiszem, teljesen kétségbeesett, mert rögtön kocsiba ültek az apámmal, és eljöttek Eperjesre. Apám meg volt róla győződve, hogy ez az egész csak esztelen szeszély, de azért elvette az útlevelem, hogy ne utazhassak sehová. Én persze rögtön újat csináltattam, és türelmetlenül vártam a levelet a kiválasztott menyasszony adataival. Alicja A kiválasztott ara szülésznő. A lengyelországi Rzesow nevű falucskából származik, erősen hívő katolikus családból. Három fiútestvére van, az egyik pap, kiskoruktól Krisztus hitében nevelték őket. Alicja mégis úgy érezte, hogy hiányzik az életéből valami, sokáig azon gondolkodott, hogy kolostorba vonul. Aztán Krakkóban, ahová középiskolába járt, találkozott Moon követőivel. - Tagja voltam egy katolikus imacsoportnak, rendszeresen összejártunk, elmélyültünk az imában, elmélkedésben, de úgy éreztem, én többre vágyom. Ezt a többletet jelentette számomra a mozgalom. Eleinte még magamtól is sokszor megkérdeztem, vajon elhiszem-e mindazt, amit hirdetnek, létezik-e ilyen tökéletes világ, de az egyik szemináriumon - mint egy film lepergett előttem az egész addigi életem, és mély fájdalmat éreztem. 1991-ben váltam a mozgalom tagjává, és meg voltam győződve arról, hogy csak így találhatom meg azt a férfit, akivel rokon a lelkem. Fax a tiszteletestől László 1992 nyarán Dániában volt a mozgalom ifjúsági táborában, amikor megkapta a várva várt faxot. A menyasszony ugyan nem volt keleti, hanem lengyel, de a tiszteletesnek biztos meg volt rá az oka, hogy így döntött. Az immár vőlegény László még mindig habozott - elutazzon-e Koreába az esküvői szertartásra a szülei akarata ellenére is. Vezetői azt tanácsolták: várjon, ne irritálja fölöslegesen a családot, idővel talán elfogadják a döntését. De a következő szertartás csak három év múlva lett volna esedékes. Az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, elutazik. - Útban Szöul felé a frankfurti repülőtér csarnokában találkoztunk először. Hittestvéreink mutattak be egymásnak, amikor megtudták, hogy mi ketten egy pár vagyunk. Alicja nem volt szép, nem ilyennek álmodtam meg őt. Nem éreztem azt a furcsa bizsergést sem, amire azt szokták mondani: meglátni és megszeretni. Mégis az volt az érzésem, hogy az, aki kiválasztotta nekem, sokkal jobban ismer engem, mint én saját magamat. Tudtam, hogy egész életemben erre a nőre kellett várnom, mert ez a kapcsolat nem véletlen fellángolásból vagy testi vágyból született, hanem valami sokkal mélyebbről. Addig úgy éreztem, hogy a f érti és a nő kapcsolatának örök velejárója az igazságtalanság - a férfi úgy érzi, megalázzák, a nő pedig, hogy kihasználják. Ez valami egészen más volt, mintha maga Moon tiszteletes lelke járta volna át az egész bensőmet. Alicja sem érezte úgy, hogy a frankfurti repülőtéren álmai hercegével találkozott: - De állandóan azt ismételgettem magamban, hogy nem a külső a fontos. Tudtam, hogy ez az egész sokkal fontosabb és magasabb rendű, mint egy tetszik, nem tetsziken alapuló szerelem. A repülőgépen már egymás mellett ültünk, de nemigen volt közös témánk, ekkor még csak a vallás kötött össze. Furcsa mód mégis azt éreztük, hogy összetartozunk. Boldogító igen Szöulban így aztán László és Alicja is ott állt 1992. augusztus 25-én a szöuli sportcsarnokban, ahol Moon tiszteletes harmincezer párra adta áldását. A nagyszabású esküvői ceremónián Moon tiszteletesen és nején, Hak Csa Hanon kívül tizenhárom gyermekük is részt vett. A volt Csehszlovákiából harmincöt fiatal utazott Szöulba elrebegni a boldogító igent, Moon a legtöbbjüknek külföldön talált párt. Maga az esküvői szertartás két napig tartott. - Az esküvő előtti napon gyakoroltuk a bevonulást és a felsorakozást - mondja László. - Másnap került sor a szent bor szertartására. Ez leginkább a keresztséghez hasonlítható, és az Istennel való egyesülést szimbolizálja. Mindannyian különböző gyógynövényekből készült bort ittunk