Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-26 / 173. szám, péntek

1996. július 17. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó \ 5 | A huzavona folytatódik Az egészségügyi alkalmazottak alapfizetése tavaly 4278 korona volt, az átlagfizetés .elérte a 6343 koronát. Ez év júliusáig az ágazatban dolgozók fizetése 33,7 százalékkal maradt el a nemzetgazdaság más ágazataiban dolgozókétól. A három fázisban végrehajtandó fizetésemelés már napvilágot látott, és augusztus elsejétől életbe lép, azonban akad egy kis gond. Ugyanis senki sem tudja, miből fedezik majd a béremeléseket. Az egészségügyi biztosítók nem törik magukat, közülük a legnagyobb, az Általános Egészségügyi Biztosító már bejelentette, hogy erre a célra 760 milliós, vissza nem térítendő kölcsönt kér a kormánytól. Itt kell megjegyezni, hogy a biztosító adóssága már elérte a 2,4 milliárd koronát. Nyilvánvaló tehát, hogy az egészségügy nem kerül ki egykönnyen ebből az áldatlan állapotból. Már hosszabb ideje cipeli a hátán a közel három milliárdos adósság terhét, negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezik és az energiaáremelések tovább rontanak helyzetén. Az egészségügyi minisztérium évek óta tartó koordinálatlan munkájának, rendszertelen, rossz döntéseinek levét az orvosok, az egészségügyi dolgozók és nem utolsósorban maga a páciens issza meg. A mókuskerék pedig forog tovább. Kérdés, hogy meddig? Amíg mindannyian rosszul nem leszünk benne? JOZEFINA KOŠŠOVÁ, Pravda Csupán a gyerekek 17 százaléka él jómódban A háromoldalú érdekegyeztető tanács múlt heti ülésén olyan fontos kérdésekben született határozat, mint az energiaáremelés, így kicsit figyelmen kívül maradt a kormány információs tájékoztatója a családi pótlékra jogosult családok helyzetéről. Statisztikai felmérések szerint 1995 decemberében összesen 673 536 család kapott családi pótlékot, ez a szám az egy évvel korábbi adattal összehasonlítva négy százalékkal kisebb. A pótlékra jogosultak köréből azok a családok kerültek ki, amelyek havi bevétele elérte a létminimum kétszeresét. A-családi pótlékra jogosultak 80,1 százaléka havonta csupán a létminimum másfélszeresét keresi meg, tehát több, mint egymillió gyerek él olyan háztartásban, ahol a létminimum másfélszereséből, vagy még annál is kisebb összegből kell fedezni minden kiadást. Sokkoló az a tény is, hogy a testi fogyatékos és mozgássérült gyerekek 92,7 százaléka él olyan családban, amely a fent említett kategóriába tartozik. A családi pótlékra jogosultak számának csökkenése a kisebb születési aránnyal és azzal a törvénymódosítással magyarázható, amely leszűkítette az erre a kiegészítésre jogosultak körét. Tavaly decemberben a 15 éves gyerekek 83 százaléka után fizetett az állam családi pótlékot. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy csupán a gyerekek tizenhét százaléka él megfelelő anyagi körülményekkel rendelkező családban, amely nem szorul pótlékra. A többi család, ha nem is egyenesen szegény, de távolról sem gazdag, és ezen nem sokat segít a családi pótlék sem. Ki tudja, vajon mi lett a sorsa a kormány tavalyi kötelezettségvállalásának, amely az 1994-ben hozott, a családi pótlékra jogosultakat negatívan érintő törvény következményeinek kiküszöbölésére tett. Tavaly ez ügyben nem történt előrelépés, a kormány idei, információs jellegű tájékoztatójából pedig nem lehet konkrét lépésekre következtetni, sőt arra sem, hogy egyáltalán mélyebben elemezték volna a kialakult helyzetet. MAGDALÉNA SEDLÁČKOVÁ, Práca Augusztus 1-től olcsóbbak az üdítők A hozzáadottérték-adóról szóló törvény módosításával az alkoholmentes üdítőitalok forgalmi adója 23 százalékról 6-ra csökkent. A gyakorlatban mindez néhány koronás árcsökkenést jelent majd a fogyasztó számára. A pozsonyi székhelyű Gold Limo Rt., amely kilencféle gyümölcsitallal van jelen a hazai piacon, szintén árcsökkentés tervez, a héten születik végső döntés annak mértékéről. A Pepsi-Cola cég, amely tizenhárom féle italt forgalmaz, egy és négy korona közötti