Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-26 / 148. szám, szerda
1522 | ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1996. június 25. KASSA Átmeneti felfordulás a Fő utcán Az idei nyáron aligha minősítik a turisták szépségdíjasnak Kassa Fő utcáját, hiszen már néhány hete gyalogosan is körülményes a közlekedés. Keresztül-kasul frissen ásott árkok hálózzák be, az árkokat földhányások szegélyezik, s az egyik „partot" a másikkal keskeny pallók kötik össze. „Velencei" a látvány, csak a víz hiányzik a házak, üzletsorok előtt tátongó mélyedésekből. A gondolát a különböző erőgépek helyettesítik, az evezőlapátokat a légkalapácsok... Persze nem-mindig és nem mindenütt. Mert például a Forgách-palota előtt, ahol az ásást végző csoport rábukkant az egykori déli várkapu alapjaira, egy ideig a régészek is csak „kiskanalakkal" és fogkeféhez hasonló szerszámokkal dolgoztak. És ugyanúgy a Slovan Szálloda előtt. Ott ugyanis egy régen eltemetett, bekapart ember csontváza került elő. - Még sosem túrták fel ennyire ezt az utcát! - mondogatják az idősebb kassaiak. Bizonyára igazuk van, mert az óváros víz- és gázvezeték-hálózatának ilyen mértékű tatarozására, felújítására már régen nem került sor. És az is igaz, hogy ezután hosszú ideig nem is fog. Azért mozgatnak meg minden régi csövet a tatarozók, hogy újabb nyolcvan vagy száz évig ne legyen gond. Sőt egyesek azt mondják, a régi vezetékek helyére kerülő műanyag csövek örök életűek lesznek a földben. Nincs sok pénz a kasszában, ám a városatyák a közelmúltban mégis úgy határoztak, ezt az időszerű, alapos karbantartást, vezetékcserét nem halogatják tovább, mert jövőre még több pénzbe kerülne, s addig is sok gond lenne vele. - Ésszerű és célszerű, hogy ezt a beruházást is most valósítsuk meg, amikor az óváros épületeinek teljes tatarozása folyik - mondta Rudolf Schuster főpolgármester a munkák elkezdésekor. Örvendetes, hogy a kivitelezők rendkívüli intenzitással dolgoznak. Sietnek, mert sürgeti őket az év végére kitűzött befejezési határidő. Addig nemcsak a vezetékeket kell felújítani, kicserélni, hanem a járdák és az úttest aszfaltszőnyegét is rendbe kell hozni. Sőt a gépkocsiforgalom elől már régen lezárt Fő utcát ezután nem aszfaltszőnyeg borítja majd, hanem műkőkocka-réteg. Néhány nappal ezelőtt a városban még az a hír járta, hogy az összesen 90 millió koronába kerülő beruházáshoz a városA szerző felvétele kasszában egyelőre csak 30 millió korona áll rendelkezésre. Nos, azóta változott a helyzet. A városi önkormányzat 250 millió korona kölcsönt kapott az Általános Hitelbanktól. Ebből az összegből bizonyára futja majd nemcsak a Fő utca rendbetételére, hanem az óváros több nevezetes épületének a felújítására is. Köztük a Fazekas utca, a városligeti uszoda és a Malomárok rendbetételére. Jövőre és azt követően ismét szép lesz tehát a város Fő utcája. (gazdag) RIMASZOMBATI KERESKEDELMI AKADÉMIA Új szaktantermekkel bővül Az ötvenes évek elején a rimaszombati szülők úgy vélték, hogy a magyar nyelven elvégzett alapiskola után gyermekeiknek a városban nincs továbbtanulási lehetőségük. A Csemadok városi szervezetében, valamint az alapiskola szülői szövetségében elhatározták, hogy a prágai iskolaügyi minisztériumhoz, valamint pozsonyi megbízott hivatalához fordulnak kérésükkel, amelyet a járási és a városi szervek is támogattak. A pozsonyi székhelyű Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatal 1954. június 22-én kelt rendeletének értelmében Rimaszombatban négyéves gazdasági iskola létesült: szlovák és magyar nyelvű. Később közgazdasági középiskola lett, jelenleg pedig a Kereskedelmi Akadémia nevet viseli. Kezdetben szinte egész Szlo- kezdődhetett meg a tanítás. Levákiából jártak Rimaszombatba esti vagy nappali tagozatra - közgazdaságtant tanulni. A hatvanas években jelentkeztek először a tanteremgondok, a hatvanas évek végén pedig szükségessé vált egy új iskola felépítése. Végül 1971 őszén a besztercebányai kerülei bizottságon jóváhagyták az új, modern iskola felépítését. A valóban korszerű épületben 1976 szeptemberében hetőség nyílt szaktantermek létesítésére, jelenleg pedig nyelvi tantermeket is berendeztek. - A nyelvi szaktantermekben még szükségünk lenne néhány