ennek az egységnek a megpecsételésére. A második napon a menyasszonyok és a vőlegények fogadalmat tettek az egymás iránti hűségre, Moon tiszteletes tanainak a követésére, valamint arra, hogy leendő gyermekeinket is a mozgalom szellemében neveljük. Végül pedig gyűrűt cseréltünk. Három év cölibátusban A fiatal pár kezén nem a szokásos karikagyűrű csillog, hanem a mozgalom jelképét - az Istent, az Igazságot és a Harmóniát szimbolizáló pecsétgyűrű. A színpompás esküvőt azonban nem követte nászéjszaka és mézeshetek. A mozgalom reguláinak értelmében a pároknak három évig különváltan kell élniük - teljes cölibátusban. Alicja és László is csak leveleket váltott és időnként felkereste egymást. Azt, hogy már házasok, csak a szülők tudták... Moon tiszteletes és neje egy „különös házaspárral" - Nagyon nehezen törődtek be le - sóhajt nagyot László. - Apám kitagadással fenyegetett, azt mondta, nem fog anyagilag támogatni egy ilyen kétes hírű mozgalmat. Csak akkor csillapodtak le a kedélyek, amikor letelt a három év, és mi is hasonlítani kezdtünk a többi »normális« házaspárra. Alicja családjával sem volt könnyebb a helyzet. - A pap fivéremmel azóta sem olyan bensőséges a kapcsolat, mint régen volt. Nem haragszik rám, mert szeret, de nem értett meg, és azt hiszem, nem is akar. Pedig én a lelkem mélyén ma is katolikus vagyok, gyakran betérek a templomba imádkozni. Három nap együtt A három év elteltével három napot kell együtt tölteniük a pároknak. Ez afféle intim szertartás, amikor a házastársak megismerkednek egymással, mint férfi és nő. László és Alicja még nagyon sokáig úgy érezte, mintha testvérek volnának. Csak mostanra, féléves együttlét után szokták meg, hogy testben, lélekben összetartoznak. Mindketten Nyitrára költöztek, László ott tölti az alternatív katonai szolgálatot (egyébként a mozgalom nem tiltja a fegyveres szolgálatot sem), Alicja pedig most intézi a letelepedési és a munkavállalási engedélyt. László hetente kétszer előadást tart a Moon tiszteletes tanai iránt érdeklődőknek, és ahogy mondja, lehetőségeihez mérten pénzzel is támogatja a mozgalmat. Az adakozás állítólag teljesen önkéntes, mint ahogy azt is mindenki maga dönti el, meddig akar a mozgalom tagja maradni. Akinek nem teszik, bármikor kiléphet. Önálló akarat nélkül? Tény, hogy az Egyesítő mozgalom egyre népszerűbb a világon, és vele együtt nő Moon tiszteletes hatalma, befolyása és nem utolsósorban vagyona is. Számos tudományos, politikai, kulturális, jótékonysági és egyházi szervezetet alapított, tulajdonában van az egyik legnevesebb és legnagyobb példányszámú amerikai napilap, a Washington Times is. Politikusok és politikusjelöltek, magas beosztású személyiségek versengenek a kegyeiért, jól tudva, mire képes a Moon-hívők serege, mondjuk, egy választási kampány során. A mozgalom tagjai mintha védőburokban élnének, nem kell önállóan dönteniük, hiszen mindig maguk mögött tudhatják a testvéreket. A lelkiismeretük diktálta adakozás ellenére sincsenek anyagi gondjaik, hisz a mozgalom jól jövedelmező külföldi idénymunkákat közvetít tagjainak, összejöveteleiket a legdrágább szállodákban, üdülőközpontokban tartják. Egyszóval, minden világmegváltó törekvésen és kenetteljes ideológián túl azért ez az (Archív felvétel) egész egy jól beolajozott gépezet. Vannak, akik a tiszteletes tanait isteni kinyilatkoztatásként tisztelik és követik, vannak, akik sötét namipulációktól óvnak velük kapcsolatban, és vannak olyanok is, akik csak legyintenek. Steve Hassan, a mozgalom egykori tagja és Moon bennfentese 1991-ben könyvet írt a vallás kulisszatitkairól. Elsősorban az önálló akarat elvesztésére hívta fel a figyelmet, aminek persze természetes velejárója a közösség diktatúrája és a lelki nyomásgyakorlás. Akik Moon követőivé váltak, és maguk is kipróbálták ezt a különös házasságot, azok soha nem tapasztalt lelki békéről, összhangról és összetartozásról beszélnek. A