összeggel csökkenti egyes termékei árát. A csökkentés nem vonatkozik a szódavízre. A Coca-Cola, amely a piac legnagyobb részét mondhatja magáénak, négy-öt koronás árleszállítást hajt végre. ANDREA ELIÁŠOVÁ, Národná Obroda (Rövidítve) A villanyáremelés továbbgyűrűző hatása A kormány minapi döntése, amelynek értelmében augusztus elsejétől a kisfogyasztók számára 10 százalékkal, a nagyfogyasztók számára pedig 5 százalékkal emelik a villamos energia árát, számos vitát váltott ki. Az áremelés számszerűsített hatása a vállalkozói szférában mintegy 1 milliárd korona, a lakosság esetében pedig 300 millió korona többletkiadással jár. A vállalkozókra gyakorolt hatás különböző lesz, attól függően, hogy az egyes cégek mennyire energiaigényesek. A kormány feltételezése szerint a vállalkozói szférában mintegy 2 százalékkal növeli a kiadásokat. A jelentős energiafogyasztók esetében a következő többletkiadásokkal számolnak: Chemko Strážske 7,9 millió, Chemes Humenné 10,6 millió, a nagykaposi tranzit földgázvezetéknél 30,6 millió, OFZ Istebné 39,1 millió, vágsellyei Duslo 21 millió, kassai vasmű 45 millió, garamszentkereszti alumíniumkohó 96 millió korona. A háztartások esetében évi 2000 kWó fogyasztásig 216 korona, 35 000 kWó fogyasztásig 2292 korona többletkiadással jár az áremelés. Az inflációra azonban további hatást gyakorol a villanydíj emelése, ugyanis az áttételesen megmutatkozik a fogyasztói termékek és szolgáltatások árának emelkedésében is. A világon mindenütt, tehát nálunk is, a gazdaságban felmerülő problémák végezetül a polgárok vállát nyomják. A villanyárról szólva meg kell említeni, hogy a díjemelés már legalább egy éve szóba került. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) bejelentette, csak abban az esetben veszi ki részét a mohi atomerőmű felépítéséből, ha 30 százalékkal emelik a villamos energia árát. Több rangos külföldi szakember arra figyelmeztette az EBRD-t, hogy csupán akkor adjon hitelt az atomerőmű felépítésére, ha a villamos művek kellő bevételhez jutnak. A kormány azonban nem hajlott erre a megoldásra. A politikai vezetés a lépcsőzetes áremelés mellett döntött. Az első lépést tehát most, augusztus elsejétől érezzük meg. - A jelenlegi árszint nem veszi figyelembe az 1993. 7. 10-i devalváció hatását, az 1993. 8. 1-i adómódosítást és az 1993-tól történt további, az energiatermelést befolyásoló (a szállítás és a fűtőanyag drágulását) áremeléseket - olvasható a kormány anyagában. A Szlovák Villamos Művek adatai szerint a villamos energia előállításához szükséges energiahordozók ára az elmúlt négy évben, amikoris utoljára emelték a villamos energia árát, 400, sőt 600 százalékkal emelkedett. Ez az áremelés egyik oka. A pénzügyérek azonban a díjemelés előtt megvizsgálták az áramszolgáltatók költségvetését, kiadási oldalukat, s arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a kiadásaikat együttesen mintegy 175 millió koronával lehetne csökkenteni. A gazdasági minisztérium döntésének értelmében az áremelésből származó többletbevétel 80 százaléka a Szlovák Villamos Műveket, 20 százaléka pedig az áramszolgáltatókat illeti. A villamos művek így 1,4 milliárd koronával nagyobb forgalmat bonyolít majd, adózás előtti nyeresége pedig eléri a 7 358 milliót. Hogy átfogóbb képet kapjunk, megkérdeztünk néhány nagyobb áramfogyasztót, hogyan reagálnak majd az áremelésre. A rózsahegyi Texicom állami vállalat kiadásai például mintegy 3 millióval növekednek. František Stojka, a ligetfalui Malom és Tésztagyár Rt. igazgatója elmondta, hogy egyelőre nem tervezik termékeik áremelését. Júliusban már végrehajtották az áremelést, amelybe akkor belekalkulálták a villanyáram drágulását is. Ha viszont, mint ahogy az várható, a liszt ára is felmegy (kilónként körülbelül 80 fillérrel), kénytelenek lesznek új árkalkulációt kidolgozni. ALENA MELICHÁRKOVÁ, Hospodárske Noviny (rövidítve) Cseh érettségi politikai kultúrából Václav "Klaus kisebbségi jobboldali kormánya tehát megkapta a bizalmat. A nagy érdeklődéssel várt