Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-11 / 160. szám, csütörtök

11 | ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. július 13. Bepillantás magyar Amerikába Fotók és különféle dokumentumok révén kínál bepillantást magyar Amerikába, vagyis az amerikai magyarok életét', munkáját és eredményeit kívánja érzékeltetni az a kiállítás, amely Az amerikai magyarság 100 éve címmel látható Pozsonyban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. Számomra Kolumbusz Amerikája sokáig csak a telepesek harcának és az indiános filmeknek a színhelye volt. A végtelen álmok, az ígéret földjévé akkor vált, amikor az iskolában arról tanultunk, hogy a ferencvárosi nyomorból, amelyben a József család élt, József Áron kivándorolt Amerikába. &a, József Attila ekkor volt hároméves. És nemcsak a költő édesapja hagyta itt a nyomor Budapestjét, a nyomor Magyarországát, számtalan sorstársa indult útnak a jobb megélhetés reményében. Három nagy hullámban vándorolt ki a kárpát-medencei hónát elhagyott-elvesztett magyarság az új hazába, Amerikába. A tengerentúli magyarság első nemzedéke, az úgynevezett öreg amerikaiak a századfordulón indultak útnak. Nem volt könnyű az élet a tengerentúlon sem. A legnehezebb munkákat végezték, de megmaradtak. Ellenállva az amerikanizálódásnak, ők voltak azok, akik kiépítették - ahogy a kiállítás megnyitóján hallhattuk - magyar Amerikát. Intézményeket, segélyprogramokat, cserkészmozgalmakat, templomokat hoztak létre, illetve építettek, természetesen a később érkezőkkel együtt, hiszen jöttek még. A következő nagy hullám a második világégés előtt, alatt és után hagyta el hónát, Magyarországot - tudósok, művészek nagy tömege, akiknek zöme ötvenkettőben német, osztrák és olasz táborokból lépett amerikai földre, és a már kialakított magyar területeken telepedtek le. Alig pár évvel utánuk, ötvenhatban harminckétezer magyar választott magának második otthont Amerikában. Kiűzetés volt ez a hazából mondta megnyitóbeszédében Dobos László, a Magyarok Világszövetségének alelnöke. S e kiűzöttek érkezése és letelepedése vízválasztó esemény volt az amerikai magyarság történetében. Amerika egyik legsikeresebb bevándorlócsoportja volt a kiűzetett ötvenhatos magyarság. Hatalmas erőt képezett és képez most is. Kitűnő amerikaiak, akik nem felejtettek el magyarnak lenni, sőt - Dobos László kifejezésével élve - világnyelven mondják el Magyarországot. így az amerikai magyar közösség tagjának lenni kettős kötődést jelent. Figyelve a millecentenáriumi megemlékezésekre, eseményekre, ünnepségekre, ne feledjük, hogy a magyarság ezerszáz éves történelmének a része az amerikai magyarság történelme is. Ennek megismeréséhez járul hozzá a most Pozsonyban látható kiállítás is, amelyet Amerikában állítottak össze. (tallósi) Európai zenepiac Miközben az európai filmgyártás Hollywood árnyékában épp hogy vegetál, a zenében Európa megelőzte az Egyesült Államokat, s immár a világpiac 34 százalékát mondhatja magáénak az „öreg hölgy". Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke ma osztja ki a platinalemezeket az egymillió lemeznél többet eladó zenészeknek, énekeseknek. A Reuter szerint a kilencvenhat díjazott lemez szerzői között van a svéd Ace of Base, az olasz Laura Pausini, a francia Patricia Kaas és „külföldiként" az ausztrál INXS. Európában az utóbbi tíz évben kétszeresére bővült a zenepiac, s elérte a 13,4 milliárd dollárt. Míg a földrész mozijaiban zömmel amerikai filmek mennek, addig az eladott zenei portéka többsége, 60 százaléka európai. Bár mindez zene az iparágban érdekeltek fülének, mégis okkal aggódnak a kalózok, a csempészek, a magas forgalmi adó miatt. Tavaly az illegális lemeznyomás és -kiadás a világon 2,1 milliárd dollár kárt okozott, amiből Európára csaknem 1 milliárd dollár jutott. Az iparág szigorúbb fellépést sürget a kínai lemezkalózok és az EU „előszobájának" zenei fekete báránya, Bulgária ellen. A lemezkiadókat tömörítő szervezet, az IFPI szerint Bulgária jelentős piaci destabilizáló tényező. Az IFPI az EU bizottáságnak írt levelében arra is panaszkodik, hogy a volt szovjet tömb műszaki szívében négy CD-gyár üzemelése miatt az eladott lemezek négyötöde kalózpéldány, s az összes CD 96 százalékáról készül illegális másolat, 10 millió kalózlemezt exportálnak. A másik európai bűnös Luxemburg, amelynek az IFPI a csempészetet veti a szemére, pontosabban azt, hogy lyukasak határai. Ennek feltételezését