számítógépre - magyarázta Csank Lajos igazgatóhelyettes -, hogy a tanulóink számítógépen is gyakorolhassák a nyelveket. Van három gépírótermünk, ezekben többnyire villanyírógépeket helyeztünk el. Egy nagy hibája van az épületnek: rossz a hangszigetelés. A „hangosabb" tanárok szava időnként áthallatszik a szomszéd termekbe. A szaktantermekkel, uszodával stb. rendelkező iskola a látszat ellenére ma is tanteremgondokkal küzd. Jó néhány tantárgyat szeretnének megosztva tanítani, ami, sajnos, lehetetlenség, mivel nincs szabad helyiség az épületben. Szeptembertől új tantárgyként tanítják a bankrendszert, többek között ez is megérdemelne egy tantermet. A városi önkormányzat a napokban felajánlotta a Kereskedelmi Akadémia tőszomszédságában álló (egykori) óvoda épületét az iskolának. Az átalakítási költségek előreláthatólag elérik az egymillió koronát, az iskolának pedig nincs ennyi pénze. Viszont nagy szükség lenne az így nyert három tanteremre. A besztercebányai tanügyi hivatalból jártak a helyszínen, s a hivatal igazgatósága pénzbeli támogatást ígért az iskolának az épület átalakítására. - Iskolánkban jelenleg 612 diák tanul, ebből 270-en magyar osztályokban. Nagy örömünkre szolgál, hogy egyre több fiú jár hozzánk. Most pontosan 153. Az iskola igazgatónője tavaly ősszel kérte a munkaügyi hivatalból azoknak a diákoknak a névsorát, akik az érettségi után nem találtak maguknak munkát. Kellemesen meglepődtünk: valamennyi diákunknak sikerült elhelyezkednie. Természetesen arról nincs tudomásunk, hányan kaptak állást a szakmájukban, és mennyi diákunk végez más munkát. A Rimaszombati Kereskedelmi Akadémián kilenc olyan pedagógus tanít, aki korábban az iskola tanulója volt. Mint Csank Lajos megjegyezte: Ez erkölcsileg is, szakmailag is előnyére válik az iskolának. (farkas) Pozsony Párkány NAGYOLVED Saját rendőrsége és lapja van a falunak Valamikor a jelentősebb települések között tartották számon Nagyölvedet, melynek nevét már 1283-ban említik írásos adatok, mi több, egy időben városi rangot élvezett. Ebből viszont semmi sem maradt meg, nem így az 1600-as években épített pálos kolostorból. A főoltár, a szószék és a keresztelőkút ma is látható az 1730-ban épült katolikus templomban. A község távoli múltjának tömör összefoglalása után Vavreczky József polgármestertől azt is megtudtam, hogy ez a 90 százalékban magyar ajkúak lakta, 1700 lélekszámú település földrajzilag nem éppen előnyös fekvésű. Távol, 40-50 kilométerre van a környék jelentősebb városaitól, pl. Komáromtól, Érsekújvártól, Párkánytól és még a járási székhelytől, Lévától is. Ezek, iparvárosokról lévén szó, annak idején sok fiatalt „elszippantottak" a faluból, ahol egyedül a mezőgazdasági szövetkezetben volt munkalehetőség. Vavreczky József már a második megbízatási időszakban áll a község élén. A rendszerváltás előtti években némileg háttérbe szorult Nagyölved, mert nem központi községként volt nyilvántartva. - Meg aztán a koráhbi faluvezetőkből hiányzott az egészséges lokálpatriotizmus, ami azzal magyarázható, hogy nem nagyölvedi származásúak voltak. Amikor kilencvenben megválasztottak polgármesternek, azzal kezdtem, hogy közvélemény-kutatást tartottam a faluban arról, mit szeretnének az emberek mielőbb megoldottnak tudni. A többség az orvosi ellátás visszaállítását kérte. Ugyanis a körorvosunkat 1987-ben elhelyezték a közeli Farnadra. A lakosság óhaját szem előtt tartva, 1993-ban hozzáfogtunk az egészségügyi központ építéséhez, amely nemrégiben készült el. A 6 milliós létesítményben hamarosan megkezdheti a rendelést nemcsak a körorvos, hanem a fogorvos is. Gyógyszertár és egy orvosi lakás is helyet kapott az épületben. Két befejezetlen épületet is „örökölt" az elődjétől, a Jednota üzletházát és az óvodát. - Saját erőforrásainkból befejeztük mind a két épületet. Az üzletház egy részét vállalkozóknak adtuk bérbe, a mi igényeinket messze meghaladó óvoda épületének egyharmadát sikerült az iskolaügytől saját céljainkra, könyvtárnak megszerezni. - Jelenleg meg, ahogy láttam, a vízvezeték építése folyik. - Sikerült összeszedni rá a pénzt. Tavasszal kezdték el a munkálatokat, amelyek nagyon jó ütemben haladnak, s minden esély megvan rá, hogy még az idén elkészül. Nagy