háromnapos parlamenti vita a kabinet programnyilatkozatáról, kivéve a szélsőjobboldali republikánusok sokszor minősíthetetlen felszólalásait, nyugodtan és kultúráltan zajlott. Voltak ugyan az egyik-másik beszédben nagyon erős kifejezések is, de sértésnek minősíthető megfogalmazások, ismétlem, a republikánusokon kívül, nem nagyon. Meggyőződésem, hogy a vita leginkább figyelemre méltó kulcsszavait Stanislav Gross, ellenzéki szociáldemokrata frakcióvezető mondta ki, amikor me' gindokolta pártja azon döntését, hogy lehetővé teszi a kormány programnyilatkozatának elfogadását. „A Cseh Szociáldemokrata Párt számára talán kedvezőtlenebb ez a megoldás, de az ország érdekei most ezt kívánják. A szociáldemokrácia ezt tudatosítja, s ezért saját pártérdekeit alárendeli az állam érdekeinek." Súlyos, régiónkban szinte ismeretlen megfogalmazás! A kormánykoalíció legerősebb pártja a Polgári Demokratikus Párt és az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt ugyanis, bár több területen élesen szemben állnak egymással, ahogy az a parlamenti vitában is kiderült, mégis a megegyezés, a kompromisszum mellett döntöttek, tudatosítva, hogy ez, és nem pedig a másik minden áron való lehengerlése, a magasabb érdek. Ez a szokás sem dívik még (már) manapság tájainkon. A koalíció a maga szempontjából megtette a kívánt félutat a megegyezés felé: pártprogramjának céljait nem adta fel, de a kormányprogramba belevett több szociáldemokrata elemet is, főként az államigazgatás decentralizációját és az egészségügyet illetően. Korábban pedig lehetővé tette, hogy Miloš Zeman szociáldemokrata vezért házelnökké válasszák. Zeman sem maradt adós, s a kölcsönt becsületesen visszaadta. Miután beszédében tisztességgel kimondta, hogy ez a kormány nem az ő ideálja, felszólította politikai ellenfeleit: néha üljünk le „együttgondolkodni", s ne csak azt lássuk ami elválaszt, hanem azt is, ami összeköt. A kapcsokat meg is nevezte: a novemberi bársonyos forradalom ideáljai, s gazdaságitársadalmi átalakítás betetőzésének szükségessége. „Vitatkoznunk kell, hogy eltávolítsuk a hibákat, tévedéseket, s néha a rossz szándékokat is, amelyek az átalakulás folyamatában felbukkantak, felbukkannak." Vitathatatlan, hogy a tisztító párbeszédekre hallatlan nagy sz.ükség van. Csak remélni lehet, hogy a jövőben ezek a szavak meghallgatásra találnak. Régi igazság, hogy minden parlament az. adott társadalom lükre, s olyan az összetétele, amilyent a társadalom saját maga négyévente megválaszt. A különbség csak az, hogy a társadalmat nem, míg a parlamentet le lehet váltani. Nos a csehek a választások óta eltelt két hónapnyi politikai alkudozások alapján nagyjából nyugodtak lehetnek: úgy tűnik, jól választottak. Persze azt sem szabad feledni, hogy azért még a legszebb búzatáblán is akad konkoly. A cseh parlamentben a konkolyt a republikánusok „képviselik". Jó lenne őket minél hamarabb leváltani. A cseh parlament hal politikai pártja közül ugyanis ezen a héten politikai kultúrából és felelősségből öt már leérettségizett, de a republikánusok megbuktak. Nem kár értük! AHOGY ÉN LÁTOM Szigorúbb minden demarsnál A kormánykoalíció vezető politikusaival Szlovákia minősítésében sem a nyugati államférfiak, sem a hazai ellenzék politikusai, sem a szakmájukat komolyan vevő politikai publicisták nem tudtak szót érteni. Az újságírók hiába figyelmeztették Mečiarékat számtalan elemzésben, kommentárban arra, hogy ami ebben az országban történik, az csak karikatúrája annak, amit a fejlett nyugati demokráciák két tekintélyes „klubja", az Európai Unió és a NATO elvár tőlünk, ha taggá akarunk válni. Az ellenzéki pártok vezetői is hiába emelték fel szavukat a kormány praktikáival szemben, parlamenti felszólalásaik süket fülekre találtak. A Nyugatról postázott demarsok megállapításai, intelmei sem találtak meghallgatásra, és jobbik esetben az volt rájuk a felelet, hogy „a kérdést majd tanulmányozzuk", rosszabbikban pedig (és az esetek többségében) úgy reagált a szlovák fél, hogy még a korábbinál