támasztja alá az a 27 ezer, feltehetően csempészett kalózlemez, amelyet az év elején foglaltak le Luxemburgban, s amelyek értéke 600 ezer dollárra tehető. A lemezeken egyebek között a Bon Jovi, az Aerosmith és Suzanne Vega koncertjeiről illegálisan készített felvételek vannak és Tajvanról kerültek Luxemburgba. A csempészek egyébként világviszonylatban tavaly félmilliárd dollárral károsították meg a zeneipart. A francia kultuszminiszter szeretné csökkenteni a zenei termékekre kivetett VAT-t - amely magasabb a többi kulturális termékénél -, és ebben természetesen az előadók is támogatják Yehudi Menuhinnal, Charles Aznavourral, Peter Gábriellel az élen. (MTI) Fülek Pintér Tamás grafikája A Magyar Intézet hírei Deákiban, a Művelődési Házban tekinthető meg július 12-ig a Magyarországi honfoglaláskori emlékek c. kiállítás, amely a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Nyári Egyeteméhez kapcsolódik. A rendezvénysorozat zárásaként - A Magyar Intézet szervezésében Korzenszky Richárd bencés házfőnök tart előadást július 12-én 17.00 órakor „1000 éves a magyar iskola" címmel. Pozsony és Tőketerebes után július 10. és augusztus 15. között Losoncon, a Nógrádi Múzeumban látható az a kiállítás, mellyel a Magyar Intézet a magyarországi szlovákság életébe kíván betekintést nyújtani. A „Békés megye népi építészetében élő szlovák hagyományok" c. kiállítás megrendezésében részt vett Békéscsaba Város Önkormányzata, illetve Szlovák Kisebbségi Önkormányzata, a Munkácsy Mihály Múzeum, valamint a Csabai Szlovákok Szervezete. Pályázat A Madách-Posonium Kft., az Irodalmi Szemle kiadója, pályázatot hirdet a folyóirat főszerkesztő/ tisztségének betöltésére. Fetétel: Főiskolai vagy ötéves szerkesztői gyakorlat Jelentkezni a kiadó címén lehet (820 11 Bratislava, Devätlnova 54). Határidő: 1996. július 20. Megjegyzés: Az állami támogatás hiányában a folyóirat megjelenése bizonytalanná vált, kiadása a kiadó erőnlététől s az esetleges támogatás arányától, valamint újabb szponzorok szerzésétől függ. A tisztség ellátása előreláthatóan társadalmi munkában vagy a megszerkesztett számokért fizetett tiszteletdíj formájában történik. Kis NYELVŐR Nyelvünk többközpontúsága A világ nyelvei között olyanok is vannak, amelyeket egynél több országban használnak hivatalos nyelvként; az ilyeneket többközpontú - vagy nemzetközi műszóval pluricentrikus - nyelvnek nevezzük. A példákért nem kell messze mennünk: ilyen mindjárt a német nyelv, amely mind Németországnak, mind Ausztriának államnyelve és Svájc négy hivatalos nyelvének egyike. A világ legelterjedtebb többközpontú nyelve kétségtelenül az angol, amely Nagy-Britanniából gyarmatosítás révén szinte a világ minden tájára eljutott, s ma hivatalos nyelvként használják többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandban, Dél-Afrikában; anyanyelvként összesen csaknem 20 országban használják a lakosság széles rétegei. További, rendkívül elterjedt többközpontú nyelv a spanyol, amely Spanyolországon kívül Közép- és Dél-Amerika húsznál is több országában hivatalos nyelv. A nagy többközpontú nyelvek között meg kell még említeni a portugált, a franciát, a kínait és az arabot, valamint a legújabban - a szovjet birodalom széthullása révén - azzá váló oroszt. Ám a többközpontú nyelvek között nemcsak az előzőekhez hasonló nyelvóriások vannak, hanem valamivel kisebb nyelvek is, mint pl. a holland, a svéd, vagy az örmény. Ezek közül a svédet például Svédországon kívül csupán Finnországban beszéli 300 ezer ember; ennek ellenére a svéd az ötmilliós Finnországnak a finnel egyenrangú nemzeti nyelve. Az ilyen nyelvek sokszor az illető országnak csupán egy bizonyos régiójában használatosak, pl. a svéd nyelv Finnország nyugati és déli tengerparti sávjában, a francia nyelv Svájc nyugati részén és Kanada néhány tartományában, a holland nyelv flamand változata Belgium északi részén. Az utóbb említett országok nyelvi helyzete némileg emlékeztet a magyar nyelvére a Magyarországot körülvevő országokban, különösen azokban, ahol nagytömegű magyar lakosság él összefüggő földrajzi területeken, vagyis Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában. A hasonlóság még szembeszökőbb, ha a föntebb említett nyelvek korábbi helyzetére gondolunk, amikor ezek még nemcsak lélekszám, hanem hivatalos elismertség tekintetében is kisebbséginek számítottak. Bár az egykori Monarchia mai utódállamainak nacionalista