kívülállónak meg időnként úgy tűnik, ez az egész olyan, mint egy furcsa, talán túlságosan is erkölcsös társkereső iroda. László és Alicja azonban nem gondolkoznak ilyesmiken - számukra a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki így elrendezte az életüket. Vallásukat nem titkolják, azt, hogy mi módon boronálták össze őket, még kevésbé. Júniusban egyébként református templomban is megesküdtek - talán a szülők kedvéért, talán azért, hogy ne csak Moon tiszletes, hanem a szlovák hivatalok színe előtt is minden rendben legyen. Hogy hol marad a szerelem és a szenvedély? Nos, erről nem szólnak Moon tiszteletes tanai... VRABEC MÁRIA A szakember véleménye Nem kell feltétlenül pszichés tünetekre gondolni, amikor olyasmiről hallunk, ami eltér a megszokott, általánosan elfogadott társadalmi szabályoktól, viselkedési formáktól. A másság sokféle formában jelentkezhet, nemcsak a bőr színében, kulturális szokásokban vagy nyelvi szinten. A klasszikusnak mondott családmodell köztudottan válságban van az egész világon, de az úgynevezett fogyasztói társadalomban biztosan. Viszont senkinek sem sikerült újat, jobbat kitalálnia. Pedig próbálkozások voltak, gondoljunk csak a hippimozgalomra vagy egyes, gyorsan feltűnő, majd eltűnő, vallási színezetű mozgalmakra, „nyitott" vagy „nagy" családjaikra. Úgy látszik, ezek nem váltak be, ami nem jelenti azt, hogy Jelenhetnek meg újabb és újabb kísérletek. Meggyőződésem azonban, hogy ezek is meg fognak maradni a kuriozitások szintjén. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a család van válságban, hanem a különféle társadalmak, társadalmi rendek, sőt az egész emberiség s a Föld mint élő bolygóis! A válsághelyzet sok frusztrációval, azaz levezetetlen, levezethetetlen feszültséggel jár. Keressük belőle a kiutat, a feszültségek helyett a házsártos élettárs mellett az ideális családot. Az ideálisról azonban mindenkinek más az elképzelése, s tetszik, nem tetszik, az elképzelésünknek megfelelő anyagi háttér is kell, amit, sajnos, az emberek egy jelentős csoportja sehol a világon nem tud megteremteni! Könnyű szeretetben élni, ideális családot alkotni, amikor nincsenek anyagi gondjaink, de próbáljuk csak meg a megértést kérni a gyerekeinktől, amikor többnapos éhezés után egy talált kiflivégen marakodnak! Moon tiszteletes mozgalmának nincsenak anyagi gondjai, mint olvastuk, tagjainak jól jövedelmező külföldi idénymunkákat közvetít. Ebben nincs semmi kivetnivaló még akkor sem, ha ezért megkéri az árat adakozás formájában, amit bizonyosan jól kidolgozott szabályok igazgatnak, és amit egyfajta közvetítői díjként is felfoghatunk. Az egész világon így működnek a menő vállalkozások, és az olvasottak alapján ez a mozgalom is egy jól működő vállalkozás! Bár a Máltai Szeretetszolgálat vagy a kulturális örökségünket megmenteni próbáló alapítványok szervezői jutnának ilyen jól fizető „igénymunkákhoz'.". Vagy kérdezzük meg diákjainkat, egyetemistáinkat, sőt munkanélküiieinket, adnának-e szívesen províziót, ha valaki jól fizető külföldi munkát szerezne nekik, s még a formalitásokat (munkaengedély, vízum stb.) elintézné! Itt van az egész problémának a nyitja. Amíg ez a mozgalom az őszinte szeretetet hirdeti, de el tud engem fogadni felnőttnek, akinek megvannak a saját elképzelései az életről, szerelemről, s úgy tud nekem a megélhetésben segíteni, hogy nem veszi el érte az énemet, semmi kifogásom ellene. Sőt csak dicsérni tudom, hogy utaztatja a tagjait szerte a világban, hiszen ez hozzájárul a látókör szélesítéséhez, a világ reálisabb megismeréséhez, láttatásához. Ha viszont az egész társaság amorf, egy akaratnak engedelmeskedő mass zává válik, annak megvannak a veszélyei, mint azt már a történelemből többször megtanulhattuk. S bár lehet családot alapítani és gyermekeket nevelni a szerelem lobogó tüze nélkül is, úgy érzem, ettől még jobbat nem talált ki senki. DR. PÁLHÁZYBÉLA