is otrombább támadásokat indított a janicsárok, a csehszlovákisták, a magyarokiés- a nemzetileg langyos szlovákok ellen, akik úgymond mindent elkövetnek azért, hogy az országnak rossz hírét keltsék a világban. A napokban beérett e magatartás gyümölcse: az Egyesült Államok parlamentjének alsóháza tegnapelőtt úgy döntött, hogy az USA 60 millió dollárt folyósít Lengyelországnak, Csehországnak és Magyarországnak, hogy segítséget nyújtson e három NATO-lagjelölt hadserege struktúrájának átalakításához. Szlovákia neve tehát nem szerepel a felsorolásban. Egészen a közelmúltig, ha Szlovákia nevét bármely fórumon kihagyták a NATO-ba, vagy az EUba felveendő országok listájáról, mindig úgy reagáltak Pozsonyban, hogy az ellenzékiek sajnálkoztak és a kormánypolitika módosítását, eurőpaizálását sürgették, Vladimír Mečiar és környezete pedig a legjobb esetben is csak annyit tett, hogy csodálkozott, mondván: a szlovák nemzet semmivel sem alávalóbb a lengyelnél, a magyarnál vagy a csehnél, így érthetetlen ez az úgymond hátrányos megkülönböztetés. A kormány emberei időnként elutaztak Amerikába, Brüsszelbe és Strasbourgba, és rendre azzal tértek haza, arról számoltak be, hogy Nyugaton tulajdonképpen nincsenek is komoly kifogások Szlovákiával szemben. A Mečiar-kormány nemzetközi imidzse csinálóinak színvonaláról az árul el legtöbbet, hogy nem vették észre: a civilizált világban nem síppal, dobbal, nádi hegedűvel művelik a diplomáciát. Clinton külügyminisztere nem veri az asztalt, mint annak idején Brezsnyevé, ha egy távoli kisország képviselőjével tárgyal, hanem partnerének igen sokszor abból kell kikövetkeztetni a véleményét, amit elhallgat. Juraj Schenk külügyminiszter csapata, de DuSan Slobodník, a parlament külügyi bizottságának elnöke is úgy tesz, mintha derült égből csapolt volna le a villám. Táviratilag összehívták a külügyi bizottságot, hogy reagál jon a történtekre, érveket sorakoztassanak fel az amerikai felsőház, illetve a nyugati kormányok befolyásolására. Abban bíznak, hogy Clinton elnök nem írja alá a törvényt, ha a Szlovák Köztársaság nem szerepel a NATObővítésnél számbaveendő országok között. Ez a magatartás is jellemző vonása a hazai kormánykoalíció politizálásának. Csodavárás. Ügy tesznek a kormánypolitikusok, mintha a washingtoni döntés hátterét egy óriási félreértés alkotná, amelyet rövid úton tisztázni lehet. Úgy tesznek, mintha a miniszterelnök környezetében nem lennének tisztában azzal, mit kifogásol a Nyugat. A NATO - katonai szervezet, így elsősorban arra vonatkozik a minapi washingtoni döntés, hogy Szlovákia politikailag megérett-e a NATO-tagságra. Nem is arról van szó, hogy hadserege mennyire kevéssé kompatibilis a nyugati védelmi szervezet struktúrájával, például fegyverzete milyen színvonalú, hanem arról, milyen viszonyok uralkodnak a politikai életben. Például: maradéktalanul adottak-e a feltételek ahhoz, hogy megvalósuljon a hadsereg nyugati értelemben vett polgári ellenőrzése. Hajói belegondolunk, teljesen indokoltak a nyugati államférfiak aggodalmai, csak alaposan szemügyre kell venni, miként valósul (pontosabban: nem valósul) meg egy, a hadsereghez hasonlóan szintén fegyveres testület, az Ivan Lexa által vezényelt titkosszolgálat polgári, tehát parlament általi ellenőrzése. Vagy akár a rendőrségé is, ahol egy nagyon közismert és kényes ügy nyomozása során (ifj. Michal Kováč elrablóinak kinyomozása) éppen azokat a nyomozókat váltották le, akik eredményeket értek el. A titkosszolgálat, illetve a rendőrség polgári ellenőrzése nálunk csak annyiban polgári, hogy Vladimír Mečiar és a hozzá közelállók nem viselnek egyenruhát. Az ilyen kontrollt nyolc esztendeje még párt általi ellenőrzésnek nevezték. A Nyugat - egyebeken kívül - attól tart, hogy Szlovákia NATO-ba készülő hadseregének ellenőrzése is csak hasonló módon lenne polgári. És akkor még nem is említettem a kormánykoalíciónak azt a részét, amelyet kimondottan örömmel tölt el, hogy a washingtoni döntéshozók nem számolnak Szlovákia NATO-tagságával.