erői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magyar nyelv használatát minél szűkebb körre szorítsák vissza, a magyar nyelv ezekben az országokban mégis széltében használatos, mégpedig részben hivatalos funkciókban is. Például a helyi önkormányzatokban, amelyek sok helyen magyar többségűek, de a regionális szintű államigazgatásban is, hogy a szervezeti és kulturális életről, a tömegtájékoztató eszközökről és az egyházakról ne is beszéljünk. Ennek alapján joggal állíthatjuk, hogy a magyar is többközpontú nyelv. Elsődleges és legfontosabb központja a Magyar Köztársaság, amelyben a magyar nyelv minden funkcióban korlátozás nélkül használatos. Nyelvünknek igen jelentős, de betöltött funkcióinak szűkebb köre miatt csupán részleges központja Erdély, Szlovákia, a Vajdaság és a Kárpátalja. Arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e más országok esetében is legalább kezdetleges központról, így pl. Szlovénia vagy Horvátország esetében, csak a további kutatás adhat megnyugtató választ. Az a tény, hogy egy nyelv standard, ill. köznyelvi változata több országban használatos, nem marad minden következmény nélkül az illető nyelv rendszerére, mindenekelőtt a szókincsére nézve. Ugyanis minden központ standard változatának kialakulnak olyan jellegzetességei, amelyek a többiben ismeretlenek. A magyar nyelv szlovákiai központjában például olyan sajátos, Magyarországon nem élő elemek használatosak standard nyelvi funkcióban, mint az alapiskola, a város/ hivatal, a munka(ügyi) hivatal, az anyasági szabadság, az iskolázás, az összpontosítás. Ezeknek Magyarországon vagy egy egészen más szó felel meg - pl. az alapiskolá-nak az általános iskola, a városi hivatal-nak a polgármesteri hivatal, a munkahivatal-nak a munkaügyi központ -, vagy pedig nincs is egyértelmű megfelelőjük, mint pl. az anyasági szabadság-nak - amely nem azonosítható teljesen a magyarországi gyes-sel vagy gyed-del, vagy még inkább az /sko/ázás-nak és az összpontosítás-nak, amelyeket az adott szövegösszefüggéstől függően különféle szavakkal lehet csak visszaadni. A magyar és más nyelvek másodlagos központjainak ilyen szükségszerű eltéréseit ma már egyre kevesebb nyelvművelő tartja hibának. Olyannyira, hogy a Magyar értelmező kéziszótár készülő új kiadása ezek egy részét tartalmazni fogja, s ezzel a szótár megszűnik - címét meghazudtolóan - magyarországi szótár lenni. LANSTYÁK ISTVÁN Tóth László: Harangzúgásban, avagy a hús bohóca Ízelítő a Nap Kiadó új köteteiből Grendel Lajos: Vezéráldozat Barak László: Titanic-verzió Zalán Tibor válogatásában nyújtja a Nap Kiadó Barak László verseit. „Nem szeretem, ha kézen fogva vezetnek. Önként választottam a felemelő, lesújtó víziók állandó szorongásban tartó magányát. A magányt, melynek gránitfalai visszaverik a tartalmatlan kinyilatkoztatásokat, véresre koptatják a macskakölyökmancsokat; a magányt, amely örökre magába zárja a paradicsommadarat, de igaz öszönök menedéke... Társtalanok társasága a miénk. A kisvárosi kávéház csak helyszín, az önként vállalt börtön előszobája" - vallja a költő. A kiváló hazai író novelláiból - Vezéráldozat címmel - Temesi Ferenc válogatott egy kötetre valót. Korábban már napvilágot látott műveiből most tizenöt novellát kap kézhez az olvasó. Izgalmas olvasmányt, kellemes kikapcsolódást kínál Grendel Lajos látszólag hétköznapi, mégis különös, rejtélyes világa. Nem csupán azon olvasók számára jelenthet élményt a kötet, akik először találkoznak az író munkáival: sokadik olvasáskor is várnak ránk még megfejtetlen titkok. A Budapesten élő költő most megjelent kötete közel három évtized válogatott verseit tartalmazza. „Emlékezetes könyv marad ez, úgy érzem. ... hármaskönyv, három hatásáról szóljunk. A versek gondolati logikája szerencsés módon testesíti meg azt az emberi balsorsot, hogy végül aztán »értelmi lények« maradtunk, bár ez nem mindig látszik, egy viszonylag gyengébb, de elfogadható variációt testesítünk, innen ítélünk holtakat, ölünk eleveneket. Hagyjuk a test kettőzését. A lírai szekvencia: saját anyag és vendégszöveg laza rácsa, hangsúllyal az elemien kikívánkozó sajáttal. Három: mindez nagyon sűrűn szívhez-közeli, vágyatja olvasását, de nem fullaszt meg sokaságával... mégis jó sok, hogy elhagyottak hamar ne legyünk... lehet kutatni benne még, lehet olvasni „csak úgy" is... még egy bizonysága, hogy a vers napjainkban is közkenyér lehetne. Ugyan, nincsenek is olyan nagyon »napjaink«" írta a kötetről Tandori Dezső.