szükségünk van rá, mert a kutak vize meglehetősen szennyezett. - Eután a gázművesítés lesz napirenden? - Igen, már kész a tervdokumentáció is. Ha a komáromi gázművek állja a szavát, akkor a jövő év őszén beindul a gázvezeték építése. De előbb egy régi, fájó gondunkat szeretnénk megoldani a telefonhálózat kiépítésével. - Van a községnek egy kevésbé látványos, de mindenképpen hasznos befektetése is. Ez pedig a községi rendőrség. - Három éve működik a háromtagú testület. Azóta jóval kevesebb betörés, bűneset történt a faluban. Azóta nem fordult elő, ami ka rábban, hogy a vendéglőt egy hónap alatt háromszor kifosztották. - És milyen befektetésnek tanja a Nagyölved című lapjukat? - Idén a második évfolyamába lépett kéthavonta megjelenő lapunk, amelyben tájékoztatjuk polgárainkat az önkormányzat munkájáról, s természetesen helyet adunk a lakossági észrevételeknek és helytörténeti, néprajzi jellegű írásoknak is. Mivel jó visszhangja van, úgy gondolom, szintén a hasznos befektetések közé sorolható. BODZSÁR GYULA LOSONC „Emlékezetes" találkozás A Szlovák-Magyar Baráti Társaság meghívására a közelmúltban Losoncon járt Mária Jakabova, a magyarországi szlovákság és egyben a magyar parlament képviselője. Rendkívül érdekesnek bizonyult találkozón vázolta a magyarországi szlovákság helyzetét. Magyarországon közel 20 ezren vallották magukat a népszavazáskor szlovák nemzetiségűnek, de nézete szerint legalább 60 ezer azoknak a száma, akik jól beszélnek szlovákul. Az önkormányzati választások kapcsán megjegyezte, hogy hozzávetőlegesen 240 ezren szavaztak a szlovák önkormányzati listákra; mindezekből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon mintegy 100-120 ezerre tehető a szlovákságnak a száma. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: Magyarországon nincs olyan törvény, amely sértené a nemzetiségeket, vagy akadályozná őket anyanyelvük használatában. Nem hivatalos értesüléseink szerint a találkozó után Mária Jakabová és társa, Gindele Bencskó Klára, a magyarországi nemzetiségi hivatal dolgozója a Matica slovenská losonci rendezvényére sietett, ahol a helybéli rendezők kedvesen, nagy szeretettel fogadták őket. Nem úgy a központ küldötte, aki nem is üdvözölte a vendégeket. Állítólag Jakabová kissé zokon vette a Matica jeles képviselőjének magatartását - egy kézfogásra sem méltatta a magyarországi szlovákság képviselőit. Pedig a két hölgy korábban már találkozott, mégpedig Magyarországon, amikora Matica delegációt küldött az ottani szlovákokhoz. Akkor e „kulturális" küldöttséget éppen Mária Jakabová fogadta és kalauzolta Magyarországon. (-kas) CSÁB Pillanatkép Új Szóval Nemrégiben a jófajta borairól ismert Csábon keresztül vitt az utam. A község főutcáján, az egyik családi ház kapuja előtt széken ülő, újságba mélyedő idős emberen akadt meg a tekintetem. Ahogy közelebb értem hozzá, láttam, hogy az Új Szó aznapi számát tartja a kezében. Ez akár egy fotót is megér, gondoltam magamban, de miután bemutatkoztam, beszédbe elegyedtünk. Pajer János bácsi egy híján 90 éves. Amikor megkérdem, mióta olvasója a lapunknak, mosolyogva néz fel rám: Könnyebbet kérdezzen. Nem tudom pontosan, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy nagyon régóta járatjuk az Új Szót. A feleségem is szereti böngészni. Azt mondja, mindent elolvas benne, ami érdekli. Csak az a baj, hogy a bal szememre már egyáltalán nem látok. De, hálistennek, a koromhoz képest jól megvagyok. Ha hiszi, ha nem, én a szalonnát meg a húst is kenyér nélkül eszem. Érdekes, a teámba meg kenyeret aprítok. így szoktam meg. - És a bort szerei-e? - Mindig is volt szőlőnk, termett is sokat, tehát akadt bor jócskán a pincében. Én azonban csak módjával fogyasztottam belőle. Soha nem is láttak engem részegnek. János bácsinak nem az Új Szó az egyedüli olvasmánya. A kerítés betonlapján, a keze ügyében vaskos imakönyv hever. Meg táskarádió. Ha elunja az olvasást, szívesen rádiózik. Világéletében a földeken dolgozott. A szövetkezetesítés előtt a sajátján gazdálkodott, a szövetkezetben pedig gyalogmunkás volt egészen nyugdíjba vonulásáig. - Hát, az sem most volt! tűnődik el egy pillanatra János bácsi. - Lassan már harminc éve, hogy nyugdíjban vagyok. Kép és szöveg: bodzsár